Mi lehet a célja, az ezer évnek Krisztus második eljövetele után?

Szia!

Jelenések könyve 20. fejezetében olvashatunk az ezer esztendős időszakról. Ha megvizsgáljuk a 20. fejezet szerkezetét az alábbiakat találjuk benne:

1. Sátán megkötözése és mélységbe zárása 1-3 versek

2. A két feltámadás és az ezer éves ítélet 4-6 versek

3. Góg és Magóg háborúja és csatavesztése az ezer esztendő végén 7-10 versek

4. Ítélethirdetés a kárhozottak felett, büntetésük végrehajtása 11-15 versek

Ez tehát a kerete ennek a történetnek. Először is fontos tisztázni, hogy mit jelent a mélység a Szentírásban. Jelöli egyrészt a puszta és kietlen Földet (I.Móz. 1:2) másrészt a démonok birodalmát (Lk. 8:31, II.Pt. 2:4). Jelenések könyvében is többször előfordul: 9:1-2,11, 11:7, 17:8). Sátán mélységbe zárása ezek alapján a következőt jelenti: a Föld a 7 csapás után a kietlen pusztaság képét mutatja, temetetlen holttestek borítják, melyekből a madarak lakmározhatnak míg ők is el nem pusztulnak. Jézus le sem száll a borzalmas állapotba jutott Földre, hanem a megváltottak fognak felemeltetni, és ő magával viszi őket a mennybe (I.Thess. 4:16-17). Jeremiás 4:20-26 jól szemlélteti milyen állapotban marad itt a Föld, de idézhetem Ésa. 24:3-at is. Ugyanebben a fejezetben az Ésa 24:21-22 szoros párhuzamot mutat a Jel. 20:1-3-mal. Érdekes megfigyelni még az ószövetségi ünnepkör kiemelkedő ünnepének a nagy engesztelési napnak is a záró mozzanatát, ahol arról olvashatunk, hogy Azázelt - a Sátánt jelképező bakot - kivitték a pusztába, hogy ott elvesszen (III.Móz. 16:7-10,20-22). Sátánra is hasonlóan nehezedik a bűnök terhe fogsága idején, azoké melyeket elkövetett és azoké melyekre embereket vett rá. Szembesülnie kell ezek végeredményével a puszta és kietlen Földdel. Ezek alapján elmondható, hogy Jézus és megváltottai uralma nem a Földön valósul meg ahogyan azt sokan feltételezik, hanem a mennyben.

Semmi okunk nincsen arra, hogy az 1000 esztendőt jelképes időszaknak vegyük tekintettel arra, hogy a földi történelmen kivülre esik ez az időszak. Az ezeréves időszakról az alábbi kijelentéeket olvashatjuk: János apostol királyi székekben ülő embereket lát, akiknek "ítélettétel adatott" (innen az ezeréves ítélet elnevezés) továbbá arról olvasunk, hogy "Isten és Krisztus papjaiként Krisztussal együtt uralkodnak". Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy "merészel valaki közületek ha peres dolga van a másikkal az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? Nem tudjátok-e, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot méltetlenok vagytok-e a legkisebb dolgokban való ítélettételre? Nem tudjátok-e, hogy angyalokat fogunk ítélni, nem hogy életszükségre való dolgokat?" (I.Kor. 6:1-3). A "világ megítélése" egyértelműen az egész történelem és üdvtörténet erkölcsi-hitbeli kiértékelését jelenti. Az itt említett angyalokról olvasunk az I.Pt. 2:4-ben vagy a Jel. 12:7-ben. Az ítélezés jogát az Atya "egészen Krisztusnak adta" (Jn. 5:22,27). Az üdvözültek részvétele a végső igazságszolgáltatásban egyértelműen abban áll, hogy Isten beavatja őket ítéletei indoklásába: "nyilvánvalóvá lesznek" előttük Isten ítéletei, azok igazsága (Jel. 15:3-4). Az pedig, hogy Krisztus papjai lesznek azt jelnti, hogy tanúságot tesznek Isten megmentő kegyelméről, élettapasztalataikról (I.Pt. 2:9).

Az ítéletnek két szakasza van. Az első lezajlik a mennyben még Jézus visszajövetele előtt ("Isten háza felett kezdődik az ítélet") az itt elnyert felmentő ítéletek nyomán támadnak fel, vagy változnak el a megváltottak Jézus második eljövetelekor (I.Pt. 4:17-18, Lk. 20:37, I.Kor. 15:51-53, II.Tim. 4:6-8). Ezek után következik a végső és egyetemes ítélet második szakasza , amely azok felett zajlik "aki nem engedelmeskedtek Krisztus evangéliumának (I.Pt. 4:17). Ebben már részt vesznek a megváltottak is az ezer esztendős időszak folyamán. Nekik sohasem kell megállni vádlottként krisztus ítélőszéke előtt, krisztus helyettes áldozatának köszönhetően, amelyet ők hit által magukévá tettek.

Ajánlom figyelmedbe az ezeréves uralkodással kapcsolatosan még Pál I.Kor. 15:24-28 verseit, mely segít megérteni, hogy miért ennyi ideig tart csupán Krisztus uralkodása a megváltottakkal.

Üdv. Péter

"Ezek alapján elmondható, hogy Jézus és megváltottai uralma nem a Földön valósul meg ahogyan azt sokan feltételezik, hanem a mennyben"

"6. Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

7. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.

8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.

9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat"

Kedves Hazardteam!

Első ránézésre valóban úgy tűnhet, hogy ellentmondás van az általam leírtak és az általad bemásoltak közt. Ez azonban csak látszólagos ellentmondás a további versek tisztázzák ezt a kérdést. Gyakori hiba a Szentírás értelmezésekor, hogy lineárisan vizsgálunk egy-egy szakaszt, és nem a teljes szövegösszefüggésben nézzük meg. A héber gondolkodásmód ugyanis alapjaiban más mint a mienk. Ez gyakorlatilag a Szentírás első lapjaitól tetten érhető, ahol első ránézésre két teremtéstörténetet olvashatunk. Mintha Isten a hat nap után újra kezdte volna. Azonban akik ismerik a héber gondolkodásmódot tudják, hogy itt szó nincsen erről, egyszerűen arról van szó, hogy mégegyszer elmeséli ugyanazt egy más szempontból, összegfoglalva az első öt nap eseményeit és kiemelve ebből a hatodikat. Ugyanezt láthatjuk dániel 70 heténél is. Itt is hasonlóval állunk szemben, János apostol először végigveszi az egészet Sátán szempontjából, nem részletezve azt, hogy közben feltámadtak a többi halottak, és a mennyei Jeruzsálem leszállt az égből, ezekre később tér ki.

Üdv. Péter

Isten gondolatai nem emberek gondolatai ez pedig ez lineáris, kronológiai leírás, szinte már pontokba szedve, mint egy órarend, ami folytatólagosan beleillik az előtte és utána írt cselekményekbe. Én nem látok semmilyen jelképet, vagy hasonlatot.

"bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre"

"És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából"

"És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye"

"És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat"

Ez nekem elég lineárisnak tűnik. Uralkodnak a szentek. Kin? Magukon? Az ég madarain? Egymáson? Az angyalokon? Nem logikusabb, hogy az embereken, akik megmaradtak? A biblia nem írja, hogy az összes ember elpusztult, olyanokat ír, hogy az emberiség 1/3-ada és hasonlókat, de hogy az egész populáció, azt nem (tudtommal)

Te különösen értelmes és figyelemreméltó hozzászólásokkal gazdagítod a GYK. közösségét, alapos bibliahűségről teszel tanúságot, bölcsen válaszolsz és én becsüllek. De ezúttal, talán tévedsz. Vagy én tévedek. Akárhogy is, kiderül majd, amikor eljön az ideje. De ebben most nem tudok egyetérteni, nekem lineáris cselekmény sorozatnak tűnik a leírás és a rám mért, rész szerinti tudás alapján.

hol lesz Isten városa?

Jel 21:1 Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

Jel 21:2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

kin fogunk uralkodni?

IKor 6:3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni?

mi lesz az akkor élő gonoszokkal?

2Th 1:7 Néktek pedig, a kik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, a mikor megjelenik az Úr Jézus az égbõl az õ hatalmának angyalaival.

2Th 1:8 Tûznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.

2Th 1:9 A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az õ hatalmának dicsõségétõl,

hol leszünk az 1000 év alatt?

1Th_4:17 Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

Sziasztok!

Ígéretemhez híven igyekszem néhány gondolattal kiegészíteni a millenniummal kapcsolatos érveimet.

Tapasztalataim szerint a millennium földi aranykorszakként való értelmezése rokonságban áll a zsidóság messiási királyságról alkotott elképzeléseivel. Ezeket az evangéliumokból is ismerhetjük. Krisztus azonban határozottan kijelentette, hogy az ő országa "nem e világból való" (Jn. 18:36).

A 16-17. századi protestáns írásmagyarázók a bibliai próféciák történeti-folytatólagos értelmezését tették magukévá, és ennek megfelelően premillennista álláspontot foglaltak el. Nem vártak aranykorszakot a földi történelem keretein belül, éppen ellenkezőleg, úgy látták, hogy a bűn hatalma megrontja, aláássa az emberi társadalmakat, szabadulást, megoldást pedig csak Krisztus visszajövetelétől lehet várni. A 18. század elején azonban megjelent egy olyan mű, amely lényegében az un. augusztinuszi millenniumelmélet protestáns változatát teremtette meg: Daniel Whitby: Parafázis és kommentár az Újszövetséghez. Ez tette uralkodóvá a posztmillennista személeletet a protestantizmus köreiben is: lásd pl. Csia Lajos magyarázatát.

Góg és Magóg háborúja csatavesztése egy igen fontos pont. Ekkorra két csoportja van az emberiségnek. Az első az akik feltámadtak és elváltoztak és a Thesszalonikai levél beszámolója alapján elragadtatnak a Földről (I.Thessz. 4:16-17). A másik csoportól azt írja Jel. 20:5, hogy "meg nem elevenednek az ezer esztendő elmúlásáig". Akkor viszont igen és "ellepik a Föld színét", mert annyian vannak, "mint a tenger fövenye" (8-9. vers). Ez a kép idézet Ezékiel 38-39. fejezetéből. Góg, Magóg valamint a Ez. 38:1-6-ban és 13-ban velük együtt említett többi név a vízözön utáni emberiség ősatyáinak - közelebbről Noé két fia Khám és Jáfet közeli leszármazottainak - a neve (I.Móz 10:1-7, és I.Krón. 1:1-9). A Góg és Magóg háborújáról szóló prófécia azt jövendöli meg jelképes beszéddel, hogy a föld népei - pontosabban Khám és Jáfet fiai - háborúra gyülekeznek Sém ellen, aki a hívő egyházat jelképezi. Góg és Magóg háborúja lényegében azonos az armaggedoni csatával csak a hasonlat más. Annyi a különbség hogy az előbbi Jézus visszajövetelével eldől, míg az utóbbi csak a millennium után. Ezért Isten maga avatkozik a közdelembe és megvédi népét.

Érdekes megfigyelni amit már korábban írtam, hogy a 19:19-21 versek az ezer év utáni végső igazságszolgáltatásra vonatkoznak, ez jelenések könyvének szerkezeti sajátossága, a héber gondolkodásmód szerint, amit már kifejtettem, hogy a 19:11-21. versig terjedő szakasz összefoglalóan arról szól, hogy miként fogja Krisztus legyőzni és megsemmisíteni az ellenségeit, de itt még nem érzékelteti a prófécia azt, hogy nem egyetlen esemény Jézus visszajövetele által, illetve azzal egyidőben fog mindez megvalósulni, hanem olyan eseménysorozatról van szó, amely egy hosszabb időperiódust is magában foglal. A 20. fejezetben visszatér erre a témára az isteni kijelentés, és részletezve az egyes történéseket egymástól elhatárolva szól majd arról, amit a 19. fejezet második része tömör képben tárt elénk. Ez a hebraizmus, ezt próbáltam neked az előző hozzászólásomban érzékeltetni. Remélem most nagyobb sikerrel jártam...

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Ebben a videóban megtalálod a választ!

http://www.youtube.com/watch?v=_d5DnPe5iuE&feature=plcp