Mennyire szegyen manapsag ha valaki nem hisz Istenben?

A mi korunkra rengeteg vallás képződött.

Ez összezavart pár embert és ateisták lettek, mert nem hisznek abban, hogy ennyi isten létezik és kétségbe vonják bármelyik létezését is. Ezek az ateisták és ahogy látom te is az vagy.

Vannak a szabadgondolkodók, a hitetlenek, a csalódottak és a sznobok.

Ezekből csak a sznob ateista szégyen, mert ő nagyra tartja magát azzal, hogy nem hisz semmilyen isten létezésében sem.

A többi érthető és elfogadott a normális emberek szemszögéből.

Bár aki értelmileg visszamaradott vagy hanyag neveltetésben részesült, azoknak maga a vallás is szégyen.

Az hogy mekkora szégyen, azt neked kell eldöntened. Mivel te tudod melyik réteghez tartozol a társadalomban.

Amennyiben megfelelő mennyiségű és minőségű információ áll egy vélemény vagy hit megvallása mögött/mellett akkor az nem szégyen.

A probléma az,ha valaki úgy nem hisz,(vagy hisz)hogy nem vizsgálta/vizsgálja az emberek világát, törekvéseiket,útjukat a történelem során és kilátásaikat a jövőre nézve és mindezeknek okait,mozgató rugóit.

Olvass,tanulj,ütköztesd az érveket/ellenérveket,azután

VÁLASSZ!!!

Az ezek után kialakult hit (a hitetlenség is az)nem szégyen.

Először is üdvözöllek. :)

Van pár értelmes válasz az eddigiek között, ennek örülök. Melyek? Az őszinték, s azok, melyek segítőek. A többit észre se vedd. :)

A kérdésedből úgy érzem, hogy "valaki másnak" akarsz megfelelni... Ez jó is, s nem is.

Mert az élet személyes tapasztalás. Mindenkinek. Neked a Tiedét kell élned. Senki nem látja teljesen ugyanazt, amit Te. (Az egyensúly megtalálása persze fontos az ítélkezésben.) Ez így ok?

Hogy megtaláld a kérdésedre a választ, kezdj a bennsődben kutakodni, elmélyülni, elcsendesedni. Ez oly sokaknak segített már. (nekem is).

Az is jó volna, ha tisztáznád Magadban, ki is, vagy "mi" is az isten, avagy Isten. (Pontosítani magadban a kérdést)

Ha megnézed az embertől elvonatkoztatott világot, akkor feltűnhet az a végtelenül összetettség, szervezettség, célszerűség, tudatosság stb, ami sajátja, még ennek a fizikai Univerzumnak is. "Valami" ezt okozta/okozza. :)

Nézz meg egy testet. Amíg él, egyben van (még gyógyulni is képes). Amint a tudat elhagyja, elkezd szétesni...

Ez a világ eléggé egyben van... (még ha mi emberek aktívan romboljuk is.)

Nyisd ki a szíved, s az elméd, csendesedj el, s megjön a válasz. Idővel :)

Ja, bocs, ez itt egyik sem a kérdésedre adott válasz. :)

Szerintem nem szégyen. Azok, akik annak tartják, még Ők sem találták meg igazán... A többiek meg nem fogják azt sugallani.

Legyen szép napod.:)

Az a szégyen, ha valaki úgy gondolja, csak az a világnézet helyes, amiben ő hisz.

Én ebben hiszek, te abban. Bár eltérőek a nézeteink, de azért még legyünk barátok.

Ja és 21.-es:

A POGÁNYOK NEM ATEISTÁK, HANEM MÁS ISTEN(EK)BEN HISZNEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az már messze baj volna, ha szégyen kérdése merülne fel! Ilyenen még csak ne is gondolkodj. Az, hogy mit tartasz igaznak, hogy miként vélekedsz a világ létezéséről a te személyes véleményed, nem tartozik másra és nem ítélhetnek el miatta. Hogy milyen ember vagy, csak az számít! Mert lehet az ember ateista, ha egyszer egy jó és segítő kész ember, sokan szeretik és megértik. És ugyan úgy lehet isten hívő ember a sorozat gyilkos az utcán, aki "isten nevében" veszi el az életeket. Nagyon rossz érvük szokott lenni a megrögzött hívőknek (hozzá teszem, ritka), hogy az ateistákra rámondják, hogy sátánista. Ez messze nem igaz, semmi köze hozzá, figyelembe se kell venni. Ez már tényleg szégyen a normális hívőkre nézve, és meg is értem, hogy kitagadják a sátánozókat maguk közül. Az emberfeletti dolgok mindig is részei voltak civilizációnk képzeletének. Nem hiába jelentek meg az első regék anno a világot teremtő isten(ek)-ről. Az akkori embernek még fogalmuk sem volt a világ mivoltjáról. Egy teljesen idegen világban éltek. Persze, ahogy egyre többet tudtunk meg létünkről és környezetünkről, egyre kevesebb dolgot tulajdonítottunk az isten(ek) művének. Ez a reformáció még a napjainkban is folytatódik, míg végül elválik, hogy valójában mi is az igazság. Bár ez relatív, kinek mi az igazság. Inkább használjuk a valóság szót. Bár a tudomány szinte biztos, hogy nem fog tudni mindenre válaszolni, de ahhoz elég lesz, hogy elképzelésünk legyen a világról.

De térjünk vissza a kérdésedhez. Én példaként ateista vagyok. És?! Ez milyen következtetést von maga után? Hogy gonosz vagyok? Téves. Talán lopkodok, csalok? Miért tenném? Hogy gyilkos vagyok? Ugyan már... Nem! Ez semmit az ég világon nem jelent, ami hatással volna embertársaimra. De ez igaz az összes ateistára. Nem attól gonosz valaki, mert nem hisz istenben, hanem attól, hogy ilyen a természete. Lenézni, kiközösíteni valakit a hite miatt a legnagyobb szégyen. Szoktak jönni azzal, hogy azért gonosz az isten tagadó, mert megveti a tíz parancsolatot. Hát... Tíz olyan dolog, amit egy szociálisan értelmes ember akkor se tesz meg, ha kötelezik rá. Nem mérvadó tehát, hogy ki mit hisz, vagy képzel a világról. Soha egy rossz gondolat nem volt a fejemben noha nem félek semmilyen halál utáni megtorlástól. Csupán ilyen a természetem. Persze, a hit jó útra téríthet, rossz embert, de jó embert is megronthat. Ahogy szinte minden, ez is kétélű kés. Mások véleménye meg ne érdekeljen, sokkal inkább azt keresd meg magadban, hogy neked mi hozná ki a jobbik oldaladat. Az, ha istenben hiszel, vagy az ha magadban. Ez a te döntésed, nem másé.

Aggaszt, hogy ilyen kérdést teszel fel, mert ez rossz környezetre utal. Ezek szerint kívülállónak érzed magad, ami nem jó. Ezen hamar változtass. Nem azt akarom ezzel írni, hogy olvadj be, hanem hogy a felfogásodat voltáztasd meg a témával kapcsolatban. Persze csak egy tipp, hogy a környezeted a gond, de ha igen, beszélj velük. Ha jó emberek, megértik és elfogadják a véleményed, ha rosszak, akkor meg vessenek magukra. Egy ilyen indok miatt kitagadó ember társasága senkinek sem tesz jót. Légy büszke a nézetedre, és állj ki mellette!

Én magam egész életemben a témával foglalkoztam, elvégre nem tudtam megérteni, hogy hogyan képesek hinni egy agyon cáfolt dologban. De aztán rájöttem, és ma már meg is értem. Az, hogy miben hiszel két dologtól függ igazán: Hogy mi áll hozzád közelebb és, hogy mihez húz inkább a környezeted. Ez amúgy általában még gyerekkorban eldől. Erős az, ki képes kitartani a nézete mellett még akkor is, ha lenézik miatta. Tisztelni kell azokat, kik ezt képesek őszintén művelni, és még csak véletlenül sem lenézni őket ezért, legyen az ateista, vagy deista.

Végezetül csak annyit, hogy fenébe már ezzel a hit vagy tudomány maszlaggal. Viaskodunk itt magunkkal és embert társainkkal, noha senkinek semmi köze hozzá, hogy a másik mit hisz, vagy nem hisz. Nem deista és ateista van, hanem jó és rossz. Mindenki félrebeszél, és téveszt, hadakoznak a hülyeségen. Egy embert elítélni faji vagy vallási hovatartozása miatt, megbélyegezni ezért a legnagyobb ostobaság. Egy értelmes ember ilyet nem tesz. Nem ezektől vagyunk emberek, hanem attól amit teszünk. Tudom, hogy lerágott csont amit írok, de nem hiába hallotta már mindenki, talán érdemes lenne elgondolkodni a jelentésén.