Honnan tudjuk hogy Isten hanyadik pecsét feltörésénél tart jelenleg?

az 1. pecséttel jelenik meg az antikrisztus - ez talán Hitler

a 2. nagy háború kitörése -2. világháború

a 3. éhínség - a háború miatt, meg ugye Afrika

a 4. járvány, éhínség, háború - aids, h1n1, madárinfluenza, most meg újra van ebolajárvány

izraeliek és arabok közt újra nagy a feszkó

Szerintem a zsidókhoz kell kapcsolni az eseményeket, elvégre ők a választott nép az írás szerint.

kb. itt tarthatunk, a 4.-nél

az 5.-nél vértanúhalált halnak akik hisznek Krisztusban.

a másik 2 még messze van

Szia!

Nos azok kedvéért akik nem tudják miről van szó, Jelenések könyve 6. fejezetében olvashatunk az un. "hétpecsétes" könyvről.

Ez a lepecsételt könyv az Isten titkát, a megváltási tervnek a jövőben kibontakozó eseményeit rejtette magába. Az Isten végtelen kegyelme az, hogy a próféták közvetítése által velünk is megismerteti a jövő titkát, folyamatosan és a szükségnek megfelelően, ahogyan arról Ámós könyve 3. fejezet 7. versében olvashatunk. Ez az esemény a legszemléletesebb példája annak, hogy miként valósítja meg ezt Isten.

A bemutatott eseményekben a világi történelem csak egy keret, amelybe beleillesztve láthatjuk Isten egyházának történelmét. Az események középpontjában nem a világi események állnak, hanem az Egyház sorsa, és az Egyházon keresztül az Isten megváltási terve, annak teljesedése.

Az első pecsét párhuzamba állítható a Jelenések könyve hét leveléből Efézusi levéllel. Róma fénykorában a győztes hadvezérek fehér lovakkal vontatott kocsikon vonultak be a városba. Ezt a jelképet használja Isten az evangélium diadalmas útjának szemléltetésére. A fehér ló és lovas a keresztény egyház apostoli állapotát szimbolizálja. A fehér szín az egyház, és az általa képviselt evangélium tisztaságát jelöli. A lovas kezében lévő íj (egy távolba is elható fegyver) és az a szándék ahogy kijött, (“kijőve győzve, hogy győzzön”) azt akarja szemléltetni, hogy az evangélium az apostoli gyülekezet lelkesedésével egyesülve, minden ellenálláson keresztül győzelemre tör. A korona, amely adatott a lovasnak, a diadalmas haladás győzelmét szemlélteti. Szebben és találóbban nem is lehetett volna szemléltetni az első század kereszténységének az egész Római Birodalmat elárasztó győzelmes előretörését. Az evangélium olyan gyorsan terjedt abban az időben, hogy Pál apostol szerint minden teremtménynek hirdettetett. (lásd. Kol. 1,23).

A második pecsét a Smirnai levéllel állíthat párhuzamba. Érdemes végig követni a pecsétek felbontását olyan szempontból, hogy a lelkes lények is mint Isten szolgái részt vállalnak a közvetítés szolgálatában. Történelmi kerete egybe esik a “Smirna”-i gyülekezeti korszak idejével. Ez az időszak a római császárok heves keresztényüldözéseiről nevezetes. A lovassal kapcsolatban adott ismertetés is megerősíti ezt. A ló veres színe az evangélium tisztaságának az elszíneződésére utal, amely a hamis tanítások eredményes tevékenységéből adódik. Nikolaiták előtérbe kerülnek. (Lásd. Jel.2,6. 14-15). Az üldöztetés és szenvedés jelképeként is elfogadható. A mártírok vérére utaló szín. A lovas fegyverzete már nem az evangélium diadalmas vonulását hívatott segíteni, hanem egy nagy kardot hordoz. A kard, a közvetlen környezet számára ható fegyver. Amit tesz ezzel a fegyverrel, az azt bizonyítja, hogy nem az Ige kardjáról van szó. Ezzel a fegyverrel elveszi a békességet a földről. Az üldözöttek létbizonytalanságára utal. Azt munkálja, hogy “az emberek egymást öljék”. A mártírok millióira utal.

A harmadik pecsét a Pergamumi levéllel párhuzamos. A fekete szín a fehér ellentéteként jelenik meg, ebből adódóan azt a szellemi sötétséget és lelki nyomort jelképezi, amelyet ez a lovas hozott magával. A tévtanok és a pogány eszmék ebben az időben már teljes uralomra jutottak a keresztény egyházon belül. Ekkor történt meg pl. a pogány ünnepek átvétele. A búza és az árpa az alapvető emberi tápláléknak, a kenyérnek az alkotó eleme. Ebben az esetben azonban ezt jelképesen kell érteni, az Istentől származó élő Igét Jézus Krisztust, és az írott Igét, a Szentírást szemléltetve, mint a hívő ember lelki életét biztosító táplálékot. (lásd. Jn. 6,51. – Mt. 4,4. Jn. 6,63). A bemutatás szerint, ebben az időben az egyház a hívő ember lelki szükségleteit pénzért árulta. Egy “mérce” megközelítően egy liternek felel meg. A római “dénárius” váltópénz volt, és egy munkás napi keresetét jelentette. Az alapvető emberi táplálék ilyen kezelése mellett az emberiség az éhenhalás határára jutott. Mindezt jelképesen kell érteni: lelki táplálék, lelki éhség, lelki halál. A lélek táplálékát pénzért árulta az egyház. A búza a gazdagabb réteg kenyere volt, az árpa pedig a szegényebb osztályé. Ki melyiket tudta megfizetni. Az isteni szózat a leghatározottabban megtiltja, hogy a borhoz és az olajhoz is ilyen lelkülettel közelítsen az egyház. A “bor” Jézus Krisztus vérének, az isteni szeretetnek, és a bűnbocsánat kegyelmi ajándékának a jelképe. Az “olaj” a Szentlélek jelképe. Ezek a kegyelmi adományok közvetlen Isten trónjától származnak, tehát ember nem befolyásolhatja annak mértékét.

A negyedik pecsét párhuzamba állítható a Thiatirai levéllel. A sárga, vagy fakó szín a hervadó virág, a haldokló ember, vagyis az elmúló élet színe. Ez a szín azonban összefüggésben van a nyomorral, a félelemmel és a rettegéssel is. Ez az időszak a középkori egyházi hatalom érintetlen, korlátlan kényuralmát jelöli, 538-1517-ig, a Reformáció kezdetéig. A “föld negyedrésze” azt a területet jelöli, amely fölött hatalmat gyakorolhatott a középkori egyházi hatalom. “Adatott azoknak hatalom” Ez az egyház minden eszközt igénybe vett, hogy a saját szuverén hatalmát elismertesse és fenntartsa: fegyverrel - hódító háborúk, éhséggel - a szegények kizsákmányolása, halállal - a milliók kivégzése, a föld fenevadai által - az inkvizíció kínzókamráinak kegyetlen hóhérai. Ezeket a fenevadakat azonosítani lehet azokkal a politikai hatalmakkal, amiket Dániel állatképei jelképeznek.

Az ötödik pecsét a XVI. századba vezet el. Izrael templomi szolgálatában a pitvarban lévő áldozati oltárral kapcsolatban tudunk arról, hogy az áldozat vérét az oltár alá öntötték. A jelképesen vett mennyei templom pitvara és áldozati oltára a földünk. Ezen az oltáron lett megáldozva “Istennek ama Báránya” is, aki elvette a világ bűneit. Ez alól az oltár alól, vagyis a földből kiáltanak a mártírok “lelkei” igazságszolgáltatásért. Ez azt is jelenti, hogy a meghalt igazak nem a mennyországba jutnak, hanem a nagy áldozati oltár alá. A föld mélye a várakozási helyük (lásd. Pl. Dán. 12,2. 13). Az a tény, hogy János “lelkeket” lát az oltár alatt, és hallja őket kiáltani, csupán jelképes kifejezés. A Biblia egyértelműen tanítja azt, hogy a halál után nincs tudatos és érzelmekkel telített lét. (Préd. 9. 7-8. 12). Az a “lélek”, amelyről itt szó van, a vérben lévő isteni éltető erő, maga az élet, amit erőszakosan szakítottak el a testtől. (Lásd. V.Móz. 12,23. v.ö: III.Móz. 17,11. 14. I.Móz. 2,7). Ez a vér a testtel együtt a föld alá - az oltár alá - jut a halál után. Azt a kifejezést, hogy ezek a lelkek Istenhez kiáltanak, hasonlóképpen kell érteni, mint a Biblia egyéb ilyen kijelentéseit is: "A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.". (I.Móz. 4,10). “Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a faalkotmányból visszhangoz neki.” (Hab. 2,11). “A ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok kiált”. (Jak. 5,4). A bemutatott esetben tehát azt mondhatjuk, hogy a mártírokkal szemben elkövetett igazságtalanság kiált, az igazság és jogosság Istenéhez. A mártírok kiáltására Isten azzal válaszol, hogy “adatának azoknak egyenként fehér ruhák.” “A fehér ruha a szentek igazságos cselekedetei.” (Jel. 19,8). Ezek a vértanúk csaknem az egész középkor alatt félreismert és megvetett “eretnekek” voltak. Életük és jellemük be volt mocskolva az emberek előtt. A Reformáció fosztotta le róluk az inkvizíció mocskos vádjait, hogy a maguk tisztaságában és ártatlanságában állhassanak az emberek előtt. Így lett világossá, hogy ezek az emberek nem “eretnekek” és nem gonosztevők voltak, hanem “megölettek az Istennek beszédéért és bizonyságtételéért.” Jézus másik válasza feléjük az, hogy “még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik azoknak a száma, akiknek meg kell ölettetni”. A mártíroknak adott válaszban magába foglalja, hogy még mindig lesznek olyanok, akik életük feláldozásával pecsételik meg Istenhez való hűségüket.

A hatodik pecsét jelzi és nyitja meg az Úr nagy napját megelőző jelek sorozatát. Amikor a vég idejével kapcsolatos jelekről történik említés, akkor elmaradnak a jelképek és előtérbe lép a szószerinti értelmezés. Az itt felsorolt eseményeket azonosítani lehet azokkal a jelekkel, melyeket Jézus dicsőséges visszajövetelével kapcsolatban olvashattunk az evangéliumokban. (Máté 13,24). Jézus megközelítően be is határolja azt a történelmi időt, amikor a végidő ezen jeleinek a teljesedését várni lehet. (Márk. 13,24). A Reformáció elterjedése vetett gátat a középkori egyház önkényuralmának és fékezte meg az üldözés kegyetlen időszakát. Jézus szavai szerint tehát a végidő jelei a Reformáció előretörése idején kezdődtek meg. Az első jel 1755. november 1-én történt. Európában, különösen Portugália területén, de legfőképpen Lisszabonban olyan földrengés volt, amilyet addig még nem észleltek sehol. A következő jel 1780. május 19-én történt. Ez az esemény New York állam keleti és New England déli vidékén volt észlelhető. (Észak-Amerika dél-keleti része) A harmadik jel a sötét napot követő éjszaka volt tapasztalható. Úgy gondoljuk, hogy a következő és egyben utolsó jel közvetlenül Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésével egyidőben fog teljesedni, esetleg közvetlenül a megjelenése előtt. (14. vers). Ezt a következtetést erősíti meg a pecsét végső jelenetéről adott kinyilatkoztatás. 15-17. vers. Nagyon sok hasonlóságot találhatunk a hetedik csapás leírásában is, ami szintén azt bizonyítja, hogy ez az utolsó jel csak közvetlenül Jézus visszajövetelekor fog beteljesedni. Jel. 16,17-21. (20.)

A pecsétek alapján tehát megismerhettük azt, hogy szinte az egész keresztény világ megromlott. Ilyen háttér mellett nem lehet csodálkozni azon a rémületen, amit Jézus megjelenése vált ki az emberekből.

Vagyis a kérdésedre válaszolva most a hetedik pecsét előtt állunk.

Üdv. Péter