Hogy lehet egy olyan Istenben, istenképben hinni, akinek parancsait, szavait a pápák sem tartották be? Ha ők nem féltek a pokoltól, akkor az egyszerű embereket miért rémisztgették ilyen badarságokkal?

A félelem nagyúr. Hitesd el az emberrel, hogy tehetetlen, kicsi és bűnös. Ébressz benne bűntudatot, mutass neki elérhetetlen eszményképet, és nevezd bűnnek mindazt, amit az ösztöne kíván. Ezt fogja követni, de mivel megvalósítani nem tudja, ő is erről beszél majd, hogy azt a látszatot keltse, hogy aktív gyakorlója. De mivel nem tudja megvalósítani, megtörik az önbecsülése, hozzád fordul, mint tanítómesteréhez és megtesz mindent, amire kéred.

Így lehet egy ilyen Istenben hinni, de nagyon.

Anthony de Mello, egy jezsuita szerzetes azt mondta, hogy a legnagyobb bűn annak az embernek a bűne, aki másokat bűnösnek lát.

A pápák, a papok is emberek. Egyesek azért tartották félelemben a tudatlan népet, hogy szabadon garázdálkodhassanak, élősködhessenek.

De (már ne haragudj) hülye kérdés volt, mint például: hogy lehet egy olyan piros lámpánál megállni, ahol más még átmegy?

Ez esetben a lámpa határozza meg a törvényt, az ember meg vagy betartja, vagy nem. És vagy jól teszi, vagy nem....

2. válaszolóval teljesen egyetértek!

A pápák is emberek, és nem is volt mindegyik egyformán rossz közülük.

Egyébként több volt a jó, csak a rosszra hajlamosabbak az emberek felkapni a fejüket. A pápaság történetéhez sajnos az erre a tisztségre alkalmatlan személyek is hozzátartoznak, ezen nincs mit takargatni. Viszont pl. a reneszánsz korban, mikor történtek ilyen dolgok, akkor a pápa személye nem volt ennyire misztifikálva, mint manapság. Inkább a világi uralkodót látták benne az emberek, amihez hozzátartozik egy életforma. Az utóbbi pár száz évben lett a pápa egy "ködös homályba burkolt személy, valahol ott fönn".

A Magdolna-mosodákról meg annyit, hogy az aköré íródott sztorik nagy része fikció, hasonlóan az Opus Deihez.