Miért nem tudok hinni?

Lehet, hogy páran furcsán néznek majd rád de ne törődj vele. A hátsó sorba ülj, így láthatod hogy mit csinálnak az emberek. Ez főleg akkor fontos ha katolikus vagy ortodox templomba mész.

Egyébként milyen gyülekezetbe mész?

töftöftöf

Én nem imádkozok, nem hiszek istenben, nem járok templomba és nem vagyok egoista!

Mivel én szerintem isten nem létezik így az elhanyagolható részt hagyom.

Nekem nem fog adni erőt és neked sem ha üldöznek a cigányok fogd fel.Az akaratod fog neked maximum erőt adni hogy gyorsabban fuss meg az adrenalin egy kis ...

Isten nem segít, érted, magadon segítesz mert teszel érte,te formázod a jövőd.

És most még beleköthetnék abba hogy ha neked már van Istened, (Nem Jézus).Hogyan képzeled el milyen testben ölti magát?El mondanád nekem?Mert mindenki szerintem ember formájában jeleníti meg magának pedig bármi lehet.

Szia!

Kezd úgy,hogy megismered önmagad!A többi ráér!

A gyülik titka pedig az,hogy az ember,ha betelik és nem talál kiutat,feladja a saját egóját a csoportegóért!De ez csak súlypontáthelyezés!

"Bakker 2-es neked melyik Biblia fordítás van meg, a 'Biblia rövidítve hülyéknek és ateistáknak szankszrit nyelven' című? Apám ez az idézet ütött. Az én napomat már feldobtad. XD"

Nekem kérlek a Károli fordítás van meg, és ez konkrétan az Ószövetségben található, ha minden igaz. Pontosan most nem tudom, de ha gondolod gúglizd ki, ha hiszed ha nem, fog kiadni találatokat (inkább ezt javasolnám neked, mielőtt legközelebb nagy mellénnyel elkezdesz kommenteket irogatni, mert lehet legközelebb is pofára esel ;) )

De nyilván most meg fogom kapni, hogy "jajjj te buta ateista, hát olvasd a Bibliát héber/ógörög nyelven" aha, nem mintha akár csak egy keresztény ebben az országban

ezt tenné...:) Na mindegy, de legalább megtudtam, hogy nem én vagyok a legelveszettebb eset: hisz jobban ismerem a Bibliát mint Te, aki gondolom keresztény :D Ritka eset, de úgy tűnik előfordul, csak ne büszkélkedj ezzel a gyülekezetedben ;)

Valamikor ateista voltam. És mint sok ateistát, engem is nagyon zavart az Istenben való hit kérdése. Mi az, ami az ateistákat ráveszi, hogy annyi időt, figyelmet és energiát öljenek valaminek a cáfolatába, ami szerintük nem is létezik?! Mi indít arra, hogy ezt tegyük? Amikor ateista voltam, a figyelmemet a szerencsétlen, téveszmés emberek iránti törődésnek tulajdonítottam… hogy segítsek nekik megérteni, hogy a reménységük teljesen téves alapokon áll. Őszintén szólva egy másik dolog is motivált. Amikor nehéz kérdések elé állítottam azokat, akik hittek Istenben, mélyen belül egyfajta kíváncsiság élt bennem, hogy vajon meg tudnak-e győzni erről. A küldetésem részben arról szólt, hogy meg tudok-e szabadulni Isten kérdésétől. Ha megnyugtatóan be tudnám bizonyítani, hogy a hívőknek nincs igazuk, akkor a kérdés végre lekerülne a műsorról, és szabadon élhetném az életem.

Nem vettem észre, hogy Isten témája igazából azért telepedett rám akkora súllyal, mert Ő erőltette az ügyet. Rájöttem, hogy Isten azt akarja, hogy megismerjék. Azzal a szándékkal teremtett minket, hogy megismerjük őt. Körülvett minket a létezésére utaló bizonyítékokkal, a kérdést folyamatosan a szemünk előtt lebegteti. Olyan volt, mintha nem tudtam volna menekülni az elől, hogy gondolkodjak Isten létezésének a lehetőségéről. Aznap, amikor úgy döntöttem, elfogadom Istent, az imádságom így kezdődött: „Oké, te nyertél…” Elképzelhetőnek tartom, hogy egy mélyebb ok, amiért az ateistákat zavarja mások istenhite, az az, hogy Isten közben aktívan keresi őket.

Nem csak én tapasztaltam ezt ateistaként. Malcolm Muggeridge szocialista filozófust és írót idézem: „Az volt a benyomásom, hogy amellett, hogy én kutatok, engem is folyamatosan keresnek.” C.S. Lewis – a Narnia sorozat írója – mondta, hogy „… minden éjszaka, amikor az elmém csak egy pillanatra is kiszállt a munkából, rögtön éreztem annak a valakinek a folyamatos, lankadatlan közeledését, akivel úgy vágytam volna elkerülni a találkozást. Végül feladtam, és beismertem, hogy Isten tényleg Isten; letérdeltem és imádkoztam. Elképzelhető, hogy azon az éjszakán én voltam a leginkább kelletlen és vonakodó megtérő egész Angliában.”

Lewis később Isten megismerésének következményeként írt egy könyvet „Az öröm vonzásában” címmel. Amikor én kimondtam Istennek, hogy „Oké te nyertél”, tulajdonképpen én sem vártam semmit, egyszerűen jogosan elismertem azt a tényt, hogy Isten létezik. Az utána következő pár hónapban mégis lenyűgözött az irántam való szeretete.

16-os!

Sajnálom, hogy neked nincs hited. De nekem van és ismerem a mellette szóló bizonyítékokat amik elegek is nekem. Te vagy nem ismered, akkor ismerd meg, vagy már ismered és mégsem hiszel. Akkor az, hogy lesz-e hited már nem rajtad és nem rajtam múlik. A vitát lezárhatjuk.