Ti hisztek a predesztinacioban? Miert?

Nem, mert abszurd. Jó arra, hogy az ember könnyebben dolgozza fel a gondokat, de teljességgel logikátlan.

Például a protestánsok akik vallják, hogy Isten a szeretet, azt is vallják, hogy előre megírja az életünk fontos eseményeit, mondjuk egy súlyos balesetünket amiben elveszítjük a kezünket-lábunkat miegymást. Szemmel látható az ellentmondás: ha Isten szeretet, miért ír meg ilyet?

Tovább fölösleges fűzni a gondolatokat, a predesztináció melléfogás.

Abban hiszek, hogy az emberek (relatív mértékben) szabadok. Ezért a jövő nem lehet teljes mértékben előre meghatározva. Mert ez kizárná a szabadságot. És a szabadság egy olyan dolog, amit nap mint nap kézzelfoghatóan megtapasztalok. Nagyon sok jele van annak, hogy az emberek képesek szabadon dönteni, ezért ez egy olyan dolog amiben érdemes hinni. Mert jól leírja a világot, és mert ellentmondásmentesnek látszódik.

A fentieket arra az esetre vonatkoznak, amiben a predesztinációt úgy értetted mint a maxwell-i démont, azaz "teljességgel, minden részletében előre megírt és eleve elrendelt" világként. Ez a klasszikus jelentése.

Mindamellett persze, a világról lehetséges tudást szerezni, és a tudás segítségével előre meg lehet jósolni dolgokat. Néha ez a jóslat nagyon pontos is lehet, sőt akár teljesen egzakt is. Mi nem tudunk mindent a világról, amit tudni lehet. (Sőt, nagyon keveset tudunk.) De az ok-okozati hatások szerteágazó láncolata automatikusan működik és kifejeződik, akkor is ha mi nem tudjuk megfeleltetni az okot az okozatnak, és fordítva. Ilyen értelembe véve, a "sors erői" léteznek, és irányítanak bennünket. Ez nem jelenti azt hogy minden eleve el van rendelve, de azt sem jelenti hogy ne érhetnének el bennünket különleges módokon. Néha ezt megérezzük, és azt gondoljuk: "ez nem lehetett véletlen!" És talán igazunk is van, bár megmagyarázni nem tudjuk

Szia!

Az eleve elrendelés tanát főképpen Augusztinus és Kálvin fejtette ki a keresztény teológiatörténet során. A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra) nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki.

Az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja

használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik.

Isten predesztinációja, azaz előre

tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Bibliában foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten

megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de

ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is.

Úgy próbáld elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy

monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki.

Nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön

predesztinációs terv - népszerű kifejezéssel: "sors könyve" az egyénekre vonatkozóan. Csak egy

megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a

legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró

isteni szándék áll.

A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is

kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat. Előre ismerése, amely "végéremehetetlen

bölcsességéből" következik, számunkra felfoghatatlan.

Az "előre ismerés" fogalma eleve

arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer". Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten

kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a

végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját

szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya

szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti

győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják.

Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják. A

kiválasztottakra vonatkozó végzés magában

foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának

megtervezését, beleértve ebbe életük

szolgálatának az elgondolását is. Isten nem a

cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi,

személyes döntését, az isteni kegyelem

vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan

cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan

önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte

az igazságra vágyakozó lelket.

Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű

méltányosság és végtelen kegyelem. Isten minden ember elhívását kívánta volna

megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a

keresztény egyház által, függetlenül a maga előre

ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael,

sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint. Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek.

Isten természetesen igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is. Az isteni predesztináció eredményeképpen Isten terve, kijelentett akarata győzelmét senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem a történelemben, sem az egyének életében.

Ez a terv az egyének "üdvbizonyosságának" alapja, a

külső körülményeket illetően. Mindezt úgy, hogy a szabad választás törvénye mindenkor sértetlen marad a választottak esetében is. Nem csupán abban az értelemben, hogy ha végérvényesen elutasítják maguktól Isten kegyelmét, akkor, ezáltal teljességgel meghiúsítják a rájuk vonatkozó predesztinációs terv győzelmét. Akkor is érvényesül a szabadság törvénye, ha nem fordulnak el ugyan teljesen Istentől, de egy adott ponton engedetlenséget tanúsítanak, és mintegy "átszavaznak" az ellenség oldalára.

Ilyenkor módosul Isten rájuk vonatkozó terve, de nem adja fel az üdvösségükért való küzdelmet. Engedi őket mintegy "rossz kanyart" venni, letérni a jó útról, de szeretete még inkább fáradozik értük, hogy önként visszatérjenek az igazság, és az üdvösség egyenes útjára. Az ilyen kitérők azonban nem következmény nélküliek, nem veszélytelenek. Az ember mindenképpen kárt vall, több szenvedést gyűjt be magának, és veszteséget, vereséget okoz Isten ügyének, fájdalmat okoz magának Istennek is. Örömet szerez az ellenségnek, akit mintegy magára szabadít, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen teljes elvesztése érdekében. Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valóban csodálatra méltó.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Abszolút nem értek egyet azzal, amit írtál. Ez persze nem gond, mert ez hit kérdése, és mindenki abban hisz amiben akar. De látok egy problémát amire fölhívnám a figyelmet:

> Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki.

Ezzel az a probléma, hogy ezt Kálvin mondta, és nem Isten. Ilyesmi nincs a bibliában sem. Kálvin egy nagy gondolkodó volt, és sokmindent mondott. De Kálvin nem áldozhatta föl az emberek szabadságát. Egész egyszerűen azért, mert az emberek szabadsága az minden embernek a sajátja. Egy embernek sem áll hatalmában föláldozni azt.

Ami Istent illeti - ha létezik Isten, és mégha hatalmában is állna elvenni az emberek szabadságát, akkor sem tenne ilyet. Éppen fordítva: próbálja megőrizni az emberek szabadságát, és lehetővé tenni hogy minden egyedi és megismételhetetlen ember a szabadságán keresztül kinyilváníthassa a sajátosságát. Azt a dolgot, amit semmi más nem tud pótolni a kozmoszban, és ami nélkül mindenki szegényebb lenne.

> Az "előre ismerés" fogalma eleve

arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".

Szerintem Isten csak olyan mértékben avatkozik be, ami szükséges és lehetséges. Isten elvégzi a saját dolgát, nekünk pedig el kell végeznünk a saját dolgunkat. Nekünk is van feladatunk, és ezt a feladatot a saját egyéni módunkon kell megoldani.

Na és még egyszer: nekem is csak véleményem van, ezekkel nem azt akartam mondani, hogy neked nincs "igazad". :-)

Kedves nagylzs!

Szerintem félreértettél. Én ugyanis éppen hogy vitatom Kálvinnak a tanítását, ahogyan azt a hozzászólásomban is kifejtettem.

Az én véleményem szerint a predesztináció azonos a megváltási tervvel, és ez sértetlenül hagyja az ember szabad választási képességét csak a megváltás tervét viszi végig, ahogyan azt leírtam.

Üdv. Péter

> Szerintem félreértettél. Én ugyanis éppen hogy vitatom Kálvinnak a tanítását, ahogyan azt a hozzászólásomban is kifejtettem.

Akkor elnézést kérek, félreértettem.

> Az én véleményem szerint a predesztináció azonos a megváltási tervvel, és ez sértetlenül hagyja az ember szabad választási képességét csak a megváltás tervét viszi végig, ahogyan azt leírtam.

Ez egy nagyon fura szabadság fogalomhoz vezetne. Azt hiszem felfogtam amit írtál: az ember úgy szabad, hogy van, aki előre láthatja a szabad (?) választásának a következményét. Szóval felfogom, de elképzelni nem tudom. És egy olyan dologban nem hihetek, amit még elképzelni sem tudok. Szerintem a szabadság és a (teljes mértékben) előre elrendelt jövő kizárják egymást. Mert ami előre tudható, és ismerhető, az nem szabad, hanem törvények által meghatározott. (És ez a megfogalmazás független Isten létezésétől.) Talán az eltérés a szabadság fogalmában van. Az én szabadság fogalmam a Te hitrendszeredben egyszerűen nem létezik. A tiédnek az enyémben más neve van.