Hogy lettetek vallásosak?

Igen. Amíg csak érettségim volt és felületesen ismertem a történelmet, addig nagyon vallásellenes voltam, annak ellenére hogy katolikusnak születtem.

Aztán elvégeztem egy egyetemet, és mélyebben megismertem a történelmet és be kellett látnom, hogy az egyházra dobált népszerű utcai vádak közül bizony igen kevés állja meg a helyét a történelmi kutatások tükrében...már mint a komoly tudomány tükrében, nem az 500 ft-os ponyvairodalomról beszélek.

Ez rádöbbentett, hogy a valódi tudomány nem hogy ellentéte a vallásnak, hanem édes testvére. Az igazi tudomány Istenhez vezet el.

Aztán elkezdtem más szemmel nézni a világot és azt is be kellett látnom, hogy egyáltalán nem helyes, ami most van: életcél nélküli emberek, válások, drogos lezüllött fiatalság, erkölcstelen életvitel, pusztuló magyarság, pusztuló hagyományok...egyszóval mintha a hanyatló rómaiak között járnánk újra...és ez nagyon nem helyes...nem úgy mondom mint aki vallásos, hanem úgy, hogy ez mindenkinek visszataszító, aki önmagát civilizált normális embernek tartja!

És itt jött a vallás, amiről egyrészt már meggyőződtem, hogy a racionalitás alapján áll...ennek csak a félművelt emberek vagy a szándékos rosszindulatúak állítják az ellenkezőjét...egyszerűen csak úgy akartam élni, ahogy a nagyapám is élt, és a dédapám is, és az ő apja, és az ő ősei még vagy 1000 évig...amikor az erkölcstelenséget bizony büntették, és nem szabadott mindent csinálni, mindenkit megrágalmazni, csak úgy...egy tisztesebb világ tisztesebb embereienek életét akartam élni, és próbálom ma is....

Tudom, sokan fognak belekötni mindabba amit írtam, nem számít...Amíg a magyarság keresztény volt, addig erős volt...ahogy halványult a kereszténység, úgy halványult a magyarság is...és ez Európára is igaz....minden más csak filozófia, ezek viszont puszta tények, amiket meg lehet magyarázni, de tények maradnak....

De egyébként volt spirituális oka is a megtérésemnek, egy személyes élmény, de erről itt nem beszélnék....A kezdő lökést a racionalitás adta meg!

Engem így neveltek, meg jó közösségbe kerültem, ahol megismerhettem mélyebben a vallást.

De pl. egyik legjobb barátnőmet nem így nevelték, ő már felnőtt fejjel döntött.

A 2. válaszolónak meg örülök, és üdvözlöm, én is töris vagyok! :))

Családi hagyomány nálunk az okkultizmus, több különleges ősöm volt. Személyes élmény és logika alapján. Figyeltük a természetet, hozzá igazodtunk, nem egy fajidegen istenhez, ami embertelennek, mesterkéltnek mondható.

Bár sokan már nem így éltek, elveszett a pogány hitet átható erő, a társadalomban ugyanis csak a keresztény templomba járó egyistenhívő embereket tartották és tartják még ma is normálisnak. A felelősségvállalást, saját képességeink használatát átvette egy megváltó szerepe, az ember le lett kicsinyítve, le lett nézve.

Már öt évesen is tudtam, hogy ezzel nem stimmel valami. Büszkén felvállaltam, hogy én pogány vagyok, az a szomorú, hogy ez a mai napig is botrányos:D

Több "csodát" láttam, mint égen a csillagok, szóval megérte nem besz@rni az idegen isten büntetésétől tartva.

Ha azt kellene kifejtenem, hogyan történt, azt hiszem, ilyennek születtem, ilyen gondolkozással, ilyen természetességgel, nem éreztem soha, hogy hinnem kellene. Jöttek maguktól az ilyen élmények még kisgyerekként.

Nos az én történetem nagyon hihetetlen, és biztos nem hinnétek el.

De annyit elárulok hogy köze van a törihez.

26 éves koromban keresztelkedtem, próbáltam kisebb-nagyobb (inkább kisebb) intenzitással követni a választott vallásom... De valahogy nem volt az "igazi", nem éreztem magam elszántnak, elhivatottnak, sok minden nem volt "hiteles" számomra.

Aztán a saját gyermekem keresztelőjén tértem meg. Ez nem döntés volt, egyszerűen csak megtörtént. Azóta hívő vagyok, nem "csak" vallásos.

# 3/9 Időpont 11-08 22:36

Üdvözlet neked is, kollega! :)

Egyébként annyi kiegészítést tennék a történetemhez, hogy nagyon sokat segített egy múlt századbeli angol apologéta könyve, aki nagyon jól rendszerezi, hogy miért logikusabb a hit, mint a hitetlenség!

- A darwinizmus tételei nem állják meg a helyüket. Az ember és az állat viszonyában nem a hasonlóságuk a különös, hanem az, hogy a hasonlóságuk ellenére mégis mennyire mások...szinte megmagyarázhatatlan. Az egyik mérhetetlenül magasabb rendű a másiknál, amit az evolúció soha nem volt képes tökéletesen megmagyarázni, legfeljebb csak következtetni, s azt is igen faramuci módon.

- Az ember szép lassan emelkedett ki az állatok közül, a fejlődés folyamatos volt - hangzik a népszerű frázis. Szintén nem igaz. A világ összes népének mondájában egy ősi aranykorról kapunk tudósítást. A haladásnak nincs hagyománya sehol az emberi történelemben, viszont az emberi faj közös tradíciója a bűnbeesés, a pogány görögöktől, germánoktól kezdve a kereszténységig, ők mind hittek ebben.

- A kereszténység sötét és barbár korszakban született - mondják az agnosztikusok. Nyilvánvaló valótlanság. A római birodalom napfényes nyarában született meg, az emberi civilizációnak a csúcsán. Tündöklő híd volt, mely két tündöklő civilizációt kötött össze.

- A vallások - állítják ma a legtöbben - félelemből és tudatlanságból erednek, amit a papok kihasználtak és a papok eleve gátolják a tudományt, valamint elsötétítik az örömöt. Azonban ez sem igaz. A hagyományos katolikus országokban, mint amilyen Olaszország, Spanyolország és Portugália, az ének, a tánc és az örömöt sugárzó plasztikus művészet szülőföldjei. Az Egyház a népeket szárnyai alá vette és megtanította az emberiséget bolthajtást építeni, megmentette az antik iratokat a pusztulástól. Úgyszólván az egész (tévesen!) sötétnek nevezett középkorban az Egyház volt az egyedüli, ami nem volt sötét, és ahol a műveltséget fejedelmek és királyok sajátították el századokon át.

- Azt mondják sokan, a kereszténység gyengévé tesz. De ez sem igaz. A mélyen katolikus írek csak a vallásukból olyan erőt nyernek nap mint nap, hogy szinte bámulatos. Legalábbis őket az angolok soha nem tudták megtörni, és nincs harciasabb és szabadságszeretőbb nép az íreknél, vagy csak nagyon kevés.

- Azt is gyakran hallani, hogy a katolicizmus állítólag brutális, és véres, szemben a liberális intellektualizmussal. Teljesen téves felfogás. A liberális történetírás a katolicizmus szemére hányja a középkorban törvényesen, az inkvizíció által kivégzett áldozatokat, de csak nagyon halkan ír a francia forradalom csőcselékje által kivégzettekről, akik bőven három-négyszeresére rúgnak az inkvizíció 300 évének, röpke egy évtized alatt. A kommunizmus antiklerikális üldözései ugyan így. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a katolikus államokban soha nem fejlődött ki.

- Róma bukásával a világnak barbarizmusba kellett volna süllyednie, és Európa Babílónia és Asszíria sorsára jutva el kellett volna pusztuljon a hunok, vikingek, arabok és török népek rohama alatt, azonban az Egyház mindvégig útját állta ennek.

Ez csak néhány tény, egy nagyszerű könyvből, és bizony az embereknek ilyen, valódi történelmet kéne tanulniuk, davincsi blöff és egyéb tévés szemét helyett.