Elképzelhető, hogy a morfizmusból fejlődött ki a kereszténység?

"A gnosztikus keresztény hagyományban Orpheusz szinte kezdettől fogva Krisztus eszményi, a történelmi időből teljes mértékben kiszakítható párjaként élt, akinek mítosza a megváltásnak ugyanarra a hármas narratívájára, a halál, a feltámadás és az újjászületés ciklikus fordulatára épül, mint Krisztusé, ahogyan a kereszthalál misztériumában is osztoznak. Orpheusz mítoszköre már a kereszténység kialakulásának idején vagy azt megelőzően kibővült Dionüszosz keresztre feszítésének és Ariadné mennybemenetelének történetével, ami önmagában is arról árulkodik, hogy a kereszténység és az orfizmus bizonyos megjelenési formáiban nagyon nehezen választható el egymástól. Miközben a születő egyház és az egyházszervezésben döntő szerepet játszó Pál leveleiben folyamatosan vitatkozott az őskeresztény közösségekben terjedő gnosztikus tanokkal és szokásokkal, teológiájában és retorikájában maga is nagyon sokat kölcsönzött az orfizmus szimbolikájából és tanításaiból, amelyek a középkor kezdetére ingadozásokkal ugyan, de sokféleképpen beépültek a nyugati és a keleti kereszténység tradíciójába, miközben a gnoszticizmus szélsőséges megnyilvánulásait üldözték. "

Erre gondoltam.