Jehova tanúknál, aki vesz magának az emlékjegyekből, ő mi alapján dönti el, hogy méltó arra?

"És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala; És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről. EZEK AZOK, A KIK ASSZONYOKKAL NEM FERTŐZTETTÉK MEG MAGOKAT; MERT SZŰZEK. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek." Jel 14:1-5

Talán ezt is szó szerint kéne értelmezni, és akkor kinyílna a szemetek...

Üdv.

Kedves kérdező, ott kell kezdjem, hogy Jehova Tanúi nem hisznek az ember veleszületett lélek halhatatlanságában, hanem csak egyre több teológushoz hasonlóan, a zsidók egyedüli reménységében, a feltámadásban hisznek. Az újszövetségi teológia új nemzetközi szótára (The New International Dictionary of New Testament Theology) is hangsúlyozza, hogy "az ószövetségben teljesen idegen a testtől elváló lélek vagy a halálkor a testből kilépő lélek fogalma". Egy további idézet onnan: "A Máté 10:28 verséből nem lehet kiolvasni azt, hogy a lélek potenciális halhatatlansággal rendelkezne, inkább az tűnik ki, hogy a meg nem térő bűnösre kimondott isteni ítélet visszafordíthatatlan. Az Újszövetség lényegében az embert egységes egésznek mutatja be, és az egész személy átalakulását ígéri, s nem csupán lénye egy részének túlélését. Halhatatlanság csak a feltámadás után következhet el." (ez a folyamat is generáció és paradigmaváltást követel)

A Tanúk elismerik, hogy a Keresztény Görög Szentiratokban van szó arról, hogy egyes keresztények "égi elhívásban" részesülnek (Zsid 3:1). Azt viszont kifejezetten tagadják, hogy ez az "égi elhívás" megszüntetné Istennek azt az eredeti elhatározását, hogy a föld az emberek paradicsomi otthona legyen és igazságos férfiakkal és nőkkel népesedjék be. Elutasítják még a gondolatát is annak, hogy a héber Szentiratokban a paradicsomi föld helyreállítására vonatkozó összes jövendölések csak holt betűk lennének. Erről annál is inkább meg vannak győződve, mivel a Keresztény Görög Iratok megerősítik az "új földre" vonatkozó ígéretet, "amelyben igazságosság fog lakozni" (Máté 5:5; 2Pét 3:13; Jel 21:1–4).

Kedves kérdező, a földön lévők örök életet kapnak, de nem "uralkodnak", hiszen ez az igazgatás Jézus és a égi reménységű társkirályok szerepe a föld felett. Logikus, hogy ha vannak Jézussal együtt "uralkodók" vagy "királyok", akkor vannak alattvalók is a földön, itt, ahol Isten eredeti szándéka szerint a paradicsomi élet majd megvalósul. A Krisztussal való királyként uralkodás mennyei reménysége kivételes "kegyelem" vagy 'ki nem érdemelt kedvesség' a 144 ezer "kiválasztott" számára. Közülük az elsők az apostolok és Krisztus első tanítványai voltak (Luk 12:32; Róma 5:17; 8:33; Jel 5:9, 10; 7:1–4; 14:1–4). Azt is hisszük, hogy e keresztényekből, akik a Krisztus jelenléte idején még életben maradnak, jelenleg csak egy töredék vagy "maradék" él a földön (1Thess 4:14–17; Jel 12:17).

Ádám és Éva számára elérhető eredeti reménység a földi reménység volt. Ha Jehova Isten egyeduralma mellett kitartottak volna és nem törekedtek volna függetlenségre erkölcsi téren, mindez az övék lehetett volna (Lásd Mózes első könyve 1—3. fejezetét). Az ember "természeténél fogva földi" (1Kor 15:47, Jeruzsálemi Biblia). Természetesen kívánságai és vágyai is földiek. "Jehováé a menny, de a földet az ember fiainak adta." (Zsolt 115:16) A Biblia azt is félreérthetetlenül kijelenti, hogy Jehova 'nem hiába teremtette a földet, hanem azért alkotta, hogy lakjanak rajta az emberek!' (És 45:18). És nem azt mondja, hogy ideiglenes, átmeneti szállásnak teremtette, hanem "örök lakhelyül". A földi örök élet reménysége paradicsomi körülmények között így tehát írás szerinti, ugyanakkor természetes is. Semmi szégyellni való nincs benne.

Mivel a szellemi izraeliták (a 144 ezer) "Ábrahám magva" vagy "Ábrahám igazi leszármazottai" és "a neki adott ígéret igazi örökösei"+ (Gal 3:26–29), így helyénvaló tisztázni, mi volt az Ábrahámnak szóló ígéret. Ezt olvassuk: "A te magod által bizony áldásban részesül a föld minden nemzete" (1Móz 22:16–18). Dániel próféta szintén beszélt olyan "népekről, nemzeti csoportokról és nyelvekről", akik felett az "ember Fia", Jézus Krisztus gyakorol majd "királyi hatalmat és uralmat" az "égből". De ebben segítségére lesznek a "választottak" is, akiket Dániel a "Legfelségesebb szentjeinek" nevez (Dán 7:13, 14, 27 lábjegyzet; 2Tim 2:10).

Az első keresztények elég jól ismerték azokat a jövendöléseket, amelyek két csoportról: a "magról" és a "nemzetekről", a "szentekről" és a "nemzeti csoportokról" szóltak. Pál apostol, miután beszélt azokról, akik mennyei megdicsőülésük után Krisztus társörökösei lesznek, ennek alátámasztásául elmondja, hogy az egész 'teremtett' emberi világ "sóvárogva várja, hogy megszabaduljon a romlottság és a bűn uralmától, hogy elnyerje Isten fiainak dicsőséges szabadságát" (Róma 8:15–21). János apostol viszont azokhoz intézve sorait, akik hozzá hasonlóan az égi reménység várományosai, azt mondja, hogy Krisztus "engesztelő áldozat a mi bűneinkért (vagyis a 'választottak' bűneiért), sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is" (1Ján 2:2; 3:1, 3).

Amikor János e sorokat írta, igen valószínű, hogy már megkapta a Kinyilatkoztatást (lásd a Jelenések könyvét), amelyben a 144 ezer szellemi izraelita "elpecsételése" után látott egy "megszámlálhatatlan nagy sokaságot előjönni minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből". Ezekről azt olvassuk, hogy túlélik a "nagy nyomorúságot", és Jézus Krisztus, a "Bárány" az élő vizek kútforrásához vezeti majd őket (Jel 7:4–17). Természetesen ugyanebben a kinyilatkoztatásban János mintegy látomásban látta a krisztusi ezeréves uralmat is. Itt szintén két csoportról történik említés: azokról, akik "részt vesznek az első feltámadásban", s akik "királyokként fognak uralkodni", valamint az "emberiségről", akik elnyerik Isten áldását, és akik "az ő népe lesznek" (Jel 20:1—21:8).

Tehát aki a Héber Iratok próféciákban is megjelenő és a Keresztény Görög Iratokban kibontakozó, lakóhely és tisztség szerint kettős reménységet nem látja meg a Szentírásban, az nem elég alaposan vizsgálódott, és/vagy előítélet tompítja a látását ez ügyben.

Mindenkinek jó vizsgálódást kívánok!

"Ezt a Zsid 3:1-et arra vonatkoztatni, hogy bárki is a mennybe felmegy, elég meredek, és meggondolatlan."

Nem értem, hogy mit akartál ebből kihozni.

"Hogyan uralkodnának azok a mennyben, azokon, akik a földön vannak? Lekiabálnak?"

Most te viccelsz, vagy komolyan gondban vagy kommunikációs csatornákkal?

"1Móz 1:28"

Te írtad az égben és a földön lévőkről velünk kapcsolatban, hogy az elsők fent, a többiek lent "uralkodnak" - ha ez utóbbit az állatok felett értetted, akkor rendben. De én az égiek és a földiek közötti viszonyról beszéltem, mert ugyanis arról van szó és nem az "uralkodás" szó bibliai jelentéséről!

"„Tehát aki a Héber Iratok próféciákban is megjelenő és a Keresztény Görög Iratokban kibontakozó, lakóhely és tisztség szerint kettős reménységet nem látja meg a Szentírásban, az nem elég alaposan vizsgálódott, és/vagy előítélet tompítja a látását ez ügyben.”

Hagyján, de te egy bizonysággal sem szolgáltál erre vonatkozóan. Akkor te meg belemagyarázol olyat, ami nincs is benne? Ez mi, alapos vizsgálat?"

Szerintem, ha végig is olvastad, amit írtam, a verseket nem értelmezted elég alaposan, vagy egyáltalán nem. Abból ugyanis sok minden kiderül, többek között az, hogy az ember első és alapvető reménysége nem az égbe kerülés volt, hanem a földi örök élet. Istennek pedig ez a szándéka nem változott csak azért, mert Ádámék átmenetileg keresztbe tettek mindenkinek.

Márpedig ha a földi reménység nem szűnt meg, akkor léteznie kell erről információnak a Bibliában - van is.

"Egyszerű. Az én kérdésem az volt, hogy honnan veszitek, hogy egy csapat,ráadásul az, amelyik az emlékjegyekból részesül megy a mennybe. Erre hoztad fel ezt az idézetet. Erre írtam amit írtam. Szerintem egyértelmű"

Nem csak ezt az egy idézetet hoztam fel, hanem még e tárgyban egy seregnyit. Ugyanis ezt a kérdést (is) csak a Biblia teljességében lehet megérteni, nem kiragadva egy-egy verset belőle. Így azt végképp nem értem, hogy mit nem értesz. Soha, sehol sem állítja az Írás (a Görög Iratok), hogy az első sz.-tól kezdve (vagy egyesek szerint, "kezdettől") minden arra méltó, az égbe megy! Az ugyan világosan kikövetkeztethető, hogy az égi reménység az első századi tanítványokra biztosan vonatkozik, de ez mellett egyértelműen tárgyalja a földi reménységűek sorsát is a szintén idézett versekben, valamint a teljes Írásban. Korábban ugyanis (Jézus földi léte előtt) "SENKI sem ment az égbe", írja az Szentírás.

Tehát merő túlzás azt állítanod, hogy semmi bizonyítékot nem állítottam.

Ezt a fontos bibliai igazságot aprólékosan át kell tanulmányoznia minden őszinte embernek, aki meg akarja érteni Isten igazságát. Ez, csak felületes vizsgálódással nem szerezhető meg.

A Jehova Tanúi Isten Királyságának a hirdetői c. könyvünk részletesen tárgyalja ezt a kérdést, történelmi áttekintésben - persze ezen kívül sok folyóirat és könyv.

-----

"isten talán nem mindenható? neki 144 000 segítőre van szüksége az ítélkezésnél?"

Az értetlen kérdéseidre a Biblia ad választ!

"És mi a csudát akarnak ítélni és kit és miért, hiszen akkor már nem lesz bűn és szenvedés és az emberek jók lesznek."

Vezetésről van szó, a földi reménységű "nagy sokaság" szellemi vezetéséről. Hogy miért vehetnek részt ebben a földről való emberek is? Miért ne?! Mint ahogy Jézus is "tanult" abból, hogy a földön volt, szenvedett értünk, úgy nyilván azok, kik közülünk valók, szintén nagyon jó empatikus készséggel és HITELESEN fognak tudni "uralkodni" a földi nyájon. Ennek semmi köze a mindenhatósághoz, ez Isten elrendezése, ezt írja, el kell fogadni.