A keresztény isten miért tartja az embereket alapból bűnösnek?

Először is a magyar helyesírás szabályai szerint nagy betűvel kezdjük az "Isten" szót.

Másrészt nem minden keresztény felekezet hisz az áteredő bűnben.

Az áteredő bűnről meg a Google-ban találsz egymillió találatot, ha tényleg érdelkel.

Itt van pédául ez:

[link]

De gondolom csak majomkodni akarsz.

Szia!

A bűn annyit jelent,mint eltéveszteni,elvéteni a célt.És ennek semmi köze nincs a "nagy" vallásos értelmezésekhez,mert ez ontológiai esemény és minden ember életében,előbb-utóbb,több-kevesebb ideig fennáll!Elvéteni a célt annyit tesz,hogy az emberi létezésben eredendő mivoltunkat összekeverjük az egónkkal és saját magunkat a gondolatainkal azonosítjuk!Öntévesztés!Mivel a létezés nem önálló,hanem az egész emberiséggel és Istennel is közös,ezért a minden erre irányuló törekvés tisztulást hoz a létezésbe!

Figyeld csak meg,hogy hányszor érzed magad rosszul,kizárólag a gondolataid miatt!Az evangélium,jó hír segít levetkőzni az egót!A másik jó hír,hogy a Védák,Tao Te King,Alkímia,Gnózis,mind-mind ezzel a megszabadulással foglalkozott!Tehát a megoldást máshol is megtalálhatod!A rossz hír viszont az,hogy aki még csak nem is keresi az tökéletesen elveszik az öntévesztés okán az egójában és valójában elvágja magát a létezéstől!

Ha az ember nem lenne bűnös, nem így nézne ki a világ és nem olyan történelmünk lenne, mint

amilyen. Ha Jézus tanításai (pl. Hegyi beszéd) mércéje szerint méred magad, te jónak tartod magad?

Nemcsak hogy gyengék vagyunk és hajlamosak igazságtalanságokat elkövetni, hanem van egy komoly Ellenség is, a Sátán. Fontold meg e két alábbi idézetet:

Pál Efézusbeliekhez írt I. levele:

2,1-2

Titeket is megelevnített, a kik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik"

János evangéliuma 3,1-8

3,1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:

3,2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

3,4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

3,6 A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.

3,7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

3,8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

Szia!

Isten a gyermekeinek tekint bennünket. Ha van gyermeked és rosszat követ el attól még nem tartod őt alapból bűnösnek. Isten is hasonló szeretettel tekint ránk. Sőt Isten még jobban szeret bennünket. A Szentírás így tesz bizonyságot erről: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16)

Aki bűnösnek tart bennünket az Sátán. Ő ugyanis a bűn szerzője. Hazugságaival belevisz a bűnök elkövetésébe, és utána áldozatit egyedül hagyja a bűnben, a rosszban, hogy azután lelkileg, testileg, idegileg a nyomorba, a pusztulásba döntse őket. Szedi az áldozatait, „átváltoztatva magát világosság angyalának” (2Korinthus 11,14–15), és „ordító oroszlánként szertejárva” (1Péter 5,8), amint a bibliai hasonlat mondja. „Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12,9). Az ember bűnbeesése révén ő lett „e világ fejedelme” – amint Jézus nevezte őt (János 14,30).

Isten sajátos módon vette fel a küzdelmet a gonosszal. Elkészített egy tervet – az igazságosság és a szeretet alapelvének a tökéletes érvényesítésével – arra, hogy miként semmisíti meg a bűnt a földön, és iktatja ki azt az egész világmindenségből is, kizárólag erkölcsi erővel, hogy a szabadság uralma semmit se sérüljön. Ennek a tervnek a neve – a Biblia alapján – a megváltás terve. A róla szóló híradást, kinyilatkoztatást pedig evangéliumnak nevezi a Biblia. Ez a görög szó „jó hír”-t, „örömhír”-t jelent. Az evangélium mindenekelőtt az az örömhír, hogy a bűn nem lesz örökké sem a földünkön, sem a világmindenségben.

Rögtön a bűneset után adott Isten először kinyilatkoztatást erről, a bűn tudatára döbbent és annak következményeitől megrettent első emberpárnak. Egyetlen mondatban elmondta a lényeget, az idők végéig terjedő érvénnyel. Ezt az isteni kijelentést nevezzük első evangéliumnak, vagy ősevangéliumnak. Így szólt ez az ígéret: „És mondta az Úr Isten a kígyónak: ...ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Mózes 3,14–15) Isten a kígyóhoz intézte ezeket a szavakat. A kígyó azonban Sátán médiuma, eszköze volt csupán, és végül is így fogalmazhatunk: ítélethirdetés volt ez a kijelentés Sátán felett – de az ember füle hallatára. Ennek a ténynek önmagában is van mondanivalója. Az ember olyan fogságba jutott a bűneset révén, hogy csak úgy lehetett evangéliumot hirdetni, reménységet adni neki, hogy Isten ítéletet hirdetett az ő ellensége felett. Semmi sem fejezhette volna ki jobban, hogy az ember milyen tragikus helyzetbe került, milyen kiszolgáltatottá lett, hogy mennyire nem tud önmagán segíteni. Csak úgy lehet segíteni rajta, ha Isten veszi fel a harcot az őt fogva tartó ellenséggel. Az ember azt érthette meg ebből a kijelentésből, hogy Isten nem hagyja őt ellensége kezében, hanem kiszabadítja őt. Beleavatkozik a történelembe, és végül örök szabadulást biztosít neki a bűntől és a rossztól.

Az ember szabad akaratából választotta Sátán uralmát és állt mellé. Szabadulása csak úgy lehetséges, ha Isten fel tudja éleszteni az ellenállást az emberben, ha az ember hajlandó elfogadni ezt a segítséget. Az embernek kell visszautasítani és kiűzni Sátánt. Ez döntő jelentőségű! A megváltási terv alapeszméje a szabad akarat, a szabad választási képesség tiszteletben tartása.

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a „jó mag” származik (Máté 13,24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A roszszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – „valamely ellenség” szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13,28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Fontos megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős „Sátán” héber szó is ellenséget és vádlót jelent.

Sátán vádol tehát bennünket, nem Isten.

Üdv. Péter

„a súlyos értelmi fogyatékosok, vagy azok, akik sose hallottak sátánról, vagy Jézusról, azok nem lehetnek megváltva”

Kedves kérdező, olvasd el az Újszövetséget és eldöntheted, hogy rád hogyan hat Jézus Krisztus. Ne agyalj addig ilyen kérdéseken, ha egyszer nem is olvastad (feltehetőleg).