Hogyan magyarázzam el itthon, hogy nekem más a hitem, mint a családomnak?

Apukám nagyon vallásos, az egész családja az volt. Anyukám is vallásos, de ő kicsit kevésbé, nem olyan fanatikusan. Babakoromtól fogva hordtak szentmisére a szüleim, római katolikusnak neveltek, elsőáldozó, bérmálkozó voltam. Hiszek Istenben, személyes kapcsolatom van vele, nagyon sokat imádkozok a saját szavaimmal. Viszont pár éve már egyáltalán nem szeretek misére járni. 23 éve minden egyes vasárnap szóról szóra ugyanazt hallgatom 1 órán keresztül, úgy darálják az öregek az imádságokat, látszik rajtuk, hogy a 90%-uk azt se tudja, miről szólnak a szövegek, csak mondják, amit betanultak. Abszolút nem érzem, hogy bármi újat adna nekem egy mise vagy bármennyire is erősítené a hitemet. Azt a 2 órát vasárnaponként (fél óra az út a templomba) sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni, mint hogy ott üljek a templomban és azon gondolkozzak, mit keresek egyáltalán ott. Elmondtam ezt itthon, ayukám úgy láttam, elfogadta, de apukám letámadott, hogy csak kifogásokat keresek, mert lusta vagyok elmenni a templomba, és hogy az összes gyereke közül én vagyok a leghaszontalanabb, azóta alig szól hozzám. Tudom, felnőtt ember vagyok, azt teszem, amit jónak látok, de nem akarok ilyen hülyeség miatt összeveszni vele. Attól, hogy nem járok templomba, még ugyanúgy a lánya vagyok, ugyanaz az ember vagyok és ugyanúgy hiszek Istenben, mint eddig. Ezt szeretném megértetni vele, hogyan tegyem, mit mondjak?