Jahve, vagy Jehova ( ill El) milyen isten volt eredetileg és hogyan emelkedett egy "igaz" Istenné azután?

Az izraeliták akkor kerültek kapcsolatba Baállal, amikor i. e. 1473 körül megérkeztek Kanaánba. Látták, hogy a kananeusok istenek sokaságát imádják, akik hasonlítottak Egyiptom isteneihez, jóllehet másként hívták őket, és volt néhány eltérő tulajdonságuk. A Biblia azonban kiemeli Baált, mint a kananeusok fő istenét, és az archeológiai felfedezések megerősítik felsőbbrendűségét (Bírák 2:11). Noha Baál nem volt panteonjuk legfőbb istensége, ő volt az az isten, akit a kananeusok a legfontosabbnak tartottak. Abban hittek, hogy hatalma van az eső, a szél és a felhők felett, és hogy egyedül ő képes megmenteni az embereket — valamint az állataikat meg a termésüket — a meddőségtől, sőt még a haláltól is. Baál oltalma nélkül Mót, a bosszúszomjas kananeus isten biztosan csapással sújtaná őket.

A Baál-imádatot szexuális rítusok vezérelték. Szexuális jelentésük volt még a Baállal kapcsolatos vallási tárgyaknak is, például a szent oszlopoknak és a szent rudaknak. A szent oszlopok — fallikus jelkép formájú sziklák vagy faragott kövek — nyilvánvalóan Baált jelképezték, a nemi egyesülés férfi résztvevőjét. A szent rudak viszont fából készült tárgyak vagy fák voltak, melyek Aserát, Baál hitvesét és egyben a női résztvevőt jelképezték (1Királyok 18:19).

A templomi prostitúció és a gyermekáldozatok egy másik jelentős részét alkották a Baál-imádatnak (1Királyok 14:23, 24; 2Krónika 28:2, 3). „ A kananeusok templomaiban férfi és női prostituáltak (»szent« férfiak és nők) voltak, és a szexuális kicsapongás minden formáját gyakorolták. [A kananeusok] abban hittek, hogy ezek a szertartások valahogyan előidézik, hogy bő legyen a termés és szapora a nyáj” — írja a The Bible and Archaeology című könyv. Ez volt legalábbis a vallási indoklás, jóllehet ez az erkölcstelenség kétségkívül az imádók testi vágyaira gyakorolt vonzerőt.

Nos látható, hogy sem Baál, sem Molok, nem egyenlő Jehovával. Ami nem az igaz istentől van az eltűnik, mint köd a szélben, ahogy az egyik farizeus mondta amikor a keresztényeket bántották.

(Cselekedetek 5:38, 39) 38 Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén (mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni, 39 de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket); különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak.”

Jehova nem bika fejű.

Nem tudjuk hogyan néz ki, mert ember nem láthatja élve. egy biztos, hogy mivel Ő a teremtő minden élő forrása, az erejét tekintve egy hatalmas energia forráshoz hasonlítja a biblia

Kifogyhatatlan tevékeny ereje van.Ezért is írta az apostol, hogy

"félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni"

a többi isteneket pedig emberek találták ki, s ezek azóta megszüntek létezni, mivel sosem voltak.

Egy régóta tartó küzdelem eléri a tetőpontját

Illés élete java részében csak tehetetlenül nézte, amint szülőföldjének és népének legnagyobb értékét semmibe veszik és lábbal tiporják. Izrael bizony már régóta a tiszta és hamis imádat, a Jehova Isten és a környező nemzetek bálványainak imádata közt dúló háborúban sínylődött. Illés napjaiban ez a küzdelem még inkább kiéleződött.

Aháb király feleségül vette Jezabelt, Szidón királyának a lányát. Jezabel eltökélte, hogy Izrael földjén elterjeszti a Baál-imádatot, Jehova imádatát pedig eltörli. Aháb hamar engedett felesége befolyásának. Épített egy templomot és egy oltárt Baálnak, és élen járt e pogány isten imádatában. Ezért nagyon felbosszantotta Jehovát (1Királyok 16:30–33).

Mi tette a Baál-imádatot olyan visszataszítóvá? Megrontotta Izraelt, mivel sokakat eltérített az igaz Istentől. Ráadásul undorító és kegyetlen vallás volt. Magában foglalta férfiak és nők templomi prostitúcióját, szexorgiákat, sőt még gyermekáldozatokat is. Jehova ezért elküldte Illést Ahábhoz, hogy tudassa vele, mindaddig szárazság lesz, míg Isten prófétája be nem jelenti a végetértét (1Királyok 17:1). Évek teltek el, mire Illés újra megjelent Aháb előtt, és arra utasította, hogy hívja össze a népet meg Baál prófétáit a Kármel-hegyre.

De minek felel meg ma ez a küzdelem? Némelyek talán úgy vélik, hogy a Baál-imádatról szóló történet lényegtelen, hisz nem vesznek körül minket Baál-templomok és -oltárok. Ám ez a beszámoló nem csupán egy ókori történet (Róma 15:4). A „Baál” szó jelentése: ’tulajdonos’ vagy ’úr’.

Ahogy az emberek gyülekeztek, Illés odament hozzájuk, és ezt mondta: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt, de ha Baál, akkor őt kövessétek!” (1Királyok 18:21).

*** w08 1/1 19. o. Kiállt a tiszta imádat mellett ***

Ezek az izraeliták tehát ’kétfelé sántikáltak’, mint az az ember, aki egyszerre két ösvényen szeretne járni. Sok ember követi el napjainkban ugyanezt a hibát, engedve, hogy másfajta „baálok” belopóddzanak az életükbe, s így félretolják Isten imádatát! Illés felhívása, hogy ne sántikáljunk kétfelé, segíthet, hogy újra megvizsgáljuk, mi van első helyen az életünkben, és kit vagy mit imádunk.

Illés ezután egy próbatételt javasolt. Igazán egyszerű volt, amit kért. Megmondta a Baál-papoknak, hogy építsenek egy oltárt, helyezzenek rá egy áldozatot, majd imádkozzanak istenükhöz, hogy gyújtsa meg a tüzet, és ő is ugyanezeket fogja tenni. Ezt mondta: „amelyik Isten tűzzel válaszol, az az igaz Isten.” Illés jól tudta, ki az igaz Isten. Oly erős volt a hite, hogy habozás nélkül engedte, hadd kezdjenek Baál prófétái. Mindenben előnyt adott ellenfeleinek: hagyta, hogy ők válasszák ki az áldozni való bikát, és ők közeledjenek először Baálhoz (1Királyok 18:24, 25).

*** w08 1/1 20. o. Kiállt a tiszta imádat mellett ***

A Baál-papok erre még jobban őrjöngtek, „teli torokból kezdtek kiáltozni, és tőrökkel meg lándzsákkal vagdosták magukat szokásuk szerint, míg vér nem folyt rajtuk”. De mindhiába! „Nem jött hang, senki sem felelt, és senki sem figyelt” (1Királyok 18:28, 29). Baál bizony nem létezett. Kitaláció volt, Sátán műve, mellyel szerette volna eltéríteni az embereket Jehovától. Most is ugyanúgy van ez, mint akkor

Késő délután került sorra Illés. Helyreállította Jehova egyik oltárát, amelyet nyilván a tiszta imádat ellenségei romboltak le. Tizenkét követ használt fel, minden bizonnyal emlékeztetve sokakat Izrael nemzetének tíz törzséből, hogy a Törvény, melyet mind a tizenkét törzs megkapott, még mindig érvényes rájuk. Majd kiterítette az áldozatot, és talán a nem messzi Földközi-tengerből hozatva vizet, megkért némelyeket arra, hogy öntsenek le vele mindent. Még árkot is ásatott az oltár körül, és azt is teletöltette vízzel. Baál prófétáinak mindent megadott, hogy előnyös helyzetbe kerüljenek, Jehovát viszont mindenben hátrányos helyzetbe hozta, ennyire bízott Istenében (1Királyok 18:30–35).

Amikor Illés mindennel elkészült, imát mondott. Nemes egyszerűséget tükröző fohásza nyilvánvalóvá tette, mi a legfontosabb számára.

Először is leginkább azt szerette volna, ha megtudnák az emberek, hogy Jehova, nem pedig ez a Baál az „Isten . . . Izraelben”. Másodszor azt akarta, hogy mindenki lássa, hogy ő csak Jehova szolgája, viszont minden dicsőség és érdem Istennek jár. Végül kimutatta, hogy még mindig törődik népével, és vágyik rá, hogy meglássa, amint Jehova ’visszafordítja szívüket’ (1Királyok 18:36, 37).

A beszámoló leírása szerint „ekkor Jehova tüze lecsapott, és megemésztette az égő felajánlást és a fát, a köveket meg a port, és az árokban levő vizet is felnyalta” (1Királyok 18:38). Ez aztán látványos válasz volt! És hogyan reagált erre a nép?

„Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” – kiáltották mindnyájan (1Királyok 18:39). Végre látták, mi az igazság! De még egyáltalán nem bizonyították a hitüket. Őszintén szólva, ha valaki elismeri, hogy Jehova az igaz Isten, miután látja, hogy tűz száll alá az égből válaszként az imára, az még nem bizonyítja meggyőzően a hitét.

Nem térítésnek írtam, hanem válasznak arról a nem létező istenekről, akiket a biblia is említ.

Hiszen a kérdésed molokra, és baálra kérdez, Én pedig válaszoltam, hogy nem egyenlő Jehovával.

ez egy cikksorozat része ezekről az istenekről, ami olvasható sok vallásokkal foglalkozó könyvekben.

A Károli fordítás átdolgozott kiadásában a Zsoltárok 83:19-ben például ezt olvassuk: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” De megtalálható Isten neve a legtöbb Bibliában a Jelenések 19:1–6-ban is, az „Alleluja”, vagy „Hallelujah” kifejezésben. Ez ugyanis azt jelenti, hogy „Dicsérjétek Jaht”, Jah a Jehova név rövidített formája.

Sok embert meglep, ha Isten nevét látja a saját Bibliájában. A meglepetés oka az, hogy a Bibliája ritkán használja Isten Jehova nevét. A Károli fordítású Biblia átdolgozott kiadásában csupán a 2Mózes 6:3; 15:3; Zsoltárok 83:19; Ésaiás 26:4-ben, majd néhány szóösszetételben, például: Jehova-Jire, Jehova-nisszi, és a rövidített Jah formában használja Isten nevét. A Báró Szepesy Ignátz Pétsi Püspök felügyelése alatt Pozsonyban, 1835-ben kiadott katolikus Bibliában sok helyen megtalálható Jehova neve. Az 1975-ben kiadott Ökumenikus fordításban viszont egyetlen helyen sem szerepel. Ott azonban, ahol ez a fordítás „Úr” szóval adja vissza Isten nevét, mindig teljesen nagybetűkkel szedi: ÚR (ragozott formában ÚRnak), hogy ezzel megkülönböztesse a közönséges „úr” szótól. Figyeld meg ezt a Zsoltárok 113:2-ben az említett Ökumenikus fordításban.

De hát miért nem használják az Isten nevét mindenütt, ahol az eredeti Biblia-szövegben előfordul? Miért írják helyébe az ÚR vagy Isten szót? Az American Standard Version készítői az Előszóban megindokolják, hogy ők miért használják Isten Jehova nevét és azt is, hogy miért nem használták azt hosszú ideig: „Az amerikai fordítás átdolgozói alapos megfontolás után arra az egyöntetű következtetésre jutottak, hogy az angol és egyéb fordításokban nem szabad teret engedni annak a zsidók közt kialakult babonás félelemnek, amely túl szentnek tartja Isten nevét ahhoz, hogy kiejtsék . . . Ezt a sok szent dologgal kapcsolatos személyes nevet mindenütt visszahelyeztük az őt megillető helyre.” Igen, e férfiak, akik azt a Bibliát angol nyelvre fordították, úgy érezték, hogy azok az érvek, amelyek alapján Isten nevét kihagyták, nem voltak helytállóak. Éppen ezért mindenütt visszaállították a Bibliában ezt a nevet jogos helyére.

Vannak akik azért nem akarják használni a „Jehova” szót, mert szerintük nem ez az Isten pontos neve. Az angol nyelvű, katolikus Douay Version, amely nem használja Isten nevét a fő szövegben, azt írja a 2Mózes 6:3-hoz fűzött magyarázatában: „A Jehova név modern fordítók szóalkotása . . . ugyanis a héber szövegben található isteni név pontos kiejtése — éppen azért, mert sokáig nem ejtették ki —, teljesen feledésbe merült.”

Igen, ez a katolikus Biblia itt elismeri, hogy Isten neve megtalálható a héber szövegben, lévén héber a Biblia első 39 könyvének írott nyelve. Ebben négy héber betű képviseli a nevet: JHVH. Az ősi időkben a héber nyelvet a szavak helyes kiejtését megkönnyítő a, e, i, o és u magánhangzók nélkül írták. Jelenleg az okoz problémát, hogy nem tudják pontosan, milyen magánhangzókkal együtt ejtették ki a JHVH nevet.

E nehézség megértéséhez gondoljunk a „satöbbi” szóra. Tételezzük fel, hogy eleinte ezt a szót így írták le: „stb” és később hosszú időn át egyáltalán nem ejtették ki. Egy ezer év múltán élő valaki pedig megtalálja írott formában az „stb”-t, honnan tudhatja a helyes kiejtését? Soha nem hallotta, nem tudhatja, milyen magánhangzók tartoznak hozzá, nem is fogja tudni helyesen kiejteni. Hasonló a helyzet Isten nevével is. Nem lehet tudni pontosan, hogyan ejtették ki, ennek ellenére néhány tudós azt hiszi, hogy a „Jahve” kiejtés a helyes. (Lásd az 1973-as Katolikus fordítás 9., 17. oldalán is.) A „Jehova” változat azonban évszázadok óta használatos és ez a legközismertebb.

Szükséges-e használnunk Isten nevét, mégha nem is tudjuk az eredeti, pontos kiejtését? Nos, más bibliai személyek nevét is használjuk, noha nem az eredeti héber szokás szerint ejtjük ki. Jézus neve például héberül: Jésua. Illő tehát használnunk Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott nevét, akár „Jehova”, akár „Jahve”, akár más, a mi nyelvünkön megszokott módon ejtjük is ki. Az volna hiba, ha nem használnánk ezt a nevet. Miért? Azért, mert akik nem használják, nem tartozhatnak azok közé, akiket Isten kiválaszt, mint ’népet az ő neve számára’ (Cselekedetek 15:14). De nem csak ismernünk kell Isten nevét, hanem dicsőítenünk is kell mások előtt, mint ahogy Jézus dicsőítette földönléte alkalmával (Máté 6:9; János 17:6, 26).

Ő öröktől fogva igaz Isten volt, van és lesz.

Miért térítés az, ha elmondjuk a véleményünket? Enni erővel minden válasz térítés. Nem mondtam, hogy higgy ebben, csak elmondtam a választ. Mivel Jahvéról kérdeztél, gondoltam esetleg a híveinek szántad a kérdést.

Bocs, ha nem.