Hogyha én vallásos vagyok és ugye az úr napján nem lehet dolgozni, akkor nem is tanulhatok?

erre egy becses tanárom azt mondta: Az Istenre fordított idő visszatérül. Tehát senki se vonja ki magát a vasárnapi tanulás alól, főleg akkor ne, ha másnap ZH, vagy vizsga van, mert a semmire Isten sem adna jelest.

Szóval ez nem kifogás. :)

Az Úr napjának megszentelése inkább azt jelenti, hogy van egy napod a héten, amit nyugalomban töltesz, és több időt fordítasz Istenre. Vannak dolgok, amik várhatnak, és van idő pihenésre. De nem lazsálásra. :)

Na igen, ez meg a másik, hogy a lazsálás nem egyenlő a pihenéssel. Tényleg kell egy nap, amikor jobban tudsz pihenni, de ha olyan dolgod van, ami halaszthatatlan, akkor azt meg kell tenned akkor is. Isten megérti, és azt hiszem, a Jezsuitáknak az egyik jelszava, hogy "imádkozzál és dolgozzál". És tudod, van egy példabeszéd, ami úgy szól, hogy az uraság elment valahova egy időre, és kiosztogatta a talentumait a szolgái között, volt, aki többet, volt, aki kevesebbet kapott, és az egyikük elásta, a többi meg megforgatta. Tudod, kit szidott le az uraság, azt, aki elásta és nem kezdett a talentummal semmit. Hát így van ez a tanulással is, hogy amit kaptál talentumot, tudást, azt ne ásd el akármire fogva, hanem fektesd be a munkádat, hogy kamatozzon, hogy mire számon kérik tőled, kamatostól tudd bemutatni.

Egyébként ha szombaton megtanulsz mindent, vasárnap már csak átolvasod, kivéve, ha tényleg nagyon sok a tananyag, de ha nem túl sok, akkor neked is jobb, ha nem halogatod a feladataidat, és így tényleg tudsz pihenni, ha jól osztod be az idődet, amikor arra van lehetőséged. Addig becsüld meg, amíg megteheted, mert lesz, amikor nem tudod ezt megtenni, vagy történhetnek olyan dolgok, amikor a körülmények szúrnak ki veled, és akkor vissza fogod sírni azokat az időket, amikor még sakkozhattál az időddel.

Amúgy is, még csak most kezdődött a tanév, a nagyja még hátra van. :-D

Meglepödnél ha azt mondanám neked, hogy a sabbatot, az úr napját már nem kötelező megtartani? Nos a Biblia alapján meg probálom elmagyarázni miért nem kötelező. Elöszőr is a sabbatot az izraelitáknak kellett megtartaniuk, 2Móz 31:16, 17, ezt írja: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot, megtartva a sabbatot nemzedékeiken át. Időtlen időkre szóló szövetség ez [„örök szövetségül”, ÚRB]. Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre.” És figyeld meg, hogy mit ír a Róma 10:4-ben:„a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.” (A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ.) (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)És figyeld meg, hogy mit ír a Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.” (A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.) És figyelj meg egy másik idézetet is, amely szintén erre vonatkozik 2Kor 3:7–11: „ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát? . . . Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót.” (Itt „betűkkel kövekbe vésett” törvénygyűjteményről van szó, és azt olvassuk, hogy „Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni”, amikor azt átnyújtotta nekik. Minek a leírása ez? A 2Mózes 34:1, 28–30-ból megtudjuk, hogy ez a tízparancsolat átnyújtása; ezek voltak a kövekbe vésett parancsolatok. Nyilvánvaló, hogy ezek is ahhoz tartoznak, amiről a bibliavers kijelenti, hogy ’megszüntetendő’.)

De felvetödik a kérdés, hogy milyen jelentősége van a hetenkénti sabbatnak a keresztények számára? Bizonyos értelemben mindennap örvendhetünk a sabbatnak. A Héberek 4:4–11 ezt írja: „az egyik helyen [1Móz 2:2] a következőképpen szólt [Isten] a hetedik napról: »És az Isten a hetedik napon megnyugodott minden munkájától«, és ezen a helyen [Zsolt 95:11] ismét: »Nem fognak bemenni nyugalmamba.« Mivel tehát hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett a jó hír, azok nem mentek be engedetlenség miatt, ismét megjelöl egy bizonyos napot azzal, hogy oly hosszú idő múltán azt mondja Dávid zsoltárában [Zsolt 95:7, 8], hogy »ma«; mint ahogy a fentiekben mondatott: »Ma, ha az ő hangjára figyeltek, ne keményítsétek meg szíveteket.« Mert ha Józsué nyugalomnak helyére vezette volna be őket, akkor Isten nem szólt volna azután egy másik napról. Hátravan tehát egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára. Mert aki bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a saját munkáitól, mint ahogy az Isten is a magáéitól. Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy bárki is elessen az engedetlenség ugyanazon példája szerint.” Bár a keresztények nem kötelesek megtartani a hetenkénti Sabbatot, lehet valamit tanulni ebből az elrendezésből is. A zsidók ugyanis testi, betű szerinti értelemben pihentek vagy nyugodtak, a keresztények viszont szellemi értelemben nyugodnak meg. Mennyiben? Amennyiben hit és engedelmesség által felhagynak az önző dolgaikkal. Ezek közé az önző dolgok közé tartozik az önigazolásra való törekvés, hogy saját tetteikkel érjék el megigazulásukat (Zsidók 4:10). Ez a szellemi megnyugvás vagy nyugalom nem korlátozódik csupán egyetlen napra, hanem érvényes a hét minden napjára. A betű szerinti Sabbat-törvénynek a követelménye, hogy egy napot, szenteljenek szellemi érdekeiknek, megvédte az izraelitákat attól, hogy önzően minden idejűket anyagi javaik gyarapítására fordítsák. Ennek az alapelvnek mindennapi szellemi értelemben vett alkalmazása még hatékonyabb védelem a mi számunkra.