Biztosítékot ad-e Isten Ábrahámmal kötött szövetsége arra, hogy a zsidók Isten választott népe maradnak?

Máté 3

8

Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.

9

És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

Egyébként meg nem ők választották Istent, hanem Isten választotta őket.

De mégis mire?

Szia!

A kiválasztottságnál egoistább,önhittebb fantáziálása nincs az embernek!Tudod,hogy működik az egó?Önmagát akkor érzi a legnagyobbnak,ha összehasonlítja magát másokkal és ebből az összehasonlításból úgy jön ki,hogy ő jobb,rendkívüli és mindenki máshoz képest valami plusz töltéssel bír!Szerinted ennek mi köze van Istenhez,akinek a szemében mindannyian egyek vagyunk?

A test szerinti zsidók nem fogadták el a Messiást. Közüllük csak néhányan fogadták el a Messiást ezért Kornéliusztól kezdve az új nemzet körülmetéletlen nem zsidókat is magában foglalt (Cselekedetek 10:24–48; Jelenések 5:9, 10).

Így ma mindenki előtt ott a lehetőség, hogy az igaz Istent szolgálja.

Jehova szövetséget kötött Isten Izraelével. Ezt olvassuk: „én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának [utódod utódainak, »NW«] szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ézsaiás 59:21).

Szia!

Ahogyan az első hozzászóló szépen beidézte a testi leszármazás nem mérvadó a szövetség szempontjából. Minden szövetségnek - így az Istennel való szövetségnek is - feltételei vannak! Ezek a feltételek - Jézus szavával élve - a gyümölcstermés, és a bizonyságtétel más népeknek, embereknek.

Mt 21,43 "Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét."

Mindazonáltal Isten nem zárta ki a zsidókat az választott népből: "Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert...Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." (Róma 11:1-2,5).

Üdv. Péter

A kérdésben a Róma 11. fejezetét ajánlom tanulmányozásra. Csak egy pár verset raknék ide:

15 Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?

28 Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.

29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.

Inkább nem folytatom a bemásolást, mert végül az egész fejezet ide kerül:D Azonban szerintem ebből a háromból is nyilvánvaló, hogy véglegesen nincsenek elvetve.

[link]

"Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből!" Mit értett ezen Pál?

Pál semmiképpen sem hihette, hogy az izraeliták mint nemzet továbbra is különleges helyet foglalnának el Isten szemében, hiszen ő maga "nagy nyomorúságot és szüntelen szívbéli fájdalmát" fejezte ki amiatt, hogy az izraeliták Isten jóságára nem helyesen reagáltak (Róma 9:2–5). A Róma 9:6-ban Pál ezt mondja: "Arról szó sincs, mintha Isten (Ábrahámra vonatkozó) szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki a [test szerinti] Izraeltől származik." Figyeljük meg, mit akart mondani Pál e szavakkal: Isten többé a zsidókat nem tekinti Izraelnek, pontosan azért, mert elvetették Krisztust. Jézus Krisztus felkent követőinek gyülekezete alkotja az igazi "Izraelt", azt az eszközt, amely által az egész emberiség áldásban részesül (1Péter 2:9; Galata 3:29; 6:16; 1Mózes 22:18).

Isten egyénileg nem vetett el minden zsidót, hiszen Pál maga is kihangsúlyozta: "Hiszen én is izraelita vagyok." Vagyis a zsidó nemzetből — Pálhoz hasonlóan — mások is részét alkothatták a szellemi Izraelnek, de ennek egyik feltétele az, hogy Krisztust elismerjék. Csak egy "maradék", egy elenyésző kisebbség döntött így (Róma 11:1, 5).

Egyesek azt jósolják, hogy a test szerinti zsidók érzülete drámai módon megváltozik. "Az egyház elragadtatását követő nagy nyomorúság Izrael [keresztény hitre való] megtéréséhez fog vezetni" — jelenti ki egy fundamentalista szerző. Érdekes módon Pál a Róma 11:25, 26. verse szerint csakugyan ezt írta: "Az érzékelő képesség eltompulása csak részleges volt Izraelben, míg a nemzetekből valók teljes száma be nem jön, és így az egész Izrael megmentésben részesül."

Vajon itt Pál a zsidók eljövendő tömeges megtéréséről beszél? Ez már csak azért sem lehetséges, mert ő maga említi, hogy Krisztust csak a zsidók egy kicsiny maradéka fogja elismerni (Róma 11:5). Vagyis Pál fejtegetése szerint a zsidók szellemi "érzékelő képességének eltompulása" addig tart, míg a pogányok "teljes számban" a krisztusi gyülekezetbe be nem jönnek.

A kereszténység egyházai nem ismerik el, hogy a szellemi Izrael meghatározott számú, konkrétan 144 000 tagból áll, pedig ez világosan kitűnik a Bibliából (Jelenések 7:7). Következésképpen téves egyeseknek az a következtetése, hogy Pál a zsidók tömeges és „az egész pogány világ” megtéréséről jövendölt volna (The Jerusalem Bible). A Róma 11. fejezetében közölt olajfa-szemléltetésnek semmi értelme sem lenne, ha a szellemi Izrael nem meghatározott számú tagból állna.

Richard Lenski, a görög nyelv szaktekintélye kimutatja, hogy a "míg" szó itt nem feltétlenül egy későbbi megtérésre utal. (Vö. a "míg" szó használatát a Cselekedetek 7:17, 18 és Jelenések 2:25. versével.) Pál valójában azt mondta, hogy a test szerinti zsidók érzékelő képességének ’eltompulása’ mindvégig megmarad. De Isten bölcsességében a szellemi Izrael "teljes számát" (144 000-t) oly módon egészíti ki, hogy hívő pogányokat vagy nem zsidókat vesz fel a krisztusi gyülekezetbe. "Így (nem a zsidó nemzet érzelmi megváltozása révén) az egész Izrael (a szellemi Izrael) megmentésben részesül."