Miért csak mindig a rossz történik velünk?

"nem a mi hibánk ez (teljesen), hanem a papoké, akik talán évmilliók óta meghasonlást tanítanak nekünk (hogy az a mi állapotunk)"

A többi gondolatod is elég zűrös de ezt aztán végképp nem értem hogy hogy gondolod: évmilliók óta?

Szerintem az a hamis állítás inkább amit Te írsz hogy nincs bűn nincs sátán és így nincs is mitől megszabadulni. Amig az ember így gondolkodik addig nincs kiút a számára, mert az első lépés az az hogy felismerjük hogy a probléma létezik.

"az első lépés az az hogy felismerjük hogy a probléma létezik."

-a második lépés pedig az, hogy a probléma mi magunk vagyunk... a probléma forrása bennünk - és nem rajtunk kívül - található

Figyelj. Teljesen megértem hogy mi a problémád. Én egy éve amikor egy suliba mentem ahova nem akartam csak rávettek azzal hogy milyen jó lesz majd nekem, szó szerint tönkretettem az életemet. (szüleim nem engedik hogy elmenjek, akkor is ha beledöglök de ott kell maradnom). Egy jó dolog történt velem ott. Megismertem egy csodás srácot. Ennyi. Azóta szó szerint minden jó amit kapok az tönkretesz valamit. A legjobb barátnőm akiben a legjobban megbíztem elárult, mindenki utál mert azt hiszik hogy a suli olyan (bocsánat a szóért) ribánccá tett mint a többi lány ott pedig nagyon nem, a szüleimmel is megromlott a kapcsolatom csak azért mert amiatt hogy ezt már nem bírom naponta vannak sírórohamaim... Most csak képzeljétek el amikor van valami akit mindennél jobban szerettek de nem lehettek vele mert MINDIG valamit beterveznek ami miatt rohanhatsz a buszra és egy futó csókra sincs idő, és ez csak nagy ritkán nincs így.

Teljesen átérzem a bajodat. Nem tudom mivel lehetne rajtad segíteni, azt se hogy magamon mivel de annyi biztos, hogy valamikor mmad helyrejön.