Mit példáz Ruth története?

[link]

Ezen rágd át magad, sok mindenre választ kapsz.

A biblia egyik legszebb verse található benne, le is írom, mert lényeges, utána a véleményem:

1.16

Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.

17

Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.

Azt hiszem legjobb, ha pici szünetet tartunk és meghallgatjuk énekben :)

http://www.youtube.com/watch?v=NaseqbgehlE

Számomra tehát azt jelenti, hogy egy ember, aki nem született zsidónak, nem tartozott alapból Izraelhez, mégis azt az Istent választotta, aki Izrael Istenének nevezi magát, ugyanazt a sorsot kívánta magának.

Példa számunkra, akik szintén nem vagyunk Izraeliták test szerint, de ugyanazt az Istent szeretnénk, amit már ők ismertek.

Ennek jutalma sem maradt el Ruth életében, mert ragaszkodott az anyósához, ragaszkodott annak Istenéhez, ragaszkodott annak népéhez és felettéb, mint elképzelte volna Isten megáldotta. Újra házasodott és nem is akárhogy, mert a messiási vérvonalhoz tartozhatott idegenként, más nemzetből valóként. Ez nem akármilyen kitüntetés. ..és nem utolsó sorban Isten érezte annyira jelentősnek, hogy fennmaradt a története, neve.

Számunkra ez pedig azt példázza, ha áldást szeretnénk Istentől, akkor járjunk el hasonlóan.

Mégpedig: ragaszkodjunk ahhoz a test szerint született zsidó férfihoz, annak Istenéhez és népéhez:Izraelhez, akinek neve názáreti Jézus.

Az özvegy Ruth a lojalitás jó példája. Úgy dönt, hogy az idős anyósa, Naomi mellett marad, és nem tér vissza a kényelmes otthonába. Bár a döntése miatt kevesebb esélye marad arra, hogy újra férjhez menjen, ő mégsem csak magára gondol. Nagyon szereti Naomit, és vágyik arra, hogy Isten népével legyen. Ez fontosabb számára, mint hogy meggondolatlanul engedjen a vágyainak, és házasságot kössön valakivel (Ruth 1:8–17).

Ruth nem tért vissza. Elhagyta a kényelmet és biztonságot jelentő szülőföldjét, és lojális maradt ahhoz az Istenhez akit eredetileg nem képviselt volna, hiszen nem Zsidó származású volt, hanem Moábita. Ha lojális szeretetet érzünk Isten iránt, és önfeláldozó szellemet mutatunk, az segít nekünk abban, hogy ne engedjünk önző vágyainknak,

Ruth, aki mind az özvegység szívfájdalmát, mind az Istentől kapott, a hamis vallástól való szabadság örömét tapasztalta. Elhagyva népét és isteneit, ragaszkodott özvegy anyósához, Naómihoz. „Ahova te mégy, oda megyek én is — mondta Ruth —, ahol te töltöd az éjszakákat, ott töltöm majd én is. A te néped az én népem, Istened az én Istenem” (Ruth 1:16). Boáz feleségeként Ruth Dávid nagyapjának, Obednek anyja lett

Micsoda kiváltság az Igaz Istent szolgálni a hamis Istenek helyett.

Szerintem ez a hűségről és a ragasszkodásról szól, amelyek szerintem a legnemesebb emberi értékek közé sorolhatók.

A vallási szempontokat figyelmen kívül hagynám, mert nyilván mindenkinek mást jelent vallási megvilágításban. Az amerikai feketék lelkészei is állandóan bibliai történetek segítségével beszéltek népük sorsáról. Sőt, a néger spirituálék szövegei is sokszor ilyen jellegűek:

Pl. (fordításban):

Mózes, jöjj el,

vár rád a síró nép,

Oldd meg láncát,

Lesz-e szabad még?

Nyilvánvalóan magukról énekeltek, amelyben saját sorsukat látták, emberi érzelmeket mutattak be egy bibliai történet segítségével.

Ami az egyiknek igaz isten, az a másiknak hamis, és ha eléggé elvakultak már kezdik is az ellenségeskedést.