Ha Isten megadná nektek a választást, mi mellett döntenétek?

Természetesen azt választanám, hogy még egy darabig eléldegélek valahogy itt a halandóságban, utána pedig majd üdvözülök és örökre boldog leszek. Az indok: inkább 70-80 évig szeretnék "eltengődni" és mindörökkön örökké boldognak lenni, mint fordítva.

25L

Meglepődnék, mert én Istent nem ilyennek ismerem...

Pál apostol írja, most hirtelen nem tudom, hogy hol, de valami olyasmit, hogy mindenkinek megvan a maga kegyelmi ajándéka, még ebben az életben.

Tehát Isten egyáltalán nem várja el, hogy szenvedjünk, hogy aztán majd az örök életben bepótoljunk mindent. Ez persze nem azt jelenti, hogy az Istennel járó embernek minden megadatik, amire csak kinyitja a száját, de igenis képes tökéletesen boldog életet élni, mert látja, hogy a megpróbáltatásoknak is megvan a maga értelme, és Isten azt is a javára tudja váltani. Én legalábbis így élem meg, és elmondhatom, hogy boldog vagyok, elégedett vagyok az életemmel. :)

Szia!

Természetesen a másodikat választanám, mert nem magamat akarom szolgálni az életemmel, hanem a teremtőmet, mert szeretem őt.

Amúgy a történeted engem Báruk történetére emlékeztet: Jeremiás 45 fejezetet.

38/f - ez neked miért fontos?

Én szerintem teljesen mindegy mit választok, bármit választhatok, mert Isten ilyen:

„könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.”

Jézus is így fogalmaz:

„Az én juhaim ... soha örökké el nem vesznek és senki ki nem ragadja őket az én kezemből!” (János 10, 27-28) Tehát más szóval: Biztos az üdvösség, és éppen azért biztos, mert nem én­tőlem függ, hanem mert Isten kegyelméből van!

Nem megfelelés kérdése. Ebből az is következhet, hogy valaki tökéletesen megpróbál megfelelni a vallási elvárásoknak, de Isten valami miatt nem kedveli.