Hiszek egy istenbe? És a sátán?

NÉHÁNY évnyi jólét után ÖRÖK kárhozatot kapnál. Jó csere?

A politikusok is ezt csinálják :))

"Én úgy voltam nevelve, hogy higgyek az istenbe,kicsi koromtól kezdve."

Istent nagybetűvel írjuk a nyelvtan szerint és tiszteletből is. Itt úgy írsz róla mint egy élettelen tárgyról, de egy kicsivel lejjebb a sátánt már nagybetűvel írod.

"Úgy gondolom hogy ezt valahol tartottam is. El ítélem azt aki öl, másokat bánt, ki semmiz."

A Biblia azt tanítja hogy nem szabad senki fölött ítélkezni. A bűnöket kell elítélni, de az embereket nem, mert aki másoknak nem bocsát meg annak nincs joga Istentől bocsánatot kérni.

"Mit kaptam érte? Életem romokba,nincs ki út."

Mit értesz azon hogy az életed romokban van? Nehézségek mindenkinek az életében vannak, és mindig vannak olyanok akiknek jobb és olyanok akiknek rosszabb sorsuk van. Pl. egy hajléktalanhoz képest jobb vagy rosszabb az életed? (én a saját életemet hozzájuk szeretem viszonyítani)

"Az imám amit anya tanított velem, a semmibe vész. Amiért könyörgök, pont az ellenkezőét kapom."

Miket szoktál kérni? Mi volt ez az ima amit édesanyádtól tanultál? Isten általában teljesíti a kéréseket. Kivétel ezalól ha a kérő nem tart bűnbánatot, nem elég kitartó az imában, vagy amit kér az nem válna az üdvösségére.

"Miért?Azon gondolkodtam, hogy talán én is azt tenném amit nagyon sok ember,jobb lennék??"

Szerintem az emberek többsége elég rosszul éli az életét. Ezt mutatja a sok szétbomlott család, alkoholista, egyéb szenvedélyfüggő vagy testi-lelki beteg ember sorsa.

"A lelkem oda adnám a Sátánnak csak ne szenvedjek már tovább."

Ha hittél valamikor Istenben és ezután elutasítod Őt az nagyon veszélyes dolog mert egyáltalán nem biztos hogy ezután kapsz még esélyt visszavonni a döntésedet mivel tudod hogy miről van szó, hiszel Istenben, tudod hogy jóságos és igazságos és ezután utasítod el. Szerintem ez a legrosszabb dolog amit csak tehetsz és a földön se leszel így boldog mert a gonosz lélek egyformán gyűlöl minden embert és azokat se kíméli akik őt szolgálják. Csak azért foglalkozik egyáltalán az emberekkel mert tudja hogy az emberi lelkek gyötrésével képes Istennek fájdalmat okozni.

A szenvedések néha szükségesek az ember életében de ezekre nem úgy kell gondolni mint valami elviselhetetlen dolgokra, hanem inkább úgy mint egy jó eszközre amivel lelkeket menthetünk és ami által a saját lelkünk is megtisztul. Bízni kell Istenben hogy a szenvedésért megadja majd a jutalmat is. Kb. olyan ez mintha mondjuk valaki egy napig nem ehet de utána másnap kap ajándékba egy családi házat. Nem fog utólag panaszkodni mert bőséges kárpótlást kapott a szenvedéséért. Így van ez a mi életünkben is, csak ki kell várni a jutalom érkezését.

Ha Jézus tanítását követed és úgy szenvedsz akkor a szenvedés nem lesz nehéz, mert Jézus megkönnyíti azt, szeretetet ad neked és ennek a szeretetnek a hatására szívesen örömmel vállalod majd ezeket az elviselhető szenvedéseket ahogyan Jézus is tette.

"Tudom sablonos duma,de már utálok élni."

Voltam ezzel én is így, ismerős az érzés. Szerintem nem baj hogy ezt érzed, csak az a lényeg hogy tarts ki Isten mellett. Kérj Tőle kitartást és azt hogy jobban megismerhesd Őt. Azért kérd Isten jobb megismerését mert jelenleg kételkedsz jóságában pedig Isten mindenkinél jóságosabb.

"Tavalyi évem,egyenlő a nullával."

Az ami a te szemedben értéktelen az nem biztos hogy Isten szemében is az. Ha sokat szenvedtél tavaly akkor az a szenvedés értékes, a lelki fejlődésedre szolgál és az érdemeidet gyarapította.

Hadd ajánljam még az innen letölthető lelkesítő tanításokat amiket mp3-ban lehet meghallgatni:

[link]

És én is szívesen segítek privátban is ha elfogadod.

Isten áldjon és segítsen a lelki küzdelemben!

Ajnálom ezt is elolvasni, egy ex-sátánista ír részletesen a meglehetősen kalandos életéről:

[link]

Velem is így volt barátom, nehogy odaadd a Sátánnak magad....vagyis itt az a lényeg ha létezik sátán ha nem...ne a gonosz vigyen előre...Ez az évem nagyon pocsék volt és majdnem megtettem valamit...elhatároztam tönkreteszem magam de úgy hogy ne kelljek fel...de valami visszarántott....voltak jelek...igen azt hiszem ez volt Isten...érzem, hogy ő volt...a negatív oldal nem rántana vissza..

Elmondok neked valamit...első lépés...őszintén megvallani a bűneidet...no nem egy papnak...meg nem mantrázni kell egy betanult szöveget, hanem őszintén felé fordulni..mármint a Teremtő felé...én még azt is mondom neked, hogy nem kell reggeltől estig egy könyvet olvasni és idézni belőle...nem ettől leszel jó Isten szemében...csakis a cselekedeteid által...és nem a magad irányába, hanem a másokért tett cselekedeteid miatt...Én ebben hiszek... Sose add fel keményebb vagy te annál, hogy itt siránkozz, a Teremtő tudja ezt és hisz benned...ne áruld el...