Aki azt mondja, hogy tudományosan bizonyított, hogy a testünk, génjeink az örök életet hordozzák magukban, csak rosszul működnek azok a sejtek, az honnan szedi ezt a butaságot?

Kedves kérdező.

ez a kifejezés, hogy rosszul működnek nem fedi a valóságot.

Széles körben elismerik, hogy az emberi agy sokkal többre képes, mint amire a jelenlegi életünk folyamán fel tudjuk használni, még ha 70 vagy akár 100 évig élünk is. Az Encyclopædia Britannica kijelenti, hogy az emberi agy „jelentősen több képességgel van felruházva, mint amit egy személy az egész életideje alatt képes kihasználni” (1976, 12. köt., 998. o.). Carl Sagan tudós azt mondja, hogy az emberi agy képes annyi információt tárolni, amennyi „mintegy húszmillió kötetet töltene meg; ennyi a világ legnagyobb könyvtáraiban található” (Cosmos. 1980, 278. o.). Az emberi agy befogadóképességét illetően azt írta a biokémikus Isaac Asimov, hogy olyan „tárolórendszer”, amely „tökéletesen képes hordozni a tanulással és emlékezéssel járó minden terhet, aminek egy ember valószínűleg kiteszi, sőt ennél még egymilliárdszor többre is képes” (The New York Times Magazine. 1966. október 9., 146. o.). (Miért lett az emberi agy ekkora befogadóképességgel megáldva, ha nem is használ ki ennyit? Nem ésszerű, hogy a vég nélküli tanulásra képes ember eredetileg úgy lett megtervezve, hogy örökké éljen?)

„A legújabb kutatások már bepillantást nyújtanak egy olyan világba, amelyben elképzelhető, hogy az öregedés — és a halál — nem lesz többé az élet velejárója.” Számos XXI. századi kutató beszél olyan dolgokról, mint „tényleges halhatatlanság”, „a sejtekben rejlő képesség, hogy egy örökkévalóságon át sokszorozódjanak”, hogy „2099-re korlátlan lesz az emberek élettartama”, és így tovább.

Mark Benecke ezt írta: „Szinte az egész szervezet többször is megújul egy életidő alatt . . . Körülbelül hét év elteltével a szó legszorosabb értelmében új emberré válunk.” Ez azonban nem folytatódik a végtelenségig, mert a sejtek egy előre meghatározott számú osztódás után nem szaporodnak tovább. Ám ha ez nem lenne így, Mark Benecke szerint „az emberi szervezet nagyon sokáig, akár egy örökkévalóságon át regenerálni tudná magát” (The Dream of Eternal Life).

Vagy gondoljunk az emberi agy elképesztő kapacitására, mely sokkal nagyobb annál, mint amennyit kihasználunk viszonylag rövid életünk során. Egy enciklopédia azt írja, hogy az emberi agyban „jóval nagyobb lehetőségek rejlenek, mint amennyit ki lehet aknázni egy életidő alatt” (Encyclopædia Britannica, 1976-os kiadás, 12. kötet, 998. oldal). David A. Sousa könyve pedig kijelenti, hogy „az agy gyakorlatilag végtelen mennyiségű információ elraktározására képes” (How the Brain Learns, 2. kiadás, 78. oldal, copyright 2001).

Jared Diamond biológus a következőket jegyezte meg: „ A beleinket bevonó sejteket néhány naponta, a húgyhólyagot bevonó sejteket kéthavonta, vörösvértesteinket pedig négyhavonta kicseréljük.” Az alábbi következtetésre jutott: „ A természet mindennap szétszed és újra összerak minket.” Mit jelent ez valójában? Azt jelenti, hogy tekintet nélkül arra, hány évet élhetünk, akár nyolcat, akár nyolcvanat, akár nyolcszázat, testünk legtöbb sejtje továbbra is nagyon fiatal marad. Egy tudós egyszer ezt a becslést tette: „Egy év alatt a most bennünk található atomok körülbelül 98 százaléka kicserélődik más atomokra, amelyeket a levegővel, a táplálékkal és az innivalóval veszünk magunkhoz.”

Testünk felépítését alapul véve egy öregedéssel foglalkozó szakértő ezt mondta: „Nem kézenfekvő, miért kell az öregedésnek bekövetkeznie.” Valóban úgy látszik, hogy örökké kellene élnünk. És ez az oka, amiért az emberek a technológiai eljárásaik segítségével törekszenek e cél elérésére. Nemrégiben dr. Alvin Silverstein bizakodóan ezt írta könyvében: „Meg fogjuk fejteni az élet lényegét. Meg fogjuk érteni . . ., hogyan öregszik meg az ember.” Milyen következményekkel jár majd ez? Ezt jövendölte: „Nem lesznek többé »öreg« emberek, mivel a halál legyőzését lehetővé tevő ismeret örök ifjúságot is hoz majd” (Conquest of Death). Az emberi szervezettel foglalkozó modern tudományos kutatások alapján vajon túlzásnak hangzik az örökké tartó élet gondolata? Van még egy ennél erősebb ok is, amiért hihetünk abban, hogy lehetséges az örökké tartó élet.

a vágy hogy minél tovább akarunk élni. Miért van ilyen vágy az emberbe "programozva" ha nem lehetséges?