Baj ha nincsen vallásom?

Az emberek nem képesek hit nélkül élni. Ha nem hihetnek Istenben, akkor hisznek az élvezet vallásában, a fitnesz vallásában, az internet vallásában, a kuruzslókban, a horoszkópban, a fociban. Nem Istennek van szüksége ránk, nekünk van szükségünk rá. Ha létezik, léte nem függ attól, hiszünk-e benne. Neki mindegy, hogy néhány londoni vagy budapesti mit gondol róla. Nekünk azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ő mit gondol rólunk.

Isten él az emberekben, és ez legjobb részünk. A segítőkész, önzetlen, hűséges, becsületes, a másokért akár életünket áldozni képes énünk; ez az, ami isteni bennünk, és Isten méltó társaivá tesz egy pillanatra, amikor képesek vagyunk ilyenek lenni. Amennyiben ezt végleg kiölnénk a világból, ha nem lenne bennünk élő Isten, akkor kezdhetnénk csak igazán aggódni. mert senki nem védene meg bennünket magunktól.

A krisztusi Egyház, a hívek közösségének legfontosabb eleme, ismertető jegye az a szeretetben megvalósuló egység. Nem csak azért fontos ez, mert csupán így lehet az emberi hívő-közösség az isteni szeretet-közösség ikonja, képe, hirdetője a földön; hanem azért is, mert ez az egység az Egyház küldetésének forrása, a küldetés sikerének záloga. A hitből és hitben élő közösségnek céljai vannak, ezeket azonban pusztán emberi bölcsességgel, tervezéssel nem lehet elérni – a jó értelemben, keresztényi szemmel nézett „sikert” csakis kiimádkozni lehet. Mi vethetjük a magot, de a növekedést Isten adja. A jó értelemben vett siker mindig Isten ajándéka, ő koronázza meg az ember munkáját, fáradozását. Azonban ezt az isteni áldást, segítséget, beteljesítést ki kell esdeni – és ehhez elengedhetetlen az egység. Vagyis az, hogy közösségben, egy szívvel-lélekkel egyet kérjünk az Úrtól. Nem csak azért fontos a közösség egysége, mert így több hang mondja az imádság szavait, hanem azért is, mert több hívő szív közösségben, az Egyházban együttes imádsággal könnyebben ismeri fel Isten akaratát, sejti meg az ő szándékát, s ébred rá arra, hogy valójában mit is kell kérnünk. A közösség emeli fel az egyén hitét, legfőképpen azáltal, hogy állandóan óvja és vezeti azt. Az önmagában álló, teljesen egyéni hit védtelen. A közösség hite adhat neki tartást, erőt, s szolgál egyszersmind normaként, amely folytonosan felhívhatja figyelmemet gyengéimre, tévedéseimre, hibáimra. Ha ezt így szemléljük, akkor már meg is érkeztünk az evangélium első részéhez, vagyis a correctio fraterná-hoz, a testvéri figyelmeztetéshez, intéshez – így az evangélium gondolati köre bezárult, egészet alkot.

A híveknek a közösségben egymásért viselt felelőssége. Ez a felelősségvállalás, egymásra való szeretet-teli és jószándékú odafigyelés a záloga annak, hogy a közösség az egyénieskedéssel szemben megőrizze egységét, másfelől pedig kölcsönösen növekedjék a krisztusi Evangéliumhoz való hűségben.

Ha hitedet nem közösségben éled meg tulajdonképpen te leszel szegényebb, gyengébb.

Ha olvasod a Szentírást - főleg az Evangéliumokat, megérted, hogy Isten Fia közösségi létr, életre hivott meg.

A személyes Isten személyes kapcsolatot vár el tőled is, de ezt az Általa alapított Egyházon keresztül hozhatod létre.

Az Alkotmány biztosítja számodra a jogot, hogy ne legyen vallásod. :)

Íme:

"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa."