Mi a katolikus egyház hivatalos véleménye a nagyfigyelmeztetés -röl?

Szerintem semmi.

És azt hiszem ebben az igazságot vallják.

Érdemes az egész fejezetet elolvasni.

A Márk írása szerint való Szent Evangéliom » 13. fejezet

31

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

32

Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

33

Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.

34

Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.

35

Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?

36

Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.

37

Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

Javaslom még ezt is:

A Máté írása szerint való Szent Evangéliom » 24. fejezet

[link]

Tanulságos...

Ezt a cikket találtam: [link]

Egy kis kiragadás belőle: "Van esély rá, hogy Krisztus figyelmeztet minket a végidők előtt, de az idők jeleinek értelmezése a mindenkori tanítóhivatalra tartozik. A tanítóhivatal viszont a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában kimondta, hogy sem az idejét, sem a módját nem ismerjük Krisztus második eljövetelének. Pál apostol annyit mond, át fog alakulni a természet. A borúlátó, katasztrófalátó, ijesztgető szemlélet az ószövetségi prófétákból is táplálkozik - fejtette ki a Kurírnak Kránitz Mihály, ugyancsak a PPKE HTK professzora.

Hozzátette: az egyház az ilyen felhívásokra, mint a Nagy Figyelmeztetés, nem reagál, mert akkor belemenne kisstílű vitákba. Persze amennyiben valami megtérésre és bűnbánatra hív fel, annyiban evangelizációs módszer, „de azt hiszem, itt nem erről van szó: olyan szavakkal, érzelmekkel operálnak ezek a tudósítások, amelyeknek a kinyilatkoztatáshoz nem sok közük van”. Senkivel nem történhet baj, aki szentségi életet él, a keresztény embernek hűségesen követnie kell vallási kötelességeit: ima, szentmisén való részvétel, Krisztussal való találkozás, szolgálat. „Ez a hit útja, nem pedig az ijesztgetéseké és fenyegetéseké.”

Elmondta még, hogy „az egyház idejére, tehát az előző kétezer évre eső jelek közt lehetnek a magán-kinyilatkoztatások is, amelyeket az egyház megvizsgál, és vagy elfogadja, vagy azt mondja, ez az egyénhez szólt. A krisztusi kinyilatkoztatáshoz ezek semmit nem tesznek hozzá, maximum megvilágítják, megerősítik”. A huszadik századi Mária-jelenések közül számosat elfogad az egyház, másokról még nem nyilatkozott. Állítólag folyamatban lévő jelenéseket az egyház vizsgál ugyan, de nem szokott róluk nyilatkozni."

Itt meg egy másik cikk: [link]

Innen is részlet: "Minden olyan magán-kinyilatkoztatás, amelyik időpontokat jósol meg, és végső események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya! A Nagy figyelmeztetésről szóló állítólagos üzenetekben viszont ezt olvassuk: „Még ebben az évben…”; vagy másutt: „pár hónapotok van hátra”. Ezek a kijelentések nyilvánvalóan ellentétesek azzal, amit az evangélium tanít. Azok a hiteles magán-kinyilatkoztatások, amelyeket az Egyház elismert (pl. Lourdes, Fatima, az Isteni irgalmasság üzenete szent Fausztinának, stb.), mind mentesek az ilyesfajta időpontokra való utalásoktól.

Ráadásul a Szentírás arra tanít minket, hogy a szívek titkait egyedül Isten ismeri, egyedül Ő ítélhet (Jer. 17,9-10). Szent Pál azt írja, hogy még saját maga fölött sem ítélkezik (1 Kor 4,3-4). A Szentírástól idegen a Nagy figyelmeztetésnek nevezett üzenet tartalma, hogy Isten – ahogyan írják – feltárná mindenki előtt a lelke állapotát. Az ember nem ismeri, nem ismerheti a saját lelke titkait a maguk teljes mélységében. Egyedül Isten az, aki ismeri a szívünk legmélyét, aki megítélhet."