Van, aki össze tudja foglalni a Buddhizmus lényegét?

Csatlakozom Hazrdteam-hoz.

sokszor irtunk már ebben a témában.

De különben a Budhizmusban nincsenek Isteni elvárások, csak egy ember képtelen látomásai.

*** br1-H-Ax 8. rész Megvilágosodás, amely szabadulást ígért ***

SZINTE alig tudunk róla valami biztosat. A hagyomány szerint Sziddhártha Gautamának nevezték, herceg volt, és körülbelül 600 évvel Krisztus születése előtt, az észak-indiai Sákja királyságban született. Sákjamuninak (a sákják bölcsének) és Tathágatának nevezték — ez a cím bizonytalan jelentésű. Legtöbben azonban közismert nevén: a Buddha néven ismerjük.

Gautama hercegi palotában nőtt fel. Huszonkilenc évesen hirtelen rádöbbent, mekkora a körülötte levő nyomorúság. Magyarázatot keresett arra — amire egyébként ma is számos őszinte egyén szeretne magyarázatot kapni —, mi az oka a gonoszságnak és a szenvedésnek. Elhagyva feleségét és csecsemőkorú kisfiát, a pusztába menekült, ahol hat évig aszkétaként élt. Töviseken feküdt és egy ideig naponta csak egyetlen rizsszemet fogyasztott. De ez nem hozta meg számára a megvilágosodást.

Körülbelül 35 éves korában elhatározta, hogy mérsékeltebb megszorításokkal fog élni. Ezt az életmódot nevezte el középső útnak vagy ösvénynek. Fogadalmat tett, hogy mindaddig nem mozdul el a fügefa alól, amíg el nem nyeri az igazi megvilágosodást. Egy éjjel látomásai voltak, s utána azt érezte, hogy végre elérte a célját. Attól kezdve a Buddha nevet viseli, aminek jelentése „megvilágosodott”. De Gautama nem sajátította ki magának ezt a címet. Ezért határozatlan névelőt használunk a cím előtt, ha az másra vonatkozik: egy buddha, viszont határozott névelőt használunk, ha magára Gautamára vonatkozik: a Buddha.

A megszabadulás útja

Indra és Brahma hindu istenek állítólag arra kérték Buddhát, hogy mondja el újonnan talált igazságait másoknak. Ezt meg is tette. Jóllehet Buddha átvette a hinduizmus türelmességét, amely elismerte azt, hogy minden vallásban van valami jó, de elutasította a kasztrendszert és a sok állatáldozatot. Azt az állítást is elvetette, hogy a hindu Védák isteni eredetű szent iratok lennének. És bár Isten létezésének a lehetőségét nem tagadta, de egy teremtő Isten fogalmával nem értett egyet. Az oksági törvénynek — magyarázta Buddha — nincs kezdete. És ő továbbment mint a hinduizmus, mert első prédikációjában állítólag ezt ígérte: „Ó, szerzetesek, ez a középső ösvény, amelynek megismerése éleslátást ad, elvezet a bölcsességhez, az pedig a nyugalomhoz, a magasabb megismeréshez, a tökéletes megvilágosodáshoz és a nirvánához.”

’Mi az a nirvána?’ — kérdezhetnéd. „Nehéz erre a kérdésre olyan választ adni, amely valamiképp ne lenne helyes — mondja Will Durant történész —, mivel a Mester ezt a pontot homályban hagyta és követői e szónak mindenféle elképzelhető jelentést adtak.” „Nincs egységes buddhista nézet — mondja egyetértően a The Encyclopedia of Religion —, mert a kultúrától, a történelmi korszakoktól, a nyelvtől, az iskolától és még az egyes személyektől függően is változik.” Az egyik író „a teljes vágynélküliséget, az üresség időtlen végtelenségét” érti ezen . . . „a halál örök nyugalmát, újraszületés nélkül”. Mások a szanszkrit „kioltani” jelentésű gyökérszó értelmére utalva azt mondják, hogy a nirvána olyan, mint a láng, amely kialszik, ha nincs, ami a lángot táplálja. Mindenesetre a nirvána megszabadulást ígér.

A Buddha a megszabadulás elnyerésének szükségességét négy nemes igazságban összegezte: Az élet kín és szenvedés; mindkettő az életvágyból, az érzéki vágyak kielégítésére irányuló törekvésből fakad; a bölcsesség útja az, ha elnyomjuk magunkban ezt a sóvárgást; az erre szolgáló módszer a nyolcas út: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás és a helyes elmélyedés követése.

Külföldön siker, saját hazájában kudarc

A buddhizmus kezdettől fogva jó fogadtatásra talált. A korabeli materialisták, más néven a csarvakák csoportja már egyengette a buddhizmus útját. Ők is elvetették a hinduizmus szent iratait, gúnyolódtak az Istenbe vetett hit gondolatán, és általában tagadták a vallást. Befolyásuk tartós volt, és Durant szerint maguk mögött hagytak „egy űrt, amely szinte kényszerítőleg hatott egy új vallás létrejöttére”. Ez az űr és „a régi vallás szellemi hanyatlása” vezetett az akkori két nagy reformmozgalom: a buddhizmus és a jainizmus kialakulásához.

Az időszámításunk előtti III. évszázad közepén Asóka király, akinek birodalma felölelte az indiai szubkontinens legnagyobb részét, sokat tett a buddhizmus elterjesztése terén. Szorgalmazta a buddhizmus misszióját, és e célból misszionáriusokat küldött Ceylonba (Srí Lanka) és lehetőség szerint más országokba is. Időszámításunk első évszázadaiban a buddhizmus Kínában is elterjedt. Onnan Korea közvetítésével Japánba is eljutott. Időszámításunk VI. és VII. századára Kelet- és Délkelet-Ázsiában mindenütt megtalálható volt. Ma több mint 300 millió buddhista él világszerte.

Már jóval Asóka király uralkodása előtt terjedésnek indult a buddhizmus. „Az i. e. IV. század vége felé a buddhista misszionáriusok eljutottak Athénba” — írja E. M. Layman. Majd hozzáfűzi, hogy a kereszténység megalapítása után az első keresztény misszionáriusok — bárhová mentek — mindenütt beleütköztek a buddhista tanításokba. Sőt amikor az első katolikus misszionáriusok Japánba érkeztek, egy új buddhista szekta képviselőinek tartották őket. Hogyan lehetett ez?

Nyilvánvalóan sok közös vonás volt a két vallásban. Durant történész szerint „az ereklyék imádata, a szenteltvíz használata, a gyertyák, a tömjén, a rózsafüzér, a papi ruhák, a holt nyelven mondott liturgiák, a szerzetesek és apácák, a szerzetesi tonzúra, a papi nőtlenség, a gyónás, a böjtök, az emberek szentté avatása, a tisztítótűz és a halottakért mondott misék” mindkét vallásban megtalálhatók. Hozzáteszi még, hogy mindezek a dolgok, „minden valószínűség szerint előbb voltak meg a buddhizmusban”. A buddhizmus, amint mondják „ötszáz évvel megelőzte a római katolikus egyházat ezeknek a szertartásoknak és szertartási formáknak a kialakításában és használatában, amelyek mindkét vallásban megtalálhatók”.

Layman szerző a közös eredetre utal, midőn magyarázatot fűz ezeknek a hasonlóságoknak a kialakulásához. Ezt írja: „A keresztény korszakban . . . a pogány befolyások már érvényesültek a buddhizmus imádati formái révén . . . Valószínűleg kialakultak olyan vallási szokások is a keresztény egyházban, amelyek [szintén] pogány befolyásra vezethetők vissza.”

A buddhizmus világszerte elért nagy sikere ellenére, saját otthonában súlyos kudarcot vallott. Ma India lakosságának alig 1 százaléka buddhista, 83 százaléka hindu. Az ok nem eléggé világos. Lehet, hogy a buddhizmus annyira toleráns volt, hogy egyszerűen újra beleolvadt a hagyomány tisztelő hinduizmusba. Az is lehet, hogy a buddhista szerzetesek elhanyagolták a laikusok vezetését. A legdöntőbb persze az iszlám térhódítása volt Indiában. Muzulmán uralom jött létre, és különösen Észak-Indiában sokan áttértek az muzulmán vallásra. A XIII. század vége felé a lakosságnak körülbelül egynegyede muzulmán volt. Közben sok buddhista visszatért a hinduizmushoz, mivel valószínűleg ezt alkalmasabbnak találta az iszlám támadás ellensúlyozására. A toleráns hinduizmus szívélyesen ölelte keblére a buddhistákat, és azzal könnyítette meg visszatérésüket, hogy istennek kiáltotta ki a Buddhát, Visnu testet öltött alakjának!

A sokarcú Buddha

„Buddháról az első szobrokat a görögök készítették” — írja E. M. Layman. A buddhisták azt állítják, hogy ezeket a szobrokat nem imádják, ezek csupán elősegítik nagy Tanítójuk iránti odaadásuk, tiszteletük még nagyobb mértékű kimutatását. E szobrok között láthatók álló Buddhák, de legtöbbjük ülve ábrázolja, keresztbe tett lábbal, talpával felfelé. Amikor kezei egymáson vannak, akkor elmélkedik, amikor jobb kezét állához emeli, akkor áldást oszt; és amikor jobb kezének hüvelykujja érinti a mutatóujját, illetve mindkét keze keresztbe van téve a mellén, akkor tanít. A fekvő állapot azt a pillanatot örökíti meg, amikor Buddha éppen a nirvánába jut.

Miként többféle módon ábrázolják a testhelyzetét, akként a tanításában is különbségek mutatkoznak. Állítólag 200 évvel halála után, a buddhizmusnak már 18 féle változata létezett. Ma, 2500 évvel Gautama „megvilágosodása” után, számos buddhista értelmezés van arról, miként lehet a nirvánába jutni.

Erik Zürcher, a hollandiai Leideni Egyetem tanára kifejti, hogy „a buddhizmuson belül háromféle alapirányzat van, mindegyiknek megvan a maga sajátos tanbeli felfogása, kultikus gyakorlata, szent irata és ikonográfiai hagyománya”. Ezeket az irányzatokat a buddhista terminológiában szekereknek nevezik, melyek hasonlítanak a komphajókhoz, amelyek az élet folyóján szállítják át az embereket, míg végül is eljutnak a megszabadulás partjára. Azután a szekeret biztonságosan el is lehet hagyni. A buddhisták azt vallják, hogy az utazás eszköze — lehet bármilyen fajta eszköz — nem lényeges. Az a lényeges, hogy valaki célhoz érjen.

Ezek a szekerek magukban foglalják a theravada buddhizmust, amely Buddha tanításához szorosan ragaszkodik, és ez különösen Burmában, Srí Lankában, Laoszban, Thaiföldön, Kampucheában (mai nevén Kambodzsa) erős. A mahajána buddhizmus, amely különösen Kínában, Koreában, Japánban, Tibetben és Mongóliában hódított tért, liberálisabb és tanításait oly módon dolgozta át, hogy az minél több emberhez eljusson. Ezért ezt a „nagy szekér”-nek nevezték el, ellentétben a theravadával, amelyet a „kis szekér”-nek neveznek. A vadzsrajána, a „gyémántszekér”, amely tantrizmus vagy ezóterikus buddhizmus néven ismeretes, a szertartást összekapcsolta a jóga gyakorlásával, mert feltételezhetőleg ezáltal gyorsabban eljuthat valaki a nirvánába.

Ez a három irányzat azután tovább forgácsolódott több apró iskolára. Ezek bizonyos lényeges elemeket másképpen értelmeztek, ami gyakran abból fakadt, hogy a buddhista írások bizonyos részeire különleges hangsúlyt fektettek. És mivel „a buddhizmusra — ahogy Zürcher fejtegeti — a helyi szokások és nézetek több-kevesebb befolyást gyakoroltak”, így ezek az iskolák hamarosan számos új, helyi szektát hoztak létre. A kereszténységhez hasonlóan, amely több ezer szektára és alcsoportra oszlott, a Buddha — képletesen szólva — sokarcú lett.

A buddhizmus és a politika

A júdaizmushoz és a névleges kereszténységhez hasonlóan, a buddhizmus sem elégedett meg a vallási tevékenység körével, hanem megpróbált formálólag hatni a politikai gondolkodásra és viselkedésre. „A buddhizmus és a politikai tevékenység első ízben Asóka [király] uralma alatt olvadt egybe” — mondja Jerrold Schecter. A buddhizmus politikai tevékenysége napjainkban is megmutatkozik. 1987 második felében 27 tibeti buddhista szerzetest letartóztattak Lhászában, mivel részt vettek egy Kína-ellenes tüntetésben. Az 1960-as években a buddhizmusnak a vietnami háborúba való belekeveredése Schectert erre a következtetésre késztette: „A középső út békés ösvénye az utcai tüntetésekre jellemző újfajta erőszakos cselekmények irányába terelődött . . . Ázsiában a buddhizmus lángokban megnyilvánuló hit.”

A nyugati világban egyesek, kiábrándulva az ott tapasztalt siralmas politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi állapotok miatt, a keleti vallások, többek között a buddhizmus felé fordulnak magyarázatért. De kínálhat-e megfelelő megoldást a „lángokban megnyilvánuló hit”? Ha Emerson ismérvét vesszük alapul, hogy „a vallás próbaköve az . . . mennyi mindent tud megmagyarázni”, nos, ennek fényében hogyan ítélhetjük meg Gautama megvilágosodását? Vajon Ázsia más vallásai jobbnak bizonyulnak? A következő részben, amelynek címe: „Az igaz út keresése Távol-Keleten”, erre kapunk majd részletesebb felvilágosítást.

[Bekeretezett rész a 38. oldalon]

Néhány adat a buddhizmussal kapcsolatban: emberekről, helyekről és dolgokról

Adam’s Peak [Ádám-csúcs]: Szentnek tartott hegy Srí Lankában; az egyik kőben állítólag a buddhisták szerint Buddha, a mohamedánok szerint Ádám, a hinduk szerint Siva lábának a lenyomata látható.

Bódhi-fa: Az a fügefa, amely alatt Gautama Buddhává lett; „bódhi” jelentése: „megvilágosodás”; a fa egyik sarja állítólag még ma is létezik és Anuradhapurában, Srí Lankában tisztelettel övezik.

Buddhista szerzetesek: Jellegzetes ruhájukról lehet őket felismerni, a buddhizmusban jelentős személyek; fogadalmat tesznek, hogy csak az igazat mondják, együttérzést tanúsítanak emberek és állatok iránt; koldulásból szerzik meg a napi eleségüket, kerülik a szórakozásokat és szűzi életet élnek.

Zsömle/lány