A hívő keresztény emberek milyen munkákban hajlamosak dolgozni? Tudnátok segíteni abban, hogy hozzám illő és hívő keresztényhez méltó hivatást tudjak találni magamnak? (A többi lent. )

Szerintem az első munkahely, semmiképpen sem szól, egy életre.

Egyébként, ha megfigyeled, a biblia azt mondja, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, és ami van, azt állhatatosan kell csinálni - legalábbis az én olvasatomban.

Esetleg elmehetsz tanárnak. Nagyon szép hivatás, hogy fiatalokkal foglalkozol, ráadásul a természettudományos tanárokból most valószínűleg hiány lesz, nagyon kevesen választják ezt a pályát.

A kereszténységben fontos szerepe van a tanításnak, maga Jézus is tanította az embereket. Másik ilyen a gyógyítás. De minden szakma szép, ha becsülettel végzik az embertársak szolgálatában.

Nem említetted a nemedet, de a leírtakból úgy vélem, hogy lány vagy.

A nők elsődleges hivatása az, hogy családanyák legyenek. Férjed nagyszerű támasza, és olyan édesanya, akire a gyermekei mindig számíthatnak. Ez természetesen NEM jelenti azt, hogy egy nő ne dolgozzon! Viszont úgy vélem, ha egy nőnek lehetősége van arra, hogy otthon maradjon és főállású feleség és családanya legyen, akkor ez a leghelyesebb, amit tehet.

Nem említetted, hogy lenne valakid, de előbb-utóbb bizonyára lesz, és ha valóban hívő keresztény vagy, alighanem úgy tervezed az életednek ezt a vonulatát, hogy férjhez mész, és gyermeked vagy gyermekeid lesznek. Hogy ez mikor történik meg: egy, két, vagy esetleg tíz év múlva, azt nem tudhatjuk előre. De előbb vagy utóbb alighanem megtörténik.

Addig tanulj ki egy szakmát, és dolgozz, ha pedig lehetőséged adódik erre, tedd az otthont és a családot a fő hivatásoddá. A feleségi és anyai szerepkör az, ahol a legeslegtöbb lehetőséged lesz segíteni másoknak - ezt tapasztalatból mondom.

Hogy addig is milyen szakmát válassz? Szociális munkás, gyermekvédelem, családvédelem... ezeken a területeken rengeteg lehetőséged van segíteni. Javasolnám még, hogy legyél valamiféle orvos, de ahhoz kőkeményen kell ám tanulni. Ha elég keménynek érzed magad idegileg, lehetsz pedagógus, ha kevésbé, akkor óvónő, csecsemőgondozó, tanítónő. Kevésbé javaslom azt, hogy ápolónő, vagy szoptatási tanácsadó legyél, mert ezekből nem igazán lehet megélni, de ha nagyon fűt a mások szolgálata iránti vágy, esetleg belevághatsz.

Lehetsz még szülésznő, gyógytornász, gyermekgyógytornász, vagy ha elég kemény vagy ahhoz, hogy jogot tanulj, akár bíró is.

6. vagyok megint. Még annyi, hogy imádkozz útmutatásért, kérd az Urat, hogy segítsen megtalálnod a neked való szakmát!

Ha már matek+szolgálat, akkor lehetnél akár matektanár is.

Szia, röviden próbálok válaszolni:

Én magam is hívő keresztény (katolikus) vagyok, levéltáros. Rengeteg régi (100-900 éves) irattal találkozom,így pl. Magyarország történelmét nem könyvekből, hanem első kézből ismerhetem, amiben természetesen a kereszténység eseményei/személyei is benne vannak. Ez egy nagyon jó szakma szerintem egy keresztény ember számára. De ugyan így ajánlani tudom a könyvtárost, vagy a muzeológust is.

Ezekhez BA diploma kell először, aztán nem árt egy mesterképzés sem. Persze levéltárban mondjuk nehéz elhelyezkedni (én magam is egy könyvtár-múzeum épületegyüttesben dolgozom, tehát csak a szakmám levéltáros), de egy vidéki könyvtárban, vagy valamilyen közművelődési intézményben kis szerencsével boldogulhatsz. Persze halálra nem keresed magad, de a körülmények ennél a szakmánál rendezettek, tiszták, nem vagy körülvéve mindenféle emberrel, akik esetleg eltéríthetnek/gátolhatnak a hitedben (az ilyen helyen dolgozó emberek nagy többsége nemzeti érzelmű és bizonyos fokig vallásos, de legalábbis művelt ahhoz, hogy ne trágárkodjon előtted, mint mondjuk egy gyárban szokták csinálni - dolgoztam régebben gyárban is, onnan tudom).

No és a vallás szempontjából kifejezetten ajánlott az ilyen munkakör, mivel rengeteg ismeretet szerzel teológiából, történelemből, korabeli iratokból, egy egészen más szinten fogod látni a dolgokat.

Az egy buktatója - ahogy már írtam - hogy a munkaerőpiacon elég bizonytalan és rizikós ilyen szakmával elhelyezkedni.....

Valóban nem írtad hogy mi a nemed, de ahogy én elolvastam én inkább arra tippeltem volna hogy fiú írta, és mivel már #6 jól megfogalmazta hogy milyen a női oldal akkor írok a férfiról.

Valahol átérzem a szituációd, mert (bár nekem vannak testvéreim) én is alapvetően otthonmaradós típus voltam, és iskolán, gyülekezeten kívül máshova nem nagyon jártam el. Ennek ellenére én is szeretek másokkal beszélgetni és szoktam is rendszeresen, nincsenek problémáim a társasági élettel. Én is (és szerintem minden fiatal) érez magában egy tüzet, egy vágyat a tenni akarásra, hogy szeretne adni valamit a világnak. Nőknél valóban a feleség/anya szerep a fontos és az erre való készülés, tanulás. Nagy kincs a gyermeknevelésben ha egy anya tanult/diplomás, mert a gyerekeit is magasabb szinten oktathatja, a nő szerepkörét elsősorban a férfi társaként határoznám meg, így nagyban befolyásolja az ő szerepét a férfi feladata, szolgálata, karrierje. A férfiaknál azonban sokkal sokrétűbb a helyzet, hisz a vezető/döntés hozó szerep nagyobb mértékben férfi szerepkör, és ehhez mért több területen is helyt kell állni (család, munka, gyülekezet) így egy férfi feladata sokkal többrétűbb.

Nem írok szakmát mert előttem már megtették, de nőknél nem olyan nyomatékos a karrier/pénzkeresés mint a férfiaknál. Sokkal fontosabb a feleség/anya szerep és az erre való készülés, de addig is kell munkát találni, amit viszont mindenkinek magának kell éreznie hogy mi a neki való, emellett tényleg fontos a tanulás, valamint a gyülekezetben/hitéletben a tevékenykedés.

Minden emberre igaz, hogy Isten adott nekünk talentumokat ezek olyan képességek amelyek valamiben minket jobbá tesznek. A közhiedelemmel ellentétben nem az a talentumod amiért te sokat dolgoztál így tudsz benne produkálni hanem amiért keveset/semmit nem tettél mégis jó vagy benne. Ezt már viszonylag korán észreveheti az ember hogy mi az, csak végig kell gondolni mi az amit szívesen csinálsz, mi az amiben jobb vagy a többieknél, pl talentum jele lehet hogy valamit tanulás nélkül megtudsz tanulni, például x tárgyból párperc tanulással is ötöst írsz míg y-ból órákat tanulsz de mindig csak kettesek jönnek össze.

Isten mindenkit elhívott valamire, van egy elhívása, ami sokkal nagyobb mint amit az ember elsőre el tud képzelni, azonban ebbe nem dobja bele egyből csak úgy, hisz nem tudnánk hova tenni. Fontos hogy az embert az elhívása lázba hozza és legszívesebben mindig azt csinálná. Isten belénk helyezte mindazokat a képességeket amelyek az elhívás végrehajtásához szükségesek.

Ilyen időkben fontos hogy az ember imádkozzon, olvasson Bibliát, hallgasson tanításokat, beszélgessen más hívőkkel, valamint járjon nyitott szemmel a világban.

Nem érdemes görcsölni, vagy kapkodni, egy jó döntésben az embernek békessége van. Vannak helyzetek amikor Isten annyit vár csak el tőlünk hogy várjunk. Ez a türelem és a hit próbája, gondolj bele mi lenne ha mindent egyből megkapnánk. Nem is becsülnénk annyira.

Azt hogy szakmailag mit foglalkozz azt tényleg neked kell érezned, a lényeg hogy ne légy lusta és amit vállalsz azt szorgalmasan végezd (legyél hű a kicsin is). Végezd hűségesen a tanulást, munkát hitéletet, szolgálatot és fog körvonalazódni az hogy mi a következő lépés.

Igazából nagyon mélyen bele lehetne menni ebbe a témába de már így is sokat írtam és bár E/2 ben írtam, ez nyilván csak a személyes véleményem.

Sok szerencsét;)

Régi kérdés, de keresgéltem, találtam.

Én is pályaválasztásban vagyok.

Piacképtelen szakot választottam, amelynek konkrétan nem tudom elmondani, mi az értelme, ha kérdezik, közlöm, nem tudom, mire jó. :D

Személyes véleményem szerint Isten csak a misszióra hívott el.

Leendő munkánkra, szakmánkra nem elhív, hanem rámutat, hogy mikben lennénk jók.

Én is lány vagyok, de az én esetemben nehéz kérdés, hogy az anyaság lenne a legfontosabb.

Nem célom, hogy egy cégben vezető legyek és mindenkinek dirigáljak, nem célom egy jó nagy fizetés, céges autó se, öltönyös meló pedig főleg nem.

Viszont mégis karrierista felfogásúnak tartom magam. Célom találni valamit, ami piacképes, jó vagyok benne és segítek vele az emberiségnek (ö... emberek egy csoportjának). Nem vagyok emberközpontú, nem akarok embereken segíteni egyenként, nem akarok velük foglalkozni.

Viszont egy ügyön szívesen dolgoznék, ami az itteni földi életet jobbá teszi (egy-egy közösségnek, embercsoportnak), az emberek felfogását módosítja. Szerintem ebben is van misszió is... szerintem. Legalábbis tőlem távolabb áll a hagyományos evangélizáció, misszió, mint írtam, az emberekkel foglalkozás is. Célom inkább bemutatni a sok földi szépet, melyeket nem mellesleg Isten teremtett.

Szerintem az a szép szakma, amellyel az embert vagy emberek egy csoportját segíted, a jó felé téríted, az életkörülményeit javítod, a normális életfeltételeit próbálod megadni, lelkileg segítesz rajtuk.

Hogy hogyan vezet oda Isten... nem tudom. Akik már tudják, hogy Isten rámutatott, miben lennének jók, azok azt mondják, érzik. És aki nem érzi, mit tegyen??