Imádkozhatok Jézushoz? Lent.

Hol van, hogy az Atya nagyobb Jézusnál?

1Kor 15:25 Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

1Kor 15:26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

1Kor 15:27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.

1Kor 15:28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Egyek, hogyan is?

Ján 17:21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Istennek hívja az írás. Te ezen csodálkozol?

Ján 10:34 Felele nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Zsolt 82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Jézus nem buzdított vagy tanított senkit arra hogy hozzá imádkozzanak, de nem is tiltott senkit sem attól el hogy leboruljon a lábainál, mert a Fiút is csak hitre jutva lehet imádni és tisztelni, és aztán lehet Őáltala járulni az Atyához bizalommal, mert az Atya is olyan imádókat keres akik igazságban (Krisztusban) és szellemben (Isten Szelleme által) imádják.

Zsolt 2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak!

Héberül az imádás leborulást jelent(arcra esés, külső testhelyzet változást), latinul pedig csókolást.

Ha a teljes szívedet kitárod Krisztus előtt és imádkozol hozzá, akkor nem egy bálvánnyal beszélsz, nem egy tökéletlen teremtménnyel, hanem a láthatlan, örökkévaló Isten feltárulkozó alakjával (képmásával). Csak kézzel alkotott szobrokat meg képeket bűn csókolgatni, de az örökkévaló Atya láthatóvá váló formáját imádni egyáltalán nem bálványimádás, ezért olvassuk az evangéliumokban hogy sokan leborultak előtte a földi szolgálata alatt, de az Ószővetségben is... Ha Te is így hiszel, akkor most is imádkozhatsz a Fiúhoz, hiszen egyek az Atyával, de a lényeg a protokoll, hogy Jézus nevében kell imádkozni, mert a hívők képviselik most Jézust itt a földön:

Ján 14:14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Az angyalok is imádják:

Zsid 1:6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

A Jelenések könyve 5. fejezete szerint a szentek imádságait aranypoharakba gyűjtik a mennyben, és egy jelenetben feltárja a Biblia hogy Isten trónja előtt a négy szellemi lény és a huszonnégy vén (a mennyei parlament) leborul a Bárány előtt, a kezeikben aranypoharakkal, melyben a szentek imádságai vannak, és elkezdik magasztalni Őt. Egyedül a királyiszékben ülő(az Atya) és a megöletett Bárány méltó a mennybeli teremtmények szerint az imádásra. Csak Isten lehet olyan egyedüli, hogy méltó legyen az imádásra.

Zsid 10:21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

Zsid 10:22 Járuljunk hozzá (közeledjünk hozzá) igaz szívvel, hitnek teljességével...

Kedves 15-ös válaszoló!

Bocsánat, ha nem voltam érthető.

Én nem imádkozom JézusHOZ, hanem az ő nevében az Istenhez. Ez számomra annyit jelent, hogy csak az ő áldozata révén léphetek egyáltalán az Isten színe elé, és ő az a tökéletes közbenjáró is, aki az én tökéletlen imádatomat és könyörgésemet megtisztítja, és jó illatként viszi a Mindenható elé.

A fáraós példát nem én mondtam ugyan, de egyetértek vele. Ebben a korszakban, ezen a világon most nem az Atya az, aki végrehajt dolgokat, hanem az Ő Felkentje cselekszik (általa teremtett is mindent), akinek minden hatalmat megadott mennyen és földön. Így valójában nekünk külön már nem kell Jézustól kérnünk semmit, hiszen ha Isten elé tárjuk a szívünket, Aki az egyedüli forrása minden jónak, azt mindenképpen a Krisztus fogja megkapni feladatként, hiszen az ő kezébe adott bennünket a mennyei Atya. Azonban ő semmit sem cselekszik magától, hanem ahogyan az Istennél látta és tanulta, és nem is a saját erejéből, hanem az Istenéből.

Ugyanígy Józsefnek sem saját tulajdona volt a tárház és a benne levő gabona, mégis ő adta ki annak, aki a Fáraótól kért. Amúgy a Fáraó utasítása sem az volt, hogy miután tőle kértek, menjenek Józsefhez és újra kérjenek tőle is, hanem hogy ""a mit mond néktek, azt míveljétek"". Ez teljesen igaz a Krisztusra, akire, ahogy idéztem, hallgatnunk kell.

munyamunya!

És miután Józsefhez mentek, nem szóltak semmit? Fáraó (Isten) azt mondja, hogy menjünk Józsefhez (Krisztushoz) és nem kell semmit szólnunk? Az említett idézet után valóban az van, amit te idéztél, de a történet folytatásában Józsefhez mentek, és vele beszéltek. Tehát, ha a párhuzam bibliai párhuzam abban a tekintetben, ahogy Krisztus mondta, hogy az írások róla szólnak, akkor Józseftől (Krisztustól) kellene kérnünk. Ezért említettem, hogy a kérdésre vonatkoztatva nem egyértelmű, és félreérthető a példa.

Értem a párhuzamot, és már tettem is célzást rá, hogy nagyon érdekes, de a kérdésre NEM válaszol sem a párhuzamot felhozó kedves válaszoló, sem az előbbi válaszodig te sem. Engedelmeddel/engedelmetekkel ennek adtam hangot. Tehát annyi az egész, hogy bármit kérünk, annyit kell belecsempézni a mondatainkba, hogy Jézus Krisztus nevében? Szerintem azért ennél ugye többről van szó? Nem a beszédeink által leszünk megítélve, hanem a cselekedeteink, és annak forrása, a hitünk szerint.

A szívek és vesék vizsgálója által.

De köszönöm, hogy megmagyaráztad az előbbiben a párhuzamot...

Sziasztok.

Az eszembe jutott, hogy semelyik ilyen példát nem lehet a végletekig ráhúzni, mivel csak példa, és csak tört kép. E-szerint, pl. a Fáraó valójában egy istentelen birodalom királya, az Egyiptomié, ami ellensége Isten népének, igazságának, törvényének, mint tudjuk számtalan állat formájú istene vala, amit imád is. stb. Ez igaz volt József korában is. Valószínűleg a fáraó is idegen isteneknek hajbókolt. Ez viszont nem igaz Istenre, se Krisztusra. Sőt Krisztus esetében van még egy két prófécia, aminek be kell teljesülnie, pl. ennek:

"Héb. 1.6 Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: "Boruljanak mind lába elé Istennek angyalai."

Mi pedig test szerint nem ismerjük Krisztust, nem tudunk a lába elé borulni (kivéve, ha maga láthatóvá nem teszi magát, mint Pál, vagy István esetében), hanem ígéret, hogy találkozunk vele a feltámadásunkkor, és akkor mindez beteljesül. Ezt nem tudom pl. hova tenni a Fáraó és József példájában, de lehet, hogy nem is kell. A szemléltetést azért tartom jónak, mert megmutatja, hogy mit jelent a hatalommal való felruházás (Név), és hogy azon nem változtat, hogy ki a Király, sőt azon se, hogy a királyhoz kiáltanak első helyen a népek. Ez egyrészt kifejezi, hogy ki az első, a király válasza pedig kifejezi, hogy ki az első számú felhatalmazott, vagy felkent, aki mindent végbevisz. De pl. Krisztus papi funkcióját már kevésbé mutatja, itt pedig elsősorban az Istenhez való imádkozásról van szó. Azt pedig tudni lehet (és ez már nem példa) hogy Krisztus főpap a mennyei szentélyben. A papok feladata pedig, hogy imádkozzanak, közbenjárjanak a népért, vagy hogy felvigyék a nép áldozatát a szentélybe, és áldást osszanak a népnek.

Tehát amíg a nép imádkozik kinn az szentélyen kívül Istenhez, a főpap bemegy a szentélybe és végzi az égőáldozatot, és annak füstje felszáll a mindeneken Uralkodó elé. A főpap feladata ez esetben, hogy az imádság illendő módon szálljon fel, nem pedig az, hogy fogadja az imádságot, mint az imádság célja, vagy hogy... papokhoz nem imádkoztak, hanem a pap segéd ez esetben, az imádságban. A közbenjárást is valami ilyesmire teszem, hiszen mondja valahol, pl:"És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.", vagy az angyalok is valami ilyet tesznek, hogy gyűjtik a szentek imádságait.

Bár talán annyit azért lehet látni József esetében, hogy a fáraónak tartozik elszámolással, és nem mindenben ő dönt (abban dönt, amiben neki joga van dönteni, és ez pl. a gabona kiosztása, és ami ezzel kapcsolatos, még törvényt is hoz), hanem: pl. amikor Jákób és testvérei megérkeznek, akkor a Fáraó elé kell menniük a letelepedésük dolgát, és tőle kell kérniük, neki kell mondaniuk, hogy barompásztorok és a fáraó dönti el, hogy akkor a Gósen földjére menjenek. (ami megegyezik József előzetes szavával, természetesen) Tehát ezt a kérésüket Jákóbnak és testvéreinek a fáraó elé kellett terjeszteniük, hiába volt József az elsőszámú felhatalmazott Egyiptomban. Ez jutott még eszembe...