Hogy kell értelmezni ennek az Igének a második felét?

"és szép vallást tettél sok bizonyság előtt"-

"és amelyre nézve megtetted a a kiváló nyilvános kijelentést sok tanú előtt."

13-as vers:" és Krisztus Jézus előtt, aki BIZONYSÁGOT TETT Pontzius Pilátus alatt ama szép vallástétellel."

"Krisztus Jézusé előtt,, aki mint tanú megtette a kiváló nyilvános kijelentést Poncius Pilátus előtt".

az idézeteket az újvilág fordításból hasonlítottam össze, talán ez segítségedre lesz. Ha megfigyeled Jézus bizonyságtételét, arról írt Pál Timóteusnak is.

. „Harcold meg a hit kiváló harcát”

„Harcold meg a hit kiváló harcát.” Igen, ebben a háborúban nem egy erődítményt kell megvédenünk, hanem ’a hitet’, a Bibliában feltárt keresztény igazság egészét. Világos, hogy feltétel nélkül el kell fogadnunk ezt ’a hitet’ ahhoz, hogy harcolni tudjunk érte, és győzzünk (1Timóteusz 6:12).

Jegyezzétek meg mégis, hogy az igazságosságra való törekvés nem ért véget azzal, hogy hitünket Jézusba vetjük. Timótheus már hosszú évek óta önátadott, felkent keresztény volt, amikor Pál a következő szavakat írta neki: „Törekedj az igazságosságra, az isteni önátadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra és a szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timótheus 6:11, 12; 2Timótheus 2:22). Miért kellett Timótheusnak „az igazságosságra törekednie”, ha Isten már igazságosnak nyilvánította őt?

Mert az „igazságos” szót a Biblia általánosabb értelemben is használja, hogy olyasvalakire utaljon, aki becsületes, erkölcsös életet él, és mindent megtesz annak érdekében, hogy Isten törvényeinek engedelmeskedjen. Ebben az értelemben voltak Alámerítő János szülei igazságosak (Lukács 1:6). Jézus nevelő atyja, József, és arimateai József szintén ily módon voltak igazságosak (Máté 1:19; Lukács 23:50). Az a tény, hogy a keresztényeket igazságosnak nyilvánították, nem menti fel őket a felelősség alól, hogy ebben az értelemben törekedjenek igazságosságra. A valóságban, bármely keresztény, aki feladja a becsületes és erkölcsös életet vagy nem engedelmeskedik Isten törvényeinek, elveszti Jehova előtti igazságos állapotát.

Igazságosságra törekedni — kihívást jelent

Az igazságosságra való törekvés igazi kihívást jelent. Vajon miért? Azért, mert mindannyian tökéletlenek vagyunk és erősen hajlunk az igazságtalanságra (1Mózes 8:21; Róma 7:21–23). Ehhez hozzájárul még az is, hogy olyan világban élünk, amely igazságtalan gondolatokra és cselekedetekre ösztönöz, és amely világ Sátán, az Ördög, „a gonosz” irányítása alatt áll (1János 5:19; 2Korinthus 4:4). Nem csoda hát, hogy amikor Timótheusnak írt, Pál összekapcsolta az igazságosságra való törekvést ’a hit nemes harcának megharcolásával’! (1Timótheus 6:11, 12).

Vajon sikeresek lehetünk ebben a „nemes harc”-ban? Igen, de csakis akkor, ha kifejlesztjük a szívünkben Jehova irányadó mértékei iránt a mélységes szeretetet, egyszersmind a gyűlöletet azzal szemben, ami rossz. A Biblia ezt mondja Jézusról: „Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget” (Zsidók 1:9). A mi hozzáállásunknak is ezzel azonosnak kellene lennie: szívbeli vágyunk az legyen, hogy ápoljuk a szeretetet az iránt, ami Istennek tetszik, és irtózzunk attól, amivel az ő nemtetszését vonnánk magunkra.

Egyidejűleg szem előtt kell tartanunk, hogy az igazságosságra való törekvés nem versengés. Ha különbnek tartjuk magunkat másoknál, vagy ha igazságosságunkkal büszkélkedünk, akkor olyanok vagyunk, mint a zsidó farizeusok (Máté 6:1–4). Azok, akik sikeresen törekszenek az igazságosságra, őszinte alázatossággal tekintenek önmagukra, ’másokat kiválóbbnak tekintenek maguknál’ (Filippi 2:3).

Az igazságosságra való törekvésben Pál kiemelte a bibliatanulmányozás fontosságát, amikor így írt: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságosságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16). Ha tanulmányozzuk a Bibliát és részt veszünk a keresztény összejöveteleken, ahol a Bibliát beszéljük meg, akkor igazságosságban való nevelést kapunk. A Biblia úgy alakíthat bennünket, hogy felöltjük ’az új egyéniséget, amely valódi igazságosságban és lojalitásban teremtetett’ (Efézus 4:24).

Vannak nagyon jó modern fordítások, íme abból:

"12Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg, és ne engedd ki a kezedből az örök életet —

hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad a Jézusban való hitedet."

"Ez a rész a protestáns egyházakban levő konfirmációs fogadalomtételre vonatkozik?"

Nem valószínű, hogy volt olyan jellegű konfirmáció az első századi keresztények idejében, mint ma a református egyházban.