Van itt olyan aki?

Nos aki ezen megsértődik az nem a segítségedre van.

De ha gondolod írd meg privátban a kételyeidet, nem fogok megsértődni, sőt, segíteni szeretnék.

A biblia pedig megmagyarázza saját magát.

ezért ha van egy ellenvetésed a bibliából megtudhatod, hogy nem Én vagy Te, hanem mi a teremtő néző pontja erről.

Kedves Kérdező!

Értem a dilemmádat, és valószínűleg igazad van abban, hogy nehéz lenne olyan felekezetet találni, ahol minden happy és a tanítások mindegyike egyezik a Bibliával.

Ennek azonban csak az egyik oka az, amit az előttem szólók mondtak: hogy tökéletlenek vagyunk, beleértve az egyházvezetőket is, így tévedhetnek.

A másik oka legalább ilyen fontos, és szerintem a mai ébredés egyik legfőbb akadálya, mert óriási megosztottságot okoz Krisztus testében. Ez pedig az, hogy ez a "mindenben egyezik a Bibliával" dolog egy áldilemma, egy csapda, amibe sok, egyébként nagyon jó szándékú (ezt feltételezem rólad is) hívő beleesik. Jó szándékúnak mondom őket, mert a céljuk az Igéhez való tökéletes ragaszkodás, igyekeznek mindent ilyen vizsgálatnak alávetni.

Viszont a gyakorlati hívő életben emiatt problémákba ütköznek. Találnak egy helyen valamit az egyházban, amit nem tudnak az Igével összeegyeztetni, szóváteszik, ott általában nem értenek egyet, összevesznek. Kipróbálják egyik, másik, harmadik stb. gyülekezetet, mindig lesz valami, ahol nem lesz valami megfelelő akár a tanításban, akár a pásztorokban, akár a hívőkben, akár a szertartásban stb. A végső következtetésük az, hogy sajnos az összes mai gyülekezet el van távolodva Isten Igéjétől, úgyhogy igazán keresztény életet az ember csak magányos hívőként élhet.

Vajon tényleg kizárólag a felekezetek hibája ez? Vagy valami más hiba is csúszik a számításba?

Véleményem szerint ezek az emberek, bár a kiindulópontjuk elvileg a Bibliához való 100%-os ragaszkodás, figyelmen kívül hagynak egy hihetetlenül fontos igei igazságot: "a betű megöl, a szellem viszont megelevenít" (2Kor. 3:6)!

Ugyanis NINCS olyan, hogy egy egyház gyakorlata mindenben megegyezzen a Bibliával! Miért? Mert nem létezik, soha nem létezett a nagybetűs "BIBLIAI" gyakorlat, "A BIBLIAI" kereszténység abban a formában, ahogy elképzelik! És erre a legjobb bizonyíték maga a Biblia - lásd mindjárt alább.

Ha a Biblia betűje szerint ítélünk minden felekezetet, akkor az összeset el tudjuk valami alapján marasztalni, mert az Igéből nagyon sok mindent be lehet bizonyítani, egymásnak ellentmondó dolgokat is, ha szelektíven válogatjuk az Igéket. Lényegében ezt jelenti, hogy a Törvény betűje megöl: ha nem tesszük mögé a Szellem bölcsességét (mint Jézus tette), akkor mindenkit kárhoztatni fogunk az Ige alapján (mint a farizeusok tették), senki nem fog nekünk soha megfelelni! Egyedül a Szent Szellem tudja megadni azt a bölcsességet, ami ahhoz kell, hogy ellentmondásos helyzetekben, gyakorlatokban megfelelő, Isten bölcsességén és nem utolsósorban a szeretetén alapuló válaszokat tudjunk adni. Erről szól többek között:

- amikor Dávid megeszi a megszentelt kenyereket

- amikor Jézus szombatnapon gyógyít,

- szombatnapon megengedi a tanítványoknak a kalásztépést,

- védelmébe veszi a házasságtörő asszonyt,

(stb.)

Ezek mind olyan helyzetek voltak, amikor jöhetett volna (vagy jött is) egy okos, önjelölt Biblia-szakértő, aki azt mondja: "hogy követhetitek Dávidot? Hát ez a szentelt kenyereket megette! Én ilyen vezető mögé nem fogok beállni, nem felel meg a dogmatikai elvárásaimnak!", vagy "Láttátok? Az Ige azt mondja, hogy a házasságtörőt meg kell kövezni, ez meg megakadályozza a törvényes eljárást azzal, hogy az vesse rá az első követ, aki maga nem bűnös? Akkor most már egy bűnöst sem fogunk megbüntetni? Hát én ilyen egyháznak nem leszek a tagja...", vagy "Nem rossz ez a Jézus, alapvetően tudok azonosulni a tanításaival, de azért van olyan közte, ami nem egyezik a Bibliával, például megengedi, hogy szombaton szedjenek a hívők a kalászokból... Ez Igeellenes! Mózes törvénye egyértelműen fogalmaz: aki szombatnapon munkát végez, meg kell halnia! Ilyen embert én nem követek..."

Kicsit lehet, hogy kisarkítottam, de nem tudom, érthető-e, hová is akarok kilyukadni: ébredjünk már rá, hogy ez a hihetetlen diverzitás az egyházban annak a következménye, hogy a Sátán mind a mai napig eredményesen állít a hívők elé ezekhez hasonló hamis farizeusdilemmákat, ami által megosztást, törésvonalakat hoz létre az egyházban lényegtelen dogmatikai kérdésekben, az emberek emiatt a tanítás egységére fókuszálnak, miközben a Szellem egységét megtörik, és elfelejtik, hogy a különbözőségek iránt nem ellenségességet és intoleranciát, hanem hosszútűrést kellene tanúsítaniuk.

Pedig az egész Evangélium tele van olyan példákkal, amik azt mutatják, hogy ez utóbbi sokkal fontosabb, mert enélkül nincs igazi szeretet a hívők között.

Ef 4:1 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.

Ef 4:2 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,

Ef 4:3 Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.

Azt hiszed, a többi hívőnek nincs semmi problémája azzal a felekezettel, ahova jár? Lehet, hogy vannak ilyenek, de azért a többség nem olyan "bólogatójános", mint ahogy a közvélemény elképzeli! Nekem is vannak ilyen problémáim, nem is egy, és nem is annyira kis jelentőségű kérdésekben! De tényleg az a megoldás, hogy elmegyek máshová, ahol az ízlésemnek jobban megfelel a tanítás, vagy ha ilyet nem találok, akkor inkább hagyom az egész egyházasdit, "magányos farkas" leszek? Tudod, mi ezzel a fő probléma? Hogy aki ezt az utat választja, nehézségei támadhatnak a Mennyországba való bebocsátáskor!

Hol van ez megírva? Hát kereshetnék igehelyeket, de ennél egyszerűbb az ember régi barátja: a logika! Miről szól az Isten országa? Arról, hogy egy csomó olyan emberrel élek együtt ÖRÖKRE, akik elfogadták Jézust megváltójuknak! Mit fogok mondani a Bírónak, ha azt kérdezi, alkalmas vagyok-e szerintem arra, hogy közösségben éljek velük örökké? Azt-e, hogy "Igen, Uram, te tudod, hogy még a legidegesítőbb testvéreket is szerettem a gyülekezetben.", vagy azt, hogy "Hát, gondolom, bár igazából nem nagyon ismerek ezek közül senkit, mert nem jártam gyülekezetbe, mindegyikben tévedésben leledztek a tagok, úgyhogy nem bírtam köztük maradni." Érthető-e a probléma?! :)

Amikor a Bíró előtt állunk, bűn és igazság (az "alapok") tekintetében egyenlőek leszünk, mert Jézusnak ugyanaz a vére ugyanolyan tisztára mos minket, nem fognak számítani a dogmatikai kérdések. Az ítélet alapja a szeretet lesz, és amit szeretetben véghezvittünk. Ehhez a részhez ajánlott olvasmány az 1Korintus 3. része!

Továbbá a Rómaiakhoz írt levél 14. része, ami annyira szép és annyira illik ide, hogy engedtessék meg hosszabban idéznem:

"Róm 14:1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.

Róm 14:2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a [hitben] erőtelen pedig zöldséget eszik.

Róm 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.

Róm 14:4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.

Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.

Róm 14:6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.

Róm 14:7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:

Róm 14:8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

(...)

Róm 14:12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.

Róm 14:13 Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.

(...)Róm 14:19 Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók."

Ha semmi mást nem írtam volna, ennek is elégnek kellett volna lennie válasz gyanánt a kérdésre. Megmondom neked őszintén, hogy véleményem szerint, aki nem akar egy felekezethez sem tartozni, annak nem hitharcai vannak, hanem mindenekelőtt szeretetharcai. Lehet, hogy néhány dogmatikai kérdéshez fejlettebb bibliaismerete vagy érzéke van, mint a legtöbb hívőnek vagy felekezetnek, de problémája lehet a szálkával meg a gerendával.

A 14:1-ben található egy érdekes kifejezés: "nem ítélgetvén vélekedéseit" (mé eisz diakriszeisz dialogiszmón). A 'dialogiszmosz' azt jelenti, hogy megvitatni, vitatkozni, számítgatni, a diakriszisz pedig azt, hogy 'elválasztás, megkülönböztetés' vagy 'vita, viszály, összekülönbözés'. Úgy is lehetne tehát kicsit szabadabban fordítani, hogy nem veszekedni vele azért, mert más a véleménye, máshogy van meggyőződve valamiről.

Ha elolvasod csak ezt a pár verset a Róma 14-ből (igazából ajánlanám egyben végigvenni az összes Pál levelet, és aztán egyet szusszanva végiggondolni:), mi lesz rögtön világos? Hogy már az apostoli korszakban sem voltak tökéletes felekezetek, tökéletes igei gyakorlatok, és bizony ezek a különbözőségek nem maradtak akkor sem viták nélkül. De mit mond Pál? Azt mondja, hogy akkor rendezzük el egyszer s mindenkorra, "mit mond a Biblia" a húsevésről, a szombatról, a tisztátalanságról, ezentúl mindenki azt kövesse, mert ha nem, akkor többet nem jövök közétek? Nem, épp ellenkezőleg. Azt mondja, hogy megmaradni szeretetben azokkal a testvérekkel, akikkel együtt elhívott az Úr, fontosabb ezeknél a kérdéseknél. Mert a te különb hitedet látni fogja az Úr akkor is, ha olyan gyülekezetbe jársz, amelyik "dogmatikailag gyengébb" a te szintednél. Mert lehet, hogy tényleg van egy olyan ajándékod, ami által néhány dolgot mélyebben meg tudsz érteni az Igéből, mint sok más hívő - használd fel okosan, mint Pál, de ne az egyház ellen. De a szeretet cselekedeteit nem tudod az Úrnak megmutatni, ha nem vállalsz közösséget az atyádfiaival, hanem önállóan próbálod megélni a hitedet. Az egyetlen igazi "kemény" jellegű kritérium, amit Pál támaszt egy gyülekezettel szemben, hogy az Úr legyen benne az Úr - a többit a szeretetnek el kell tudnia végezni!

Ezt az egyet még nagyon fontos megérteni, hogy egy sok emberből álló gyülekezet pásztorlásához sokkal nagyobb bölcsesség, szellemi világosság kell, mint ami a legtöbb hívőnek valaha is megadatik. Nagyon könnyű egy pásztort vagy egy közösséget felületesen megkritizálni az alapján, amit látunk belőle vagy mondanak róla. De akármennyire fújod is kívülről a Bibliát, abba nem fogsz belelátni, hogy Jézus, az Úr, a Főpásztor személyesen milyen útmutatást adott annak a lelkipásztornak a gyülekezet vezetéséről. (Az egyetlen lehetőséged a "gyümölcseiről ismered meg a fát" módszer, amit Jézus adott, és ha objektíven képes vagy ezt mérlegelni, nem tévedsz általa.)

Egy gyülekezet sok emberből áll, és mindegyik más szinten van a hitben, más problémákkal rendelkezik. Jézus "jó pásztornak" nevezte magát (Jn 10.), és ezt a hasonlatot arra hegyezte ki, hogy a jó pásztor az életét is odaadja a juhaiért. De van egy másik fontos jellemzője is a jó pásztornak. Mindig a nyáj legelesettebb, leglassabb tagjaihoz igazítja a lépteit - csak így lehet biztosítani a teljes nyáj jólétét! Ez azzal is jár, hogy ha az erősebb, gyorsabb juhok (hívők) nem elég türelmesek, akkor elégedetlenkedni fognak a nyáj tempójával, mivel az lassabb lesz az övékénél. Mert ők már tudják, hogy a hegygerincen túl van egy dús legelő, és nem értik, miért nem indítja már meg arrafelé a pásztor a nyájat. De a pásztor meg lehet, hogy azt látja, hogy a kisebb juhok között vannak olyanok, akik még nem bírnának átkelni a hegyeken, úgyhogy még egy ideig legelteti a gyengébb legelőn a nyájat, és amikor mind készen vannak, akkor vezeti át őket a hegy túloldalára.

Sokszor tehát ilyesmi is állhat annak a hátterében, ha látszólag egy gyülekezet "nem elég jó". Hogy addig se unatkozzanak, az erősebb juhokat egyúttal meg is próbálja ezzel a helyzettel az Úr. :)

De mindezeken kívül, amiket leírtam, és Pálnál felhívtam a figyelmet, még egyvalamit érdemes megemlíteni ehhez a témához: Jézusnak a kis-ázsiai gyülekezetekhez írt leveleit a Jelenések 2. és 3. részében.

Nem véve mindet végig, nagyjából középen helyezkedik el két érdekes, egymás után jövő gyülekezet: a thiatirabeli és a sárdisbeli gyülekezet.

A thiatirabeli gyülekezetről megtudjuk, hogy bizony súlyos problémák vannak, mert egy idegen istennővel jelképezett próféta (Jézabel) tanít, félrevezetve a népet, beleviszi őket paráznaságba és bálványimádásba is. Viszont vannak köztük olyanok, akik ettől ódzkodtak, és nem mentek ezután a próféta után. Jézus ezt mondja nekik:

"Jel 2:24 Néktek pedig azt mondom és mind a többi thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet,

Jel 2:25 Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök."

Jézus nem azt mondja, hogy mivel azok a többiek el vannak tévelyedve, alapítsatok új gyülekezetet, hanem azt, hogy nem vetek rátok más terhet, csak amitek van, azt tartsátok meg, ott ahol vagytok!

A sárdisbeli gyülekezetről szintén azt tudjuk meg, hogy ellentmondás van a gyülekezet névleges értékei és a tényleges állapota között ("az a neved, hogy élsz, és halott vagy"). Felszólítja őket megtérésre, viszont megtudjuk, hogy ebben a gyülekezetben is vannak olyan hívők, akik tiszták a többiek bűneitől, és meg is dicséri őket, de érdekes, hogy még mit mond nekik: "Jel 3:2 Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak". Nekik sem azt mondja, hogy szakadjatok el tőlük, alapítsatok új gyülekezetet, hanem hogy erősítsétek a többieket, akik halófélben vannak!

Zárszóként Pál apostol arról, hogy ő maga, aki a legkevésbé sem volt a hitvány megalkuvások embere, és a legtávolabb állt volna tőle az Igétől eltérő tanításban részt venni, mégis hányféle felekezeti dogmának rendelte alá magát átmenetileg, hogy minél több embert megtérítsen:

"1Kor 9:19 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.

1Kor 9:20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;

1Kor 9:21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.

1Kor 9:22 Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket."

Summa summarum, ha neki ehelyett az lett volna a célja, hogy hitharcokat vívjon a felekezetekkel, akkor ma nem a legnagyobb evangélistának tartanánk, hanem az maradt volna, aki volt: egy, az Ige betűjéhez 100%-ban hű farizeus... aki lerombolja Isten munkáját.

Yuda-nak:

Ha nem tudod elfogadni, hogy más is értékelje azt amit írtál és kijavítson akkor ne írj semmit. Maga az oldal is úgy lett megcsinálva, hogy tudod értékelni a válaszokat: piros, zöld kéz, (rémlik?) Én teljesen egyet értek a 4-es válaszolóval és a kérdezővel is!!

Válaszom: Szia, én is hasonló cipőben járok de én nemérzek késztetést, hogy valamely valláshoz tartozzak. Épp ellenkezőleg, én nagyon is örülök annak, hogy nem a többi után megyek birkamód és követem a parancsolatokat, ha tetszik, ha nem, hanem úgy élem az életem ahogy nekem és SZERINTEM Istennek tetszik. Nem érdekel ki miben hisz, tegyék, de ugyan ezt elvárom tőlük is. Egyébként nem vagyok egyedül a meggyőződésemmel:a feleségem és az apám is ugyan ebben hisz. És bármily meglepő, de egyre több helyen találkozok hasonló felfogású emberekkel. Nem mindig személyesen, de pl a hitem már rég megvolt miután felfedeztem Balogh Béla videóit a neten. Szinte szórul szóra ugyan azt mondja ami az én meggyőződésem. És a legérdekesebb az egészben, hogy amiket elmond a videók alatt, annak a nagy részére már én is rájöttem magamtól. Ez talán véletlen? Kétlem. De nem is ez a lényeg. Higyj abban ami szerinted a leg elfogadhatóbb és ne törődj azzal, hogy tudsz e valamely társasághoz tartozni, vagy az elveid miatt nem azonosulsz velük.

Tömör leszek, kedves Kérdező: van egy mondás, miszerint más szemében a szálkát, sajátodban a gerendát se. Félre ne értsd, nem vádolni akarlak, pusztán csak utalni valamire, ami engem is elgondolkodtatott, mikor először hallottam. (megjegyzem, hogy még én is szédelgek a gyülekezetek között, ami abból a szempontból jó, hogy többféle látásmódot ismerhetek meg)

Gondolkodj el a következőn: a gyülekezet emberekből áll, akik ugyanúgy hajlamosak hibázni, mint te. Hogy várhatod el a tökéletlen embertől, hogy valami tökéleteset alkosson? Egyáltalán miért vannak elvárásaid az emberekkel szemben? Mennyivel vagy tökéletesebb, mint a körülötted levő emberek, hogy elvárásokat állítasz eléjük? Tényleg jobb lennél náluk? Gondolkodj el: miért vársz tőlük többet, mint amire te magad képes vagy?

"A 14:1-ben található egy érdekes kifejezés: "nem ítélgetvén vélekedéseit" (mé eisz diakriszeisz dialogiszmón). A 'dialogiszmosz' azt jelenti, hogy megvitatni, vitatkozni, számítgatni, a diakriszisz pedig azt, hogy 'elválasztás, megkülönböztetés' vagy 'vita, viszály, összekülönbözés'. Úgy is lehetne tehát kicsit szabadabban fordítani, hogy nem veszekedni vele azért, mert más a véleménye, máshogy van meggyőződve valamiről."

Kedves 12-es válaszoló. Nagyon terjedelmes írásoddal alapvetően semmi baj sem lenne, nagyrészt nagyon igaznak tűnik, de szerintem van benne egy komoly félreértés. Ezt a részt éppen ezért idéztem.

Egyetlen kereszténynek sincs megtiltva, hogy legyen saját véleménye, sőt szilárd véleménye olyan ügyekben, amelyekben személyesen kell döntenie. Nem a személyes ítélet alkotása helytelen, hanem az, ha személyes véleményünket vagy döntésünket a testvérünk megvádolására és elítélésére használjuk fel. (Vö. Róma 14:5, 22, 23.) Ha ezt tesszük, testvérünk bíráivá tesszük magunkat, fölöttük állónak tekintjük magunkat, mintha jogunk lenne felülbírálni és helyteleníteni az ilyen ügyekben hozott személyes döntésüket. (Vö. 1Kor 10:29, 30).

De, és ez bizony nagy DE, sokan ennek a személyes véleménynek a határait ki szeretnék tolni olyan isteni igazságok személyes megítélésére is, melyek már nem személyes döntések kérdései, hanem alapvető bibliai igazságok! Ők úgy gondolják, hogy a bibliai igazságok tekintetében is minden elnézhető másoknak azon az alapon, hogy "ne veszekedjünk másokkal, mert más a véleménye, máshogy van meggyőződve valamiről".

Jakab napjaiban egyes keresztények ragaszkodni kívántak a zsidó törvényhez, és olykor bírálták és ellene beszéltek testvéreiknek, akik nem úgy tettek. Ily módon ’a szabad nép törvényét’, amelyről Jakab írt, hiányosnak tartották. A mózesi törvény érvénytelenítését nem tartották bölcs dolognak, elítélték, tévedésnek minősítették, és úgy vélték, hogy az fegyelmezetlenség és jogtalanság elkövetéséhez vezet. (Vö. Kolossé 2:16, 17, 20–23; Zsidók 8:10–13.)

Az igaz, hogy Jézus azt tanácsolta követőinek, hogy jelentéktelen hibák miatt ne ítéljék meg egymást (Máté 7:3–5; Róma 14:1–4). A vallás fontos területén azonban saját példájával erősítette meg, mennyire szükséges ragaszkodni a Bibliához és megcselekedni az Atya akaratát. Jézus elítélte azokat a szokásokat és tanításokat, amelyek ellentétben álltak Isten Szavával. Miért? Mert tudta, hogy az Ördög a vallásokat használja fel az emberek félrevezetésére (2Korinthus 4:4). Sátán eszköze a csábító köntösbe öltöztetett hamisság (1Mózes 3:4, 5; 1Timótheus 4:1–3). Még a magukat keresztényeknek vallók között is vannak olyan egyházi vezetők, akik az Ördög kívánsága szerint szolgálnak (2Korinthus 11:13–15).

Csakhogy értsük a felmerült problémát:

Pál a rómaiaknak írt levelében egy olyan helyzetet említ, amelyről különböztek a vélemények. „Az egyik hiszi, hogy mindent megehet, de aki gyenge, az zöldségféléket eszik” — írja. Mi volt ennek az oka? Nos, a Mózesi Törvény tiltotta a disznóhús fogyasztását (Róma 14:2; 3Mózes 11:7). Csakhogy miután Jézus meghalt, a Törvény már nem volt kötelező érvényű (Efézus 2:15). Azonkívül három és fél évvel Jézus halála után egy angyal közölte Péter apostollal, hogy Isten szemében semmilyen étel sem számít beszennyezettnek (Cselekedetek 11:7–12). Ezeket a tényeket figyelembe véve némelyik zsidó származású keresztény úgy érezhette, hogy ehet disznóhúst vagy valamilyen más ételt, amelynek a fogyasztását a Törvény tiltotta.

De valószínű, hogy más zsidó származású keresztényeknek még a gondolat is visszataszító volt, hogy korábban tisztátalannak tekintett ételt fogyasszanak. Az ilyen érzékenyebb keresztények talán ösztönösen is megbotránkoztak, amikor azt látták, hogy szintén zsidó származású keresztény hittársaik ilyen ételeket esznek. Másfelől elképzelhető, hogy némelyik nem zsidó származású keresztény, akinek a korábbi vallása föltehetően soha nem tiltotta semmilyen étel fogyasztását, csodálkozott azon, hogy bárki is ügyet csinál az étel kérdéséből. Abban persze semmi rossz sem volt, ha valaki tartózkodott bizonyos ételektől, ameddig nem bizonygatta azt, hogy erre szükség van a megmentéshez. Ámde a különböző álláspontok könnyen vitát robbanthattak volna ki a gyülekezetben. A római keresztényeknek vigyázniuk kellett, nehogy az ilyen különbözőségek megakadályozzák őket abban, hogy „egy szájjal” dicsőítsék Istent.

Tehát itt nagyon is komoly dologról volt szó, nem csupán személyes nézeteltérésről. Volt, vagyis van egy alapigazság, melyet egyesek hamisan elavult hitelvekre akartak építeni, és másokat megítélni. Vigyázni kell ezekkel.

Tisztelt kérdező.

Az tény és való hogy a Bibliát nehéz értelmezni. Ez olyan mint mikor az iskolában megkapja a tanuló a könyvet és elsőre nem tudja mi fán terem. ilyen a Biblia is. Én segíthetek megérteni a Bibliát. Meg tudom mondani hogy tudod megszerezni ahhoz az erőt hogy megküzd a hit harcát.

Ha érdekel keress fel skypon: amigos750 vagy telefonon: 0670 630 7989

Ha skipon keresel előtte küldj egy sms-t hogy fel tudjalak venni a partner listára

Várom jelentkezésedet amennyiben érdekel, ez csak rajtad múlik.

Üdv: Imi