Írnátok a katolikus vallásról? Aki eddig nem volt hívő, de úgy érzi, hogy kezd nyitni a hit felé, az "felveheti" ezt a vallást?

Miki:

Szia!

Amint látod, a keresztények is csak emberek, és mint emberek, mind gyarlók vagyunk, ezért aztán mi is jól le tudjuk szólni egymás felekezetét.

Ez tök gáz, de legalábbis semmiképp egy ilyen kérdés után volna a helye, no de legalább ezt is látod, nem vagyunk tökéletesek (hál' Istennek! :)

A kérdésedre válaszolva, bárki "felveheti" a vallást, azaz megkeresztelkedhet. (Amúgy a vallás maga a kereszténység, amelyen belül aztán több felekezet is van, ezek közül az egyik a római katolikus, ami az egyik legnagyobb világegyház, és van jópár, 20-30 ezer protestáns felekezet is a világon, de ezek főleg helyi, esetleg országos, néhány esetben nemzetközi jellegűek... No de nem ez a lényeg, hanem hogy mind ugyanazt akarjuk: Istent követni, szeretni, és szerinte élni, csak néha, mint jó testvérek, összeveszünk azon, hogy ezt hogyan is kell jól csinálni. :)

Miért épp a katolikuson gondolkodsz?

Miki (28, mellesleg katolikus)

Kedves Mustafa33!

"Olyan vagy mint aki a cigányokra mondaj, hogy vannak közöttük rendesek "is". Mert ez sértő az egészre nézve. Ezen ha jól emlékszem, már felháborodtál egyszer. Ha nem te voltál, bocs."

Nem én voltam. Pál apostol azt mondja az Írásban hogy az utolsó napokban lesznek olyan emberek "Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld."(1Tim 3,5) A görög szöveget úgy is lehet fordítani, akiknél megvan sz "Istenfélelem látszata." Pál tehát olyan vallásos emberekről beszél a történelem végén, akik vallják ugyan hívők, az azonban életükben ez nem látszódik. Ez pedig >>általánosságban<< elmondható a kereszténységre. Nemrég volt Szigeti Jenő professzornak egy előadása, amin maga is részt vettem, és arról beszélt, hogy - felekezettől függetlenül - a kereszténység válságban van. Éppen ezért engem egyáltalán nem sért az, ha azt mondjuk, hogy a keresztény felekezetben akadnak "rendesek is." Ez az állapot egyébként nem csak a Katolikus Egyházban van meg, hanem a protestáns felekezetekben is, többek között az én Egyházamban is. Mindenhol vannak ugyanis látszatkeresztények akik szégyent hoznak Isten ügyére, és mindenhol vannak olyanok, akik teljes-szívvel lélekkel azon vannak hogy az evangélium ne szenvedjen kárt. Mindenesetre elnézést kérek nem állt szándékomban megbántani téged. Nos gondolom akkor felmerül a kérdés, hogy mivel én nem vagyok katolikus vallású, hogy van bátorságom erről nyilatkozni? Úgy barátom, hogy a katolikus vallásba születtem bele. Egy időben nagyon benne voltam ebben a vallásban, ministráltam is a templomban, papnak is készültem, sőt még a katolikus teológiát is ismerem. És állíthatom, hogy bizony nem kevés az olyan embereknek a száma a Katolikus Egyházban akik abszolút nem veszik komolyan ezt a vallást. A hitük annyiból áll, hogy gyerekkorukban tanulnak hittant, aztán idővel ez az egész teljesen elhalványul, és felnőtkorukra teljesen ateista életet élnek, a vallást pedig annyival elrendezik, hogy karácsonykor elmennek az éjféli misére. Hogy ez mennyire így van, azt az alábbi sorok is mutatják:

"Miközben a franciák 80%-a van megkeresztelve, addig mindössze kevesebb mint 20%-uk gyakorló katolikus. 1980 májusában Franciaországban tett látogatása idején II. János Pál nem mulasztotta el, hogy meg ne említse ezt a problémát egy kérdés formájábann, amit Bourget repülőterén a köszöntésére érkezett félmillió katolikusnak címzett: "Franciaország, az egyház legidősebb leánya, hűséges vagy-e keresztséged ígéreteihez?" Ez a kérdés, amely később a püspöki újság fejlécére került, jól foglalja össze az egyházat még mindig sújtó szűkös állapotot" (Jacques Doukhan: Titkok megfejtése, 216. o.)

A válaszommal azt szerettem volna üzenni a Kérdezőnek, hogy bizony a Katolikus Egyházban is fog találkozni látszatkeresztényekkel, ahogyan egyébként minden egyházban találkozna. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ott tisztességes emberek, mert egy felekezetet nem az azoknak az embereknek a viselkedése alapján kell megítélni.

23:28:

"a katolikusok se tökéletesek, de legalább nem válaszolnak a nem nekik szóló kérdésekre, csak hogy kéretlenül reklámozzák a saját világnézetüket és véleményüket, mint a 2-es és 3-as válaszoló."

A kérdésben nem hangzott el, hogy a kérdés csupán a katolikusoknak szól. Ebből feltételeztem, hogy a Kérdező általánosságban kér véleményeket. Amit pedig mondtam, az nem egyfajta "világnézeten" nyugszik, hanem a kb 19-20 éves katolikus múltamon és teológiai tanulmányaimon. Azonban azt is odaírtam, hogy ne nekem higyje el azt, amit mondok. Tanulmányozza a Szentírást, és annak alapján hozzon véleményt.

Isten, aki maga a Szeretet, az idő kezdetén megteremtette az embert. Szeretetből és szeretetre teremtette, de az ember az engedetlensége folytán elutasította ezt a szeretet-tervet, elszakította magát Istentől, és belépett a világba a bűn – azzal együtt pedig a szenvedés és a halál. Isten azonban megkönyörült az emberen, és készített egy tervet arra, hogy a bűn által szétszórt emberiséget visszahívja szeretetközösségébe. Kiválasztott egy embert, Ábrahámot, majd pedig az ő utódait, a zsidó népet, és szövetséget kötött velük. Törvényeket adott nekik, prófétákat küldött hozzájuk, hogy a hűtlen népet visszavezessék Istenhez, és megígérte, hogy az „idők teljességében” elküldi a Messiást, aki majd megszabadítja az emberiséget a bűntől. Ez az ígéret teljesedett be Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, akinek a kereszten történő áldozatával véglegesen kiengesztelődött az emberiség Istennel. Ezzel Isten eltörölte az engedetlenségünk jogos büntetését, az örök halált, és újra békességünk lehet Istennel, ha engedünk a Kegyelem meghívásának.

Jézus Krisztus földi szolgálata végén, mielőtt visszatért volna Istenhez, megalapította Egyházát, hogy jelenlétének látható jele legyen a világban, és ígéretet tett arra, hogy Egyházával marad az idők végéig és hogy a Szentlélek segítségével megóvja minden tévtanítástól. Az Egyház vezetésére vezetőket rendelt: diakónusokat, papokat és püspököket. A püspökök közül is kiemelkedik Róma püspöke, akit pápának is szoktak nevezni. Ő az Egyház egységének látható jele, aki a legfőbb tanítói és kormányzati hatalommal rendelkezik. A mostani pápa XVI. Benedek.

A katolikus tanítás szerint az ősbűn miatt Isten iránt engedetlenné váló emberiség örök halált érdemel, Krisztus váltságáldozata azonban örök életet biztosít azoknak, akik elfogadják a megváltás kegyelmét. Ez a megtéréssel kezdődik, amely során az ember felismeri eredendően bűnös állapotát és azt, hogy kegyelemre szorul. Ezután a kegyelem hatására bűnbánatot kell tartania és kérnie Isten bűnbocsánatát. Ezután a keresztség szentsége által megszabadul minden bűnétől, Isten gyermekévé születik újjá és az Egyház tagjává válik. A keresztség után elkövetett bűnök megbocsátására Jézus Krisztus a gyónás szentségét rendelte, amely során a bűneit bánó ember bűneit megvallja egy papnak mint Krisztus közvetítőjének, aki feloldozást ad a bűnei alól. Így megy végbe a kegyelem hatására a megigazult ember belső átalakulása, amely során hasonlóvá válik Krisztushoz és méltóvá az üdvösség elnyeréséhez. A megváltás kegyelmének közvetítésében fontos (de nem kizárólagos) szerepet játszanak a szentségek, amelyek megszentelik az embert, felkészítik, hogy ezt a kegyelmet gyümölcsözően fogadják, helyesen tiszteljék Istent és gyakorolják a szeretetet. Hét szentség van: keresztség, bérmálás, oltáriszentség, gyónás, betegek kenete, egyházi rend, házasság.

Az előzőről eszembe jutott ez a vers, ami szintén nagyon szépen összefoglalja a lényeget:

Sík Sándor: Hiszek (részlet)

"Hiszek, és hitem súlyos és kemény.

Nem tünde tan, nem pille vélemény.

Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:

Igen és nem, kereken, magyarán.

Semmi csűrés és semmi csavarás,

Ínyeskedés és köntörfalazás:

Hiszem és vallom, szeretem és élem,

Amit az Egyház hinni ád elébem.

Ebben a hitben élek és halok:

Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,

Az élő Istent, aki bennem él,

S akiben élek, mozgok és vagyok,

Kinek tenyerén megsimulhatok.

Akinek rám is éber gondja van,

És cselekszik bennem és általam.

Aki mozdítja minden mozdulásom,

S én jóban-rosszban boldogan imádom

Intéző édes mély akaratát.

Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:

Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.

Akit az Atya örök óta szül,

És akiben szépséggé lesz a zűr.

Kinek emberré tetszett válnia,

Hogy Isten legyen az ember fia.

Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,

Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.

Benne az élet és benne az út.

Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:

A Szellemet, aki a Szeretet.

Aki Szent Péter ajakán rivall,

Hegyeket bont, szíveket áthidal,

És hét csatornán csorgatja beléd

Az élesztő kegyelem kútfejét.

Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,

Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak

És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.

Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.

Házamat én kőszirtre építem.

Négy élőlény az erős alapok:

ember, oroszlán, sas, tulok.

Hallottam a piacon szólni Pált,

Hallottam Ágostont és Ottokárt,

Látom a szirten Péter kulcsait,

S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:

Kimondhatatlan gerjedezésekkel

A Szentlélek sóhajtozik.

Ó tudom kinek, ó tudom kinek:

Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.

Mankó helyett kötöttem szárnyakat.

Ami akad a földön emberi,

Gazdag szívem testvérnek ismeri.

És ami túl az emberkörökön,

A végtelenség: ígért örököm.

És mikor üt a boldogságos óra,

Hogy befogadjon koporsóm gubója:

Hitem gyertyája utolsót remeg,

És Istennek ajánlom lelkemet."