Van okom szégyenkezni ha nem vagyok megkeresztelve? Nem kérek rosszindulatú megjegyzéseket, ha lehet. Ez nekem tényleg fontos.

szerintem tudod te mit kell tenned.

Elmondod az igazat és férfiasan szembenézel a következményekkel. Bár kétlem, hogy emiatt akármi retorzió érne. Az egyenesség viszont keresztényi erény.

Valóban elengedhetetlen az, hogy megkeresztelkedjünk. Viszont én úgy gondolom, hogy a keresztelkedésnek akkor van igazán értelme, ha az ember saját szabad akaratából keresztelkedik meg, nem pedig a szülei megkeresztelik, amikor még olyan kicsi, hogy nem is tudja, mi van. Én 18 évesen keresztelkedtem, mert ekkor éreztem úgy, ahogy te most: ekkor jutottam arra a döntésre, hogy szeretném keresztényként élni az életemet.

Ha valóban ő életed szerelme, akkor ő és a családja bizonyára tolerálni fogják azt, hogy csak most keresztelkedsz meg. Mondd el nekik mindazt, amit most leírtál - nyilván meg fogják érteni.

Az már eldőlt, hogy katolikusnak fogsz megkeresztelkedni? Mert én azt tanácsolnám, hogy mielőtt ezt a rendkívül fontos döntést meghozod, hogy melyik felekezethez fogsz csatlakozni, tájékozódj, ismerj meg minél többet. Minél bővebbek az ismereteid, annál könnyebb helyes döntést hozni.

Én sem kereszteltem meg a gyerekeimet, én megvagyok, de én konkrétan haragszom a szüleimre emiatt. Ezt én szerettem volna eldönteni. Nem tudom, miért kellene szégyenkezned amiatt, hogy csecsemőként nem lettél megkeresztelve, ez a szüleid döntése volt.

A barátnőddel pedig beszéld meg, mert szerintem ha kiderül hogy titkolózol (akkor is ha régen mondtad), amiatt dühös lehet, hogy mi mindent titkolsz még el. Hivatkozz arra, hogy te mondtad már ezt neki. A család felé pedig közösen találjátok ki, hogy szóltok-e vagy sem, sőt egyszerűbb ha ez nem is téma utána előttük.

Kolosszé 3:9,10 -ben és az Efézus 4:25-ben irja Pál hogy legyünk igazmondóak:

..Most, hogy levetettétek a hazugságot, igazat mondjon mindegyikőtök a felebarátjának...

AZ őszinte embert ma nagyra értékelik,mert kevés van belőle.

Ami a keresztelést illeti...A két hetes csecsemő nem sok mindent tud arról hogy mi folyik kötülötte.Valamint ha egnézzük mit ir...a Máté 28:19,20...:

1.Menjetek

2.tanitsátok

3.kerezstljétek

Tehát ahhoz hogy valaki megkeresztelkedjen tudást kell hogy kapjon ,a opntos ismeretet..Merthát hogy is adhatnád át magad Istennek ha nem ismered őt.

János 17:3..azt jelenti az örök élet,hogy megismerjenek Téged...

Nyugodtan keresztelkedj meg. De semmiképpen ne keresgélj a különböző vallások, szekták között! Ha Jehova vagy Hitgyülis lennél, a családod jogosan haragudna meg rád.

Mondd el a párodnak nyugodtan, hogy most akarsz megkeresztelkedni. Segíteni fog inkább, nem haragudni.

Nincs okod szégyenkezni.

Ha akarsz, keresztelkedj meg, de ez a te döntésed legyen, ne valami külső nyomásra történjen.

Szia!

Teljesen egyetértek az előttem írókkal, és csak bátorítani szeretnélek, hogy mindig legyél őszinte és egyenes. Abban ugyanis, hogy csecsemőkorodban nem öntötték le a fejedet liturgikusan egy pohár vízzel, semmi szégyelnivaló nincsen, tekintettel arra, hogy a keresztség a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5).

A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19). A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).

Üdv. Péter