Tényleg 18 év alatti gyerekeknek a szülője mondja meg hogy járnia kell egy gyülekezetbe vagy temlpomba? és ha a gyerek nem akar, de a szülő kötelezi?

Nem elkeseríteni akarlak, de szerintem a 18. szülinapod után se fog változni a dolog. :( Akkor is az lesz, hogy olyan nincs, hogy nem jössz, ráadásul már azzal fűszerezve, hogy neki nem kötelessége eltartania Téged, és ezt nagyon gyakran elő is fogja hozni.

Két tippem van, de azt is megértem, ha egyiket se fogadod meg és maradsz a jelenlegi helyzetnél.

1., Kivered a nagy balhét, jövő vasárnap bezárkózol a szobádba és kijelented, hogy Te márpedig nem mész, történjen bármi, és délután három előtt ki se fogsz jönni onnan. Mint az ostrom alatt lévő várban. Nagyon kemény pár hét lesz, de lehet, hogy belátja, hogy mennyire nem szeretnéd és belenyugszik (persze az is lehet hogy fölösleges lesz az egész).

2., Esetleg megpróbálhatod apukád segítségét kérni abban, hogy vele szervezel valami programot mindig az istentisztelet idejére. (Pl. kimentek egy szép vasárnap délelőttön a napsütésben gyönyörködni és közben hálálkodni az Úrnak, hogy milyen szép időt adott nektek. Hülye példa, tudom, főleg így október végén, de más nem jutott eszembe. De legalább addig se ott vagy.)

Szia!

Az élet dolgait mindenkinek meg kell tapasztalnia és ehhez a szülő sok-sok segítséget adhat a gyermekének példamutatással!Nem kell ahhoz templomba járni,hogy keresztény értékrendet mutassak a gyermekemnek!Ha ő mégis igényli,az nekem jelzés,hogy valamit nem csináltam hitelesen és más forrásból kell merítenie!

Inkább megmutatom,mintsem,hogy ezt másra bízzam!

Én nem javasolnám, hogy telibe szembe menj vele. Az eddigi válaszadók se így csinálták volna, csak a szájuk nagy (bocs:)

Én is a megbeszélést javasolnám. Vagy megpróbálhatsz odafigyelni az istentiszteleten, hátha mégis hasznosítani tudsz belőle valamit.

17:"Az eddigi válaszadók se így csinálták volna, csak a szájuk nagy (bocs:) "

Mesélhetnék arról, hogy mekkora botrány volt abból, amikor közöltem, hogy nem vagyok hajlandó engedni, hogy megkereszteljék a gyerekeimet. Én szembe mentem az egész családdal, úgyhogy nekem nem csak a szám a nagy.

A megbeszélés pedig csak akkor működik, amikor a másik fél is hajlandó a kompromisszumra. Ha a kérdező anyukája ilyen lenne, akkor már eleve ez nem lenne kérdés, hiszen megértené, hogy a gyereke nem akar menni. Nálunk az én szüleimnek a megbeszélés azt jelenti, hogy ők elmondják hogy mi lesz, én pedig bólogatok és egyetértek velük.

A kérdezőnek: mivel nálad nem működik a "beszéljük meg" módszer, marad a visszavágó. Amit írt valaki: bezárkózol és nem tudnak elvinni. Elfekszel: vigyen el, te nem kelsz fel. Mondd meg, hogy ha el kell menned, akkor abban köszönet nem lesz, mert jól leégeted: böfögsz, hangosan telefonálsz, stb.

Nálam a végső érv is az volt, hogy oké, menjünk a templomba, de ott fogok üvöltözni, hogy nem hagyom a gyerekeimet, én ezt nem akarom, garantáltan emlékezetes lesz az a műsor, amit levágok majd. Szerencsére a férjem is egyetértett velem, de ő csak mögöttem meghúzta magát mert félt a konfrontációtól, a csatát nekem kellett megvívni mindenkivel.

"Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede, és monda nélkik: Engedjétek hozzám jöni a gyermekeketé és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa."(Márk 10,14)

Ezt beszéld meg anyuddal szépen és türelmesen. Ő a kötelességét megtette, a többi már rajtad áll, "megyek Jézushoz vagy nem".

Mond megy anyudnak,hogy megérted aggódását de te még nem vagy "kész" a vallásos életre, és kérj időt, hogy gondold át.Szerintem ha látja,hogy felnőtt modjára viselkedsz vele szemben, megfog érteni.