Keresztény értelmezésben Mohamed hamis prófétának számít?

Igen, egyértelműen.

(Az előzőeknek írom, hogy a hamis próféta egy bibliai kifejezés, nem azt jelöli, hogy prófétának tartja az illetőt, hanem azt, hogy tévtanokat hirdet, téves tanító...hasonlóan az anti-Krisztus kifejezéshez, ami ugyanúgy nem azt jelenti, hogy az illető Krisztus volna)

Muḥammad bin Abdullah (Mohamed, az Abdullah fia) az iszlám megalapítója a szaúd-arábiai Mekkában született i. sz. 570 körül. Elégedetlen volt a helyi többistenhittel és szertartásokkal. Nyilvánvalóan nem érzett vonzódást sem a júdaizmus, sem a keresztényiség iránt. H. M. Baagil, egy muszlim szerző részletesen kifejti: „Mivel a kereszténység erősen eltért Jézus eredeti tanításaitól, Allah az ő eredeti tervének részeként elküldte az utolsó Prófétáját, Mohamedet mint a megújhodás szervezőjét, hogy helyrehozza az addigi összes megváltoztatott dolgot.”

Mohamed arab jellegű szertartásokat és rítusokat vezetett be. Jeruzsálemet és templomát Mekka és annak szent helye, a Kába helyettesítette. A zsidók szombatját és a kereszténység vasárnapját a péntek helyettesítette a közösségi ima napjaként. Mózes, illetve Jézus helyére pedig most Mohamed lépett, akire a muszlimok mint Isten legfőbb prófétájára tenkintettek.

Körülbelül 40 éves volt Mohamed, amikor kijelentette, hogy Isten küldöttjeként elhívást kapott. Hitét először rokonaival és barátaival osztotta meg, majd fokozatosan kialakított egy csoportot a követőiből. Az iszlám korszak tényleges kezdete i. sz. 622. évhez fűződik, amikor Mohamed kivándorolt Mekkából Medinába. Ez az esemény volt a hijrah [vagy hedzsra], ami arab szó és azt jelenti „kivándorlás”. Ezért a muszlim dátumok A. H. megjelöléssel szerepelnek (Anno Hegirae, a menekülés éve).

Nos kétféle igazság nem létezhet.

S Jehova réges rég befejezte bibliát a mondani valójával együtt, amikor akár Mohamed akár Buddha meg született.

A bibliában minden le van írva amit nekünk tudni kell az elejétől a végéig.

a kezdetektől a megoldásig.

Most az engedelmességnek lenne itt az ideje.Ami a biblián kívül van annak semmi köze a teremtőhöz, szándékához mondani valójához és a tervének megvalósításához, teljesen el tér a mondani valója.

Isten tervének leírása isz 98-ban befejeződöt a többi nem tartozik bele Isten szándékában, ahogy a következményeit is láthatjuk, hiszen megosztottságot idézi elő a vallások reformálása és nem a békét amit Jehova már most létre hozott a több nemzetiségű szolgái között.

Jézus

Muḥammad bin Abdullah (Mohamed, az Abdullah fia) az iszlám megalapítója a szaúd-arábiai Mekkában született i. sz. 570 körül. Elégedetlen volt a helyi többistenhittel és szertartásokkal. Nyilvánvalóan nem érzett vonzódást sem a júdaizmus, sem a keresztényiség iránt. H. M. Baagil, egy muszlim szerző részletesen kifejti: „Mivel a kereszténység erősen eltért Jézus eredeti tanításaitól, Allah az ő eredeti tervének részeként elküldte az utolsó Prófétáját, Mohamedet mint a megújhodás szervezőjét, hogy helyrehozza az addigi összes megváltoztatott dolgot.”

Mohamed arab jellegű szertartásokat és rítusokat vezetett be. Jeruzsálemet és templomát Mekka és annak szent helye, a Kába helyettesítette. A zsidók szombatját és a kereszténység vasárnapját a péntek helyettesítette a közösségi ima napjaként. Mózes, illetve Jézus helyére pedig most Mohamed lépett, akire a muszlimok mint Isten legfőbb prófétájára tenkintettek.

Körülbelül 40 éves volt Mohamed, amikor kijelentette, hogy Isten küldöttjeként elhívást kapott. Hitét először rokonaival és barátaival osztotta meg, majd fokozatosan kialakított egy csoportot a követőiből. Az iszlám korszak tényleges kezdete i. sz. 622. évhez fűződik, amikor Mohamed kivándorolt Mekkából Medinába. Ez az esemény volt a hijrah [vagy hedzsra], ami arab szó és azt jelenti „kivándorlás”. Ezért a muszlim dátumok A. H. megjelöléssel szerepelnek (Anno Hegirae, a menekülés éve).

Nos kétféle igazság nem létezhet.

S Jehova réges rég befejezte bibliát a mondani valójával együtt, amikor akár Mohamed akár Buddha meg született.

A bibliában minden le van írva amit nekünk tudni kell az elejétől a végéig.

a kezdetektől a megoldásig.

Most az engedelmességnek lenne itt az ideje.Ami a biblián kívül van annak semmi köze a teremtőhöz, szándékához mondani valójához és a tervének megvalósításához, teljesen el tér a mondani valója.

Isten tervének leírása isz 98-ban befejeződöt a többi nem tartozik bele Isten szándékában, ahogy a következményeit is láthatjuk, hiszen megosztottságot idézi elő a vallások reformálása és nem a békét amit Jehova már most létre hozott a több nemzetiségű szolgái között.

Nem számít annak. Az a hamis próféta, aki hamis dolgokat mond Istenről.

Mohamed egy tisztességes istenkereső ember volt, aki egyébként nagyon közel járt az igazsághoz és az embereket jó irányba próbálta terelgetni. Ugyanez vonatkozik pl. Buddhára is.

Igen, hamis próféta. Viszont hozzá kell tenni, hogy Mohamed tipikusan egy olyan ember, aki Sátán csalásainak az áldozata lett. Germanus Gyula az Iszlám szakértője, az arab hagyományok alapján a következőképpen ismertette Mohamed "elhívását":

„Mekka sziklás hegyoldalában, gondolataiban elmerülve úgy érezte, hogy valaki hozzálépett, és így szólt: »Olvass!« Ijedten válaszolta: »Nem tudok.« Arra a megjelent alak földhöz szorította, és háromszor ismételte meg parancsát:

Olvass, Urad nevében, aki alkotta,

Az embert vércsomóból formálta.

Olvass, Urad kiválasztott,

Az, aki a tollal tanított,

Tanította az embert arra, amit nem tudott.

Mohameden irtózatos félelem vett erőt. Gyenge idegzete a sok töprengés alatt összeroppant. Gondolatainak sötét árnyai most rátámadtak, és mázsányi súllyal nehezedtek szívére. Felesége, Khadidsa vigasztalgatta, és ez a vigasz egy ideig megnyugtatta, de a látomás ismétlődött. Önkívületben összeesett, harangzúgást és idegenek lépteit hallotta, félelmében kiverte a hideg veríték. Le kellett takarni köpenyével. És az égi hang ismét megszólalt: »Ó te betakart, kelj fel és hirdesd az Igét. Uradat buzgón dicsérd, ruháidat a szennytől kíméld és a mocskot kerüld! Ne haszon fejében tégy jót. Légy türelmes Uradért, S ha megfújják a trombitát, bizony aznap látsz majd csodát.«”