Hogy tehettem ezt? Nem tudom feldolgozni.

amúgy én is úgy tervezem h házasság előtt NEM,dee már elbizonytalanodtam benne.

Utolért a biológiai órám vagy mi mert már tökre vonzódom a fiúkhoz és AZT akarom, pedig tudom h nem lehet, mert meg kell várnom azt aki a férjem lesz ami kb 10 év.

Tökre idegesít h mindenki szerethet vkit vagy úgy együtt van vkivel én meg nem tehetem tehát választanom kell a besavanyodás.

Nem gondolok arra h nincs barátom csak egyszerűen úgy érzem h nem teljesdhetek ki.

NŐ akarok lenni :((((

L22

Két lehetőséget látok:

1. A korszellem. - A nagy többség ezt csinálja, azaz nagyon fiatalon (akár már 13 - 14 éves korban is) szexelnek; nincs becsülete a tisztaságnak, sőt, szűznek lenni "ciki". Tehát a feje tetejére állt a világ.

2. Szeretethiányod van. - Nem kaptad meg azt a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást a szüleidtől, amit kellett volna, és tudat alatt fiúzással próbáltad betölteni a hiányt. Sajnos ez is nagyon jellemző sok lányra manapság. Nem akarom nagyon részletezni, de a lényeg: minden gyereknek szüksége van a szülőkkel való szeretetteljes légkörre, őszinte és bizalmas kapcsolatra, és testi kontaktusra is (puszi, simogatás, ölelés). Ha ezek nem működnek jól, vagy teljesen hiányoznak, akkor a szeretetigényt más emberrel tölti be az egyén. Merthogy addig a kis ideig (pár perc vagy óra) úgy érzi, hogy törődnek vele, hogy "szeretik". Csakhogy ebben van egy igen nagy csapda, amit valaki nagyon jól megfogalmazott, most az első mondat a lényeg: "A nők annyira vágynak a kedvességre, hogy időnként szexre is hajlandóak érte. A férfiak annyira vágynak a szexre, hogy időnként kedvességre is hajlandóak érte."

Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben vagy, kérdező, mert az érzelmeid uralkodnak feletted. De talán majd könnyebb lesz, ha felismered a saját motivációidat; ill. azt, hogy ez a fiú nem szeret igazán téged, mert nem tartja tiszteletben a te meggyőződésedet, véleményedet, kívánságodat.

Remélem, mielőbb helyrejössz saját magaddal. Sok szerencsét. :)

Ez az ellentmondás benned van. Összeütközésbe kerültek a vágyaid, és az a szerep amit magadra vállaltál mint "keresztény ember". A mardosó bűntudat, az önmarcangolás éppen úgy "bűn", mert Te is ember vagy, és saját magadat sem szabad bántanod. De ez nem csak a te hibád, hanem a környezeted, a körülötted levő emberek hiányossága: nem tudtak erre fölkészíteni, és nem adnak neked tartható magyarázatot arra ami most történik veled. Ha lenne rá egy elfogadható magyarázatod, akkor ismernéd az okokat amik ide vezettek, és akkor nem saját magadat okolnád.

Az érzéseid teljesen természetesek. Nem vagy jobban hibás, mint bárki más. Minden ember hibázik, és nem minden hiba egyformán súlyos. A keresztény tanítás azért tiltja a házasság előtti szexet, mert ezzel próbálja megakadályozni a felelőtlenséget. Az elv jó, de a módszer jó. Mert az igaz, hogy mindenkinek vállalnia kellene a tettei következményeit. De amíg nem sérted mások szabadságát, és nem okozol másoknak szenvedést, addig senkinek nincs joga korlátozni a te szabadságodat. Az örökké tartó pokolbéli szenvedéssel való fenyegetőzés egy félelmen alapuló befolyásolás, szétválasztó hajlammal rendelkezik, semmi köze a szeretethez. Biztos lehetsz benne hogy Isten a végtelen szeretet, és végtelenül megbocsátó. Nem Isten fog téged megbüntetni azért amit tettél, hanem saját magadnak kell vállalni a tetteid következményeit. És nincs a világon senki rajtad kívül, aki meg tudná mondani hogy melyik döntés a jó. Mert ez csak a tiéd. De a következménye is a tiéd lesz.

>Az elv jó, de a módszer jó

Helyett: Az elv jó, de a módszer rossz

Az a baj, hogy ilyesmiben aligha lehet segíteni. Neked kell tudnod, hogy mi fontos Neked. Mindenesetre 19 évesen nem lehet túl korainak mondani. Ami a lekiismeretfurdalást illeti, ne feledd: I-ten végtelenül jó és megbocsátó. Azonkívül a Biblia tudtommal sehol nem mondja, hogy bûn. Minden attól függ, mi lesz késôbb.

A szeretethiányban nem lennék biztos, ismerek olyanokat, akiknek semmi esetre sem lehetett ilyesmije, mégse várták meg az esküvôt. Nem sportból, hanem pont úgy mint Te. Volt aki együttmaradt a párjával, késôbb összeházasodtak, volt aki nem. Akik össze, volt aki elvált, volt aki nem.

Szóval sajnos kívûlrôl ebben nem lehet segíteni ez kettôtök dolga, senki másé. Ismerned kell saját érzéseidet és persze lehetôleg a másikét is.

Részemrôl ennyi.

Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom. Szerettem őt és nem akartam elveszíteni, viszont nem akartam, hogy legyen köztünk szex. Egy idő után beláttam, hogy ez így nem fog menni: vagy ő és szex, vagy egyik sem. Mivel nem akartam elveszíteni az üdvösség lehetőségét, végül szakítottam vele.

Akkor elképesztően nehéz döntésnek éreztem ezt, úgy éreztem, megszakadok, nem bírom elviselni, de utólag beláttam, hogy ez volt életem egyik leghelyesebb és legfontosabb döntése.

Most van egy nagyszerű családom egy másik férfival, egy tökéletes házasságom és egy gyönyörű kislányunk. :)

Tudod, mi a helyes döntés. Ne add el az elsőszülöttségi jogodat egy tál lencséért, ne áldozd fel az üdvösségedet a szexért vagy egy férfiért, bármennyire is jók ezek! Tudod, hogy hogyan kell döntened. Légy hát elég erős ahhoz, hogy helyes döntést hozz! :)

Szia!

Teljesen megértelek, magam is így voltam, csak két évvel fiatalabbként. Szinte 5 évig tartott a kapcsolatom, aztán sokféle okból véget ért. Nálunk a fiú is hívő volt, de ha egyszer belesodródik az ember az egészbe, nagyon nehéz leállni. Viszont nem lehetetlen. Tényleg mérlegelj, mi a fontosabb Neked, mi ad nagyobb békét. Ha más megoldás nincs, a 2 változat közül: élsz tovább, ahogy most vagy; ha a fiú nagyon nem akar "visszalépést", szakítsatok. Ha valóban fontos Neked Isten, azt nézd meg Magadban, Téged mi visz közelebb Istenhez és mi jár több szeretettel és békével a szívedben.

Olvasd ezt a blogot, nagyon sok ilyen kérdésre rávilágít: [link]

God bless You!

Tudod, régen az volt, hogy a lányok 14 évesen értek, 16 évesen házasodtak. A 2 évet ki lehetett bírni.

Ma 13 évesen érnek - és normálisan olyan 24 évesen tudnak házasodni és szülni. Na, ez már nem megy szűzen, mert az olyan súlyos személyiségtorzulással jár, ami téged is fenyegethet - csak téged a vallásod miatt.

Szerintem inkább azon gondolkozz el, hogy szeretnél-e boldog, egészséges életet? Nem folyamatos bulikra és tobzódásra gondolok...

A fanatikus vallásosság nem segít ebben.