A Biblia mit ír arról, hogy mi forgatókönyv szerint élünk?

Szia!

Az élet a születés irányába zárt, erről több-keveset, jól-rosszul tudhatunk. Az biztos, hogy ami elmúlt az nincs, így ezzel foglalkozni nem érdemes. A halál irányba nyitott, de mivel ez sem létezik, ezért nem biztos, hogy szerencsés nem létező dolgokkal foglalkozni.

Valójában, ténylegesen semmi egyéb nem létezik, mint a pillanat.Ezt kell tudatosítani és olyan mélységében megélni, hogy a gondolataink, érzelmeink és a kényszeres elmeműködés se tudjon ettől eltéríteni!

8-as válaszoló!

Nekem sem jelent gondot, hogy te másként érted. Csak a kérdezőnek írtam le, mi mindent tanít az előre elrendelt dolgokról az Írás, azután, mivel megszólítottál, elmondtam egy másik szemszögből is.

Van egy olyan kijelentés, hogy az Isten akarata az, hogy MINDEN ember megmeneküljön (1Tim.2:4), azaz eljusson az Ő országába, még másként, hogy megtérjen, újjászülessen, megszentelődjön, romolhatatlanságot öltsön magára és Istennel éljen örökké. Ez a végcélja a teremtésnek.

Ugyanakkor ugye olyat is mond, hogy lesznek olyanok, akiknek a része pusztulás az első feltámadáskor (Dán.12:1-3), tehát nem "minden ember" jut el az üdvösségre. Hogyan lehet ezt a két dolgot összhangba hozni? Talán nem elég erős az Isten akarata? Vagy mégsem akarja annyira, hogy megmeneküljünk? Egyeseket inkább magukra hagy, hadd csinálják a gonoszságot aztán pusztuljanak csak bele, ha már ilyen ostobák? Hogy lehetne egy korlátozott értelmű, képességű, tökéletlen teremtményre bízni a saját sorsát? Egy értelmi fogyatékosnak sem hagyjuk, hogy azt csináljon, amit akar, mert bajt okozhat magának és másoknak is. Szerintem Isten sem hagyja ránk, hogy mi lesz a végkimenetele az életünknek, számomra ez lenne az igazi igazságtalanság.

Az azonban nem igaz, hogy az elrendelés miatt semmit sem kell csinálnunk. Mindent meg kell tennünk a magunk erejéhez és a felismert igazsághoz képest, teljes igyekezettel kell futni a pályán. Méghozzá azért, mert ÉN nem ismerem az Isten lefektetett akaratát pontosan, fogalmam sincs, hogy milyen állapotban leszek egy év, vagy egy hét múlva, de akár csak holnap is. A mai helyzetemet tudom, hogy pillanatnyilag hol állok, és kapaszkodok a Mindenható igéreteibe, és reménykedem, hogy megmaradhatok Őmellette. Ezért mondja Péter, hogy félelemmel töltsük azt az időt, amíg ezen a földön jövevényként élünk, és Pál, hogy rettegéssel igyekezzünk eljutni az üdvösségre. Hiszen az igaz is alig tartatik meg. Szeretem az Atyát és hálás szívvel engedelmeskedek Neki, de a dolgok végét csak Ő tudja, én csak bízom benne, hogy megtart.

Azt kérded, mikor dőlt el minden. Már idéztem, hogy az Isten elhívása számunkra a világ alapítása előtt el volt határozva (Ef 1:4), ahogyan a Krisztus is ki volt már jelölve a teremtés előtt (1Pét 1:20, Jel 13:8). Senki és semmi nem létezett még, csak az Isten terve, amiben már minden le volt fektetve.

Részemről nem találkoztam még olyan beszéddel az Írásokban, ami ellent mondana az előre elrendelésnek, de ha tévedek, az Isten majd kiigazít.