Az benne van a Bibliában, hogy Isten mikor teremtette a világot?

"Komoly tudományos érvek szólnak amellett az elmélet mellett, hogy a Föld nem lehet 6-10 ezer évnél idősebb. Csakhogy ezeket nem tanítják az iskolában, mert az államvallás az evolúció."

Ezt a Bibliából valóban ki lehet olvasni. Csak egy gond van vele. Mi van akkor, ha az egy diák modjuk földrajz órán megkérdezi a tanárt: tessék mondani, a kenguru hogyan jutott el az Ararat hegységtől egészen Ausztráliáig a vízözön után? Némi gondolkodás után a válasz: evolúció. A világon fejlett társadalmaiba ezt tanítják. Vajon miért?

Persze van egy-két biológus akik nem így gondolják. Mintahogy Magyarországon is van olyan fizikus, aki szerint az energia és a lendületmegmaradás törvénye nem igaz (Egely György).

Na, ezt nem bizonyítja semmi a bibliában. A "nap" kifejezés pl. több jelentésű szó, így pl. amikor a "teremtési napok" egészéről szól az Írás, "egy napnak" veszi!

Az ember teremtése valóban kiszámolható megközelítő pontossággal, de az azt megelőző "világ" teremtése hosszú (nem 24 órás) napokat jelentett. (Persze, az is kérdés, mit értünk "világ" alatt) Már csak a radioaktív bomlás fizikai törvénye szerint sem lehet hat, 24 órás időtartamra gondolni.

A Kreacionizmussal ellentétben Jehova Tanúi ebben hisznek.

A Biblia első verse így kezdődik: "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." Ennél a mondatnál Isten nem részletezi az Ő teremtői munkáját, hanem leszűkítve egyetlen-egy mondatba tényként kijelenti, hogy minden dolognak, a láthatóknak és a láthatatlanoknak, vagyis a Mennynek, a Földnek és minden teremtett lénynek Ő az Alkotója. Teremteni vagy alkotni azt jelenti, a láthatatlanból előhívni. A "kezdet" szó az időt jelenti, amelyet Isten három dimenzióra osztott fel:

-múlt

-jelen

-jövő

A Zsidók 1:10 arról tudósít, hogy "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben;" . Amikor a Biblia azt mondja, hogy "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet", a menny szó a láthatatlan világot, a föld pedig az anyagi világot jelenti. Isten a mennyet is három dimenzióra osztotta:

-hosszúság

-szélesség

-mélység

Isten a földet is, amely az anyagi világot jelenti, a látható világot, amelyen élünk, a Föld bolygón, szintén három részre osztja:

-szilárd

-folyékony

-légnemű

A harmadik verstől Isten tudósít bennünket arról, hogy az Ő parancsoló szavára világosság állott elő. Ekkor elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől, s elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Így lett este és lett reggel: első nap. Tehát első nap (az időben) Isten megteremti a világosságot. Ez az élet első feltétele. A megtérésnél és újjászületésnél is a világosság az első, amit Isten ad nekünk. Második nap az ég elválasztása, levegő légkör körülöttünk és felettünk. Isten az eget is vagy a mennyet, -ahogy a Biblia még nevezi- még másik három részre osztotta fel:

- az első ég

- a második ég

- a harmadik ég

Az első ég az 1Mózes 1:20 szerint "...repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt". Ez az az ég, ahol a madarak felettünk repdesnek; vagyis a föld felett, az égbolt alatt. A második ég 1Mózes 1:14 "Legyenek világító testek az égbolton". Ez az a hely, ahol már nem a madarak repülnek, hanem ahová Isten a Napot, a Holdat és a csillagokat helyezte. A mennynek ezt az első két részét mi is megtapasztalhatjuk, láthatjuk szabad szemmel. Van a harmadik ég, a 2Korinthus 12:2 szerint, amelybe Pál apostol elragadtatott a harmadik égig "...hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig." - 2Korinthus 12:2- . Ezt a helyet nevezi Isten a Mennynek, az Ő lakóhelyének, ahová minden hívő ember vágyik, és részese is lesz ennek. Ezt a harmadik eget szabad szemmel nem láthatjuk. 1Mózes 1:8 "Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel, második nap." A Biblia mindenhol, első, második, harmadik stb. napról beszél, NEM PEDIG EGY NAPRÓL!! Harmadik nap, Isten megteremti a szárazföldet, tengert, talajt, vizet stb. Ekkor a föld legnagyobb része száraz volt, a sok víz pedig mind a föld kérgében halmozódott fel. Vagyis akkor sokkal több száraz terület volt, mint napjainkban. Ugyancsak harmadik nap teremti meg Isten a növényeket és a gyümölcsfákat. Így lett este és lett reggel: harmadik nap. A negyedik nap, Isten parancsolt és előállt a Nap, a Hold és a csillagok; az égboltra helyezte Isten őket, hogy világítsanak a földre és uralkodjanak nappal és éjszaka. Így lett este és lett reggel: NEGYEDIK NAP. Ötödik nap megteremti Isten a vízi állatokat és az égi madarakat. A hatodik napon következik a szárazföldi állatok és az ember teremtése. Ez a hat nap egyenként, a teremtés hat napja, mindegyik 24 órás időszaknak felel meg. A teremtés időszakai -a napok (6 nap)- között nem telhettek el évtizedek vagy évszázadok, mint ahogy egyesek magyarázzák, mert mi történt volna a harmadik napon teremtett növényekkel, gyümölcsfákkal, ha évtizedeknek vagy évszázadoknak kellett volna eltelniük ahhoz, hogy Isten megteremtse a Napot, a Holdat, amely a növényeknek a világosságot biztosítja. Isten mindenható, mindentudó és Őneki csak parancsolni kellett ahhoz, hogy valami létrejöjjön. Neki nem volt szüksége évszázadokra, évezredekre, hogy a teremtett világot létrehozza. A 2Mózes 20:11 arról tudósít "Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent.". Lázár feltámasztásánál is csak parancsolt Isten, és Lázár azonnal feltámadt. Isten szavában hatalom és erő van. Az én szavamra nem állhat elő semmi, de amit Isten mondd és parancsol, az mind meglesz. Az Úr Jézus Krisztus parancsolt, és a tenger lecsendesedett. A hat napos teremtés után "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap." 1Mózes 1:31. Tehát a teremtés munkája mindent magába foglalt, beleértve az angyal világot is. Mert amikor Isten azt mondta, hogy MINDENT hat nap alatt teremtett, annak értelmezése az, hogy azalatt a hat nap alatt teremtette meg az angyal világot is. "A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után." 1Mózes 2:2. Ha Isten az embert a hatodik napon teremtette, akkor ki lehet számítani, hogy Ádám teremtése után hány év telt el például az özönvízig. Ádám 130 éves volt, amikor Sétet nemzette. A nemzetségi táblázat alapján ki lehet számítani, hogy hány év telt el azóta napjainkig. Igaz, ez nagyon bonyolult művelet, de a Biblia adatainak segítségével elvégezhető. Tehát a teremtés első fázisától -az első teremtési művelettől- napjainkig 6000 év telt el. Isten 4000 évvel a teremtés után testet öltött az Úr Jézus Krisztusban. Lázár negyednapos feltámasztása arról tesz bizonyságot, hogy az ember a teremtés után 4000 évig feküdt saját bűneiben, saját bűzében, mocsokságában, nem volt senki aki segítsen rajta, mert szellemileg halott volt, mint ahogy Lázár is testileg valóságos halott volt, aki már négy napja feküdt a sírban, de Isten parancsszavára, az Úr Jézus Krisztus szavára megelevenedett, életre kelt halott teste, mert Jézus Krisztus az örök élet és a feltámadás. A hasonlat nagyon egyszerű a négy nap és a 4000 év között ("...hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi mint egy nap." 2Péter 3:8). Isten tehát bennünket, embereket egy hármas dimenziós világba helyezett el:

- az anyag

- az idő

- és a tér világába. Isten mindezektől független, így hát Istenre nincsen befolyással sem az anyag, sem az idő, sem a tér. Isten az örökkévalóságban él, ahol nincs idő, és a Biblia is arról tudósít, hogy egyszer meg fog szűnni az idő létezése (Jelenések 10:6).

Kedves barátom, te, aki olvasod ezt, imádkozz az Úr Jézus Krisztushoz, hogy adjon neked is világosságot, hogy megérthesd, hogy kicsoda Ő, és hogy mennyire szeret bennünket, hisz saját, bűntelen életét áldozta fel helyettünk, hogy mindenki, aki Benne hisz, örök életet nyerjen. Ha tiszta szívedből keresed Istent, és vágyod megismerni az Ő alkotásait, teremtői munkáját, kérd az Úr Jézust, hogy lépjen be az életedbe, és jelentse ki Magát Neked is! Ezt egy egyszerű, református ember írja neked, akinek Ura és Istene, az egy, igaz örök Isten, a mi mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztusban. Kívánom Isten áldását mindnyájatok életére, és ha még van kérdésetek, kérdezzetek bátran, mert ha az Úr is akarja, akkor majd megjelenteti nektek.

Szia!

Igen, természetesen benne van. Mózes I. könyvében találod az eredetre a válaszokat. A teremtés kb. 6000 évvel ezelőtt történt, az özönvíz pedig kb. 4400 évvel ezelőtt.

A nemzetségtáblázatok alapján vissza lehet követni az egyes eseményeket (ezért szerepelnek benne):

[link]

De ez csak az ember teremtése!

A "három ég" közül a második csak fantázia szülte, nem bibliai elnevezés, a harmadik pedig teljesen mást jelent:

„Ismerek egy Krisztussal egységben levő embert, aki . . . elragadtatott mint ilyen a harmadik égig. Igen, ismerek egy ilyen embert — hogy a testben-e vagy a testtől külön, nem tudom; az Isten tudja —, hogy elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, melyeket embernek nem szabad szólnia” (2Korintusz 12:2–4). Ez a rész közvetlenül azokat a verseket követi, amelyekben Pál az apostolságát védte. Azonkívül a Biblia senki másról sem beszél, akivel ilyesmi történt volna, és Pál számol be az esetről. Valószínűsíthető tehát, hogy Pál volt az, aki látta ezt a látomást. Vajon milyen „paradicsomba” került e természetfölötti élmény során? (2Korintusz 11:5, 23–31).

A szövegkörnyezet nem azt sugallja, hogy ’a harmadik ég’ a földet körülvevő légkör lenne, vagy a világűr, esetleg bármiféle más világegyetemek, melyekről néhány asztrofizikus állítja, hogy léteznek. A Biblia gyakran használja a hármas számot valaminek a hangsúlyozására, fokozására vagy megerősítésére (Prédikátor 4:12; Ézsaiás 6:3; Máté 26:34, 75; Jelenések 4:8). Amit tehát Pál látomásban látott, az valami emelkedett, magasztos, egyszóval szellemi volt.

Korábbi bibliai próféciák fényében jobban megérthetjük, amit Pál látott. Miután Istenhez hűtlen lett az ókori népe, ő elhatározta, hogy megengedi a babilóniaiaknak, hogy megtámadják Júdát és Jeruzsálemet. A tetőpont a pusztulás volt, a bibliai kronológia szerint i. e. 607-ben. Meg lett jövendölve, hogy az ország 70 évig pusztán fog heverni, azután pedig Isten megengedi, hogy a bűnbánó zsidók visszatérjenek, és helyreállítsák az igaz imádatot. Ez i. e. 537-től kezdve valósult meg (5Mózes 28:15, 62–68; 2Királyok 21:10–15; 24:12–16; 25:1–4; Jeremiás 29:10–14). De mi lett magával a földdel? A 70 év alatt vad növényzet nőtte be, sivárrá és sakálok lakóhelyévé vált (Jeremiás 4:26; 10:22). Ám elhangzott az ígéret: „Jehova meg fogja vigasztalni Siont. Megvigasztalja minden feldúlt helyét; pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje [vagy Paradicsoma, Septuaginta]” (Ézsaiás 51:3).

Ezek a szavak a 70 év eltelte után váltak valóra. Isten áldásával jóra fordultak a dolgok. Képzeld magad elé a következőket: „Ujjong majd a puszta és a víztelen tájék, örül a kietlen síkság, és virul, mint a sáfrány. Virulva virul majd, és vígan örvendezik, boldogan kiáltva . . . Akkor majd szökell a sánta, mint a szarvas, és a néma nyelve boldogan kiált. Mert a pusztában vizek fakadnak, és patakok a kietlenben. A hőségtől perzselt föld olyan lesz, mint a nádas tó, és a szomjazó föld, mint a vízforrások. A sakálok tanyáján, a pihenőhelyükön zöldellő fű, nád és papiruszsás nő” (Ézsaiás 35:1–7).

Újjászervezett és átalakult nép

Micsoda átalakulás! A kietlen puszta paradicsommá válik. Ám ez és más megbízható próféciák rámutattak, hogy az emberek is megváltoznak, ugyanúgy, ahogyan a sivár föld termékennyé lesz. Miért mondhatjuk ezt? Nos, Ézsaiás ’Jehova megváltottjaira’ összpontosított, akik „örömkiáltással” térnek vissza földjükre, és „ujjongást és örvendezést találnak” (Ézsaiás 35:10). Ez nem a szó szerinti földre, hanem a népre vonatkozott. Ézsaiás ezenkívül egy másik helyen így írt a Sionba visszatérő népről: „Az igazságosság nagy fáinak fogják őket hívni, Jehova ültetésének . . . Mert ahogy a föld előhozza sarjadékát . . . , úgy sarjasztja ki . . . Jehova az igazságosságot és a dicséretet minden nemzet előtt.” Ézsaiás még ezt is mondta Isten népéről: „Jehova fog vezetni mindenkor . . . , és megerősíti csontjaidat; olyan leszel, mint a jól öntözött kert” (Ézsaiás 58:11; 61:3, 11; Jeremiás 31:10–12). Ahogy a föld állapota megjavul, az újjászervezett zsidó nép is megváltozik.

Ez a történelmi előkép segítségünkre van Pál látomásának a megértésében. A látomás magában foglalja a keresztény gyülekezetet, melyet Pál ’Isten művelés alatt álló szántóföldjének’ nevezett, és amelynek termékenynek kell lennie (1Korintusz 3:9). Mikor teljesedett be ez a látomás? Pál ’kinyilatkoztatásnak’ mondta, tehát olyan valaminek, ami a jövőben történik meg. Tudta, hogy a halála után nagymérvű hitehagyás üti fel a fejét (2Korintusz 12:1; Cselekedetek 20:29, 30; 2Tesszalonika 2:3, 7). Amíg a hitehagyottak érvényesültek, és látszólag elnyomták az igaz keresztényeket, azok nemigen hasonlítottak egy virágzó kerthez. De el kellett jönnie az időnek, amikor az igaz imádat újra felemelkedik. Isten népének újjá kellett szerveződnie, hogy ’az igazságosak oly tündöklően fénylők lehessenek Atyjuk királyságában, mint a nap’ (Máté 13:24–30, 36–43). Ez néhány évvel azután következett be, hogy Isten Királysága létrejött az égben. És az évtizedek múlásával teljesen egyértelművé vált, hogy Isten népe szellemi paradicsomnak örvend, amit Pál előre látott a látomásában.

Ezt itt tárgyalják bővebben: [link]

A teremtési beszámoló áttanulmányozásánál segítségül szolgál, ha meggondoljuk, hogy a dolgokat földi megfigyelő nézőpontja szerint közelíti meg. Az események úgy vannak leírva, mintha emberi megfigyelők lettek volna jelen s látták volna azokat. Ez megfigyelhető a negyedik teremtési „nap” leírásánál. A napot és a holdat a csillagokhoz képest nagy világító testeknek nevezi, jóllehet sok csillag sokkalta nagyobb a napunknál és a hold jelentéktelen hozzájuk képest. De nem a földi néző számára! A földről tekintve a nap mint ’nagy fényforrás uralkodik nappal’ és a hold mint ’kisebbik fényforrás uralkodik éjjel’ (1Mózes 1:14–18).

A teremtési beszámoló bár pontos időt nem közöl, utal arra, hogy a föld már évmilliárdokkal az első teremtési „nap” előtt fennállhatott. Leírja azonban, milyen állapotban volt a föld közvetlenül az első „nap” kezdete előtt: „A föld pedig alaktalan és kietlen volt és sötétség volt a vízmélység felszínén; és Isten hatékony ereje mozgott ide-oda a vizek felszínén” (1Mózes 1:2).

Sokan a Mózes első könyve 1. fejezetében használt „nap” szó alatt 24 órás időtartamot értenek. Az 1Mózes 1:5-ben azonban Isten maga osztja fel a napot rövidebb időszakokra, s csupán a világos nappalt nevezi „napnak”. Az 1Mózes 2:4 egy napnak nevezi az összes teremtési korszakot: „Ez az egek és a föld története, azok teremtésének idején, amely napon [mind a hat teremtési perióduson át] Jehova Isten a földet és az eget megalkotta.”

A „nap” értelemben lefordított héber jōm szó különböző hosszúságú időszakot jelenthet. A lehetséges jelentések közé tartoznak William Wilson Old Testament Word Studies c. műve alapján a következők: „Nap; a szót gyakran használja általában idő vagy hosszabb időszak meghatározására; egész figyelembe vett időszak, . . . nap kifejezést használnak olyan különleges időszak vagy korszak megjelölésére is, amikor valami rendkívüli esemény következett be.”1 Ez az utolsó mondat ráillik a teremtési „napokra”, mert azok valóban rendkívüli időszakok voltak. Ez esetben tehát 24 óránál hosszabb idő is számításba vehető.

Mózes első könyvének első fejezetében a teremtési periódusokkal kapcsolatban megtaláljuk az „este” és a „reggel” kifejezéseket. Vajon ezek nem 24 órás napra utalnak? Nem feltétlenül. A magyar nyelvhasználat a valaki „életének dele” kifejezést az átlagos emberi élet közepére vonatkoztatja; úgyszintén „az élet alkonya” hosszabb időszakot foglal magában. Így az „este” és a „reggel” használata sem korlátozza a napot 24 órára.

A „nap” szó, ahogy azt a Biblia alkalmazza, vonatkozhat nyárra, télre, évszakok múlására (Zakariás 14:8). Az „aratás napja” több napot foglal magában. (Vö. Példabeszédek 25:13 és 1Mózes 30:14.) Ezer évet egy naphoz hasonlít (Zsoltárok 90:4; 2Péter 3:8, 10). Az „ítélet napja” több éves időszak (Máté 10:15; 11:22–24). A következtetés ésszerűnek látszik tehát, hogy a teremtési „napok” ugyancsak hosszabb időszakokat — évezredeket — foglaltak magukban. Mi történt ezen teremtési korszakok során? Tudományosan elfogadható-e a róluk szóló bibliai beszámoló? A következőkben áttekintést adunk a Mózes első könyvében leírt „napokról”.

Első „nap”

 „ ’Legyen világosság! ’ És lett világosság. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjszakának. És lett este és lett reggel; első nap” (1Mózes 1:3, 5).

A nap és a hold természetesen már régen az első „napot” megelőzően létezett a világegyetemben, de a világosságuk nem hatolt keresztül a föld felszínéig, úgyhogy azok a földi megfigyelő számára láthatatlanok lettek volna. Most, ezen az első „napon”, nyilvánvalóan láthatóvá lett a fény a földön, és a forgó bolygón ettől kezdve nappalok és éjszakák felváltva követték egymást.

Nyilvánvalóan ez a világossá válás fokozatos folyamat volt, amely hosszabb időszakot vett igénybe, tehát nem pillanatnyi esemény, mint egy villanylámpa felkapcsolása. Mózes első könyvének e szavai a J. W. Watts fordítás szerint így hangzanak: „És fokozatosan létrejött a világosság” (A Distinctive Translation of Genesis). A fény a naptól származott, de a nap maga nem volt látható a felhőtakaró miatt. A földet elérő fény ilyenformán „diffúz fény” volt, ahogy arra a Rotherham fordítása szerinti Emphasised Bible 3. versének megjegyzése utal. (Lásd a 14/b versre vonatkozó lábjegyzetet.)

Második „nap”

„ ’Jöjjön létre kiterjedés a vizek között és legyenek elválasztva a vizek a vizektől! ’ Akkor Isten hozzáfogott, hogy létrehozza a kiterjedést és elválassza azokat a vizeket, amelyeknek a kiterjedés alatt kell lenniük azoktól a vizektől, amelyeknek a kiterjedés fölött kell lenniük. És úgy lett. És Isten elnevezte a kiterjedést égnek” (1Mózes 1:6–8).

A „kiterjedés” helyett néhány fordítás a „boltozat” szót használja. Innen származik egyesek érvelése, hogy a teremtési beszámoló a nevezett „boltozatot” fémes kupola formájában bemutató teremtési mitoszokon alapulna. De még a King James Version is, amelyik a „boltozat” szót használja, a lapszéli jegyzetben az „expansion” (kiterjedés) szót szerepelteti, éspedig azért, mert a „kiterjedés” formában lefordított héber raqía‘ szó jelentése: kiterjeszteni, kiszélesíteni vagy kinyújtani.

Bár a teremtési beszámoló kijelenti, hogy Isten ’hozta létre’ a kiterjedést, semmit sem közöl arról, hogyan. Bármi módon is következett be a szétválasztás, a ’kiterjedés fölött levő vizek’ észrevehetően eltávolodtak a földtől. Később, az 1Mózes 1:20 azt mondja, hogy ’madarak repüljenek az egek kiterjedésén’.

Harmadik „nap”

„ ’Gyűljenek össze az egek alatt levő vizek egy helyre és jelenjen meg a szárazföld! ’ És úgy lett. És Isten elnevezte földnek a szárazföldet, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte” (1Mózes 1:9, 10). Itt sem írja le a beszámoló, hogyan ment ez végbe. Kétségtelenül hatalmas földindulásokkal járhatott a földfelületek kialakulása. A geológusok az ilyen jelentős átformálódást katasztrófákkal hozzák összefüggésbe. A teremtési beszámolóból azonban felismerhető a Teremtő irányító és felügyelő gondoskodása.

Abban a bibliai beszámolóban, amelyben Isten kérdéseket tesz fel Jób földre vonatkozó ismereteivel kapcsolatban, különböző földtörténeti adatok kerülnek leírásra. A föld nagysága, a felhőtömegek, a tengerek és a hullámainak határt szabó szárazföld — sok általános tudnivaló a hosszú időt magában foglaló teremtésről. Egyebek között Isten megkérdezte Jóbot, építményhez hasonlítva a földet: „Hová bocsátották le alapzatát, vagy ki helyezte el sarokkövét? ” (Jób 38:6).

Érdekes módon a földkéreg, a föld „alapzata”, a kontinensek alatt lényegesen vastagabb, különösen a hegyláncok alatt hatolnak be mélyen az alattuk levő földköpenybe, mint a fák gyökerei a talajba. A Putnam’s Geology azt írja: „A gondolat, hogy a hegyeknek és a kontinenseknek gyökerei vannak, ismételt vizsgálatok során beigazolódott.”2 A földkéreg az óceánok alatt körülbelül 8 km vastag, de a kontinensek talapzatai mintegy 30 km, a hegységek „gyökerei” megközelítően kétszer olyan mélyre hatolnak. És az összes földréteg minden oldalról nyomást gyakorol a föld magvára, amely ezáltal nagy hordozó „sarokkőhöz” hasonlítható.

Bármilyen út vezetett is a szárazföld kialakulásához, a dolgok lényege egy: Mind a Biblia, mind a tudomány ezt tartja a földformálódás egyik lépcsőjének.

Szárazföldi növények a harmadik „napon”

A bibliai beszámoló a továbbiakban így hangzik: „’Hajtson a föld zöld füvet, magot termő növényzetet, gyümölcsfákat, amelyek termést hoznak a nemük szerint! ’ És úgy lett” (1Mózes 1:11).

Így a harmadik teremtési periódus végére létrejött a szárazföldi növényzet három nagy osztálya. Eközben a diffúz fény annyira felerősödött, hogy a növények szempontjából létfontos fotoszintézis végbemehetett. Egyébként a beszámoló itt nem tesz említést a növények minden újonnan fellépő „fajáról”. Mikroorganizmusok, vizinövények és hasonlók felsorolására külön nem került sor, valószínűleg azonban ezek is ezen a „napon” lettek megteremtve.

Negyedik „nap”

„ ’Legyenek világító testek az egek kiterjedésén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekként és mint meghatározói az évszakoknak, napoknak és éveknek. És szolgáljanak mint világító testek az egek kiterjedésén, hogy világítsanak a földre! ’ És úgy lett. És Isten megalkotta a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjjel; és a csillagokat is” (1Mózes 1:14–16).

Korábban, az első „napról” szólva elhangzik, hogy „Legyen világosság! ” A világosságra ott használt héber ’ōr szó általános értelemben jelent fényt. A negyedik napról szóló beszámoló a héber ma’ō′r szót használja, ami a fény forrására vonatkozik. Rotherham azt írja az Emphasised Bible lábjegyzetében a „fényekről”: „A 3. versben ’ōr, diffúz fény.” Továbbá rámutat arra, hogy a 14. versben a héber ma’ō′r szó jelentése: „fényt adó”. Bár az első „nap” nyilvánvalóan áthatolt a diffúz fény a gázfelhő-burkon, de fény forrásai a földről nézve a felhőtakaró miatt nem látszottak. Most, a negyedik „napon”, minden kétséget kizáróan változás következett be.

Kezdetben, a nagyobb szén-dioxid tartalmú légkör következtében, az egész föld éghajlata forró lehetett. De a növényzet buja növekedése folytán, a harmadik és a negyedik teremtési periódus során, a hővisszatartó szén-dioxid tartalom lecsökkent. A növényzet ezzel szemben gondoskodott oxigénről, az állati élet egyik előfeltételéről (Zsoltárok 136:7–9).

Földi szemlélő most már képes lett volna megkülönböztetni a napot, a holdat és a csillagokat, amelyek „jelekként” szolgáltak „és mint meghatározói az évszakoknak, napoknak és éveknek” (1Mózes 1:14). A hold mutatta a holdhónapok múlását, a nap a napévek elteltét. Az évszakok, amelyek a negyedik napon kialakultak, kétségtelenül sokkal enyhébbek lehettek, mint ma (1Mózes 1:15; 8:20–22).

Ötödik „nap”

„ ’Pezsdüljenek a vizek élő lelkek nyüzsgésétől és repdeső teremtmények repkedjenek a föld felett az egek kiterjedésének színén! ’ És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket és minden élő lelket, amely mozog, amelyeket fajuk szerint pezsdülve előhoztak a vizek, és minden szárnyas repdeső teremtményt a fajuk szerint” (1Mózes 1:20, 21).

Érdekes megállapítani, hogy a nem emberi teremtményeket, amelyeket ’pezsdülve előhoztak a vizek’ , a leírás „élő lelkeknek” nevezi. Ez a kifejezés minden további nélkül alkalmazható a ’repdeső teremtményekre, amelyek a föld felett az egek kiterjedésének színén repkedtek’. Felöleli mindazokat az életformákat is a vízben és a levegőben — például a tengeri szörnyeket —, amelyek kövületi maradványait a tudósok az utóbbi években megtaláltak.

Hatodik „nap”

„ ’Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint, háziállatokat és mozgó állatokat és a föld vadon élő állatait a nemük szerint! ’ És úgy lett” (1Mózes 1:24).

A hatodik „napon” megjelentek tehát a háziállatoknak és vadon élő állatoknak nevezett szárazföldi állatok. Ez az utolsó „nap” azonban még nem múlt el. Egy végső, figyelmet érdemlő „nem”-nek kellett még megjelennie:

„És Isten folytatta: ’Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és neki legyenek alárendelve a tenger halai, az egek repdeső teremtményei, a háziállatok; az egész föld és minden mozgó állat, amely a földön mozog! ’ És Isten hozzáfogott, hogy megteremtse az embert a saját képére, Isten képére teremtette őt; férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:26, 27).

Mózes első könyvének második fejezete kétségtelenül néhány kiegészítő részletet közöl. Itt azonban nem az első fejezettel ellentétben álló második teremtési beszámolóról van szó, miként azt egyesek állítják. A beszámoló visszatér a harmadik „nap” egy időpontjához, amikor a szárazföld megjelent, de még mielőtt a szárazföldi növények megteremtésére sor került volna, és további részleteket mond el az ember, vagyis az élő lélek, Ádám, megjelenéséről, édenkerti lakhelyéről és Éváról, a feleségéről (1Mózes 2:5–9, 15–18, 21, 22).

A fentiek hozzájárulnak a teremtési beszámoló megértéséhez. Ebből az igazán realisztikus beszámolóból kitűnik, hogy a teremtési folyamat nem csupán 144 (6 x 24) órás, hanem hosszabb időszak volt.