Jehova Tanúi! Szerintetek hogy hívják azokat az embereket, akik nem tudnak különbséget tenni a világosság és a sötétség között?

A kérdező kommentje:

"alaptanításokról való véleményünket nézzük ezek sosem változtak"

Ez nem igaz. Mutatok 3 nagyon fontos ellenpéldát:

1. A vérátömlesztésről szóló tanításotok (1945-ös!) - számos Jehova Tanúja halt meg amiatt.

---Sokan bírálják Jehova Tanuit azért, mert elutasítják a vérátömlesztést.Még nagyobb mértékben akkor tetőzik a bítrálat, amikor arrol szereznek tudomást, hogy valaki állítolag ammiatt halt meg mert megtagadta a vérátömlesztést.Pedig a legtöbb esetben félinformáciokra alapozzák a véleményeiket.

Példa:

Svájcban sokan felháborodtak, amikor egy érzelmekre ható riport azt állította, hogy egy fiatal Tanú lány azért halt meg, mert a rokonai nem voltak hajlandók megengedni az orvosi személyzetnek, hogy vérátömlesztést hajtson végre. De vajon megfelelt mindez a tényeknek? Nem. A beteg vallásos alapon utasította el a vérátömlesztést, abba viszont beleegyezett, hogy alternatív,(vért helyettesítő készítményekkel) vér nélküli orvosi kezelést kapjon. Ebbe az orvosok minden további nélkül belefoghattak volna, és valószínűleg az életét is megmentették volna a betegnek. A kórház azonban szükségtelenül késleltette a dolgokat,mindenféle konzuliumokkal, megbeszélésekkel, mígnem túl késő volt már. A riport már nem említette ezeket a teljesmérvű tényeket.

Es ez csak egy a sok eset közül, ami naponta a világ több részén előfordul.

A szomszédos országban, tudatosan nem említem hol, ne hogy bírálat érjen valamilyen nemzetet, egy nagyon korszerű korházban, számos beteggel megcsinálták azt, hogy mivel nem fogadott el vért, kitolták a folyosora, s felhívták a hozzátartozokat, hogy vigyék a beteget oda, ahova akarják, mivel nem hajlando együttműködni az orvosi karral.

Ebben az esetben vajon ki követett el hibát?

Figyeljünk néhány ellenpéldát:

Ma sok ember, beleértve nem tanukat is, nem akar vért elfogadni. Ők (sokan orvosok, mint operáciora váro paciensek) egészségügyi okokból kérik azt, amit a Tanúk elsősorban vallási megfontolásból: kiváló orvosi ellátást, amely vér nélküli alternatív kezelést kínál. Mint már említettük, ez még súlyos műtéteknél is lehetséges. Ha továbbra is kétségeid vannak, az orvosi szakirodalom más bizonyítékai eloszlathatják azokat.

A „Quadruple Major Joint Replacement in Member of Jehovah’s Witnesses” című cikk (Orthopaedic Review, 1986. augusztus) beszámol egy anémiás betegről, akinek „mindkét térdén és a csípőjén is súlyos elváltozások voltak”. Vastartalmú dextránt kapott a műtét előtt és után, és ez sikeresnek bizonyult. A British Journal of Anaesthesia (1982) beszámol egy 52 éves Tanúról, akinek hemoglobinszintje 10 g/dl alatt volt. Alacsony vényomáson történő altatást alkalmaztak, hogy a vérveszteséget minimalizálják, s így teljes csípő- és vállprotézis beültetést végeztek nála. Egy sebészeti csoport az Arkansasi Egyetemen (USA) ugyanezt a módszert követte Tanúkon végzett száz csípőprotézis műtét során, és valamennyi beteg felépült. Az osztályvezető professzor megjegyezte: „Amit mi ezeknek a (Tanú) betegeknek az esetéből tanultunk, azt most valamennyi olyan betegünknél alkalmazzuk, akiknél csípőműtétre kerül sor.”

Néhány Tanú lelkiismerete megengedi, hogy szervátültetésnek vesse alá magát, ha az vér felhasználása nélkül történik. Egy 13 veseátültetésről szóló beszámoló így fejeződik be: „Az átfogó eredmények azt mutatják, hogy a veseátültetés biztonságosan és eredményesen alkalmazható a legtöbb Jehova Tanújánál” (Transplantation, 1988. június). A vér elutasítása hasonlóképpen nem áll útjában még egy sikeres szívátültetésnek sem.

Bizonyára tudni szeretnéd, vajon elvégezhető-e a többi műtét is vér nélkül. A Medical Hotline (1983. április—május) beszámol néhány olyan esetről, amikor „Jehova Tanúin végeztek nagyobb nőgyógyászati vagy szülészeti műtétet [Wayne állambeli egyetemi kórházban, USA] vérátömlesztés nélkül”. A híradás a következő megjegyzést fűzte a beszámolóhoz: „Ezeknél az asszonyoknál sem volt gyakoribb a haláleset és a komplikáció, mint azoknál, akik hasonló műtéten estek át és vérátömlesztést kaptak. Ennek a tanulmánynak az eredményei minden olyan nő számára indokolttá teszik a vér felhasználásának ismételt átgondolását, aki szülészeti vagy nőgyógyászati műtét előtt áll.”

A Göttingeni Egyetem (Németország) kórházában 30 olyan beteg esett át műtéten, aki elutasította a vért. „Nem lépett fel egyetlen olyan komplikáció sem, ami nem fordulhatott volna elő annál a betegnél, aki elfogadta a vérátömlesztést . . . Nem szabadna túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy egy betegnél nem alkalmazható vérátömlesztés, és akkor nem tartózkodnának a szükséges és sebészetileg is indokolt műtéttől” (Risiko in der Chirurgie, 1987).

Több felnőttön és gyermeken még agyműtétet is végeztek vér felhasználása nélkül, például a New York-i Egyetem Orvosi Központjában. Dr. Joseph Ransohoff, az idegsebészeti osztály vezetője 1989-ben ezt írta: „Egyértelmű, hogy a vérkészítmények elkerülése legtöbbször minimális kockázattal megoldható az olyan betegek esetében, akiknek vallása nem engedi meg ezeknek az alkalmazását. Különösen akkor, ha a műtétet gyorsan és viszonylag rövid műtéti idővel el lehet végezni. Érdekes, mégis tény, hogy gyakran elfeledkezem egészen az elbocsátás pillanatáig arról, hogy a beteg Tanú, amikor is megköszöni nekem, hogy tiszteletben tartottam vallási meggyőződését.”

Akkor tehát végre lehet-e hajtani vér nélkül bonyolult szív- és érműtétet felnőtteken és gyermekeken? Dr. Denton A. Cooley volt ennek a módszernek az egyik úttörője. Amint azt a függelékben található, újra kinyomtatott orvosi cikkben a 27—29. oldalon olvashatod, egy korábbi elemzésre hivatkozva dr. Cooley kijelentette: „A műtéti kockázat a Jehova Tanúinak csoportjához tartozó betegeknél lényegében nem nagyobb, mint másoknál.” Most, 1106 ilyen műtét elvégzése után ezt írja: „A beteggel kötött megállapodást, miszerint ne alkalmazzunk vért, minden esetben betartottuk.”

A sebészek megállapították, hogy a jó hozzállás szintén jellemző Jehova Tanúira. „Ezeknek a betegeknek a magatartása példamutató” — írta dr. Cooley 1989 októberében. „Nem félnek úgy a komplikációktól, sőt még a haláltól sem, miként a legtöbb beteg. Hitük és Istenük iránti hűségük mély és el nem múló.”

Ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek a meghaláshoz való jogukra helyezik a hangsúlyt. Valójában a kiváló orvosi ellátást keresik, mert meg akarnak gyógyulni. Meggyőződtek azonban arról, hogy Isten vérre vonatkozó törvényének engedelmeskedni bölcs dolog, s ez a nézet jó hatással van a vér nélküli sebészetre.

Dr. V. Schlosser, a Freiburgi Egyetem (Németország) sebészeti kórházának professzora megjegyezte: „A betegeknek ebben a csoportjában a műtét alatt előforduló veszélyes vérzés nem volt gyakoribb, mint másoknál, kevesebb volt a komplikációk száma, ha egyáltalán volt ilyen. Jehova Tanúinak a betegséggel kapcsolatos nézete különleges, és ennek pozitív hatása volt a műtéti folyamatra” (Herz Kreislauf, 1987. augusztus).

De most mi van azokkal, akik háborukban halnak meg a haza becsületéért?Azokat miért nem bíráljátok?

A válasz egyszerű.

Jézus ezt mondta a követőinek: a János 15:19.szerint:

19" Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."

Rövidesen válaszolok a többi felvetésre is.

üdv.Lászlo.