Jehova Tanúi! Honnan veszitek azt, hogy a szervezetetek tanításának alapját képező időpont Jeruzsálem lerombolásáról Kr. E.607-ben volt, miközben a történelmi bizonyítékok a Kr. E.587-es dátumot támasztják alá?

(Dániel 9:25) 25 Tudd meg azért, és értsd meg éleslátással: a Jeruzsálem helyreállítása és újjáépítése felől való szózat elhangzásától a Messiás Vezérig hét hét és hatvankét hét lesz. Jeruzsálemet helyreállítják, újjáépítik, lesz köztere és sáncárka, de mindez viszontagságos időkben történik.

Hogy meghatározhassuk a Messiás megjelenésének időpontját, ahhoz előbb tudnunk kell, hogy mikor kezdődött a Messiásig tartó időszak. A prófécia szerint „a Jeruzsálem helyreállítása és újjáépítése felől való szózat elhangzásától” kell számolni. Mikor hangzott el ez a „szózat”? Nehémiás, a bibliaíró arról tudósít, hogy „Artaxerxész király huszadik évében” adatott ki az engedély a Jeruzsálemet körülvevő falak újjáépítésére (Nehémiás 2:1, 5–8). A történészek igazolják, hogy Artaxerxész első teljes uralkodási éve i. e. 474 volt. Uralkodásának a huszadik éve tehát i. e. 455-re esik. Ezzel meg is van Dániel messiási próféciájának a kezdőpontja, mégpedig i. e. 455.

Dániel megadja, hogy milyen hosszú idő telik el a „Messiás Vezérig”. A prófécia ’hét hetet és hatvankét hetet’ említ, ami összesen 69 hetet tesz ki. Milyen hosszú időről van szó? Több bibliafordítás megjegyzi, hogy ezek nem hét napból álló hetek, hanem évhetek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes hetet hét évnek kell venni. Az évhetek, azaz hétéves egységek gondolatát a régi zsidók jól ismerték. Például minden hetedik évben sabbatévet tartottak (2Mózes 23:10, 11). Ennek fényében a prófétai 69 hét 69 hétéves egységből áll, ami összesen 483 évet tesz ki.

Most már csak számolnunk kell. Ha i. e. 455-től számolunk 483 évet, eljutunk i. sz. 29-ig. Jézus pontosan abban az évben keresztelkedett meg, és vált a Messiássá! (Lukács 3:1, 2, 21, 22).

Időszámításunk előtt 455-től i. e. 1-ig 454 év telt el. I. e. 1-től i. sz. 1-ig egy év telt el (ugyanis nem volt nulladik év). I. sz. 1-től i. sz. 29-ig pedig 28 év telt el. A három számot összeadva 483 évet kapunk. Jézust i. sz. 33-ban, a 70. évhét folyamán ’kiirtották’, azaz megölték (Dániel 9:24, 26).

Nos innen vesszük.

Azt remélem megfigyelted hogy kezdődik a biblia vers. azt írja, hogy a Jeruzsálem ujjápítése felől való szózat...

azaz még csak emlegetik, hogy lesz, nem arról van szó, hogy már építik a várost.

Olvasd el ezt, szerintem kielégítő választ ad a kérdésedre.(De akkor olvasd át igazán)

Kire vonatkozik a 70 év?

Évekkel Jeruzsálem pusztulása előtt a zsidó próféta, Jeremiás fontos részletet jegyzett le a Biblia kronológiájának megértéséhez. Ezt a figyelmeztetést mondta „Jeruzsálem minden lakosának”: „Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig” (Jeremiás 25:1, 2, 11, Újfordítású revideált Biblia [ÚRB]). A próféta még hozzáfűzte: „ezt mondja Jehova: »Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, rátok irányítom figyelmemet, és megerősítem rátok nézve jó szavamat: visszahozlak benneteket erre a helyre«” (Jeremiás 29:10). Mi a jelentősége a 70 évnek? És hogyan segít meghatároznunk Jeruzsálem pusztulásának idejét?

Több bibliafordításban nem az olvasható, hogy „Babilonban”, hanem hogy „Babilonnak” (Kat.). Néhány történész ezért azt állítja, hogy a 70 éves időszak a Babilóniai Birodalomra vonatkozik. A világi kronológia szerint a babilóniaiak mintegy 70 évig uralkodtak az ókori Júda és Jeruzsálem földjén, körülbelül i. e. 609-től i. e. 539-ig, amikor is a fővárosuk, Babilon elesett.

A Biblia azonban rámutat, hogy a 70 év Isten szigorú büntetése volt, melyet Júda és Jeruzsálem népére mért. A nép a szövetségeseként engedelmességgel tartozott neki (2Mózes 19:3–6). De mivel megszegték a törvényeit, és ezen nem voltak hajlandóak változtatni, Isten ezt mondta nekik: „Nabukodonozort, a babiloni királyt . . . behozom . . . e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre” (Jeremiás 25:4, 5, 8, 9, Károli-fordítás [Kár.]). Bár a szomszédos nemzetek is szenvedtek Babilon haragja miatt, Jeremiás azt írta, hogy Jeruzsálem pusztulására és az azt követő 70 éves fogságra azért került sor, mivel „kirívó bűnt követett el”, és „büntetést mértek ki [rá a] vétkéért” (Siralmak 1:8; 3:42; 4:6).

Tehát a Biblia szerint a 70 év Istennek a Júdára mért büntetése volt, és a végrehajtásához a babilóniaiakat használta fel. Ám Isten ezt mondta a zsidóknak: „Majd ha eltelik a . . . hetven esztendő . . . , visszahozlak benneteket erre a helyre” (Jeremiás 29:10, ÚRB).

Mikor kezdődött a 70 év?

Az ihletett történetíró, Ezsdrás, aki azután élt, hogy Jeremiás 70 évről szóló próféciája beteljesedett, ezt írta II. Nabú-kudurri-uszurról: „a kik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott; hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ő szombatjait [sabbatjait], mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendők” (2Krónikák 36:20, 21, Kár.).

Tehát ez alatt a 70 éves időszak alatt Júda és Jeruzsálem földjének nyugalmat kellett élveznie, a sabbatját töltötte. Ez azt jelentette, hogy a föld parlagon hevert, nem vetették be, és szőlőit sem metszették (3Mózes 25:1–5). Mivel a nép nem engedelmeskedett Istennek, és valószínűleg nem tartották meg a sabbatéveket sem, büntetésül a földjük megműveletlenül és kietlenül maradt 70 évig (3Mózes 26:27, 32–35, 42, 43).

Mikor vált Júda földje elhagyatottá és maradt parlagon? II. Nabú-kudurri-uszur uralkodása alatt a babilóniaiak kétszer támadták meg Jeruzsálemet, két különböző évben. Mikor kezdődött a 70 év? Biztos, hogy nem az első ostrom után. Miért? Noha akkor II. Nabú-kudurri-uszur sok foglyot magával vitt Jeruzsálemből Babilonba, némelyeket hátrahagyott. A várost sem rombolta le. Évekkel ezután a Júdában maradtak, „az ország népének alacsony sorban élő rétege” még gazdálkodott a földjén (2Királyok 24:8–17). De hamarosan minden megváltozott.

Egy zsidó lázadás miatt a babilóniaiak visszatértek Jeruzsálembe (2Királyok 24:20; 25:8–10). A várost szent templomával együtt földig rombolták, és sok lakóját Babilonba hurcolták. Két hónapon belül azok, akiket nem vittek el „az egész nép, apraja-nagyja elindult a csapatok vezetőivel együtt, s levonult Egyiptomba, mert féltek a kaldeusoktól [babilóniaiaktól]” (2Királyok 25:25, 26, Kat.). Csakis ekkortól lehetett azt mondani, hogy az elhagyatott és parlagon heverő földnek elkezdődött a sabbatja. Ez a hetedik zsidó hónapban, tisriben (szeptemberben, októberben) volt. Az Egyiptomba menekült zsidóknak Isten ezt mondta Jeremiás által: „láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és ímé, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennök” (Jeremiás 44:1, 2, Kár.). Kétségkívül ez az esemény jelezte a 70 év kezdetét. De melyik évben került sor erre? A válaszért meg kell tudnunk, mikor ért véget a 70 éves időszak.

Mikor ért véget a 70 év?

Dániel próféta, aki Babilonban élte meg Perzsia hatalomra jutását, kiszámolta, mikor kell véget érnie a 70 évnek. Ezt írta: „én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött” (Dániel 9:1, 2, ÚRB).

Ezsdrás is elmélkedett Jeremiás próféciáin, és felismerte, hogy a 70 év vége összefügg azzal, hogy Isten „fölébresztette Cirusznak [II. Kürosznak], a perzsák királyának lelkét”, hogy „felhívást [intézzen] egész birodalmához” (2Krónikák 36:21, 22, Kat.). Mikor engedték szabadon a zsidókat? A szabadon bocsátásukról szóló rendeletet „Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében” adták ki. (Lásd a „Kiemelkedő dátum a történelemben” című kiemelt részt.) Tehát i. e. 537 őszére a zsidók visszatértek Jeruzsálembe, hogy helyreállítsák az igaz imádatot (Ezsdrás 1:1–5; 2:1; 3:1–5).

Így hát a Biblia kronológiájában a 70 év szó szerinti időszak, amely i. e. 537-ben ért véget. Innen 70 évet visszaszámolva megkapjuk a kezdő évet, vagyis i. e. 607-et.

De ha az ihletett Írásokban a bizonyítékok egyértelműen arra mutatnak, hogy i. e. 607-ben pusztult el Jeruzsálem, miért ragaszkodnak sokan az i. e. 587-es évhez? Két forrásra alapozzák az érveiket, az ókori történetírók beszámolóira és Ptolemaiosz királylistájára. Vajon ezek megbízhatóbbak, mint a Szentírás? Nézzük meg!

Mennyire megbízhatóak az ókori történetírók?

Azok a történetírók, akik a Jeruzsálem lerombolása körüli időben éltek, eltérő információkat közölnek az újbabilóniai uralkodókról. (Lásd az „Újbabilóniai uralkodók” című kiemelt részt.) Az információik alapján készített kronológia nem egyezik a Bibliáéval. De mennyire megbízhatóak a feljegyzéseik?

Az egyik ilyen történetíró a babilóniai származású Bérószosz, aki Bél papja volt. Eredeti művének, a körülbelül i. e. 281-ben készült Babülóniakának csak töredékei maradtak fenn más történetírók munkáiban. Bérószosz azt állította, hogy olyan könyveket használt fel, melyeket nagy gonddal óvtak Babilonban.1 Vajon megbízható történetíró volt? Nézzünk egy példát!

Bérószosz azt írta, hogy az asszír király, Szín-ahhé-eriba (Szanhérib) a testvére után került trónra. Utána a fia, Assur-ah-iddina (Eszarhaddon) uralkodott 8 évig, majd Samas-sum-ukín 21 évig (Babyloniaca III, 2.1, 4). Azonban babilóniai történeti dokumentumok, melyek hosszú idővel Bérószosz előtt készültek, azt írják, hogy Szín-ahhé-eriba nem a testvére, hanem az apja, II. Sarrukín (Szargón) után került a trónra; Assur-ah-iddina 12 évig uralkodott, nem pedig 8 évig; és Samas-sum-ukín 20 évig, nem pedig 21 évig. Robartus J. van der Spek tudós megjegyezte, hogy bár Bérószosz alapul vette a Babiloni Krónikát, saját gondolatait és értelmezéseit is hozzáadta a művéhez.2

Mi a véleményük más tudósoknak Bérószoszról? Stanley M. Burstein, aki alaposan tanulmányozta Bérószosz munkáit, a következőket mondja róla: „A múltban általában történetírónak tartották . . . De a munkája, el kell ismerni, pontatlan. A Babülóniaka fennmaradt töredékei számtalan meglepő hibát tartalmaznak . . . Elfogadhatatlan, hogy egy történetíró ilyen hibákat ejtsen. De Bérószosznak valójában nem is volt célja a történetírás.”3

Mit gondolhatunk az eddigiek fényében? Vajon Bérószosz következtetéseit abszolút pontosnak tekinthetjük? És mit mondhatunk a többi ókori történetíróról, akik többnyire Bérószosz beszámolóira alapozták a kronológiai feljegyzéseiket? Megbízhatóak az írásaik?

Ptolemaiosz királylistája

Az i. sz. II. századi csillagász, Klaudiosz Ptolemaiosz királylistáját is felhasználják, hogy az általánosan elfogadott i. e. 587-es év hitelessége mellett érveljenek. Ez a lista az alapja az ókori történelem kronológiájának, így az újbabilóniai időszaknak is.

Ptolemaiosz mintegy 600 évvel az újbabilóniai időszak után állította össze a listáját. Hogyan állapította meg az első király trónra lépésének dátumát? Csillagászati számításokat végzett, részben holdfogyatkozások alapján. Így tudta kiszámítani, mikor kezdett uralkodni a listáján szereplő első király, Nabú-nászir.4 Christopher Walker, a British Museum munkatársa szerint Ptolemaiosz királylistája azért készült, hogy a csillagászoknak legyen egy kronológiai felsorolásuk, és nem azért, hogy pontos információt adjon a történészeknek a királyok soráról, illetve haláláról.5

„Régóta ismeretes, hogy a királylista csillagászatilag megbízható, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy történelmileg is az” – írja Leo Depuydt, Ptolemaiosz egyik lelkes védelmezője. Depuydt professzor még megjegyzi: „Ami az első uralkodókat illeti [beleértve az újbabilóniaiakat is], a királylistát minden egyes uralkodó esetében össze kellene vetni az ékírásos feljegyzésekkel.”6

Mik ezek az ékírásos feljegyzések, melyek segítenek megállapítani, hogy történelmileg pontos-e Ptolemaiosz királylistája? Egyebek közt a Babiloni Krónika, a királylisták és az üzleti feljegyzések, azaz olyan ékírásos táblák, melyeket az újbabilóniai időszakban vagy akörül élt írnokok készítettek.7

Mire jutunk, ha összevetjük Ptolemaiosz listáját az ékírásos feljegyzésekkel? A „Mennyiben egyezik Ptolemaiosz királylistája az ókori agyagtáblákkal?” című kiemelt rész (lent) a lista egy részét összeveti egy ókori ékírásos feljegyzéssel. Érdekes, hogy Ptolemaiosz csak 4 királyt említ Kandalánu és Nabú-naid között. Azonban az ékírásos uruki uralkodók listája 7 királyt sorol fel e két király között. Vajon a kihagyott királyok uralkodása rövid és jelentéktelen volt? Az egyikük az üzleti feljegyzések szerint 7 évig uralkodott.8

Az ékírásos feljegyzések meggyőzően bizonyítják azt is, hogy az újbabilóniai dinasztia első királyának, Nabú-apla-uszurnak az uralmát megelőzően egy másik király, Assur-etel-iláni uralta Babilóniát 4 évig. És több mint egy évig nem volt királya Babilóniának.9 Ptolemaiosz mindezt kihagyta a listájából.

Miért hagyott ki Ptolemaiosz néhány uralkodót? Nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy nem voltak törvényes uralkodói Babilóniának.10 Például Lá-basi-Mardukot kihagyta az újbabilóniai királyok sorából. De az ékírásos feljegyzések szerint a kihagyott királyok valóban uralkodtak Babilónia felett.

Ptolemaiosz királylistáját általánosságban pontosnak vélik. De mivel hiányos, felhasználható egy hiteles történelmi kronológiához?

Mire következtethetünk a bizonyítékok alapján?

A Biblia világosan megállapítja, hogy volt egy 70 évig tartó fogság. Szilárd bizonyítékok támasztják alá – és a legtöbb tudós is elismeri –, hogy a zsidók i. e. 537-ben tértek vissza a hazájukba. Ha ettől az évtől visszaszámolunk 70 évet, akkor Jeruzsálem pusztulásának ideje i. e. 607-re esik. Igaz, hogy az ókori történetírók és Ptolemaiosz királylistája ellentmond ennek az évszámnak, ám az írásaik hitelességét illetően jogos kérdések merülnek fel. Ezért hát nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy felülbírálják a Biblia kronológiáját.

De felmerülnek még további kérdések is. Valóban nem létezik olyan történelmi bizonyíték, amely alátámasztaná a Biblia alapján meghatározott i. e. 607-es évet? Mit tárnak fel az olyan ékírásos feljegyzések, melyekről megállapítható, hogy mikor keletkeztek, és amelyeket sok esetben ókori szemtanúk írtak? Ezekre a kérdésekre a következő cikkben kapunk választ.

[Lábjegyzetek]

A világi források mindkét évet megemlítik. Az egyszerűség kedvéért mindkét cikkben i. e. 587-re fogunk utalni.

Jehova Tanúi megbízható bibliafordítást adnak közre, amely A Szentírás új világ fordítása néven ismert. Azonban ha valaki nem Jehova Tanúja, talán szívesebben használ más fordítást, amikor bibliai témákat vizsgál meg. Ez a cikk széles körben elfogadott bibliafordításokból idéz.

Az Újbabilóniai Birodalom II. Nabú-kudurri-uszur apjának, Nabú-apla-uszurnak az uralmával kezdődött, és Nabú-naidéval ért véget. Ez az időszak sok tudóst foglalkoztat, mert nagyjából egybeesik azzal a 70 éves időszakkal, míg Jeruzsálem elhagyatott volt.