Egy vallás választhat el családot? Van értelme?

Ez nem a vallás hibája, hanem az emberé.

Hogy jöhet fel minden vitánál a vallás? Min vitatkoztak?

A másik fél álláspontját ismered? Kidobták az x éves lányt? Mire mondták neki azt, hogy el mehet ahová csak akar, ha ők nem tetszenek neki?

Az első jól írta.

Általában az ilyen embereknek csak egy jól kinéző máz a vallás, semmi több.

Sajnos igen.

ezt maga Jézus is megmondta, hogy lesz ilyen.

De mint az előttem szólók kifejtették, ez az ember hibája nem a hité.

Ha valaki a szeretetre hivatkozik a "vallásában" olvassa el a korintusi levélben a szeretet himnuszát, és tartson önvizsgálatot, a leírtak szerint tartja e be?

Zsömle/lány

"Aki kitagadja a gyermekét, az nem az Úrnak tetsző módon cselekszik"

Pedig mennyi vallás kitagadja gyermekét. (Kiközösítik)

Alaposan ismerni kellene a konkrétumokat, ill. minden érintett fél véleményét, álláspontját ahhoz, hogy valami fogalmunk is legyen az egészről; mert ezek a dolgok általában nem olyan egyszerűek ám...

Azt tudni kell minden ilyen ügynél, hogy az éremnek mindig két oldala van. Vagy ahogy egy családokkal foglalkozó amerikai pszichológus mondta: A palacsintának mindig két oldala van, bármilyen lapos is.

A római jogban az egyik alapelv volt a "Hallgattassék meg a másik fél is" (= Audiatur et altera pars). Tehát a másik felet, az ellenvéleményt is meg kell hallgatni, és csak mindkét fél meghallgatása után szabad ítélni.

Ugyanez az alapelv megtalálható a Bibliában is, mégpedig a Példabeszédek könyvében, ami azt írja, hogy egy vitás ügyben mindig csak addig tűnik úgy, hogy az egyik félnek van igaza, amíg el nem jön a peres fele...

Ha valóban csak amiatt akarják kirakni, mert a gyerek nem követi a szülők vallását, az tényleg gáz. (Gondolom, kereszténységről van szó, mert azt szokták a szeretet vallásaként emlegetni.)

De én így látatlanban azt mondom, hogy - optimális esetben - szerintem ez max. csak egy ok lehet a sok közül.

Ezernyi kisebb-nagyobb nézeteltérés, vita és veszekedés, egymásnak okozott sérülések, lerendezetlen ügyek stb. vezethetnek odáig sok év után (vagy kevesebb, de nagyobb súlyú dolgok rövidebb idő alatt is), hogy egy szülő meghozzon egy ilyen súlyos döntést. (Persze itt most a valóban hívő keresztény, szerető szülőkre gondolok, nem a látszatvallásosakra.)

A 6. válaszolóval ellentétben én azt gondolom, hogy a két dolog ritkán ugyan, de összeférhet. Akármennyire keresztények is a szülők, adott esetben nem kötelesek a végtelenségig (el)viselni a gyerekükkel kapcsolatos problémákat, nehézségeket, fájdalmakat, egyebeket; különösen, ha a gyerek szándékosan visszaél a szülei jóságával, türelmével. A kapcsolat helyrehozásához is mindegyiküknek akarnia kell azt, és tenni a helyreállásért; az egyik fél egyedül hiába erőlködik, a változáshoz, helyreálláshoz ez nem elég. Ha pedig senki és semmi nem segít, akkor sajnos nem marad más megoldás... :(

Az pedig, hogy ki miatt történt "a fő dolog", ill. hogy ki miben és mennyire hibás, csak ritkán annyira egyértelmű, hogy csak úgy ki lehessen mondani, meg lehessen ítélni. Te a haverja vagy az ismerősödnek, kérdező, így valószínűleg főleg az ő egyoldalú elmondása alapján ítélsz; és pluszban befolyásolnak az iránta táplált érzelmeid is, meg persze a korosztályok közötti ellentétek is. De közel nem biztos, hogy a teljes kép ismeretében is ugyanez lenne a véleményed. Sőt, majdnem biztos vagyok abban, hogy a szülők barátai, akik az ő oldalukról ismerik a történteket, és velük szemben elfogultak egy kicsit, nekik adnak inkább igazat; hacsak nem egyértelműen a szülők a sárosak... Optimális esetben persze mindenki törekszik az objektivitásra, de ez ritkán szokott így lenni.

Én azt gondolom, hogy ha még nem túl késő, meg kellene próbálni rendezni a helyzetet, akár külső segítség igénybevételével is; de persze csak akkor, ha mindkét fél (a gyerek és a szülők is) akarják ezt, és hajlandóak tenni is a javulásért. Még ekkor sem egyszerű a dolog, elég hosszú ideig eltarthat, de legalább megvan az esély... :)

Üdv. :)