Mit mond az egyház, vallás a halálról? És az öngyilkosságról?

Nagyon sok féle elképzelés létezik ezzel kapcsolatban, de szigorúan a Bibliára kell támaszkodni.

Érdemes elolvasni a Prédikátor 9: 5, 6-ot. Az 1Mózes 2: 7-ből pedig kiderül, hogy az lélek az önmaga az ember és nem egy különálló rész tőle és mint ilyen meg is halhat, ezt bizonyítja az Ezékiel 18: 4. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Bibliában sehol sem szerepel a lélek szó mellett az örökkévaló, vagy a halhatatlan szó.

Érdemes megfigyelni, hogy különböző neves enciklopédiák hogyan nyilatkoznak a lélekről:

„ Az Ósz.-ben [Ószövetségben] nem választható szét a test és a lélek. Az izraelita tárgyilagosan látta a dolgokat, a maguk teljességében, így az embert személynek, és nem összetett dolognak tekintette. A nepeš [ne′fes] kifejezés — jóllehet mi a lélek szóval fordítjuk — sohasem jelent a testtől vagy személytől különálló lelket . . . A [pszü·khé′] kifejezés a nepeš megfelelője az Úsz.-ben [Újszövetségben]. Jelentheti az életelvet, magát az életet vagy az élőlényt” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XIII. köt., 449—50. o.).

„ A test feloszlása után tovább élő lélekbe vetett hit inkább filozófiai vagy teológiai spekuláció, mintsem egyszerűen hit dolga, és ezért a Szentírás sehol sem tanítja kifejezetten” (The Jewish Encyclopedia. [1910] VI. köt., 564. o.).

Az Official Catholic Teachings című könyv azt mondja, hogy az egyház azért ragaszkodik a halhatatlan lélek hittételéhez, mert ha nem hinne benne, azzal „értelmetlenné és céltalanná tenné az imádságait, temetési szertartásait és a halottak érdekében végzett vallási aktusait”.

Honnan ered akkor ez a kereszténynek vélt tanítás? Az apologéták kiforgatták a Bibliának ezt a tanítását, elegyítették Platón filozófiájával. Platón szerint a lélek különáll a testtől, láthatatlan és halhatatlan. Minucius Felix még azt is bizonygatta, hogy a feltámadásba vetett hit Püthagorasznak a lélekvándorlásról szóló tanításából ered. A görög filozófia igencsak eltérítette az apologétákat a Biblia tanításaitól!

Öngyilkosság- Isten erősen elítéli, mivel az élet ajándék a teremtőnktől és nem szabad ilyen tiszteletlenül elvetni. Bármilyen nehézségeket is éljünk át az életben, az még mindig jobb annál, mintha nem élnénk.

A halállal kapcsolatban pontosan mi érdekel? Ez egy elég nagy téma, többnapos lelkigyakorlatokat szoktak e köré szervezni, napokig lehetne róla mit mondani.

Az öngyilkosságról ezt mondja a Katolikus Egyház:

2280 Mindenki felelős a saját életéért Isten előtt, aki azt neki adta. Ő az élet szuverén Ura. A mi feladatunk, hogy hálával elfogadjuk és megőrizzük az Ő dicsőségére és lelkünk üdvösségére. Az Isten által ránk bízott élet kezelői, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk vele.

2281 Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével.

2282 Ha azzal a céllal követik el, hogy példaként szolgáljon, mégpedig az ifjúság számára, az öngyilkosság a botránkoztatással súlyosbodik. Az öngyilkosságban való önkéntes együttműködés ellenkezik az erkölcsi törvénnyel.

Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét.

2283 Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el.

(Katolikus Katekizmus)