Le tudná nekem röviden tömören írni a Józsue könyvétől a Judit könyvéig, hogy melyik könyv miről szól?

Hát kedves Válaszoló, egy kis kellemetlenség van itt, ugyan is Józsúé könyvét leírnám, miről szól, de Judit könyve nem kanonizált Bibliai könyv, ezét nem szerepel a Bibliában.

Érdekes, hogy egy szamaritánus, aki az i. e. második század második felében írt, igyekezett a Biblia történelmét hellenisztikus történetírásként bemutatni.

Az olyan apokrif zsidó könyvek, mint Judit könyve és Tóbiás könyve, valójában görög erotikus legendákra hivatkoznak. Számos zsidó filozófus lépett színre, akik megkísérelték összeegyeztetni a görög gondolkodást a zsidó vallással és a Bibliával.

Ezért ellenkezik Isten gondolataival, szándékával, így nem kerültek bele a szent írásba, magam pedig hála Istennek nem rendelkezem vele

Ám abban segíthetek, hogy röviden összefoglalom Józsué könyvét.

Kedves kérdező,.

ígéretemhez hűen ezekből válogathatsz, igyekeztem a lehető legrövidebben leírni, ennél rövidebben nem lehet.

AZ IDŐSZÁMÍTÁSUNK előtti 1473. évben vagyunk. A legdrámaibb, s egyben legörvendetesebb pillanatok érkeztek el. A Moáb mezején táborozó izraeliták felkészültek, hogy belépjenek Kánaánba, az Ígéret földjére.

Ezen a területen számos kis királyság volt, amelyek mindegyike saját hadsereggel rendelkezett, de romlottságuk miatt egyre gyengébbek lettek.

Józsué könyve egy körülbelül 20 éves időszakot ölel fel, a Kánaán földjére való belépéstől, 1473-tól kezdve körülbelül i. e. 1450-ig, amikor Józsué valószínűleg meghalt.

A könyv négy természetes részre tagozódik: 1. átkelés az Ígéret földjére, 2. Kánaán meghódítása, 3. az ország felosztása és 4. Józsué búcsúbeszéde, utolsó buzdítása. Az író az egész beszámolót, amely izgalmas drámaisággal van tele, élénk szavakkal mondja el.

Átkelés az Ígéret földjére

Két embert küldenek ki Jerikó kikémlelésére. A parázna Ráháb megragadja az alkalmat, hogy kifejezze Jehovába vetett hitét azáltal, hogy élete kockáztatásával elrejti a kémeket. A kémek viszonzásul megesküsznek arra, hogy megkímélik életét, amikor Jerikó elpusztul; majd a kémek visszatérnek és arról számolnak be, hogy az ország minden lakosa kétségbe van esve az izraelitáktól való félelmében.

Kánaán meghódítása

Most az első cél elérhető távolságban ott áll előttük. De hogyan vegyék be Jerikót, ezt a kőfallal „erősen körülzárt” várost?

Jehova maga adja meg a részletes utasítást a város bevételére:

seregeinek hat napon át napjában egyszer a város körül kell menetelniük. A hadviselő férfiaknak az élen kell haladniuk, utánuk a kosszarv kürtöket fújó papok, azután más papok következnek, akik a szövetségládát viszik. A hetedik nap hétszer kell a várost körüljárniuk. Józsué hűségesen közvetíti az utasításokat a népnek. A parancsnak megfelelően a csapatok körüljárják Jerikót. Egy szó sem hangzik el. Nem hallatszik más zaj, csak a lábak dobogása és a papok kürtjének hangja. Végül az utolsó napon, a hetedik kör befejezésekor Józsué jelt ad a kiáltásra. „Hatalmas csatakiáltással”, teli torokból kiáltanak, és Jerikó falai leomlanak! (6:20). Egy emberként rohannak a városba, elfoglalják és felgyújtják. Csak a hűséges Ráháb és háznépe talál megmentést.

Az ország felosztása

Józsué most már közel van 80. évéhez, és még egy másik nagy feladat vár reá: az ország örökség szerinti felosztása a kilenc teljes törzs és Manassé fél törzse között. Ebben Ruben, Gád és Manassé fél törzse már megkapta örökségét az országból a Jordán keleti oldalán. Lévi törzsének viszont semmit sem kellett kapnia, mivel „Jehova, Izrael Istene” volt az ő öröksége

Józsué most kijelöli a Jordán nyugati oldalán levő területet. A 85 éves Káleb, aki Jehova ellenségei ellen utolsó leheletéig kész harcolni, Hebron anáitákkal fertőzött területét kéri, és azt ki is utalják neki (14:12–15). Miután a törzsek sorsvetés útján megkapják örökségüket, Józsué Timnát-Széra várost kéri az Efraim hegyén, és azt neki adják „Jehova parancsára” (19:50). A gyülekezet sátorát Silóban helyezik el, amely szintén Efraim hegyes vidékén van.

17 Hat menedékvárost jelölnek ki a nem szándékos gyilkosok számára, hármat-hármat a Jordán mindkét oldalán. A Jordán nyugati oldalán kijelölik Kedest Galileában, Sekemet Efraimban és Hebront Júda hegyvidékén. A keleti oldalon levő menedékvárosok: Bécer Ruben területén, Rámót Gileádban és Gólán Básánban. Ezeket a városokat ’megszentelt állapotban’ levő városoknak tekintik (20:7). Az egyes törzsekre jutott területekből sorsvetés útján negyvennyolc várost jelölnek ki a léviták tartózkodási helyéül, a szükséges legelőterülettel együtt. A negyvennyolc város között volt a hat menedékváros. Izrael tehát „birtokába vette a földet és lakozott rajta”. Minden „úgy lett”, amint Jehova megígérte (21:43, 45).

18 Ruben és Gád törzsének, valamint Manassé fél törzsének hadviselő férfiai, akik idáig követték Józsuét, most visszatérnek a Jordánon túli örökségükhöz,

Józsué búcsúbeszéde, utolsó buzdításai

Kéri őket, hogy maradjanak ők is hűségesek. „Legyetek igen bátrak, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami Mózes törvényének könyvében van megírva; soha ne térjetek el attól se jobbra, se balra” (23:6). Kéri őket, hogy kerüljék a hamis isteneket, és ’állandóan vigyázzanak lelkükre, szeretve Istenüket, Jehovát’ (23:11). Nem szabad egyezségre lépniük az életben maradt kánaánitákkal, sem házassági, sem vallásközösségi egyezmény nem jöhet létre közöttük, mert az Jehova lángoló haragját zúdítaná rájuk.

Majd jó vénségben, 110 éves korában meghal; s Timnát-Szérában temetik el.

kedves kérdező.

A Tóbiás könyvén kívül, a többiről is ugyan így tudok neked segíteni

Mint említettem a Judit és a Tóbiás könyve nekem nincs meg mert ezek nem szerepelnek a bibliában,

1.Sámuel

IDŐSZÁMÍTÁSUNK előtt 1117-ben nagy jelentőségű változás történt Izrael nemzeti szervezetében. Embert jelöltek ki királlyá! Ez még akkor történt, amikor Jehova prófétájaként Sámuel szolgált Izraelben

A könyv részben vagy egészben négy izraeli vezetőnek az életidejét öleli fel: Éliét, a főpapét; Sámuelét, a prófétáét; Saulét, az első királyét; és Dávidét, aki Sault követte a királyi trónon.

Éli bíráskodása és az ifjú Sámuel

A beszámoló azzal kezdődik, hogy bemutatja Annát, a lévita Elkána kedvelt feleségét. Anna gyermektelen, s emiatt Elkána másik felesége, Peninna gyakran gúnyolja.

, Anna buzgón fiúgyermekért fohászkodik Jehovához. Ígéretet tesz, hogyha imája meghallgatást nyer, gyermekét Jehova szolgálatára adja. Isten meghallgatja imáját, fiút szül, Sámuelt. Mihelyt a gyermeket elválasztja, Jehova házába viszi és Éli főpap gondjaira bízza mint ’Jehovának kölcsönadottat’

De nincs minden rendben Élivel. Már idős, és két fia semmirekellő gazemberré válik, akik „nem ismerik el Jehovát” (2:12). Papi szolgálatukat mohóságuk és erkölcstelen vágyaik kielégítésére használják. Éli elmulasztja megfeddni őket, Jehova ezért isteni üzenetet küld Éli háza ellen. Az intés így szól: „Nem fog senki megöregedni házadban” és Éli mindkét fia egy napon fog meghalni (1Sám 2:30–34; 1Kir 2:27). Végül is a gyermek Sámuelt küldi Élihez, fület sértő ítéletüzenettel. Az ifjú Sámuelt Izraelben ezért prófétaként ismerik el (1Sám 3:1, 11).

Éli két fia is meghal. Éli remegő szívvel hallgatja a hírt. A szövetségláda említésekor hanyatt esik székéről, nyakát szegi és meghal. Így ér véget negyvenéves bírói működése. „A dicsőség eltávozott Izraeltől”, mert a szövetségláda Jehova jelenlétét szemlélteti népe között (4:22).

Sámuel bíráskodása Izraelben

szomorúságukra a filiszteusoknak is meg kell tudniuk, hogy Jehova szövetségládáját nem szabad varázseszközként használni.

Csapások sújtják őket, rémület, aranyér és rágcsálók formájában. A filiszteus fejedelmek katonai tengelye látva, hogy a halál hogyan szedi áldozatait, végső kétségbeesésükben visszaküldik a szövetségládát Izraelbe

Közben Sámuel is eléri a férfikort; sürgeti Izraelt, hogy távolítsa el a Baálokat, valamint Astóret képmásait, és szolgálja Jehovát teljes szívéből. Az izraeliták engedelmeskednek

filiszteus fejedelmek rajtaüt Izraelen. Izrael Jehovához kiált segítségért Sámuelen keresztül. A Jehovától jövő hangos égzengések a filiszteusok között zűrzavart támasztanak, s az izraeliták az áldozat és az ima útján nyert segítség révén elsöprő győzelmet aratnak.

Izrael első királya, Saul

Bár Sámuel Jehova szolgálatában öregedett meg, fiai nem követték apjuk nyomdokát; hagyták magukat megvesztegetni

Izrael vénei a következő kéréssel keresik fel Sámuelt: „Most jelölj ki nekünk királyt, hogy ítéljen minket, hasonlóan az összes nemzetekhez”

Sámuel nagy zavarban van. Jehovához fordul imában. Jehova így válaszol imájára: „Nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne legyek király felettük . . . És most hallgass a szavukra” (8:7–9). Sámuelnek azonban rögtön figyelmeztetnie kell őket lázadó kérésük szörnyű következményére: fiaikat besorozzák majd katonának, adót fizetnek, szabadságukat elveszítik és szomorúságukban Jehovához fognak kiáltani. A nép nem engedi magát eltántorítani kívánságától, királyt követel.

Bár Saul először elrejtőzik a csomagok között, de végül is Jehova választottjaként mutatják be. Sámuel újra emlékezteti Izraelt a király jogos követeléseire, amiket egy könyvben le is ír. A nép csak akkor fogadja szívébe Sault és csak akkor erősíti meg királyi hivatalában Gilgálban, amikor az ammoniták felett győzelmet arat és felmenti Jábes-Gileádot az ostrom alól.

Saul engedetlensége

Mivel a filiszteusok tovább zaklatják Izraelt, Saul fia, a bátor Jonatán lecsap a filiszteus előőrsre.

A filiszteusok viszont nagyon sokan vannak számuk annyi, mint a tenger fövenye

Saul türelmetlenné válva a Sámuelre való várakozás közben, bűnt követ el azzal, hogy maga mutat be égőáldozatot. De alighogy ez megtörtént, megjelenik Sámuel. Figyelmen kívül hagyva Saul esetlen kifogásait, kimondja Jehova ítéletét: „Most azonban a te királyságod nem marad fenn. Jehova bizonnyal talál magának szíve szerint való férfiút, és Jehova vezetőnek rendeli a népe fölé, mivel te nem tartottad meg azt, amit Jehova parancsolt neked”

Dávid felkenése, vitézsége

Jehova ezután Sámuelt a júdai Bethlehembe küldi Isai házához, hogy kiválassza és felkenje Izrael jövendő királyát. Isai fiai egyenként elvonulnak előtte, de egyik sem az, akit királlyá kell kenni. Jehova így emlékezteti Sámuelt: „Mert Isten nem úgy lát, mint az ember, mert az ember csupán azt látja, ami a szemébe tűnik, de Jehova azt is látja, milyen a szív” (16:7). Végül is Jehova helyeslése Dávidra, a legfiatalabb fiúra esik, erre a „pirospozsgás, szép szemű, csinos külsejű” ifjúra.

A filiszteusok újra betörnek az országba és bajnokukat, Góliátot küldve előre, aki hat rőf és egy arasz (körülbelül 2 m 90 cm) magas és olyan éktelenül nagy, hogy vértezete körülbelül 57 kg súlyú, lándzsájának pengéje pedig körülbelül 6,8 kg (17:4, 5, 7)

Dávid is meghallja a filiszteus gúnyolódását. Jogos méltatlankodással és ihletett bátorsággal így kiált fel: „Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyolni meri az élő Isten hadsorait?”

Dávid csatába bocsátkozik. Fegyverzete csak egy pásztorbot, egy parittya és öt sima kő. Góliát méltóságán alulinak találja a fiatal pásztorfiúval való mérkőzést és szitkokat szór Dávidra. A bizalomteljes, erőt sugárzó válasz így hangzik: „Te karddal, lándzsával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a seregek Jehovájának nevével” (17:45). Dávid parittyájából egy jól irányzott kő homlokon találja a filiszteus bajnokot és az óriás arccal a földre zuhan! Mindkét sereg szeme láttára Dávid hozzáfut, kirántja az óriás kardját és azzal vágja le Góliát fejét. Micsoda nagy megszabadítás Jehovától! Micsoda nagy ujjongás Izrael táborában! Most, hogy bajnokuk halott, a filiszteusok menekülnek, nyomukban az ujjongó izraelitákkal.

Saul üldözi Dávidot

Mivel Dávid hírneve elterjed Izraelben, Saul haragosan életére tör annak ellenére, hogy leányát, Mikált hozzáadja feleségül. Saul ellenségeskedése egyre esztelenebb formát ölt olyannyira, hogy Dávidnak végül is Jonatán szerető segítségével el kell menekülnie.

A megdühödött Saul elől való menekülés közben Dávid és a barátaiból álló kicsiny csapat kiéhezve Nóbba érkezik.

A beszámolóban most Sámuel halála következik

Saul harmadízben is fanatikusan üldözőbe veszi Dávidot, de ismételten tapasztalja Dávid irgalmasságát:

Saul öngyilkossága

Saul újabb súlyos bűnt követ el, amikor álruhába öltözve az endori szellemidéző médiumot keresi fel a filiszteus hadvonalak mögött. Rátalálva arra kéri őt, idézze meg számára Sámuelt.

Közben a Gilboa-hegyen megkezdődik a csata. Izrael szörnyű vereséget szenved, és a filiszteusok megszerzik az ellenőrzést az ország hadászati területei felett. Jonatánt és Saul két másik fiát megölik. A halálosan megsebesült Saul saját kardjával vet véget életének — öngyilkosságot követ el. A győztes filiszteusok Saul és három fia testét Bétsán város falaira akasztják, Jábes-Gileád emberei veszik le azokat ebből a szégyenteljes helyzetből. Izrael első királyának gyászos uralkodása csúfosan véget ért.

Sámuel könyve: központi alakja a két első király, Saul és Dávid. A két könyv leírja, hogyan került sor Izraelben a királyság intézményének bevezetésére. A népet ellenségek szorongatják, főként a filiszteusok, ezért karizmatikus vezetőre van szükség. A királyság így lett történelmi szükségszerűség. Sámuel az utolsó bíró, ő keni fel Saul királlyá. Utána szintén ő keni fel Dávidot is.

Királyok könyve (I-II): Sámuel könyveinek a folytatása. Első két fejezetben Dávid haláláról van szó, de a folytatásban közel 400 év történelmét foglalja össze, egészen a babiloni fogságig. Dávidnak sikerült az északi és a déli törzseket uralma alá vonni, ezt az állapotot örökli Salamon. De Salamon halála után felbomlik az egység, az északi törzsek új királyt választanak Roboám helyett. Így két külön részre bomlik az ország, Júda és Izrael. A királyok könyve az uralkodók tetteit meséli el, nem foglalkozik a kisemberekkel. Az uralkodókat és tetteiket rögzített sorrendben sorolja. A (pap) szerző megfogalmazza saját értékítéletét a király hitéről, ennek mércéje gyakran a király viszonya a pogány szentélyekhez. A könyv azzal a híradással végződik, hogy Joachin király Babilonban kegyelmet kap.

Krónikák könyve (I-II): Hasonló, mint a Királyok könyve, csak más szemszögből írták. A krónikás Jeruzsálemben írt a fogság utáni korban, így ez inkább szól a saját korának. Célja, hogy megszilárdítsa a nemzeti összetartozást, megerősítse a hitet és bátorítsa az embereket.

Ezdrás és Nehemiás: A Jeruzsálemből és Júdából elhurcolt izraeliták Kr. e. 586-538 közötti babiloni fogsága utáni állapotokról szólnak. Ezdrás pap, Nehemiás laikus. Célul tűzik ki a városfal és a Templom felépítését, a város benépesítését, szabályozzák az istentiszteletek rendjét, szorgalmazzák a szombat megtartását, az adófizetés rendjét. Zsidónak lenni = kitartani az írott törvény mellett.

Tóbiás: tanítói elbeszélés. Egy istenfélő ember történetét mondja el, aki az asszírok az északi országrész elfoglalása után családjával együtt elhurcolnak. Gyakran kerülnek döntési kényszerbe, de Tóbiás hű marad az Úrhoz.

2 Sámuel

IZRAEL nemzete a gilboai szerencsétlenség és a győztes filiszteusok ezt követő támadásai miatt kétségbe van esve.

Dávid, Isai fia a nemzet színterére lép (2Sám 19:21). Így kezdődik a Sámuel második könyve

Dávid uralkodásának legelső eseményei

Dávid és emberei Jehova irányítására Hebronban, Júda területén állítják fel a királyi udvart. A törzs vénei eljönnek és Dávidot királyukká kenik i. e. 1077-ben. Dávid hívei közül Joáb hadvezér a legkiemelkedőbb. Ábner hadseregparancsnok azonban riválisként Isbósetet, Saul fiát keni fel a nemzet fölé királyul. A két szemben álló erő időnként összecsap egymással, és Ábner megöli Joáb egyik fivérét. Végül Ábner átpártol Dávid táborába. Magával viszi Dávidhoz Saul leányát, Mikált, akiért Dávid már azelőtt régen megfizette a házassági díjat.

Dávid emiatt nagyon szomorkodik, elhárítja magáról a teljes felelősséget. Nem sokkal ezután Isbósetet is meggyilkolják, amint éppen „délutáni pihenőjét tartja” (4:5).

Dávid király Jeruzsálemben

Igaz, Dávid már Júdában is királyként uralkodott hét évig és hat hónapig, de most már senki sem vonja kétségbe uralkodói voltát. Az összes törzs képviselői királlyá teszik egész Izrael fölött. Ez a harmadik felkenetése (i. e. 1070). Dávidnak mint az egész királyság uralkodójának első cselekedete az, hogy elfoglalja Sion fellegvárát Jeruzsálemben az ott rejtőző jebuzeusoktól, akiket egy föld alatti vízi alagúton lepnek meg. Jeruzsálem Dávid fővárosa lesz.

. Dávid családja növekszik

Még kétszer harcba bocsátkozik a harcias filiszteusokkal

9 Ezután Dávid 30 000 embert vesz magához és elindul, hogy a szövetségládát Baále-Júdából (Kirját-Jeárim) Jeruzsálembe hozza. Amikor nagy öröm, vigasság és zene közepette jönnek a szövetségládával, a szekér, amelyen a Láda van, hirtelen megdől és Uzza, aki oldalt megy, érte nyúl, hogy megfogja a szentelt Ládát. „Akkor Jehova haragja fellángolt Uzza ellen és az [igaz] Isten lesújtott rá ott ezért a tiszteletlen cselekedetért” (6:7)

Isten Dáviddal kötött szövetsége

Most jutunk el Dávid életének egyik legfontosabb eseményéhez. Ez közvetlen kapcsolatban van a Biblia központi témájával, Jehova nevének a Mag Királysága által történő megszentelésével. Ez az esemény Dávidnak ama óhaját érinti, hogy házat akar építeni Isten szövetségládája számára.

Nátánon keresztül Jehova biztosítja Dávidot Izrael iránti további szerető jóságáról, és szövetséget köt vele örök időkre. De nem Dávid, hanem az ő magva épít majd házat Jehova neve számára. Ezenkívül Jehova a következő szeretetteljes ígéretet teszi: „A te házad és a te királyságod megingathatatlan lesz határtalan időre teelőtted; trónod szilárdan megalapozott lesz határtalan időkig” (7:16).

Dávid kiterjeszti Izrael birodalmát

Dávid azonban nem uralkodhat békében. Még további háborúkat kell végigharcolnia. Először leveri a filiszteusokat, a moabitákat, a cóbahitákat, a szíriaiakat és az edomitákat, s közben kiterjeszti Izrael határát az Isten által eredetileg megállapított határokig

Ammon királyának halálhírére Dávid követeket küld a király fiához, Hánunhoz és szerető-kedvességéről biztosítja. Hánun tanácsadói azonban megvádolják Dávidot azzal, hogy az ország kikémlelésére küldte ezeket a férfiakat. Ezért megalázzák a követeket, s visszaküldik őket félmeztelenül Dávidhoz. Dávid e sértés miatti haragjában Joábot hadseregével a gonoszság megtorlására küldi.

Joáb, seregeit több csapatra osztva, hamar szétveri az ammonitákat és a szíriaiakat is, akik az ammoniták segítségére jöttek. A szíriaiak újra csoportosítják haderejüket, de megint vereséget szenvednek

Dávid vétkezik Jehova ellen

Egyik este palotájának tetejéről véletlenül észreveszi a hettita Uriás feleségét, a gyönyörű Betsabét, amint az fürdik. Házába hozatja az asszonyt, viszonyt folytat vele, és az teherbe esik. Dávid megpróbálja elleplezni tettét. Hazahívatja Uriást a Rabba elleni csatából és a feleségéhez küldi, hogy felfrissüljön. Uriás azonban nem akar addig a gyönyörnek hódolni és feleségével viszonyt folytatni, amíg a szövetségláda és a hadsereg „katonai sátrakban lakozik”. Kétségbeesésében Dávid visszaküldi Uriást Joábhoz a következő levéllel: „Tedd Uriást előre, oda, ahol a leghevesebb a küzdelem, s embereid húzódjanak el mögüle, hadd vágják le és haljon meg” (11:11, 15). Uriás tehát meghal. Amikor Betsabé gyászideje letelik, Dávid nyomban házába hozatja és feleségül veszi. Fiúgyermekük születik.

Jehova azonban gonoszságnak találja a dolgot. Nátán prófétát Dávidhoz küldi egy üzenettel, mely ítéletét tartalmazza.

Szomorúságában és őszinte bánatában Dávid nyíltan beismeri: „Vétkeztem Jehova ellen” (12:13). Amint Jehova megmondotta, a házasságtörő viszonyból született gyermek hétnapos betegség után meghal. (Később Dávidnak születik egy másik fia Betsabétól; azt Salamonnak nevezik, ami a „béke” jelentésű gyökérszóból származik. Jehova Nátánon keresztül azt üzeni, hogy nevezze őt Jedidjának, aminek jelentése: „Jah kedveltje”.)

Dávid családi nehézségei

Dávid házában a bajok akkor kezdődnek el, amikor Amnon, Dávid egyik fia szenvedélyesen beleszeret Támárba, féltestvérének, Absolonnak húgába. Amnon betegséget színlel és kéri, hogy gondozására a szép Támárt küldjék be hozzá. Amnon erőszakot tesz Támáron, de utána igen megutálja, úgyhogy megalázva elbocsátja. Absolon ezért bosszút forral, de vár az alkalmas időre. Két évvel később éppen ünnepre készül, amire meghívja Amnont és a király többi fiát is. Amikor a bor megvidámítja Amnon szívét, váratlanul elfogják és Absolon parancsára kivégzik.

Absolon, Dávid szerető jósága ellenére, hamarosan összeesküvést sző apja ellen, hogy megszerezze a trónt. Rendkívül szép ember Izrael összes vitézei között, ami tovább fokozza becsvágyát és büszkeségét. Egy-egy évben levágott dús hajának súlya körülbelül 2,3 kg (2Sám 14:26, lábjegyzet). Különböző ravasz mesterkedésekkel beférkőzik Izrael férfiainak szívébe. Végül is az összeesküvés nyilvánosságra kerül. Apjától engedélyt kap, hogy Hebronba menjen; Absolon itt kihirdeti lázadó szándékát és egész Izraelt támogatásra szólítja fel, mondván: csatlakozzanak apja elleni lázadásához. Minthogy túl sokan a lázadó fiú oldalára állnak, Dávid kénytelen Jeruzsálemből néhány hűséges hívével elmenekülni.

Dávid értesül arról, hogy egyik legbizalmasabb tanácsadója, Ahitófel elárulja. Így imádkozik: „Változtasd, ó, Jehova, Ahitófel tanácsát bolondsággá

A lázadók megsemmisítő vereséget szenvednek. Amint Absolon egy öszvéren menekül a sűrű erdőben, haja egy lehajló fa ágán fennakad és ő ott marad a levegőben lógva. Ilyen szerencsétlen helyzetben talál rá Joáb és megöli, egyáltalán nem gondolva a király parancsára. Dávid, amikor meghallja fia halálát, mély fájdalmában így siránkozik

Dávid uralkodásának záróeseményei

Dávid továbbra is keserűen gyászolja fiát, míg Joáb rá nem bírja, hogy nyerje vissza királyi méltóságát. A hadsereg élére Dávid Joáb helyére Amasát nevezi ki.

De még sok baj van hátra

A város egyik bölcs asszonyának tanácsára kivégzik Sébát, erre Joáb visszavonul. Mivel Saul megölte a gibeonitákat és a vérbűn még mindig megbosszulatlan, három évig tartó éhség következik Izraelben. A vérbűn eltávolítása végett Saul házából hét fiút kivégeznek. Később újra harcba bocsátkoznak a filiszteusokkal. Dávid élete hajszálon múlik. Abisái, az unokaöccse menti meg. Emberei megesküsznek: többé nem szabad kimennie velük harcolni,

„hogy ki ne aludjék Izrael lámpása”

Végül azonban Dávid bűnt követ el, amikor a népet megszámlálja. Istenhez könyörög irgalomért. Három büntetés közül választhat: vagy hét évig tartó éhínség, vagy három hónapig tartó katonai vereség, vagy három napig tartó dögvész az országban. Dávid így válaszol: „Essünk, kérlek, Jehova kezébe, mert sokszoros az ő irgalma; de ne essek az ember kezébe!” (24:14). A nemzetre kiterjedő dögvész 70 000 embert öl meg. Csak akkor szűnik meg, amikor Dávid, Jehova Gád útján adott utasításának megfelelően cselekedve, megvásárolja Arauna szérűskertjét, ahol égőáldozatot és közösségi áldozatot mutat be Jehovának.

1Királyok

Salamon királlyá lesz

A Királyok első könyvének beszámolója a negyvenéves uralkodásának végéhez közeledő Dáviddal kezdődik, röviddel annak halála előtt

Dávid meghal és eltemetik „Dávid városában” (2:10). Idővel Salamon száműzi Abjátárt és kivégezteti a zavarkeltő Adóniát és Joábot.

Salamon bölcs uralkodása

Jehovához engedelmes szívért imádkozik, hogy Jehova népét helyes ítélőképességgel ítélhesse. Mivel nem kér sem hosszú életet, sem gazdagságot, Jehova megígéri, hogy ad neki bölcs és értelmes szívet, sőt gazdagságot és dicsőséget is.

Salamon az Istentől kapott bölcsesség révén az egész Izraelt felvirágoztatja. Izrael boldog és biztonságot élvez. Sok országból eljönnek az emberek, hogy Salamon bölcs mondásait hallják.

Salamon temploma

Salamon előkészületeket tesz az építkezésre. Hírám, Tírusz királya, aki barátja volt Dávidnak, segítségére siet: cédrus- és borókafenyőfát küld Libanonból, s hozzá szakmunkásokat is. Ezek a Salamon által összeírt munkásokkal együtt elkezdik Jehova házának építését Salamon uralkodásának negyedik évében, az izraelitáknak Egyiptomból való kivonulása utáni 480. évben

Végül több mint hétévi munka után a nagyszerű templom építése befejeződik

Az ezt követő 14 napos ünnep alatt Salamon 22 000 szarvasmarhát és 120 000 juhot áldoz fel. Jehova tudtára adja Salamonnak, hogy meghallgatta imáját és megszentelte a templomot azáltal, hogy ’nevét meghatározatlan időre oda helyezte’. Ha tehát Salamon becsületesen fog járni Jehova előtt, királyságának trónja megmarad. De ha ő vagy fiai őutána elhagyják Jehova imádatát és más isteneket szolgálnak, akkor, így szól Jehova: „Kiirtom Izraelt annak a földnek felszínéről, amelyet neki adtam, és elvetem magamtól a házat, amelyet megszenteltem a nevem számára, és Izrael közmondássá lesz és gúnyolódás tárgyává minden nép között. Ez a ház pedig romhalmazzá lesz” (9:3, 7, 8).

Ezután sok város építésébe kezd az uralma alatt álló egész területen; hajókat is épít a távoli országokkal való kereskedelem végett. Séba királynője is hírét veszi nagy bölcsességének, amelyet Salamon Jehovától kap és eljön, hogy próbára tegye zavarba ejtő kérdésekkel. Miután meghallja és meglátja Salamon népének gazdagságát és boldogságát, a királynő felkiált: „Még a felét sem mondták el mindennek” (10:7). Mivel Jehova továbbra is szeretetet tanúsít Izrael iránt, Salamon ’nagyobb lesz gazdagságban és bölcsességben, mint a föld összes királyai’ (10:23).

Salamon hűtlensége és halála

Jehova parancsa ellenére Salamon sok feleséget vesz magának más nemzetekből. Hétszáz felesége és háromszáz ágyasa van (5Móz 17:17). Ezek elfordítják szívét Jehovától, hogy más isteneknek szolgáljon. Jehova bejelenti, hogy a királyságot elszakítja tőle, de nem az ő életében, hanem fiának napjaiban.

Salamon negyvenévi uralkodás után meghal és fia, Roboám uralkodik helyette i. e. 997-ben.

A kettéosztott királyság

Roboám nem Izrael véneire, hanem inkább a fiatalokra hallgat, s még fokozza a terheket. Izrael lázadásban tör ki és Jeroboámot teszik királynak az északi tíz törzs fölé.

Júdában: Roboám, Abija és Asa uralkodik

Roboám uralkodása alatt Júda szintén gonoszul cselekszik Jehova előtt. Bálványimádást gyakorol. Egyiptom királya behatol a templomba, és sok kincset elvisz onnan. Roboám 17 évi uralkodás után meghal és fia, Abija lesz a király. Ő is vétkezik Jehova ellen és háromévi uralkodás után meghal. Fia, Asa veszi át az uralmat, de apjával ellentétben ő teljes szívvel szolgálja Jehovát és eltávolítja az országból a szennyes bálványokat. Júda és Izrael között állandósul a harc; Asa segítséget kap Szíriától, ezért Izrael kénytelen visszavonulni. Asa 41 évig uralkodik, utóda fia, Jósafát lesz.

Izraelben: Nádáb, Baása, Ela, Zimri, Tibni, Omri és Aháb (15:25—16:34). Micsoda gonosz kompánia együtt!

Baása orvul meggyilkolja Nádábot. Nádáb mindössze két évet uralkodott. Ezután Jeroboám egész házanépének kiirtása következik. Baása is folytatja a hamis imádatot és harcol Júda ellen. Jehova megjövendöli, hogy Baása házát ugyanúgy tisztára söpri majd, mint ahogyan ő cselekedett Jeroboám házával. Baását 24 évi uralkodás után fia, Ela követi a trónon, akit két év múlva szolgája, Zimri orvul meggyilkol. Alig foglalja el Zimri a trónt, rögtön kiirtja Baása egész házát. Amikor az emberek tudomást szereznek erről, Omrit, a hadseregparancsnokot teszik királlyá és Tirca, Zimri fővárosa ellen vonulnak. Amikor Zimri látja, hogy már minden elveszett, magára gyújtja a királyi házat és meghal. Most Tibni próbál ellenkirályként uralkodni, de egy idő múlva Omri követői legyőzik és megölik.

Illés prófétai munkája Izraelben

Hirtelen megjelenik a színtéren Jehova hírnöke, Tesbites Illés. Valóban megdöbbentő, amit Aháb királynak Illés rögtön bejelent! „Úgy igaz, ahogy Jehova, Izrael Istene él, aki előtt állok: ezek alatt az évek alatt se harmat, se eső nem lesz, kivéve az én szavam parancsára!” (17:1). És amilyen hirtelen megjelent, ugyanolyan gyorsan elvonult Jehova parancsára, a Jordántól keletre egy völgybe. Aszály sújtja most Izraelt, de a hollók táplálják Illést. Amikor a völgy patakja is kiszárad, Jehova az ő prófétáját a szidónbeli Sareptába küldi, hogy ott lakjon. Egy özvegyasszonyt, Illés iránt tanúsított jószívűségéért, Jehova csodálatosan megáld: soha nem fogy ki a liszt- és az olajtartaléka, úgyhogy sem ő, sem a fia nem hal éhen. Később a fia megbetegszik és meghal, de Illés kérésére Jehova visszaadja a fiú életét

Illés felszólítja Ahábot, hogy Baál prófétáit gyűjtse egybe a Karmel-hegyre. Nem lehet többé két úton sántikálni. A vitának el kell dőlnie Jehova és Baál között! Baál 450 papja az egész nép előtt egy bikát készít elő áldozatra, az oltár fáira helyezi és tüzet kér le az égből, hogy az megeméssze az áldozatot. De reggeltől estig, Illés gúnyolódása közepette, hiába kérik Baált. Már eszeveszetten őrjöngenek, késsel vagdossák magukat, de semmi válasz! S ekkor Illés próféta Jehova nevében egyedül oltárt épít, fát és bikát készít elő az áldozathoz. Az ott állókat megkéri, hogy öntsék le vízzel az áldozatot és a fát egymás után háromszor, azután Jehovához imádkozik: „Felelj nekem, ó, Jehova, felelj nekem, hogy ez a nép megtudja, hogy te, Jehova, te vagy az [igaz] Isten.” Erre tűz cikázik alá az égből s megemészti az áldozatot, a fát, az oltár köveit, a port és a vizet. Amikor a nép ezt látja, nyomban arcra borul és ezt kiáltja: „Jehova az [igaz] Isten!

Amikor Baál megalázásának híre eljut Jézabel fülébe, kiküldi embereit Illés meggyilkolására. Illés félelmében a pusztába menekül szolgájával, és Jehova a Hóreb felé irányítja

Illést azzal a hírrel vigasztalja, hogy Izraelben 7000-en nem hajtottak térdet Baál elött

Újra megjelenik Illés Aháb előtt. Elmondja Ahábnak, hogy ahol Nábót meghalt, ott fogják a kutyák a vérét felnyalni és háza népét mind egy szálig kiirtják, mint Jeroboámét és Baásáét. Jézabel testét is kutyák eszik meg Jezréel földjén.

Jósafát uralkodik Júdában

Jósafát uralkodik Júdában (22:41–53). Jósafát, aki elkísérte Ahábot a csatába, hű marad Jehovához, mint apja, Asa, de elmulasztja teljesen megtisztítani a hamis imádat magaslatait. Huszonöt évi uralkodás után meghal és Jórám, az ő fia lesz a király. Északon, Izraelben Aházia lép apja nyomdokába és Baál imádatával megsérti Jehovát.

— 2Királyok

Aházia, Izrael királya

Aháb fia, Aházia megbetegszik, amikor átbukik házának korlátján.

. A király meghal Illés szava szerint. Ekkor Jórám, Aházia testvére lesz a király Izrael felett, mert Aháziának nincs trónörökös fia.

Elizeus felváltja Illést

Elérkezik Illés elragadtatásának ideje.

Jórám, Izrael királya

Ez a király is azt teszi, ami gonosz Jehova szemében és csatlakozik Jeroboám bűnéhez.

. A hűséges Jósafátra való tekintettel Jehova megmenti őket, és győzelmet ad nekik Moáb felett.

Elizeus további csodái

Naámán, a szíriai hadsereg parancsnoka leprás. Egy fogoly izraelita lány elmondja Naámán feleségének, hogy van Szamáriában egy próféta, aki meg tudja gyógyítani az ő férjét. Naámán Elizeushoz hajtat, de Elizeus ahelyett, hogy személyesen fogadná Naámánt, egyszerűen üzenetet küld neki: menjen és mosakodjon meg hétszer a Jordán vizében.

végül rábeszélik, hogy engedelmeskedjék Elizeusnak, és meggyógyul. Elizeus nem akar jutalomképpen ajándékot elfogadni, de később szolgája, Géházi Naámán után fut és Elizeus nevében ajándékot kér. Amikor visszatér és megpróbálja Elizeust becsapni, Elizeus leprával sújtja őt. Még egy másik csodát is tesz Elizeus: a fejszét a víz felszínén tartja.

Amikor Elizeus figyelmezteti Izrael királyát a megöletésére irányuló szíriai összeesküvésre, Szíria királya hadsereget küld Dótánba, hogy elfogassa Elizeust. Amikor Elizeus szolgája látja a várost körülvevő szíriai seregeket, megrémül. Elizeus bátorítja: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint akik velük vannak.” Azután imádkozik Jehovához, hogy nyissa meg szolgája szemét annak a nagy seregnek a meglátására, amely vele van. És íme, az a hegyes vidék mind tele van lovakkal és tüzes harci szekerekkel Elizeus körül

Nagy éhség tör ki a városban. Izrael királya Elizeust okolja ezért, de a próféta bőséges élelmet jósol a következő napra.

Egy idő múlva Benhadád megbetegszik. Amikor értesül arról, hogy Elizeus Damaszkuszba jött, elküldi hozzá Hazáelt megtudakolni, meg fog-e gyógyulni. A király felépül majd, de meg fog halni — mondja Elizeus —, és Hazáel lesz a király helyette. Hazáel, hogy biztos legyen efelől, maga öli meg a királyt és elfoglalja királyságát.

Jórám, Júda királya

Eközben Júdában Jósafát fia, Jórám veszi át az uralmat. Nem bizonyul jobbnak Izrael királyainál és gonoszul cselekszik Jehova szemében. Felesége Atália, Aháb leánya. Atália bátyja, akit szintén Jórámnak neveznek, uralkodik Izraelben. Júda királyának, Jórámnak halála után fia, Aházia lesz a király Jeruzsálemben

Jéhu, Izrael királya

Elizeus a próféták fiai közül elküld egyet Jéhuhoz, hogy kenje királlyá Izrael fölé és bízza meg azzal, hogy irtsa ki Aháb egész háza népét.

Ezután Jéhu parancsára kivégzik Aháb hetven fiát és fejüket Jéhu halomba rakja Jezréel kapujánál. Aháb fejbólintó Jánosait is levágják Jezréelben. Most Izrael fővárosán, Szamárián a sor! Útközben Jéhu találkozik Aházia 42 testvérével, akik éppen Jezréelbe mennek, mit sem tudva az eseményekről. Őket is elfogják és levágják

. De az Aháb háza elleni cselekedetéért Jehova megígéri, hogy négy nemzedéken keresztül az ő utódai fognak uralkodni Izrael felett. Az ő idejében kezdi Jehova Izrael királysága keleti részét eltörölni; a szíriai Hazáelt hozza ellenük. Jéhu 28 évi uralkodás után meghal és fia, Joáház lép a trónra.

Joás, Júda királya

Az anyakirálynő, Atália testileg és szellemileg Jézabel leánya. Értesülve fiának, Aháziának haláláról, elrendeli az egész királyi család kivégzését és trónra lép. Csak Joás, Aházia csecsemő fia kerüli el a halált, mivel elrejtik. Atália uralkodásának hetedik évében Jójada pap Joást királlyá keneti és Atáliát halálra adja. Jójada Jehova imádatára buzdítja a népet, kioktatja az ifjú királyt Isten előtti kötelezettségeire s intézkedéseket tesz Jehova házának a kijavítására. Ajándékaival Joás elhárítja Hazáel szíriai király támadását. Joást negyvenévi jeruzsálemi uralkodás után szolgái orvul meggyilkolják és fia, Amásia kezd helyette királyként uralkodni.

Joáház és Joás, Izrael királyai

Jéhu fia, Joáház folytatja a bálványimádást. Izrael Szíria hatalma alá kerül, bár Joáházt nem fosztják meg trónjától. Jehova idővel megszabadítja az izraelitákat, de ők kitartanak a Jeroboám-féle borjúimádatban. Joáház halála után fia, Joás foglalja el Izraelben a királyi trónt, miközben Júdában a másik Joás uralkodik. Izrael királya, Joás utánozza apja bálványimádását. Halálakor fia, Jeroboám lesz a király. Joás uralkodása alatt történik, hogy Elizeus megbetegszik és meghal. Utoljára arról jövendöl, hogy Joás háromszor leveri majd Szíriát.

Amásia, Júda királya (14:1—22). Amásia azt cselekszi, ami helyes Jehova szemében, de nem pusztítja el az imádatra használt magaslatokat. A csatában vereséget szenved Joástól, Izrael királyától. Huszonkilenc évi uralkodás után egy összeesküvés folytán meggyilkolják. Fiát, Azáriást teszik meg királlyá.

II. Jeroboám, Izrael királya (14:23–29). Amikor II. Jeroboám király lesz Izraelben, ő is folytatja az elődje által gyakorolt hamis imádatot. Negyvenegy évig uralkodik Szamáriában, és sikeresen visszafoglalja az Izraeltől elhódított területeket. Fia, Zakariás követi a trónon.

22 Azáriás (Uzziás), Júda királya (15:1–7). Azáriás 52 évig uralkodik. Becsületesen jár Jehova előtt, de nem pusztítja el a magaslatokat. Később Jehova leprával sújtja és fia, Jótám veszi át a királyi ügyek intézését, Azáriás halála után pedig ő lesz a király.

23 Zakariás, Sallum, Menáhem, Pekája és Péka, Izrael királyai (15:8–31). Jehova ígéretének megfelelően Izrael trónja Jéhu házánál marad négy nemzedéken keresztül, egészen Zakariásig (10:30). Zakariás király lesz Szamáriában, de hat hónappal később egy orgyilkos megöli őt. A trónbitorló Sallum csak egy hónapig tudja uralmát fenntartani. Hamis imádat, orgyilkosság és cselszövés sújtja Izrael ezután következő királyait, Menáhemet, Pekáját és Pékát. Péka uralkodása alatt már közeledik Asszíria az öldöklésre. Hóseás orvul meggyilkolja Pékát, és ő lesz Izrael utolsó királya.

24 Jótám és Aház, Júda királyai (15:32—16:20). Jótám a tiszta imádatot gyakorolja, de a magaslatokat is megtűri. Fia, Aház utánozza a szomszédos Izrael királyait és gonoszul cselekszik Jehova szemében. Amikor Izrael és Szíria királya megtámadja, Asszíria királyához fordul segítségért. Az asszírok segítségére sietnek, beveszik Damaszkuszt, és Aház odamegy, hogy találkozzék Asszíria királyával. Meglátva az ottani imádati oltárt, hasonló oltárt állíttat fel Jeruzsálemben és azon kezd áldozatot bemutatni, nem pedig a Jehova templomában levő rézoltáron. Őt fia, Ezékiás követi Júda trónján.

25 Hóseás, Izrael utolsó királya (17:1–41). Izrael Asszíria hatalmába kerül. Hóseás fellázad és Egyiptomtól kér segítséget, de uralkodásának kilencedik évében Asszíria legyőzi és fogságba hurcolja Izraelt. Így ér véget Izrael tíztörzs-királysága. Miért? „Mert Izrael fiai vétkeztek Jehova, az ő Istenük ellen . . . És ocsmány bálványokat imádtak, amelyekre nézve Jehova azt mondta nekik: ’Ne tegyétek ezt!’ Ezért Jehova nagyon feldühödött Izrael ellen, úgyhogy eltávolította őket a szeme elől” (17:7, 12, 18). Az asszírok más népeket hoznak keletről az ország benépesítésére, és bár ezek ’félik Jehovát’, továbbra is a saját isteneiket imádják (17:33).

Ezékiás, Júda királya

Ezékiás azt cselekszi, ami helyes Jehova szemében, mindent úgy, ahogy ősatyja, Dávid cselekedett. Kiirtja a hamis imádatot.

Ezékiás halálosan megbetegszik, de Jehova újra meghallgatja imáját és életét 15 évvel meghosszabbítja. Babilon királya követeket küld ajándékokkal. Ezékiás jóhiszeműen megmutatja nekik kincstárát. Ésaiás ekkor megjövendöli, hogy eljön az idő, amikor házából mindent elvisznek majd Babilonba. Ezékiás meghal. Uralkodói nagyságán kívül az az alagút teszi őt nevezetessé, amit Jeruzsálem vízellátása céljából épített.

Manassé, Amon és Jósiás, Júda királyai (21:1—23:30). Ezékiást a fia, Manassé követi a trónon, aki 55 évig uralkodik. Azonban igen gonoszul cselekszik Jehova szemében. Visszaállítja a hamis imádat magaslatait, oltárokat emel Baálnak, szent oszlopot állít fel, miként Aháb, és Jehova házát a bálványimádás helyévé teszi. Jehova megjövendöli, hogy szerencsétlenséget hoz Jeruzsálemre, miként egykor Szamáriára és „kitörlöm Jeruzsálemet, miként kitörlik a tálat s kitörölve leborítják”. Manassé ártatlan vért is ont, „igen sokat” (21:13, 16). Helyébe fia, Amon lép, aki szintén gonoszul cselekszik két évig. Ekkor orgyilkosok ölik meg.

Amon fiát, Jósiást teszik meg királyukká. Harmincegy éves uralkodása alatt elfordítja Júdáról a bajt azáltal, hogy „mindenben Dávidnak, az ő ősatyjának útján jár”

Mindazonáltal Jehova haragja még mindig hevesen ég Manassé bűnei miatt. Jósiás Megiddóban, az egyiptomi királlyal folytatott ütközetben meghal.

Joáház, Joákim és Joákin, Júda királyai (23:31—24:17). Jósiás fiát, Joáházt három hónapos uralkodása után foglyul ejti az egyiptomi király és testvérét, Eliákimot helyezi a trónra, akinek a nevét Joákimra változtatja. Ő is őseinek a hamis útját követi és Nebukadnezár babiloni király uralma alá kerül, de három év múlva fellázad ellene. Halálakor fia, Joákin kezd uralkodni

Joákint és több ezer alattvalóját Babilonba hurcolja számkivetésbe.

Sedékiás, Júda utolsó királya (24:18—25:30).

Sedékiás 11 évig uralkodik Jeruzsálemben és egyfolytában gonoszul cselekszik Jehova szemében. Babilon ellen lázad; ezért Nebukadnezár, Sedékiás kilencedik évében, egész seregével feljön és ostromgyűrűt épít Jeruzsálem körül. A városban 18 hónap után éhség pusztít. A falakon rést ütnek és Sedékiás menekül, de elfogják. Fiait szeme láttára megölik, utána a szemét kiszúrják. A következő hónapban a város minden nagyobb házát, beleértve Jehova és a király házát is, felgyújtják s a város falait lerombolják. A túlélők nagyobb részét fogolyként viszik Babilonba

Gedáliát nevezik ki kormányzónak a Júdában maradt néhány alacsony rangú ember fölé. De őt is meggyilkolják, a nép pedig Egyiptomba menekül. Az i. e. 607. év hetedik hónapjától kezdve tehát az ország teljesen lakatlan. A Királyok második könyvének utolsó szavai Babilon királyának a kegyéről szólnak, amelyet Joákin iránt tanúsít fogságának 37. évében.

1Krónika

A Krónikák első könyve két természetes részre osztható fel: az első rész 9 fejezetből áll, s főleg nemzetségtáblázatokkal foglalkozik, a második rész pedig 20 fejezetből, s ez a Saul halálától kezdődő és Dávid uralkodásának végéig terjedő negyven év eseményeit tartalmazza.

Ádámtól Zorobábel leszármazási vonaláig

Saul hűtlensége a halálát eredményezi

Dávid megszilárdítja királyságát

Dávid hódításai

17 Dávid előkészületei a templomépítésre

Dávid megszervezi Jehova imádatát (23:1—29:30). Népszámlálást tartanak, de ez alkalommal Isten akaratából, hogy újjászervezzék a papi és a lévita szolgálatot. A lévita szolgálat itt sokkal részletesebben kerül leírásra, mint bárhol másutt az Írásokban. Ezután a király szolgálatának felosztása következik.

Salamont másodszor is királlyá kenik és az éltes Dávid helyett ő ül „Jehova trónján”. Negyvenéves uralkodás után Dávid meghal „jó vénségben, kielégítve napokkal, gazdagsággal és dicsőséggel” (29:23, 28). Ezsdrás ezzel a fennkölt megjegyzéssel fejezi be a Krónikák első könyvét, és kiemeli Dávid királyságának felsőbbrendűségét a nemzetek összes királyságaival szemben.

2Krónika

Salamon uralkodásának dicsősége (1:1—9:31). A Krónikák második könyve rögtön az elején bemutatja Dávid fiának, Salamonnak egyre erősödő hatalmát a királyságban.

Salamon összeírja a munkásokat Jehova házának építési munkájához. Tírusz királya, Hírám együttműködik vele, épületfákat és tehetséges szakembereket küld. „[Salamon] uralkodásának negyedik évében” kezdődik el az építkezés és hét és fél év múlva, i. e. 1027-ben fejeződik be (3:2)

Roboám és Abija uralkodása

Salamon fiának, Roboámnak nyers és elnyomó uralma i. e. 997-ben az északi tíz törzset Jeroboám vezetése alatt lázadásra indítja.

Roboám halála után 28 fia közül az egyik, Abija lesz a király. Abija hároméves uralkodását az Izraellel folytatott véres háború jelzi

Az istenfélő Asa király (14:1—16:14). Abiját fia, Asa követi a trónon. Asa az igaz imádat bajnoka. Hadjáratot indít a képimádat kiirtására. Azonban, Júdát az etiópiaiak egymillió főből álló katonai túlereje fenyegeti. Asa így imádkozik: „Segíts meg bennünket, ó, Jehova, Istenünk, mert mi rád támaszkodunk és a te nevedben jöttünk e tömeg ellen.” Jehova meghallgatja az imát és megsemmisítő vereséget mér az ellenségre (14:11).

Jósafát jó uralkodása (17:1—20:37). Asa fia, Jósafát tovább folytatja a harcot a bálványimádás ellen és különleges nevelési programot indít: oktatók utazzák be Júda városait és tanítják a népet Jehova törvényének könyvéből. A nagy jólét és béke időszaka következik, Jósafát mindig „nagyobb lesz és emelkedik”

Jórám, Aházia és Atália gonosz uralkodása

Joás, Amásia és Uzziás uralkodása jól kezdődik, de rosszul végződik

Jótám Jehovát szolgálja (27:1–9). Atyjával ellentétben Jótám „nem hatol be Jehova házába”, ehelyett ’azt cselekszi, ami helyes Jehova szemében’ (27:2). Tizenhat éves uralkodása alatt sok építési munkát végez és sikeresen leveri az ammoniták felkelését.

26 A gonosz Aház király (28:1–27). Jótám fia, Aház volt a leggonoszabb király Júda 21 királya közül. Oly szélsőséges, hogy saját fiait is feláldozza égőáldozatul a pogány isteneknek. Emiatt Jehova elhagyja és kiszolgáltatja Szíria, Izrael, Edom és Filisztea seregeinek. Jehova tehát megalázza Júdát, mivel Aház ’megengedi a féktelenség növekedését Júdában és igen nagy mértékben hűtlenül cselekszik Jehova iránt’ (28:19). Egyik rossz után a másikat cselekszi, áldozatokat mutat be Szíria isteneinek, mivel a szíriaiak erősebbeknek bizonyultak a csatában. Jehova házának ajtóit bezárja, s Jehova imádatát felcseréli a pogány istenek imádatával. Tizenhat év után — nem túl hamar — véget ér uralkodása.

A hűséges Ezékiás király (29:1—32:33). Ezékiás, Aház fia 29 évig uralkodik Jeruzsálemben. Első cselekedete az, hogy megnyitja és kijavítja Jehova házának ajtóit, utána egybegyűjti a papokat és a lévitákat és utasítja őket, hogy tisztítsák ki a templomot és szenteljék meg Jehova szolgálatára. Kijelenti: szövetséget akar kötni Jehovával, hogy izzó haragját visszafordítsa. Jehova imádata helyreáll.

Manassé és Amon gonosz uralkodása

Jósiás bátor uralkodása

Az ifjú Jósiás, Amon fia bátor kísérletet tesz az igaz imádat helyreállítására. Baál oltárait és a faragott képeket ledönteti, és megjavítja Jehova házát. Itt megtalálják „Jehovának Mózes által adott törvénykönyvét”, ami kétségtelenül az eredeti volt

Joáház, Joákim, Joákin, Sedékiás és Jeruzsálem pusztulása (36:1–23). Júda utolsó négy királyának a gonoszsága gyorsan szerencsétlenségbe sodorja a nemzetet.

Végül is Sedékiás fellázad a babiloni iga ellen, de ez alkalommal Nebukadnezár nem tanúsít irgalmat.

A krónikás ezt a majdnem 70 éves időt itt átugorja és az utolsó két versben Cyrusnak az i. e. 537-ben kiadott történelmi rendeletét jegyzi fel. A zsidó foglyoknak szabaddá kell lenniük! Jeruzsálemnek újra helyre kell állnia!