Bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. A "tudva" alatt azt értjük, hogy tudjuk előre, hogy elkövetjük a bűnt, vagy azt, hogy tudjuk, hogy amit elkövetünk, az bűn?

Ez azt jelenti, hogy ha tévedsz (tehát nem tudod, hogy nem igazat mondasz), az nem bűn. Más esetekben is hasonlóan: ha te maximális jószándékkal és körültekintéssel jársz el, akkor biztosan nem követsz el semmilyen bűnt. (A körültekintés is fontos, ha az hiányzik, az mulasztás, ami ugye szintén bűn.)

Tehát például ha akaratlanul megbántasz valakit azzal, hogy teljesen normálisan szóltál hozzá, csak nem tudtad, hogy az illető szuperérzékeny-sértődős, akkor nem követtél el bűnt. Természetesen legközelebb már tekintettel kell lenned rá.

Vagy, ha megkérdezted az osztálytársad, mikor beteg voltál, hogy mi a lecke, és ő véletlenül kifelejtett valamit, akkor sem követett el bűnt egyikőtök se (hacsak mulasztással nem: pl. ha te tudod az osztálytársadról, hogy ő a legfeledékenyebb és megbízhatóbbat is hívhattál volna, vagy ha ő lusta volt és fejből sorolta a feladatokat, nem nézte meg, hogy mit írt fel.)

Erre voltál kíváncsi?

Hát valahogy így van ahogy az előttem szóló írta.

A bűnre akkor mondjuk, hogy tudatos, vagy szándékos, ha előre kiterveltük, hogy megtesszük.

A bűn akkor is tudatos, ha nem terveltük ki előre, de az elkövetésekor tudtuk, hogy amit teszünk, az nem helyes.

Itt nemrég valaki leírta, hogy véletlenül hazavitt valamit egy áruházból, mert a kabátja alá csúszott a kosárban, az eladó nem vette észre, ő meg elfelejtette, és nem fizette ki. Nos, ez akkor nem volt bűn. Viszont mikor észrevette, és nem ment vissza, hogy kifizesse, akkor már igen.

Első vagyok.

Tudatlanság alatt azt értem, hogy pl. nem tanulsz meg rendesen valami biztonsági előírást (vagy csak elfelejtesz egy szabályt), és emiatt valaki megsérül. Hasonló ahhoz, mint amikor nem ismersz egy törvényt, és utólag tudod meg, hogy megszegted.

Azt jelenti, hogy tudod a tettről, hogy bűn-e vagy sem.

Vegyük a III. parancsot: Az Úr napját szenteld meg!

Ha nem ismeri ezt a parancsot és nem tudja, hogy meg kell szentelni az Úr napját, akkor az nem az ő hibája. Ha tudja, hogy meg kell, de akaratán kívül mégsem tudja, pl. nem megy el misére, mert beteg, akkor az sem bűn. De ha tudja, hogy bűn és akár el is mehetne misére, de inkább otthon lustul, akkor bűn.