A testi szerelem vagy fizikai vonzódás mennyire bűn?

Üdv!

Osztom az első hozzászóló véleményét.

Igei részről ez az álláspont:

"Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." - 2Móz 20,17

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!

Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." - Mt 5,27-28

Szerintem, ha mélyen elgondolkodsz, rájössz mi nem Istennek tetsző. Gondold csak végig. Vegyük a szexuális vágyódást. A vágyódás érzése alapvetően kellemetlen (nem az, amikor beteljesül egy-egy vágy), az ember minduntalan arra törekedne, hogy azt kielégítse. Ekkor viszont személyes érdekével van elfoglalva, más érdekeit háttérbe szorítva, azaz önzően viselkedve. A szexuális vágyódás idejére az ember partnerét birtokba veszi gondolati úton, még ha akaratlanul is, a vágyból teljesített aktus idején szintúgy birtokolja, akár egy tárgyat, mindvégig. Ne felejtsük el, hogy még mindig a vágyról beszélünk, s ha becsületesen végiggondolod, bármely dologra való vágyódás ugyanezt a helyzetet állítja elő. Ráadásul ekkor az ember birtokba vett "tárgyától" függ, szó szerinti fogságban van.

Az a szexuális vonzódás, amiről Te beszélsz, az a szexuális ösztön. A szexet pedig lehet csinálni vágyódás, birtoklás, önzés nélkül is, és sokan teszik is, amikor nem testi örömeiket akarják kielégíteni. Ilyenkor az aktus idejére mondhatni testileg, lelkileg és szellemileg "eggyé válnak", s valami ilyesmi eggyé válásra lenne szükség Krisztussal is, hogy egy egyén ténylegesen megtérjen, és megszabaduljon önzése, vagyis a Sátán fogságából.

üdv

28/F

LastOne.Left

Semennyire. A fizikai vonzódás teljesen természetes dolog, ezenkívül nem is foglal magában semmilyen cselekvést. A testi szerelem sem bűn, hiszen Te itt kimondottan TESTI SZERELEMRŐL beszéltél, nem csak simán szexről vagy d*gásról. Annak már vannak olyan változatai is, amik bűnnek számítanak.

Lehet, hogy nem lesz hasznos a válaszom, ugyanis én a saját véleményemet írtam le, és nem a Teremtőét.

"A 3.válaszolótól(LastOne.Left) szeretném megkérdezni,hogy akkor akkor a hangsúly a már első válaszban is emlegetett önuralmon van?"

Nem feltétlenül, de majd mindjárt kitérek rá...az önuralom tény, hogy fontos, és van is egy jó mondásom pont ideillően. "Légy Te az úr, s ne a ragaszkodásod és vágyaid."

"Szóval addig tiszta a testi szerelem,amikor nem elsődleges a fajfenntartási ösztön vezérel és kontroll alatt van a szexuális vágy.Tetszett ez az írásod,esetleg tudnál még kicsit bővebben írni,arról a szerelemről,amikor nem a testi igényeiket akarják kielégíteni,szóval amikor nem a kéj a hajtóerő."

Olyan nincs, hogy testi szerelem. A test nem szerelmes, a test egy eszköz, és az eszköz használója, ami az emberi szellem, megtéveszti önmagát a testen keresztül való tapasztalás során a fizikai megjelenésben fellelhető kontraszthatás, látszólagos elválasztás miatt. Egyszerűen úgy véli a "látott" dolgok külön vannak, elszeparáltan, ebből kifolyólag magát, az érzékelést elősegítő objektumra(fizikai testre) korlátozza, és ezt a testet is elkülönültnek hiszi. Szó szerint magát érzékeire redukálja az emberi szellem tévedésében, és érzékei alá rendeli magát automatikusan. Mivel pedig az elkülönültség, elválasztottság érzete jelenik meg gondolataiban az embernek, ezért nem is csoda, hogy hiányt, vágyat kezd el érezni "x" dolgokra, hiszen "teljes" akar lenni, de megfeledkezett arról, hogy már most az.

Ebből kifolyólag történik az, amit az előző válaszomban leírtam. Ebből adódóan indul be az önzés, és abból a ragaszkodás, birtoklás, félelem és társai.

Tulajdonképpen kétfajta szerelem van...van az önző, amiben az előzőleg felsorolt tulajdonságok, megnyilvánulási formák játsszák a főszerepet, s ez a szerelem vak...a hétköznapokban ezt szokták az emberek szerelemnek nevezni, de ez egy téves szerelem, és csak fogságban tart. Természetes egy ilyen alapú szerelmi kapcsolatban is vannak pozitív, önzetlen szavak és tettek, de ritkák.

A másik szerelem pedig egyértelműen az Isteni Szerelem, amikor a feltétel nélküli szeretet az irányító. Ezen szerelem isteni inspiráció, vagy intuíció hatására történik, s szabaddá teszi az embert. Ekkor a szex sem saját kielégülésre, vagy kéjvágy betöltésére történik, hanem amikor ezen szándékból szexel a két fél, az aktus idejére "eggyé olvadnak" nem csak egymással, de mondhatni a "mindenséggel" is, megszűnik számukra a tér és az idő, és egy olyanfajta érzés járja át az embert ekkor, amit talán egy szóval lehetne leírni, és ez az, hogy Szabad.

Ezért is írtam előzőleg, hogy az ilyesfajta szex hozzásegíti az egyént Isten országának megtapasztalásához, és még fejleszti is az egyént abban, hogy elkopjon önzése.

Tulajdonképpen ha az ember félreteszi az egoját, figyelmen kívül hagyja egojának hangját, akkor jár el Istennek tetszően. Nem is véletlen mondja Jézus, hogy "Mert aki meg akarja tartani az ő életét(egójához ragaszkodik), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem(feladja egoját), az megtartja azt."

üdv

28/F

LastOne.Left