Szerintetek sem azonos a keresztények Istene a jehova tauiéval?

"Ha valóban "hívők" lennétek, nem veszekednétek. Megértenétek egymást."

Bocsika, de a farizeusok is hívők voltak, Jézus mégis keményen elítélte őket az emberi tanaik és cselekedeteik miatt. Én azért közel sem használok olyan kemény szavakat, mint Ő tette!

Mellesleg én nem poénkodnék Jézus nevével (tudom, ma is használt név, de téged ugye nem így hívnak?!)

Pont ezért tettem idézőjelbe a hívők szót. Lényegtelen úgy látom. Tudom, hogy továbbra is a saját igazadat fogod hajtogatni. De ha belegondolnál, észrevennéd, hogy barminemű ragaszkodás egy valláshoz tiszta fölösleges, amíg nincs ott a szeretet. Igen, én meg nemfogok mást hajtogatni csak a szeretetet :). Igazad van, nem így hívnak. És te már azért is haragszol rám mert ezt a nevet adtam magamnak. Ez a név arra szolgál, hogy meglássam ki az aki valóban igazat szól. Aki megharagszik, annak nem tudok többet hinni, mert szívében harag gyúl egy név miatt. Aki igazán megért az mosolyog rajta egyet. Mert ez csak egy név. De te mást látsz a név mögött. Gyalázatot. Megszentségtelenítést. Móricka lenne, nem haragudnál. De a Jézusra ...:O-Hogy mertem? :) Viccesek vagytok. Szeretni próbállak, te akkor is ellent mondasz. Ez így volt, és így is marad, amíg nem hagytok el a valláshoz ragaszkodástól.

"8 Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert õk az Istent meglátják.

9 Boldogok a békességre igyekezõk: mert õk az Isten fiainak mondatnak." Kell ide bármilyen név, vagy vallás? Pofonegyszerű!

T.Kérdező!

Ugy látom sokan hozzászóltak már a kérdésedhez, mos én is pár mondattal szeretném megtoldani.

Senki nem mondja,hogy a mai keresztények nem abban az Isten hisznek mint mi. A baj ott van, hogy a hitüket nem ugy gyakorolják ahogyan Isten kéri tőlünk. A legfőbb gond, hgy nem tudják a nevét. Pedig a "Mi Atyánk" mintaima első mondata már ugy hangzik: "Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved". Gondolom abban egyetértünk, hogy az "Ur, vagy Isten" kifejezés nem személyes név. Nos, nem a mi Bibliánkból idézek, hanem a Károli Bibliából. A Mózes II. 6:3 verse ezt irja:"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ugy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." A Zsoltárok 83:19 ver ezt irja: "Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön." A Mózes II. 15:3: "Viztéz harcos az ur, az Ő neve Jehova."

Látod itt is emliti az "ur" szót, de leirja Isten nevét is.

Tehát meg kell szentelnünk Isten nevét.

Másodjára te azt mondod, hogy mi átirtuk a Bibliát a mi szánkize szerint. Az évszázadok alatt számtalanszor leforditották a Bibliát. És minden forditásban vannak különbségek. Ez természetes. A miénk abban tér el, hogy mindenhová, ahol az eredeti iratokban szerepelt Isten neve, oda visszahelyezték. Nem mellesleg megjegyzem még, mig ez a "mi Bibliánk" nem létezett, addig a Károli Bibliából tanitottunk, és ugyan azt tanitjuk ma is. Mert olyan nagy különbség amiről itt te irsz, nem létezik. Ugyanis a Bibliához sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet büntetés nélkül. /Erről a Jelenések könyvében olvashatsz/.

Visszatérve a keresztényekhez. Természetesen ők is az egyedüli igaz Istent imádják. Viszont nem tudják a nevét. Pedig Jézus is azt mondta /János 17:26/ "És megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem, hogy az a szeretet legyen ő bennük, amellyel engem szerettél, és én is ő bennük legyek". Tehát imádják Istent, csak az imádatuk nem megfelelő. És ezt nem én mondom. A Szentirás világosan közli, hogy mit kér tőlünk Isten, milyen imádatot fogad el. Mert nem igaz, hogy minden ut Istenhez vezet. EGyetlen ut vezet Istenhez, és Jézus is egy utat hagyott a követőinek. A Máté 7:13,14 vers ezt irja: "Menjetek be a szoros kapunk. Mert tágas az a kapu és széles az az ut, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és skeskeny az az ut, amely az életre visz, és kevesen vannak akik megtalálják azt."

Ha minden ut Istenhez vezetne, akkor már az ókorban sem kellett volna Istennek különbséget tenni a választott népe és a pogány népek között. Mert akkor azok is elfogadhatóak lettek volna előtte. És akkor Jézusnak sem kellett volna prédikálni, hogy "térjenek meg", hiszen ugy is mindenki Istenhez ment volna, nem?

De nem igy volt. Jézus is azért prédikált, hogy térjenek meg az emberek, válasszák azt az utat ami Istenhez vezet. Már az első pogányból lett keresztény Kornélius római százados is otthagyta a római vallását, és kereszténnyé lett.

De nem ragozom tovább. Nem vádaskodni kell. Meg kell bionyosodni affelől, hogy mi valóban mit tanitunk. A Károli Bibliából ugyan azt tanitottuk, mint ma a mi forditásu Bibliánkból.

Üdvözlettel: Judit!

Nem "egy valláshoz" kell ragaszkodni, hanem ahhoz a valláshoz, mely az igazságot tanítja Istenről, a szándékáról, az elvárásairól. Márpedig amelyik az igazságot tanítja, az a szeretetben is példát mutat! Mit mondott Jézus: "Arról fogják majd felismerni az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek". "Köztetek", vagyis egy konkrét csoportról beszél Jézus!

Jézus nevének a használatán én nem fogok megbotránkozni (teljesen jogos név ez egyes országokban), de itt nálunk ez enyhén szólva visszatetsző. Már a célját illetően. Nekem ugyan mindegy...

"ha szeretet van köztetek" - az emberek közt, nem egy csoportosuláson belül. Így is fel lehet fogni. No de szívesen meghallgatnám a veleményeteket, kedves Jehova tanúi a már feltett kérdesemre, csak még senki sem szíveskedett ra válaszolni. Mózes 5. könyvével kapcsolatban. Tényleg Jehova lenne a könyörületes, megbocsátjó, szerető Isten aki egyébként engedélyt és parancsot ad a gyilkolásra?

Ha szeretet Isten, miért kell megszemélyesíteni? "Isten bennetek van és rajtatok kívül."-mondja Jézus, ugynúgy mint a mennyei királyság is.

(János 13:35) "Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek."

Jézus egy különálló csoporthoz beszélt, a tanítványaihoz, nem az emberekhez általában! Nem mindegy.

"Isten bennetek van és rajtatok kívül."

Ezt hol mondja? Gondolom a Lukács 17:21-ből idézted a Károli szerint. Gondolj arra, kiknek mondta Jézus azt, hogy „az Isten országa ti bennetek van”? A képmutató farizeusoknak, akikre Isten szavait alkalmazta, amelyeket Ésaiás így írt le: ’Szívük távol van tőlem’ (Máté 15:1, 8; Ésaiás 29:13, Károli). Hogyan juthatott volna Isten országa az ő megkeményedett szívükbe?

Akkor mire célzott Jézus ezekkel a szavakkal? Erre találhatunk utalást az Ökumenikus fordításban, a Biblia egy újabb kiadásában. Abban azok a szavak így hangzanak: „Az Isten országa már közöttetek van”. És hasonlóképpen hangzik ez sok más bibliafordításban is, például az új Katolikus fordításban és Békés−Dalos fordításban, valamint Dr. Budai Gergely fordításában.

Jézus azt juttatta kifejezésre, hogy ő maga mint kijelölt Király velük volt. Ő valóságos személyként valóban ott volt közöttük. Ez tényként tárja elénk, hogy Isten Királysága igazi Királyság (az égben és nem a földön), valóságos kormányzat, mint ahogy királya is valóságos személy.

A Biblia néhány olvasója régóta azzal vádolja Jehovát, hogy ő háborús isten és ráadásul vérszomjas is. George A. Dorsey a The Story of Civilization—Man’s Own Show című könyvében például azt állítja, hogy a Biblia Istene, Jehova „a fosztogatások, a kínzások, a harcosok, a hódítás s a mindenféle vad szenvedély Istene”. Roland H. Bainton félreérthetetlenül kijelenti: „A háború, ha kihagyjuk belőle Istent, sokkal emberségesebb.”

Jehova csakugyan háborús isten? És csakugyan gyönyörködik — mint ahogyan némelyek gondolják — az ártatlan emberek lemészárlásában?

Tény, hogy a Biblia őszintén beszél Jehova Isten múltbeli kedvezőtlen ítéleteiről. Ezek az ítéletek mindig istentelen emberek ellen szóltak. Például Noé idejében, csak amikor „megtelék a föld erőszakoskodással”, akkor jelentette ki Jehova először: „Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek (életerő, NW) van” (1Mózes 6:11, 17). Egy másik ítélkezéssel kapcsolatban csak azért bocsátott Isten „kénköves és tüzes esőt” rájuk, mert Szodoma és Gomorra városának lakói „szexuális erkölcstelenségre adták magukat és perverz érzékiségre hajlottak” (Júdás 7; 1Mózes 19:24)

Vajon Isten élvezettel pusztított el Noé napjaiban minden testet? Vagy gyönyörűséget talált abban, hogy Szodoma és Gomorra lakóit elpusztította? Válasz végett nézzük meg, milyen események előzték meg a Vízözön előtti napokat. A Biblia, miután kijelenti, hogy Isten minden gonoszt eltöröl majd a föld színéről, hogy megtisztítsa a földet az erőszakosságtól, azt mondja: „Jehova bánkódott a szívében.” Igen, szomorúságot érzett Isten amiatt, hogy „az ember szíve gondolatának minden hajlama szüntelenül csak gonosz”. Ezért, hogy lehetőleg minél több ember megmentésben részesüljön a közelgő Vízözönkor, Isten megbízta Noét, „az igazságosság hirdetőjét”, hogy figyelmeztesse az embereket és építsen bárkát életben maradásuk érdekében (1Mózes 6:3–18; 2Péter 2:5).

Hasonlóképpen, mielőtt Isten elküldte Szodoma és Gomorra elpusztítására az angyalait, ezt mondta: „Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom” (1Mózes 18:20–32). Jehova arról biztosította Ábrahámot (akinek unokaöccse, Lót Szodomában lakott), hogy ha talál tíz igaz embert, akkor nem pusztítja el e városokat. Vajon egy vérontásban gyönyörködő Istenre jellemző lenne-e egy ilyen könyörületes törődés? Ellenkezőleg, nemde inkább azt kellene mondanunk, hogy Jehova Isten egyik uralkodó jellemvonása éppen a könyörület? (2Mózes 34:6). Ő maga mondja: „nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen” (Ezékiel 33:11).

Isten kedvezőtlen ítéletei mindig abból származtak, hogy az emberek konokságukban nem voltak hajlandók elhagyni a gonosz utat, nem pedig azért, mert Jehova örömet talált az emberek megölésében. De ezt kérdezhetnéd: „Hát nem Jehova bátorította az izraelitákat arra, hogy háborúzzanak a kánaániták ellen és irtsák ki őket?”

A történelem sötét képekkel ecseteli a kánaániták életét — rendkívül gonoszak voltak. Napirenden volt a spiritizmus, gyermekáldozat, szadista erőszak és a perverz nemi kultusz többféle formája. Jehova mint az igazságszolgáltatás Istene, aki kizárólagos önátadást kíván, nem tűrhette, hogy az utálatos szokások lerombolják az ártatlan emberek, különösen az izraeliták békéjét és biztonságát (5Mózes 5:9). Képzeld csak el, ha abban a társadalomban, amelyben élsz, nem lenne megbízható rendőrség vagy nemzetőrség, amely érvényt szerezne az ország törvényeinek — nemde fejetlenséghez és a legszörnyűbb erőszakhoz vezetne ez? Hasonlóképpen Jehovát a kánaániták szabados viselkedése arra kényszerítette, hogy fellépjen ellenük, mert igazi veszélyt jelentettek a tiszta imádatra. Ezért így rendelkezett Isten: „Mert tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét” (3Mózes 18:25).

Isteni igazságszolgáltatásra került sor, amikor Isten ítéletvégrehajtó erői — az izraelita seregek — elpusztították a kánaánitákat. Az a tény, hogy Isten választása emberekre esett és nem a tüzet vagy az árvizet használta fel ítéletének végrehajtására, semmivel sem csökkenti az ítélet jogosságát. Ezért az izraelita seregek, amikor harcba szálltak a hét kánaánita nemzet ellen, ilyen utasítást kaptak: „ne hagyj életben egy lelket sem” (5Mózes 20:16).

Isten mint az élet Tisztelője nem szentesítette a válogatás nélküli öldöklést. Például, amikor egy kánaánita város, Gibeon lakói könyörületet kértek, Jehova megadta ezt nekik (Józsué 9:3–27). Vajon egy gonosz, háborús isten megtette volna ezt? Nem, de az az Isten, aki szereti a békét és az igazságosságot, az megtette (Zsoltárok 33:5; 37:28).

A Biblia ismételten kapcsolatba hozza Isten áldását a békével. Ez azért van így, mert Jehova nem a háborút, hanem a békét szereti (4Mózes 6:24–26; Zsoltárok 29:11; 147:12–14). Következésképpen, amikor Dávid király templomot akart építeni Jehova imádatára, Isten ezt parancsolta neki: „ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem” (1Krónika 22:8; Cselekedetek 13:22).

Jézus Krisztus mint a Nagyobb Dávid, földön létekor beszélt arról az időről, amikor Isten az igazság iránti szeretetéből nem fogja többé eltűrni a jelenlegi gonoszságot, amelyet ma látunk (Máté 24:3; 36–39). Miként Noé idejében a Vízözönkor, Szodoma és Gomorra elpusztításakor tette, ma is hamarosan ítélkezésbe kezd, hogy megszabadítsa a földet az önző, gonosz emberektől, és utat készítsen égi Királyság-uralma békés állapotainak (Zsoltárok 37:10, 11, 29; Dániel 2:44).

Jehova tehát nem egy háborús isten, aki epekedik a vér után. Másrészt habozás nélkül végrehajtja bírói büntetését, ha annak az ideje elérkezik. Isten jóság iránti szeretete megköveteli, hogy fellépjen azok érdekében, akik őt szeretik, azáltal hogy elpusztítja az őket sanyargató gonosz rendszert. S amikor ezt megteszi, akkor igazi béke virágzik majd az egész földön, amint az igazán szelíd emberek egyesülten Jehovát, a ’béke Istenét’ imádják (Filippi 4:9).

#12"Mert ez csak egy név." Nono.no.

A Név nagyon fontos. Akkor, amikor még a szó és a jelentése EGY volt, az archaikus ember - ezt tudta. Ma sajnálatosan széttört a szó és jelentése közti egység- ezért tart itt a világ.

Miért pontoztátok lefele a 3-ast? Kérdező? A válasz mindenkinél, a szektásoknál is, az: NEM azonos.

Isten csak önmagával azonos.

Teljesen felesleges értelmezni- az emberi értelmezés. Isten=Isten. Aki volt, aki van, aki lesz.