Buddha, Indiai szimbólumok?

Ezen a linken Buddha eleterol es tanitasairol olvashatsz, le is toltheted a konyvet:

[link]

Tovabba ezen a linken talalsz tobb konyvet Buddharol es tanitasairol, szinten letolthetoek:

[link]

Buddhizmus — A megvilágosodás keresése Isten nélkül

Buddha fogantatása és születése

Figyeljük meg például a következő szemelvényeket a páli nyelvű kánon részét képező Jataká-ból és az i. sz. második századi szanszkrit nyelvű, Buddha életéről szóló Buddha-csaritá-ból! Az első beszámoló arról szól, hogy Buddha édesanyja, Maha-Májá királyné hogyan foganta őt álomban.

„Négy őrző angyal jött, felemelte őt a dívánnyal együtt, és elvitte őt a Himalájára . . . Azután ezen őrző angyalok feleségei jöttek, elvezették őt az Anotatta-tóhoz, s ott megfürdették, hogy lemossák róla az emberi szennyet . . . Nem messze onnan van az Ezüst-hegy, s annak csúcsán az aranypalota. Ott fejrészével kelet felé elhelyeztek egy isteni díványt, s arra lefektették a királynét. Ekkor a leendő Buddha csodálatos fehér elefánttá változott . . . felment az Ezüst-hegyre . . . jobb oldalával a dívány felé fordulva, háromszor körüljárta azt, megérintette édesanyja jobb oldalát, s mintegy belépett az ő méhébe. Így történt a fogantatás a nyári napfordulati ünnepség idején.”

8 Amikor a királyné elmondta álmát férjének, a királynak, az hívatott 64 kitűnő hindu papot, enni adott nekik és felöltöztette őket, majd kérte tőlük az álom megfejtését. A papok magyarázata így hangzott:

„Légy nyugodt, ó nagy Király! . . . Fiad születik. Ha az otthoni életet választja majd, király lesz, a világ ura; ha azonban elhagyja otthonát és visszavonul a világtól, buddha lesz, elűzi a bűn felhőit és a világ ostobaságát.”

9 Azután állítólag 32 csoda történt:

„Akkor szinte egyetlen csapásra megingott, megremegett és megrázkódott mind a tízezer világ . . . Minden pokolban kialudt a tűz; . . . minden embernek megszűnt a betegsége; . . . minden hangszer megszólalt, jóllehet senki nem érintette meg őket; . . . a nagy óceánban édesvíz volt; . . . a tízezer világ mindegyike olyan lett, mint megannyi koszorú, telve a legnagyobb pompával.”

10 Azután a „sal”-fák kertjében, amelynek neve Lumbini-kert volt, igen szokatlan módon megszületett Buddha. Amikor a királyné meg akarta fogni a ligetben lévő legmagasabb „sal”-fa egyik ágát, a fa lehajolt hozzá. A királyné megkapaszkodott az ágban, s állva szülte meg a fiát.

„Úgy jött elő anyja méhéből, mint ahogy egy prédikátor a szószékről vagy egy ember a lépcsőről lejön; mindkét kezét és lábát kinyújtotta, s nyoma sem volt rajta az anyja méhéből származó bármely tisztátalanságnak . . .”

„Amint a [leendő Buddha] megszületett, két lábbal szilárdan megállt a földön, egy fehér baldachin alatt hét lépést tett északnak, elnézett valamennyi égtáj felé, majd semmihez sem hasonlítható hangon így kiáltott: Az egész világon én vagyok a legjobb és a legfőbb; ez volt utolsó születésem; soha többé nem fogok újraszületni.”

i. e. 563-tól kezdődően — Megvilágosodás, amely szabadulást ígért

„Egy vallás vagy filozófia próbaköve az, hogy mennyi mindent képes megmagyarázni” (Ralph Waldo Emerson, XIX. századi amerikai költő).

SZINTE alig tudunk róla valami biztosat. A hagyomány szerint Sziddhártha Gautamának nevezték, herceg volt, és körülbelül 600 évvel Krisztus születése előtt, az észak-indiai Sákja királyságban született. Sákjamuninak (a sákják bölcsének) és Tathágatának nevezték — ez a cím bizonytalan jelentésű. Legtöbben azonban közismert nevén: a Buddha néven ismerjük.

Gautama hercegi palotában nőtt fel. Huszonkilenc évesen hirtelen rádöbbent, mekkora a körülötte levő nyomorúság. Magyarázatot keresett arra — amire egyébként ma is számos őszinte egyén szeretne magyarázatot kapni —, mi az oka a gonoszságnak és a szenvedésnek. Elhagyva feleségét és csecsemőkorú kisfiát, a pusztába menekült, ahol hat évig aszkétaként élt. Töviseken feküdt és egy ideig naponta csak egyetlen rizsszemet fogyasztott. De ez nem hozta meg számára a megvilágosodást.

Körülbelül 35 éves korában elhatározta, hogy mérsékeltebb megszorításokkal fog élni. Ezt az életmódot nevezte el középső útnak vagy ösvénynek. Fogadalmat tett, hogy mindaddig nem mozdul el a fügefa alól, amíg el nem nyeri az igazi megvilágosodást. Egy éjjel látomásai voltak, s utána azt érezte, hogy végre elérte a célját. Attól kezdve a Buddha nevet viseli, aminek jelentése „megvilágosodott”. De Gautama nem sajátította ki magának ezt a címet. Ezért határozatlan névelőt használunk a cím előtt, ha az másra vonatkozik: egy buddha, viszont határozott névelőt használunk, ha magára Gautamára vonatkozik: a Buddha.

. Egyesek jógát és szigorú önsanyargatást javasoltak. Gautama végül a mély meditációt választotta a valódi megvilágosodás eléréséhez.

Voltak olyanok is, akik tudatmódosító szerekkel próbáltak megvilágosodni. Napjainkban például az Amerikai Őslakosok Egyházának a tagjai úgy beszélnek a pejotéról — egy hallucinogén anyagot tartalmazó kaktuszról —, mint ami „a rejtett tudás feltárója”.

A megvilágosodás — mi az?

Miután elnyerte a megvilágosodást és legyőzte kezdeti tétovázását, Buddha elkezdte tanítani másoknak újonnan talált igazságát, a dharmát. Első és valószínűleg legfontosabb prédikációját egy Benáresz közelében levő szarvasparkban tartotta öt bhiksu — tanítvány vagy szerzetes — előtt. Ebben azt tanította: az embernek ahhoz, hogy megtalálja a megmentést, az érzéki gyönyöröket és az aszkétizmust egyaránt kerülnie kell, s a „középutat” kell követnie. Ezenkívül meg kell értenie és figyelembe kell vennie a „négy nemes igazság”-ot (lásd a kiemelt részt a másik oldalon), amely röviden a következőképpen foglalható össze:

1. Minden létezés szenvedés.

2. A szenvedés a vágyból és a sóvárgásból támad.

3. A vágy megszűnése a szenvedés végét jelenti.

4. A vágy megszűnéséhez vezető út a „nyolcszoros út”, ami szabályozza a viselkedést, a gondolkodást és a hitet.

18 Ez a „középút”-ról és a „négy nemes igazság”-ról tartott prédikáció ismerteti a megvilágosodásnak és Buddha összes tanításának a lényegét. (Ezzel szemben vö. Máté 6:25–34; 1Timótheus 6:17–19; Jakab 4:1–3; 1János 2:15–17.) Gautama nem állította azt, hogy prédikációja isteni ihletésű; magának tulajdonította beszédét e szavakkal: „tathágata ismerte fel.” Úgy tartják, hogy a halálos ágyán Buddha ezt mondta tanítványainak: „Egyedül az igazság legyen megmentésetek vezérfonala; ne tekintsetek segítségért magatokon kívül senkire!” Buddha szerint a megvilágosodás tehát nem Istentől jön, hanem azáltal, hogy az ember személyesen fáradozik a helyes gondolkodásmód kialakításán és azon, hogy jó cselekedeteket vigyen véghez.

19 Nem nehéz megérteni, miért fogadták szívesen ezt a tanítást az akkori indiai társadalomban. Azért, mert elítélte egyrészt a hindu brahmanok, vagyis a papi kaszt kapzsiságát és korrupt vallási szokásait, másrészt a jainisták szigorú aszkézisét, valamint más misztikus kultuszokat. Buddha tanításai véget vetettek az áldozatoknak és a rítusoknak, a megszámlálhatatlanul sok istennek és istennőnek, valamint a kasztrendszernek, amely az emberek életének minden területét uralta s a népet rabszolgaságban tartotta. Röviden, ez a tanítás szabadságot ígért mindazoknak, akik Buddha útját követték.

Buddha átvette a hinduizmus türelmességét, amely elismerte azt, hogy minden vallásban van valami jó, de elutasította a kasztrendszert és a sok állatáldozatot. Azt az állítást is elvetette, hogy a hindu Védák isteni eredetű szent iratok lennének. És bár Isten létezésének a lehetőségét nem tagadta, de egy teremtő Isten fogalmával nem értett egyet. Az oksági törvénynek — magyarázta Buddha — nincs kezdete. És ő továbbment mint a hinduizmus, mert első prédikációjában állítólag ezt ígérte: „Ó, szerzetesek, ez a középső ösvény, amelynek megismerése éleslátást ad, elvezet a bölcsességhez, az pedig a nyugalomhoz, a magasabb megismeréshez, a tökéletes megvilágosodáshoz és a nirvánához.”

’Mi az a nirvána?’ — kérdezhetnéd. „Nehéz erre a kérdésre olyan választ adni, amely valamiképp ne lenne helyes — mondja Will Durant történész —, mivel a Mester ezt a pontot homályban hagyta és követői e szónak mindenféle elképzelhető jelentést adtak.” „Nincs egységes buddhista nézet — mondja egyetértően a The Encyclopedia of Religion —, mert a kultúrától, a történelmi korszakoktól, a nyelvtől, az iskolától és még az egyes személyektől függően is változik.” Az egyik író „a teljes vágynélküliséget, az üresség időtlen végtelenségét” érti ezen . . . „a halál örök nyugalmát, újraszületés nélkül”. Mások a szanszkrit „kioltani” jelentésű gyökérszó értelmére utalva azt mondják, hogy a nirvána olyan, mint a láng, amely kialszik, ha nincs, ami a lángot táplálja. Mindenesetre a nirvána megszabadulást ígér.

A Buddha a megszabadulás elnyerésének szükségességét négy nemes igazságban összegezte: Az élet kín és szenvedés; mindkettő az életvágyból, az érzéki vágyak kielégítésére irányuló törekvésből fakad; a bölcsesség útja az, ha elnyomjuk magunkban ezt a sóvárgást; az erre szolgáló módszer a nyolcas út: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás és a helyes elmélyedés követése.

Tea és a buddhista „ima”

Az „imával” való bizonyos hasonlóságai ellenére a buddhizmusban helyesebb „meditációról” beszélni. Az önfegyelem és a mély meditáció különösen a zenbuddhizmusban kap erős hangsúlyt. Ez a buddhista irányzat i. sz. XII. században jutott el Japánba, és alapja egy Ch’an néven ismert kínai buddhista irányzat volt, amely egy indiai Bodhidharma nevű szerzetesig vezethető vissza. Időszámításunk VI. századában ment Kínába és a Ch’an létrehozásánál sok mindent átvett a kínai taoizmusból. Azt mondják, egyszer haragjában levágta mindkét szemhéját, mert boszantotta, hogy elmélkedés közben aludt el. Ezek a földre estek, gyökeret eresztettek, és ebből lett az első teacserje. Ez a legenda az alapja a zenszerzetesek hagyományos teaivásának, akik így akarnak éberek maradni az elmélkedés ideje alatt.

14 Mi volt az előbb említett „fordulópont” Sziddhárta életében? A fordulat akkor történt, amikor először látott egy beteget, egy aggastyánt és egy halottat. Ez a tapasztalat kínzó kérdést vetett fel benne az élet értelmével kapcsolatban: Vajon az ember csupán azért születik, hogy szenvedjen, megöregedjen és meghaljon? Azután állítólag találkozott egy szent emberrel, aki az igazságot keresve lemondott a világ örömeiről. Ez arra indította Gautamát, hogy családját, birtokait és hercegi nevét elhagyva a következő hat évet hindu tanítók és guruk között töltse. Tőlük várta a választ, de mindhiába. A beszámolókban az áll, hogy átadta magát a meditációnak, böjtölt, gyakorolta a jógát és szigorú aszkéta életet élt. Mégsem találta meg az elmebeli békét, s nem jutott el a megvilágosodásra.

15 Végül is megértette, hogy a szigorú aszkézis éppen olyan haszontalan volt, mint korábbi élete a teljes bőségben. Attól kezdve követte a — saját elnevezése szerinti — „középutat”, s kerülte mind az egyik, mind a másik szélsőséges életmódot. Meg volt győződve arról, hogy létezik válasz a kérdésére, de azt csak a meditáció által találhatja meg. Ezért letelepedett egy „pipal”-fa, vagyis egy indiai fügefa alá, és átadta magát a meditációnak. Négy hétig (egyesek szerint hét hétig) állhatatosan folytatta azt, ellenállva Mára, az ördög valamennyi támadásának és kísértésének, míg végül állítólag felülemelkedett minden ismereten és minden megértésen. Akkor érte el a megvilágosodást.

16 Ily módon Gautama — a buddhista terminológia kifejezésével élve — a Buddhává, azaz a Felébredetté vagy a Megvilágosodottá vált. Elérte végső célját, a nirvánát: a tökéletes béke és megvilágosodás állapotát, amely mentes a vágytól és a szenvedéstől. Sákjamuni (a Sákja-törzs bölcse) néven is ismertté vált, s gyakran nevezte magát tathágatának (az, aki így [tanítani] jött). A különböző buddhista szektáknak azonban más-más nézetük van erről. Néhányan csupán embernek tartják őt, aki a maga számára megtalálta a megvilágosodáshoz vezető utat, azután megtanította arra követőit. Mások úgy tekintik őt, mint a buddhák sorának utolsó tagját, aki lejött a földre, hogy hirdesse vagy újjáélessze a dharmát (páli nyelven: dhamma), Buddha tanítását vagy útját. Megint mások boddhiszatvának tartják, azaz olyasvalakinek, aki elérte a megvilágosodást, de elhalasztotta a nirvánába való belépést, hogy segítsen másoknak a megvilágosodás keresésében. Bárhogy legyen is a dolog, ez az esemény, a megvilágosodás a buddhizmus valamennyi iskolájában rendkívül fontos helyet foglal el.

Buddha — Gautama, a buddhizmus alapítója; a hinduk Visnu egyik inkarnációjának (avatárájának) tekintik

Az ernyő már történetének hajnalán is kapcsolódott a valláshoz. Az ókori egyiptomiak azt gondolták, hogy Nut istennő, ernyő gyanánt, saját testével védelmezi az egész földet. Az emberek azért vitték magukkal ezt a hordozható „tetőt”, hogy ezzel istennőjük védelmét keressék. Indiában és Kínában az emberek úgy vélték, hogy a nyitott ernyő az égboltozatot jelképezi. A buddhisták kezdetben Buddha szimbólumaként használták, műemlékeik kupolája fölött gyakran ernyő van. Az ernyőnek a hinduizmusban is van szerepe.

1. A buddhizmus nem ismer el semmilyen függetlenül létező Istent, sem egy Teremtőt mint személyt. Ezzel szemben sok buddhista Buddha képmásait és ereklyéit imádja. 2. Gautama Sziddhártát, aki a Buddha címet kapta, a követői vallásos példaképnek kezdték tekinteni, mint akit utánozniuk kell. Arra buzdított másokat, hogy emberi szempontok szerint az emberi lényeget kutatva nyerjenek megvilágosodást, és az értelem feletti uralom révén gyökerestül távolítsák el a szenvedést, elfojtva minden földi vágyat. Azt tanította, hogy ezen az úton érhető el a nirvána, az újjászületések láncolatából való megszabadulás. 3. A buddhisták az őseiket imádják, mivel az életük forrásának tekintik őket.

A buddhisták rendkívüli élménynek tartják, ha ájtatosságot végezhetnek az indiai Buddhagaja szentélyében, ahol Buddha állítólag egy fügefa alatt elnyerte a megvilágosodást. A katolikusok — remélve, hogy csodálatos módon meggyógyulnak — letérdepelnek a guadalupe-i Miasszonyuk-bazilikában (Mexikó) vagy megfürdenek a lourdes-i zarándokhely „szent” vizében (Franciaország).

A buddhista ábrázolásokról:

[link]

[link]

[link]

[link]

Szuper, de drága könyv:

Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája, Kossuth Kiadó, 2010