Megpróbálnátok válaszolni néhány kérdésemre? Elsősorban vallásosak!

"1. Mi értelme van az Ószövetségnek? Teljesen más Isten van benne mint az Újszövetségben. A keresztényeknek elég lenne csak az utóbbi, hiszen nem zsidók, és Jézust követik."

Nem más az Ószövetségben Isten. Olvasd el mondjuk Dániel 3.8-tól vagy Tóbiás könyvét. Vagy az Elizeusról szóló részeket. Szerintem ezek nagyon jól mutatják hogy az Ószövetségben is Isten jóságos és irgalmas.

"2. Isten miért bünteti meg az első emberpárt? Nem lettek okosabbak attól hogy ettek a fáról. Meglehetett volna beszélni nem? Ha már annyira szerette az embert."

Meg lehet beszélni, sőt később ezt Isten helyre is hozta teljesen. De ehhez Jézus keresztáldozatára volt szükség. Mindenki aki ezt elfogadja, megmenekül. Viszont maga az ősbűn egy nagyon súlyos gonoszság lehetett (Istent be akarták csapni és fölé akartak kerekedni) ez abból is látszik hogy Jézusnak milyen nagyon kellett szenvednie ahhoz hogy ezt helyrehozza.

"3. Miért volt Istennek baja a tudással? Bamba szolgákat akart? És hogy jön képbe a kígyó, aki csak a büntetés következtében kezdett csúszni, mászni a földön? Addig lábon járt vagy mi? És miért nem írják le nyíltan, ha ő volt a bukott angyal? "

Nem akart bamba szolgákat, szabad akaratot adott az embernek. Igen a kígyónak voltak lábai ezelőtt az esemény előtt. A kígyó nem a bukott angyal volt, csak egy állat amit megszállt a gonosz lélek.

"4. És még egy, ez inkább az egyházról szól!

A szentek többségének miért tettek keresztbe, amíg éltek? (pl Pió atya) Nagyon képmutató szerintem hogy csak a haláluk után kezdték el tisztelni, becsülni őket! "

Azért mert az egyház tökéletlen emberekből áll akik néha rosszul ítélnek vagy mondjuk féltékenyek. De Pio atyát életében is nagyon sokan tisztelték.

"Mitől tart az egyház, és miért titokzatoskodik, ha nincs takargatnivalója?"

Milyen titokzatoskodásra gondolsz? Én nem nagyon tudok az egyháznál nyíltabb szervezetről a földön.

"+1. Mi a helyzet a nőkkel? Miért egy zsinaton kellett eldönteni azt, hogy a nőknek van e lelke? Jézus nem kivételezett senkivel, ugyanúgy beszélt a nőkhöz is. Mi baja akkor az egyháznak a nőkkel?"

Erről én sose hallottam, bocs :) Majd inkább valaki más válaszoljon rá.

Az alapprobléma a vallás félreértéséből származik.

Isten nem ember, aki megbeszél dolgokat. Istent az ember egy olyan természetfeletti lénynek képzeli, amely az ember felett áll, cselekedeteinek szándéka, oka nem megismerhető, legfeljebb találgathatsz. Éppen ezért teljesen értelmetlenek az olyan találgatások, hogy isten miért nem így, vagy úgy viselkedik. Te az emberi tulajdonságokból indulsz ki, de isten nem ember.

A biblia pedig nagyon régi korok egyfajta "viselkedéstana", amelyet az ember az istentől kapottként képzel el, és a különböző korokban az aktuális ismeretei szerint próbál értelmezni. A bibliában szereplő történetek egy része példázat, amely egyszerű hasonlattal igyekszik megmagyarázni egy helyzetet, az ott követhető értelmes magatartást, illetve a következményeit.

Istennek nem a tudással van baja, hanem a szófogadással. Megígérték, hogy békén hagyják azt az egy fát. és nem tartották be. Ennyi.

A bibliában a szentek a korukban olyan nem elfogadott tevékenységet folytattak, amelyről később kiderült, hogy helyes volt. A "keresztbetevés" éppen ebből adódik, szentté pedig csak sokkal később válnak, amikor az emberek rájönnek, hogy annak idején az helyes cselekedet volt.

Nem lehet az istennel kapcsolatos dolgokat és a bibliát betű szerint értelmezni. Te ezt teszed és folyamatosan zavart találsz. Emiatt. Ezeket a dolgokat áttételesen, elvonatkoztatva kell értelmezni, sok példabeszéd van, ahol a konkrét történés érdektelen, a belőle levonható tanulság a lényeges. Ebből adódnak a problémáid.

1. Az Ószövetség is számos, elengedhetetlenül fontos tanítást tartalmaz, amelyekből rengeteget tanulhatunk. Pl.: tízparancsolat, Izsák (majdnem) feláldozásának története, Noé és az özönvíz, József, stb...

2. Ádám és Éva bukása úgymond "be volt tervezve". Nem is igazán büntetésnek mondanám azt, ami velük történt, pusztán megkapták a tetteik következményét.

Nagyon is okosabbak lettek attól, hogy ettek a fáról: ezáltal tud az ember különbséget tenni jó és rossz között. Azt, hogy be volt tervezve a bukásuk, úgy értem, hogy az Úrnak eleve az volt a célja, hogy az ember különbséget tudjon tenni jó és rossz között, így az, hogy ettek a fáról, a terv része volt.

3. Erre a kérdésedre részben választ adtam a 2. pontban. Az Úr pont, hogy nem bamba szolgákat, hanem szabad akarattal rendelkező, önálló döntéseket hozó, független lényeket akart - ezért kellett Ádáméknak enniük a fáról.

A kígyó úgy jön a képbe, hogy ő vette rá Ádámékat, hogy egyenek a fáról. Ez is része volt a tervnek, többek között ezért volt szükség őrá.

Lehet, hogy addig lábon járt, őszintén szólva nem tudom, és eléggé hidegen is hagy, hogy valaha volt-e lába a kígyónak. Felőlem aztán lehetett is, oly mindegy.

Ő volt a bukott angyal, le van írva, hogy ő volt Lucifer vagy más néven a Sátán vagy az ördög.

4. Nem vagyok katolikus, nem tudom, ki az a Pió atya. Bibliai értelemben a "szent" kifejezést általában az Úr követőire használták, az ő minden tanítványát a "szent" kifejezéssel illették.

+1. Látom, ez a kérdés is a katolikusoknak szól. Megmondom őszintén, eléggé ledöbbentem, amikor olvastam, hogy egy zsinaton kellett eldönteni, hogy a nőknek van-e lelke... micsoda kérdés... még szép, hogy van... jó, hogy nem arról tanácskoztak, hogy fejük van-e...

"Nagyon is okosabbak lettek attól, hogy ettek a fáról: ezáltal tud az ember különbséget tenni jó és rossz között. Azt, hogy be volt tervezve a bukásuk, úgy értem, hogy az Úrnak eleve az volt a célja, hogy az ember különbséget tudjon tenni jó és rossz között, így az, hogy ettek a fáról, a terv része volt."

A szabad akaratukat az emberek már a bűnbeesés előtt megkapták, hiszen ha nem lett volna szabad akaratuk akkor nem lettek volna képesek Isten ellen fordulni. Istennek pedig nem ez volt a célja. Ha Ádám és Éva nem evett volna arról a bizonyos fáról akkor mi ma még mind a földi paradicsomban élnénk gondtalanul. Isten ezt szerette volna. Bár tudta hogy az ember hogyan fog választani, nem ezt akarta. Isten el tud vonatkoztatni attól hogy ismeri előre a jövőt és nem mindig az történik amit Ő szeretne.

1. Ez így nem igaz. Isten ugyanaz mindkét részben.

Annyi különbség, hogy az Újszövetségben többször szó van Jézus Krisztusról, az isten Fiáról.

2. Isten azért büntette meg őket, mert szándékos figyelmen hagyták a parancsolatát. Isten minden jóval ellátta őket, ehettek akármelyik fáról, csak arról az egyről nem. Az a fa jelképezte Isten szuverenitását. Ő azt akarta, hogy az emberek szabad akaratból szolgálják Őt, ezért adta a fát. És Isten megmondta, hogy nem ehetnek róla.

3. Isten azt akarta, hogy az ember tökéletes legyen, és ne tapasztalja meg a rosszat. Pl. a szülő is azt akarják, hogy a gyermekük ne legyen beteg, és ne tapasztaljon tragikus dolgokat.

Leírja a Biblia, hogy a kígyót a bukott angyal (Sátán) szólaltatta meg. Jézus úgy nevezi őt, hogy "a hazugság atyja", vagyis az első, aki hazudott. Az első hazugság pedig az volt, hogy akkor sem fognak meghalni, ha esznek a fáról...

Az 1Mózes 3:14 szerint Isten ezekkel a szavakkal fordult a kígyóhoz, amely félrevezette Évát az Éden-kertben: „Mivel ezt tetted, átkozott légy minden háziállat és minden mezei vad között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján.” A Biblia nem mond olyat, hogy az állatnak, amely által Éva el lett csábítva, korábban voltak lábai, de elvesztette őket. Az 1Mózes 3:14 szóhasználata miatt egyesek mégis ezt gondolhatják. De nem kell feltétlenül arra következtetnünk, hogy a kígyóknak volt lábuk az átok elhangzása előtt. Miért nem?

Elsősorban azért, mert Isten ítélete valójában Sátánnak szólt – a láthatatlan szellemnek, aki rossz célra használt fel egy alacsonyabb rendű élőlényt. A Biblia azt írja Sátánról, hogy ő „a hazugság atyja” és ’az őskígyó’. Mindkét kifejezés kétségtelenül arra utal vissza, hogy Sátán egy látható élőlény, egy kígyó által vette rá Évát, hogy szegje meg Isten parancsát (János 8:44; Jelenések 20:2).

A kígyókat Isten teremtette, és Ádám bizonyára már Sátán cselszövése előtt nevet adott nekik. Az oktalan kígyó, amely Évával beszélt, nem követett el semmit. Nem volt tudatában annak, hogy Sátán manipulálja, és nem érthette az engedetlen személyek felett kimondott isteni ítéletet sem.

Akkor miért mondta Isten, hogy fizikailag alantas helyzetbe süllyeszti a kígyót? A kígyó természetes környezetében való viselkedése – az, hogy a hasán csúszik, és amikor a nyelvét öltögeti, mintha a port nyaldosná – jól szimbolizálta Sátán lealacsonyodott állapotát. Sátán korábban magasztos pozíciót töltött be Isten egyik angyalaként, most azonban alantas állapotba került, melyet a Biblia úgy nevez, hogy tartarosz (2Péter 2:4).

4. Ezeknek az egyházaknak nem vagyok tagja, erre tehát nem válaszolok.

1. Az Ószövetség röviden megfogalmazva az Istenkeresésről szól, így ez is fontos nekünk, de jól kell tudni értelmezni.

2. Igazából nem Isten bünteti meg őket, hanem magukat zárták ki a paradicsomból az engedetlenségük miatt.

3. A Biblia valóban tudásról ír, de ez nem egyenlő a mai köznapi használatba vett értelemmel, hanem inkább azt jelenti, hogy ezáltal Isten helyett ők dönthették volna el, hogy mi a jó és mi a rossz. A kígyó egy szimbólum, a csábítás megszemélyesítője, aki félrevezette az első emberpárt, akik inkább neki hittek, mint Istennek, és ez volt itt a fő probléma. A teremtéstörténet legtöbb része szimbolikus, és ezért a szöveg mögött húzódó filozófiát kell megérteni.

4. A legtöbb szentet már életében is nagyon sokan becsülik, lásd Pio atya, Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Erzsébet és még sorolhatnám. Az meg, hogy az Egyház egy része életében nem ismer el egy személyt, az azért van, mert az Egyház is emberekből áll. Az Egyház nem takargat semmit, ezt azért mondják, mert nem ismerik. Sokkal "titokzatosabb" az, hogy pl. a világgazdaság irányítói és egyes országok vezetői milyen alkukat kötnek a hátunk mögött...

+1. Én erről nem hallottam, pedig egyetemen külön vizsga volt nekünk a zsinatokból. Ez a kijelentés pontosan mikor és melyik zsinaton volt, ha szabad kérdeznem?? :))

Utolsó: ha nem ettek volna a fáról, nem lehettek volna utódaik sem.

Miért ne lehettek volna utódaik? Lehet hogy a születés másképpen nézett volna ki de nem hinném hogy Isten a bűnbeesést jutalmazta volna gyermekáldással és ha ellenálltak volna a kísértésnek akkor pedig gyermektelenséggel súlytotta volna őket. Ez nem lenne igazságos.

1. Szerintem ebben a dologban tévedsz (valószínű, hogy nem te, hanem hallottad és logikusnak találtad, elfogadtad, mivel elég sokan állítják ezt).

Az igazság viszont az, hogy ha az egész Bibliát végigolvasod, láthatod, hogy az Ószövetség és az Újszövetség ugyanannak az Istennek egy "ó", majd egy "új" szövetsége. (Igazából az Ószövetségben nem is csak 1 szövetsége van leírva, de ez most nem olyan fontos.)

A keresztényeknek azért nem elég az Újszövetség, mert a hitüknek nagyon-nagyon lényeges sarokkövét képezi az, hogy mit gondolnak a názáreti Jézusról. Az ő személyét csak úgy lehet teljesen megérteni, ha az ember rájön/elismeri, hogy a názáreti Jézus volt az a régtől fogva megígért Megváltó (Messiás = Krisztus), akit Isten küldött. Az Ószövetség nélkül nem lehetne látni, hogy Jézus mióta és hányszor lett megígérve az Isten által a különböző korokban élt embereknek *minden* szövetségi rendszerben mint az eljövendő Megváltó. Az Ószövetségben van az a több száz prófécia is, amelyek az emberiség Megváltójára vonatkoznak, és amelyekből Jézus több tucatnyit betöltött első eljövetelekor. Ezek nélkül a próféciák nélkül igazából már maguk az apostolok is gondban lettek volna azzal, hogy "beazonosítsák" Jézusban a Megváltót. Az Ószövetségben megírt próféciák megdöbbentően pontos betöltése nagyon fontos részét képezte a názáreti Jézus földi szolgálatának, és ez adta a fő erejét is ennek a szolgálatnak, nem pedig a csodák, amelyeket cselekedett.

Ami "teljesen más" az Ószövetségben és az Újszövetségben, az nem Isten, vagy az Ő jellemvonásai, hanem a szövetségi rendszer. (Erről érdemes elolvasni, mit ír a Zsidókhoz írt levél!) Az igaz, hogy az Újszövetség "jobb szövetség" és "jobb reménység", mint az ó, de ez se nem azt jelenti, hogy az Ószövetséget más Isten adta, se nem azt, hogy az egy rossz szövetség lett volna, sőt, még azt sem, hogy az abban foglalt értékrendet Isten eltörölte volna. Ezzel pont ellenkező állásponton volt maga Jézus, aki azt mondta, hogy azokból a beszédekből (és mivel az ő korában csak az Ószövetség volt lejegyezve, mi másra is érthette volna?!) egy jóta vagy pontocska sem fog elmúlni, amíg minden be nem teljesedik. Na most ez azért különösen fontos mind a zsidók, mind a keresztények számára, mert bár az Ószövetség számos próféciája már beteljesedett, mégis nagyon sok olyan prófécia is van még benne, amelyek nem teljesedtek be!

Vagyis, egy keresztény embernek nemcsak "történeti" értéke van az Ószövetségnek, hanem nagyon fontos üzeneteket tartalmaz a JÖVŐRE vonatkozóan is, amelyeket, ha valaki kereszténynek tartja magát, nem hagyhat figyelmen kívül. Ha valaki keresztény létére azt állítja, hogy az Ószövetség úgy ahogy van, idejétmúlt és érvényét vesztette, az tulajdonképpen hazugnak nevezi Jézust.

2. Isten azért büntette meg az első emberpárt, mert bűnbe estek, és az Ő örökkévaló igazságossága szerint a bűnöst nem lehet büntetlenül hagyni. Isten nem olyan, mint azok a szülők, akik állandóan fenyegetik a gyereküket, hogy "ha még egyszer ezt mondod, akkora pofont kapsz, hogy lerepül a fejed" stb., aztán soha egyszer sem fegyelmezik meg igazából a gyereket, így lehet a legkönnyebben egy szülőnek hitelét és tekintélyét vesztenie egy gyerek előtt, és elrontani, engedetlenné tenni a gyereket. Isten megmondta előre, hogy mi fog történni, ha esznek a fáról, és pontosan ez történt. Mivel Ő Isten, nem hazudhat, ha az ember nem halt volna meg a bűne ellenére, Isten hazuggá lett volna, és a Sátánnak lett volna igaza.

Ez az örökkévaló törvény a legjobban Ézsaiás könyvében van megfogalmazva: "Ézs 26:10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát."

Ez történt volna akkor, ha - ahogy mondod - "megbeszélte volna" Ádámmal és Évával a dolgot, és megúszták volna egy ejnyebejnyével: örökké megmaradtak volna a hamisság, a bűn, a gonoszság állapotában, soha nem jött volna helyre a kapcsolatuk Istennel.

Itt a kulcs, és az óriási tanítás és igazság abban van, hogy ha a GONOSZ nyer kegyelmet, akkor soha nem lesz igazzá. Mert a feltétel nélküli kegyelem végeredményben azt jelenti, hogy a problémákat a szőnyeg alá próbáljuk söpörni, anélkül, hogy valamit javítani akarnánk a helyzeten. Ezért nagyon fontos, hogy a kegyelemnek mindig előfeltétele a megtérés! Mert ha az ember őszinte megtérésen, bűnbánaton keresztül nyeri el Isten kegyelmét, akkor nem marad gonosz, hanem megváltozik.

Tehát, azt javaslom, a vallásos mesékkel és képzelgésekkel számolj le, és kezdj el úgy gondolkodni Istenről, mint egy értelmes lényről, mert a vallásosok sokszor hülyének nézik, ezért tűnik úgy az őket szemlélő külvilág számára is, hogy mekkora egy hülyeség ez a vallás. Valójában, ha az eredeti történetet olvasnád az eredeti összefüggéseiben, és nem társítanád hozzá a sok ostobaságot, amit megtanultál a bűnbeesés történetéről az iskolában vagy a templomban, akkor simán értenéd. Ez nem a te hibád, hanem a kultúráé, amelyik műveltségi alapon benyomja az embereknek a bűnbeesés történetének egy eltorzított, lebutított, ostoba változatát, aminek tényleg nincs semmi értelme, ezért nem érted nemcsak te, hanem rajtad kívül senki sem, akinek nem mondta el valaki érthetően az eredeti sztorit.

Nagyon fontos, hogy Isten nem azért büntette meg az embert, mert megharagudott rá. A történet bibliai leírásából igazából nem az derül ki, hogy Isten dühösen üvöltözött az emberrel, és mérgében megátkozta hogy meghaljon, meg még a földet is megátkozta, aztán a kertből is kiűzte, mint egy dühöngő őrült. Hanem pont az ellenkezője: bár tudta jól, hogy mi történt, próbálta finoman ébresztgetni az ember (mind Ádám, mind Éva) lelkiismeretét kérdéseivel. Ez inkább a türelmes és szerető Atya, mint a rettenetes és félelmetes, a bűnökért könyörtelenül lesújtó Isten képe. Akkor (visszautalva az első kérdésedre) miért is más Ő itt, mint az Újszövetségben?

Ezenkívül, a bűnbeesés és az érte járó büntetés történetét nem lehet megérteni az "ősevangélium", vagyis az Évának tett ígéret nélkül (1Móz 3:15). Isten már Ádámnak és Évának megígérte, hogy az ő leszármazottjaik közül Megváltót fog támasztani, aki le fogja győzni a Sátánt (kígyót)! Miért fontos ez? Azért, mert a Sátán volt, aki a bűnre csábította őket, és a bűn által az ember (aki addig csak Istennek volt alárendelve) szolgája lett a Sátánnak, Isten ellenségének, a föld pedig (amelynek ura a teremtéstől kezdve az ember volt) szintén a Sátán uralma alá került. Viszont azzal, hogy Isten megígérte az embernek, hogy egy ember le fogja győzni a Sátánt, mindazt megígérte, amit aztán Jézus megszerzett az ember számára: a bűnbocsánatot, az örök életet, és a föld helyreállítását is.

Egy másik nagyon fontos dolog: a Biblia szemléletében a bűn az nem azt jelenti, hogy "egy tiltott dolog, amit ha megteszel, Isten haragudni fog rád, mert az szerinte rossz". A Biblia szemléletében a bűn egy *objektíven létező valóság*, aminek szükségszerű következményei vannak, és ez már rögtön a bűnbeesés történetében nagyon szemléletesen van érzékeltetve. Első és legfontosabb következménye, hogy elválaszt Istentől. Mi történt először Ádámmal és Évával, miután ettek a tiltott gyümölcsből? Meghaltak? Nem. Csapások érték őket? Nem. Isten haragja lesújtott rájuk? Nem. Hanem? "1Móz 3:7 És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak.

1Móz 3:8 És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között."

Vagyis a bűn legeslegelső következménye, melyhez *nem kellett Isten beavatkozása* (ergo: a bűn mint objektíven létező valóság automatikusan kiváltotta!): az Istentől való elválasztódás. Ez azonnal megjelent az emberben, azonnal úgy érezte, hogy nem bízhat meg Istenben, hogy félnie kell tőle, és elbújt.

Tehát, mitől lesz valami végül is bűn? Attól, hogy Isten megtiltja? Igazából nem! Hanem attól, hogy elválaszt Istentől. Nem az tehát a bűn, amit Isten megtilt. Pont fordítva! Bűn az, ami elválaszt Istentől - és amit Isten megtilt, azt azért tiltja meg, mert elválaszt Tőle. És ez nem az Ő érdeke, hanem azoké, akiknek megtiltja. Mert Isten maga a nagybetűs ÉLET: ha valaki Tőle elválasztódik, akkor a halált választja, az élet ellentétét. Pontosan ezért, a bűn második legfontosabb következménye a halál. A halál nem egy Isten által büntetőleg kimondott ítélet (persze az is), hanem egy állapot, amibe akkor kerülsz, ha Istentől (teljesen) elválsz.

Vagyis, amikor Isten azt mondta az embernek a teremtés után: "amely napon eszel abból a gyümölcsből, bizony meghalsz", nem elsősorban egy *tiltást* fogalmazott meg! Hanem egy figyelmeztetést! Nem azt mondta: ne tedd, mert haragudni fogok érte! Hanem azt: ne tedd, mert meghalsz! A saját érdekedben!

Vagyis miért nem lehetett "megbeszélni"? Azért, mert mire Isten "odaért", az ember már döntött: a halált választotta. Addigra már meghalt. Nem testileg, hanem szellemileg: a halál állapota a szellemmel kezdődik, és a szellemi halál leképeződése Ádám viselkedésében ragyogóan tetten érhető: 1) félelem, szégyen, rejtőzködés 2) önigazultság, magyarázkodás, mutogatás másokra (Évára, és végső soron Istenre), a felelősség hárítása.

A szellemi élet igazság, békesség és öröm, ami mindaddig megvolt Ádámnak, amíg bűnbe nem esett. Utána az igazság helyébe lépett a szégyen, a békesség helyébe a félelem, az öröm helyébe pedig a sokféle szenvedés, amit a bűn jelenléte később okozott a világban.

Igazából, ha végig nagyon figyelmesen olvassa és értelmezi az ember a szöveget, a végén rá kell jöjjön: nem Isten büntette az embert a halállal. Az ember választotta a halált, maga az Istennel szembehelyezkedő döntés volt a halál, abban a pillanatban. Isten ezután már csak jött, és tájékoztatta az embert a tette részletesebb következményeiről, de ugyanakkor nem mulasztotta el hozzátenni, hogy van B terve, ezért érdemes folytatni az épp csak elkezdett emberi történelmet, mert a vége GYŐZELEM lesz! :)

Bocsánat, hogy ezt mondom, de úgy gondolom, ahhoz, hogy ezt teljesen megérthesd, meg kellene térned, és megismerned Istent, mert csak ha ismered, hogyan "működik" Ő, akkor értheted meg teljesen (vagyis teljesen még akkor sem :D), hogy mit, hogyan, és miért tett úgy, ahogy tett, a történelem folyamán.

3.) Ez a fentiek fényében már könnyebb lesz: megint csak azt javaslom, keresd meg az eredeti történetet a Bibliában, és azt olvasd, ne a mesekönyveket. Istennek semmi baja nem volt a tudással, mivelhogy az a fa, amiről ettek, nem "a tudás fája" volt, hanem "a jó és gonosz tudásának fája", ami nagyon lényeges különbség.

Általános tévképzet, hogy amíg nem ettek erről a fáról, addig intellektuálisan finoman szólva defektesek voltak, nem volt bennük tudásvágy, mint a mai emberben, és még jó is, hogy ettek róla, mert különben sose fejlődtünk volna ekkorát technológiailag. Ez úgy marhaság, ahogy van. Teljesen egyértelmű a bibliai szövegből, hogy a történet szerint az ember nemhogy hülyébb nem volt, mint a mai emberek, hanem talán még sokkal fejlettebb intellektuális, intuíciós képességekkel rendelkezhetett. Egyetlen dolog hiányzott belőle: a jó és gonosz tudása, azaz ismerete. Mert addig mi volt az ember által ismert világ? Ismerte Istent, és ismerte a saját magát körülvevő teremtett világot, amiről azt mondta Isten kicsivel korábban: "És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, íme igen jó."

Az ember akkor CSAK jó dolgokat ismert, és ráadásul CSAK jóra tudta bármijét (testét, képességeit, tudását, az őt körülvevő világot stb.) felhasználni! Mivel nem volt benne semmilyen rossz jellegű indulat, kívánság, illetve rossz dolognak az *ismerete*, ezért gyakorlatilag *nem volt képes* bűnt elkövetni! Épp ezért nem is adott neki Isten semmi más parancsolatot azon kívül, hogy ne egyen a fáról: mert ezen kívül bármi mást csinált volna, ami eszébe jut, soha nem esett volna bűnbe. De miután evett a gyümölcsből, elválasztódott Istentől, és a bűn elkezdte létrehozni benne azokat a változásokat, amelyek miatt további bűnökre is hajlamos lett.

Meg vagyok róla győződve, hogy itt a kulcs nem magának a gyümölcsnek a hatásán van. Ha szigorúan vesszük, a leírásból semmi más nem derül ki, mint hogy az történt, hogy Ádám és Éva bizalmatlanok lettek a Teremtő iránt és félni kezdtek tőle. Minden más csak ennek a következménye, nem különálló okozat. Szerintem a gyümölcsnek semmilyen "mágikus" ereje nem volt, sőt talán lehetett volna az bármelyik fa is, amelyikre Isten rámutatott, hogy ez lesz a próbatétel fája, és ha eszik az ember a gyümölcséből, akkor meghal. Mert nem az evésen van a lényeg az egész bűnbeesés-sztoriban sem, hanem egyetlenegy dolgon: hogy engedelmeskedik-e Istennek az ember, vagy lázad ellene. Bármelyik fára mutatott volna rá Isten, hogy arról ne egyél, ha arról evett volna az ember, a hatása ugyanez lett volna. Mert - ismétlem - a bűn nem egy merev szabály áthágása, hanem egy objektív valóság, ami elválaszt Istentől. Az Isten ellen való lázadás pedig kétségtelenül elválaszt Istentől, és ennek az egyetlen lehetséges kifejezési módja az Édenkertben az volt az ember számára, hogy eszik arról a fáról, amelyről Isten azt mondta, hogy ne egyen.

S hadd tegyek e kérdésedhez még valamit hozzá. *Egy* ilyen fára pontosan azért volt szükség (!), mivel Isten nem "bamba szolgákat" akart, hanem szabad akarattal rendelkező lényeket, akikről mindig 100%-ig tudhatja, hogy nem kényszerből vannak Vele közösségben, hanem mert így akarják. Mert ez pont olyan, mint hogy normális ember annak nem tudna örülni, ha a feleségéről pontosan tudná, hogy csak azért van mellette, mert kényszerítve van rá, mert nincs más választási lehetősége. Két ember egy kapcsolatban csak úgy lehet boldog, ha a szabad akaratukból meghozott döntésük eredménye, hogy együtt vannak. Másképp az egész nem ér semmit.

És mivel az ember Isten képe és hasonlatossága, ezért ez a példa nagyon pontosan leírja azt is, hogy Istennek miért fontos, hogy a teremtményei szabad akaratukból szeressék és keressék Őt.

(folyt.köv.)

(folyt.)

A kígyó valóban egy érdekes dolog, mivel ebben a történetben egyértelmű, hogy nem csupán jelképként jelenik meg, hanem valóban a Sátánnak egy kígyó formájában való megjelenéséről van szó, ráadásul ez a kígyó a fán élt, nem a földön csúszott-mászott. Amúgy érdekes, hogy ezt kérded, mert az Újszövetségben nyíltan és világosan beazonosítják a kígyót a Sátánnal (ld. Jel. 12:9).

Hogy hogyan élt ezelőtt a kígyó, azt nem tudom :), de igazából a részletkérdések a Bibliában sosem érdekesek, mindig a lényegre próbál koncentrálni. A lényeg pedig ebben a történetben az, amit elárul a Sátánról. Az pedig sokkal inkább a szavaiban van, mint a megjelenésében. Erre most azért nem térek ki, mert már így is túl sokat írtam :D, de azért a külsejéről annyit, hogy ez is elárul valamit: a Sátán sosem jön úgy az emberhez, hogy "helló, én vagyok a gonosz Sátán, most bűnre és rosszra foglak csábítani, állj ellen, ha tudsz!". A kígyó Éva számára egy megszokott, ismerős lény volt a Kertben, vagyis azzal, hogy a Sátán ilyen formában jelent meg a számára, valószínűleg csökkenteni kívánta a "lebukás kockázatát", minél kevésbé szokatlan, minél kevésbé feltűnő, és minél inkább bizalomgerjesztő akart lenni. Egyetlen célja volt: hogy szóba elegyedhessen valahogy az asszonnyal, és elkezdhessen neki hízelegni. Erre a legtökéletesebb forma egy barátságos, Éva által ismert és megszokott állat képe volt, mivel minden más esetleg gyanús lehetett volna számára. Azt viszont nem tudom, hogy egy beszélő kígyó akkoriban ritkaságszámba ment-e vagy sem. :D

4.) A római katolikus egyházról nem tudok úgy nyilatkozni, mint aki meg tudja magyarázni, hogy mit miért tettek, mivel sosem voltam és nem is akarok a tagja lenni, valamint hozzád hasonlóan a véleményem az, hogy sok tekintetben nagyon képmutató egyházról van szó, akár a történelmet nézzük, akár a mai állapotukat. Ezzel nem a híveket akarom minősíteni, hanem az egyházszervezetet. És az még csak egy dolog, amit említettél, hogy sok korábbi üldözöttjüket később szentté avatták, de még nagyobb baj az, hogy sokkal több olyan üldözöttjük volt, akik szintén szentek voltak, de megölték őket, mert kritizálták az egyházat. Kevesen tudják, hogy pl. az 1563-tól érvényben lévő tridenti átkokat (melyeket a reformáció híveire mondtak ki) mind a mai napig érvényben tartják, ami azt is jelenti egyúttal, hogy (nem annyira nyilvános...) szertartásaikon folyamatosan meg is ismétlik, megerősítik őket. Mindenféle "reformált" keresztény irányzat követőit 1965-ig hivatalosan is eretneknek bélyegeztek - azóta kicsit próbálnak a kor szellemével kompatibilisebbek lenni, de a dogmatikájuk fényében igazából még mindig a katolikus az "egyedül üdvözítő" egyház, így pl. II. János Pál pápa 2000. évben elmondott bocsánatkérését (az egyház múltbeli bűneiért) elég nehéz értelmezni. (El kell ismerni, hogy ennek a lépésnek a gesztusértéke nagy volt, de a gyakorlatban sajnos se igazi megbánás, se igazi megtérés nyomát nem látni az egyházukban, ezért én a magam részéről ezt a bocsánatkérést érvénytelennek tekintem - de nem én vagyok az, aki előtt majd felelniük kell.)

"Mitől tart az egyház, és miért titokzatoskodik, ha nincs takargatnivalója?"

Mindig is nyilvánvaló volt, de mára még nyilvánvalóbbá lett, hogy rengeteg takargatnivalója van az egyháznak (és nem csupán a katolikusnak!), sajnos attól tartok, el se tudnánk viselni, ha mindaz egyszerre kiderülne...

+1) Ez szintén a katolikusokat érintő kérdés, röviden úgy lehetne megválaszolni, hogy azért zsinaton döntötték el, mert a katolikus egyház teológiája dogmatikus, ami azt jelenti, hogy a hittételeik különféle dogmákon, egyházi hagyományokon, szokásokon alapulnak, és ennélfogva a zsinatokon ezek megváltozhatnak. Ha megmaradtak volna a kereszténység eredeti teológiájánál, amely az Írásokra épült, akkor abból tudhatták volna zsinat nélkül is, hogy a nőknek is van lelke, mert benne van. :)

Amúgy szerintem ne sokat rágódj ezen az utolsó kérdésen, mivel erről már a 325-ben tartott niceai zsinat döntött, ami azért elég régen volt már. :)

A nők témájához még annyit, hogy Jézusnak a szolgálatát kiemelten sok nő támogatta, Jézus sokukkal külön is foglalkozott, a Biblia egyetlen részén sem kapnak akkora hangsúlyt a nők, mint az evangéliumokban. Ráadásul a történelmi források szerint az őskereszténység idején a keresztény hit jobban terjedt a nők között, mint a férfiaknál. Úgyhogy a kereszténységre semmiképp nem lehet azt mondani, hogy a nőkkel bármi baja lenne.

S végül, hogy téged idézzelek: "Köszi, ha elolvastátok!" ;)