Milyen bibliai magyarázat támasztja alá (a katólikusoknál) a rabszolgaságot?

[link]

„Ha valaki embert rabol el, akár eladta már, akár még nála van, halállal bűnhődjék” (2 Mózes 21:16)."

Szép estét neked:)

Nos lehet hogy nem értem, de Isten nem adott arra parancsot, hogy ilyen durva módon hirdessék az evangéliumot, amit egyébként Ők be sem tartottak.

Jézus a tanításában pedig soha nem mondta, hogy rabszolgaság alá kell vetni azokat kik nem a kereszténység alá tartoznak a földön, és így tegyék őket rabszolgává.

De ne ijedj meg itt van néhány cikk a témához.

Az V. Miklós pápa által 1455. január 8-án kibocsátott pápai bulla hivatalosan támogatta a már amúgy is virágzó rabszolga-kereskedelmet. Az egyház tehát nem nyújtott védelmet a rabszolgasággal szemben. Ellenkezőleg, egyes papok a rabszolgaság „makacs pártolói” voltak, jegyzi meg João Dornas Filho, brazil történész. Így amikor a portugál gyarmatosítók letelepedtek Brazíliában, már minden elő volt készítve a rabszolgaság elterjedéséhez.

„Nem volt más lehetőség”

A jezsuita misszionáriusokat, akik 1549-ben érkeztek Brazíliába, felháborította, hogy az ország munkaerejének nagy részét törvénytelenül elfogott rabszolgák teszik ki. A földbirtokosok egyszerűen foglyul ejtették őket, hogy a birtokukon, illetve a cukornádültetvényeiken dolgoztassák őket. „ A legtöbb gazdának bántja a lelkiismeretét, hogy rabszolgái vannak” — írta 1550-ben Manuel de Nóbrega, jezsuita rendfőnök. Ennek ellenére megtartották rabszolga munkásaikat, pedig ez azt jelentette, hogy az egyház esetleg megtagadja tőlük a feloldozást.

Ámde a brazíliai jezsuiták hamarosan kényszerhelyzetbe kerültek. Korlátozott bevételeik miatt nehezen tudták folytatni jótékony tevékenységeiket. Egyebek közt az a megoldás kínálkozott, hogy megművelik az államtól kapott földeket, és a termés eladásából származó haszonból fedezik a vallási tevékenységeikkel járó kiadásokat. De ki fog dolgozni a földeken? Jorge Couto portugál történész elmagyarázza: „Nem volt más lehetőség, csak az, hogy néger rabszolgákat dolgoztassanak. Ez a megoldás erkölcsi aggályokat vetett fel, de a brazíliai jezsuita rendfőnök úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket.”

A jezsuiták kezdték támogatni az afrikai rabszolgákra igényt tartó földbirtokosok egyre növekvő táborát. Az indián rabszolgáknak szemmel láthatóan nehéz volt hozzászokniuk a folyamatos földműveléshez; gyakran fellázadtak, vagy egyszerűen elszöktek az erdőkbe. Az afrikaiakat azonban már kipróbálták, és ők beváltak az Atlanti-óceán szigetein levő portugál gyarmatok cukornádültetvényein. „Soha nem szöktek el, és nem is volt hová menniük” — írta egy akkor élt szerző.

Így tehát a papság áldásával egyre több afrikai rabszolgát hoztak be. Brazília igencsak rá volt utalva az Atlanti-óceánon át folytatott rabszolga-kereskedelemre. A jezsuita tulajdonban levő Santa Cruz birtokon 1205 rabszolga dolgozott 1768-ban. A bencések és a karmeliták szintén szereztek birtokokat és számos rabszolgát. „ A kolostorok tele vannak rabszolgákkal” — panaszkodott Joaquim Nabuco, a rabszolga-felszabadítás XIX. századi brazil híve.

Mivel a gazdálkodást a verseny jellemezte, az egyházi birtokokon a rabszolga-tulajdonosok gyakran kíméletlen munkatempót diktáltak. Stuart Schwartz történészprofesszor megjegyzi, hogy sok olyan papról is, aki tiltakozott a rabszolgákkal való durva bánásmód ellen, elmondható volt, hogy „nem sokra becsülte az afrikaiakat”, és „azt tartotta, hogy csakis fegyelmezéssel, fenyítéssel és munkával lehet legyőzni a rabszolgák babonáit, restségét és civilizálatlanságát”.

„Rabszolga-teológia”

A papság azon volt, hogy a keresztény értékeket összeegyeztesse egy olyan rendszerrel, amelyet a könyörtelen kizsákmányolás uralt, ezért kitaláltak valamit, amivel erkölcsi támogatást nyújthattak a rabszolgasághoz. Egy hittudós rabszolga-teológiának nevezte ezt az érvelést. Mivel a rabszolgákat szállító hajók zsúfolt, betegségek melegágyául szolgáló rakterében az emberek nagy része elpusztult, az egyház ragaszkodott hozzá, hogy még azelőtt megkeresztelje az afrikaiakat, mielőtt elindulnak az Újvilág felé. Az áttértek persze ritkán kaptak vallási oktatást a megkeresztelésük előtt. (Lásd a „»Gyorskeresztények«?” című részt.)

A túlhajszoltság és a jócskán lerövidült élettartam miatt a rabszolgáknak egyébként sem volt sok lehetőségük gyakorolni új hitüket. „ A test és a lélek szétválasztásáról” szóló egyházi tanítás azonban elsimította ezt a nehézséget. A papok úgy érveltek, hogy bár az afrikaiak kegyetlen rabszolgaságban sínylődnek, de a lelkük szabad. Ennélfogva a rabszolgáknak örömmel kell fogadniuk a megaláztatásukat, mint ami az isteni terv része, hogy felkészítse őket a megdicsőülésre.

Eközben az egyház arra emlékeztette a rabszolga-tulajdonosokat, hogy erkölcsi kötelességük megengedni a rabszolgáiknak, hogy templomba járjanak, megtartsák a vallási ünnepeket, nősüljenek és férjhez menjenek. A papok kifogást emeltek a durva bánásmód miatt, de közben nem győzték hangsúlyozni a túlzott engedékenység veszélyeit. „Legyenek csak korbácsolások, láncok és béklyók, minden a maga idejében, kellő szabályozással és mértéktartással, akkor meglátjátok, milyen gyorsan el lehet fojtani a szolgák lázadó kedvét” — tanácsolta egy jezsuita pap.

Nem sokakat foglalkoztatott az a gondolat, hogy kevésbé kegyetlen módszerekkel is meg lehetne téríteni az afrikai embereket. A rabszolgaság lelkes támogatói — például Azeredo Coutinho, brazil püspök — inkább úgy állították be a helyzetet, mintha a rabszolga-kereskedők szívességet tennének az afrikaiaknak! 1796-ban megjelent írásában, melyben buzgón védelmezi a rabszolgaság intézményét, Coutinho a következő kérdést tette fel: „Talán jobb vagy illendőbb lenne, ha a kereszténység hagyná, hogy [az afrikaiak] pogányokként és bálványimádókként haljanak meg, és ne a mi szent vallásunkban?” António Vieira, magas rangú jezsuita misszionárius hasonló szavakkal intette az afrikaiakat: „Végtelenül hálásak lehettek Istennek, hogy . . . ebbe [az országba] hozott benneteket, ahol a hitre oktatnak titeket, így keresztényként élhettek, és meg lesztek mentve.”

A rabszolgaság ára

A rabszolgaság támogatásával az egyház emberei abban reménykedtek, hogy „megmentik az elveszett lelkeket”. Törekvésük furcsamód csak megosztottságot idézett elő, mivel az afrikaiak semmi hajlandóságot nem mutattak vallási szokásaik és hitük elhagyására. Emiatt ma sok brazíliai lakos a katolicizmusnak és valamelyik afrikai törzs vallásának a keverékét gyakorolja.

Jóllehet akkoriban némelyek úgy vélték, hogy az egyház helyesen jár el azzal, hogy tudomásul veszi a gyarmati sorban levő Brazília gazdasági igényeit, hosszú távon ez az állásfoglalás katasztrofálisnak bizonyult. Az, hogy emiatt sok-sok ember szenvedett és halt meg, kérdéseket vet fel az egyház erkölcsösségét illetően, és ezekre a kérdésekre nem létezik megnyugtató válasz. Egy történész szerint a rabszolgaság szentesítése nem különbözik attól a magatartástól, melyet Ézsaiás próféta elítélt, olyan emberekről szólva, akik ’a gonoszt jónak mondták és a jót gonosznak’ (Ézsaiás 5:20).

Semmiféle bibliai magyarázat nem támasztja alá. Mint fentebb is részletesen olvashattad, az egyház emberei gazdasági kényszerből, vagy (többnyire) haszonlesésből alkalmazták anélkül, hogy erre isteni felhatalmazásuk lett volna. Sőt inkább arra lett volna felhatalmazásuk, hogy lépjenek fel ellene, de ez akkor nem növelte volna a hatalmukat.

Az emberek (az egyháziak is) rendkívül leleményesek, ha komoly hasznot lehet elérni némely (a biblia szerint) bűnök elkövetésével. Az igazán leleményesek pedig még bibliai magyarázatokat is hamisítanak tettük magyarázatára. Sok tudatlan, vagy hiszékeny ember pedig hitelt ad ezeknek még ma is.

A rabszolgaság ember ember által történő megalázása, meggyalázása, amit semmiféle bibliai tétel nem enged, sőt tilt.

Amellett érveltek, hogy Sém fiai az ázsiaiak, Hám fiai az afrikaiak, és Jáfet fiai az európaiak. Az amerikai őslakosok egyikbe sem illettek bele - kisütötték tehát, hogy ők nem Noé leszármazottai, tehát nem is emberek, tehát lehet őket rabszolgaságba vetni.

Amikor ezt az álláspontot elvetették, akkor az indiánok helyett bevezetett néger rabszolgákra tudtommal már nem kerestek bibliai magyarázatot; megtette a gazdasági ésszerűség indoka is.

Már bocsánat, de az amerikaik és az angolszászok akkor már protestánsok voltak!

Mi köze ennek a katolicizmushoz?