Mikor templomba megyünk, miért kell pénzt adnunk a mise közben?

Bemásolom, amit egy hasonló kérdéshez írtam.

Az egyházközségek bevétele két fő részből tevődik össze. Az egyik a perselypénz, a vasárnapi szentmisék adománya, a másik az egyházközségi hozzájárulások.

Ezen kívül sajátos bevétel nincs, nagyon kevés az, ami az ún. stólarészesedésből származik. A szentségek kiszolgáltatásáért nem szabad pénzt kérni, kivétel a házasságkötés, aminek van kántor vagy sekrestyési vonzata, vagyis azokat az embereket, akik ott szolgálatot tesznek, valamilyen formában juttatásban kell részesíteni. A temetés pedig szintén sok vonzattal jár. Országosan meghatározott egységes díja van, ami többfelé oszlik, jut belőle a templomnak, a kántornak, a sekrestyésnek és a papnak.

A perselypénzből tulajdonképpen a templomfenntartást fedezi az egyházközség. A perselypénzek egy része ugyanakkor irányzott célgyűjtés, amely azonnal befizetésre kerül az egyházmegyei hivatalba, az egyházmegyei hivatal pedig továbbítja a megfelelő helyre. Vannak állandó gyűjtések, ilyen a karitász, a szeminárium, az iskolák javára szolgáló, a missziós és a szentföldi gyűjtés. Ezen kívül vannak a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítésére irányuló gyűjtések. Az elmúlt évben minden hónapra jutott egy ilyen központi gyűjtés.

Az egyházi adót illetően sokan abba a tévedésbe esnek, hogy ez a begyűjtött pénz a papé. Pedig a plébániát is fenn kell tartani, elég, ha mindenki csak a saját lakásának a fenntartására gondol, mekkora költség a rezsi, a fűtés, a világítás, a vízdíjak. Egy plébánia viszont nagyobb rezsiköltséggel működik mint egy családi ház, hiszen a legtöbb helyen van közösségi helyiség is, melyet rendszeresen használnak. Ráadásul az állam is nyomorgatja az egyházközségeket, hiszen a plébániák és a templomok közintézménynek minősülnek, így magasabb kategóriájú energiaköltséget kell fizetniük. Ha egy adott településnek nincs saját plébániája, akkor természetesen az egyházi adóból arányosan járul hozzá annak a plébániának a fenntartásához, ahonnét ellátják.

Az egyházi adóból az egyházközség befizeti a központi járulékot. Ennek összege nem egyforma mindenhol. Ebben benne van az épületeink biztosítási díja is.

Ki fizeti a papot? A plébános a fizetését ugyancsak a helybéli egyházközségek befizetéseiből kapja. Nagyon sok kis helyen a bevétel nem elegendő arra, hogy kigazdálkodják a központilag meghatározott papi fizetést, mert a fenntartási költségek elviszik az összes bevételüket. Ilyenkor a püspökség egészíti ki a plébános fizetését.

Tehát ezekből a bevételekből kell fenntartani a templomot és a plébániát, ki kell fizetni a papot, beküldeni a központi hozzájárulásokat, s ami megmarad, az fordítható fejlesztésre...

Legjobb tudomásom szerint az egyházmegyék plébániáinak 60 százaléka nem tud fejleszteni, mert egyszerűen nem marad rá pénze. A bevételek épp csak a napi kiadásokat fedezik. Szóba jöhetnek még helybeli lehetőségek, vagyis önkormányzati támogatások, és különböző uniós, országos vagy egyházmegyei pályázatok.

- Régi igazság: akiket legjobban szorít a cipő, mindig becsülettel megfizetik az egyházi adót, vagyis a nyugdíjasoknak és a templomba járó szegényebb családoknak ez sosem probléma. A fiatalabb generációnál más a helyzet, sokan úgy gondolják, mivel rendszeresen nem veszik igénybe az egyházi "szolgáltatásokat", vagyis nem járnak minden héten szentmisére, ezért nem is hajlandóak hozzájárulni az egyházközösség fenntartásához. A falvakban így is 80-90 százalék a befizetési hajlandóság, míg városon ez sokszor csupán 30-40 százalékot tesz ki. Igaz, a városokban nehezebb megoldani a beszedést is.

Sziasztok!

Azért megjegyzem, hogy a mi templomunkat is állami pénzből újították fel, mert műemlék.

Szerintem Istentisztelet közben nem kéne pénzt szedni/ de ez csak az én véleményem/.

Az külön fúra, hogy láthatod más mennyit ad /Máté 6:3

A 10 ft-rol meg csak annyit, hogy volt egy szegény özvegy aki csak két fillért tudott betenni - JÉZUS még is nagyra értékelte.

Nem kell pénzt adni, ha nem akarsz, ez nem kötelező.

Minden vasárnap elmondják, hogy milyen célra gyűjtenek a jövő héten.

Az ókeresztény korban és a kora középkorban a szentmisére több településről jöttek össze az emberek, és mindenki hozott valamit, amit éppen tudott. Aki tudott, kenyeret, aki tudott bort, volt aki gyertyát, de olyan is, aki tyúkot vagy gyümölcsöt. A felajánlási körmenet akkor úgy nézett ki, hogy ezeket összeszedték. Ott választották ki a kenyeret és a bort, amit a miséhez használtak, a többiből a mise végén étkeztek, főleg azok, akik messziről jöttek. A maradékot szétosztották a szegények között, illetve a templom céljaira használták (pl. gyertya).

Ez ma már elég érdekesen nézne ki. A Tescoba se a csirkével megyünk be, ha pelenkát akarunk venni. Emellett a templomnak vannak pénzben kifizetendő dolgai (pl. fűteni kell), és van, amit nem termel meg az ember (pl. a mosóport a terítők mosásához). A felajánlás gesztusát azonban a mai napig megőrizték, ezért van a perselyezés, és ezért van ott és akkor.

A felajánlás során összegyűlt összeget minden más bevételtől külön kezelik, mint a templom kasszáját, abból se a pap, se a kántor nem részesedik.

Egyébként meg hol szórakozol ilyen olcsón? :)

Ez a modell ma már