Keresztényeknek vagy Istenfélő embereknek, mennyire fontos az ima?

Nagyon szép gondolatokat olvastam eddig:)

Szerintem az ima egy hívő életében nagyon fontos. Ennek ellenére, ha a körülmények úgy hozzák, van, hogy elhanyagolja az ember. Én személy szerint legtöbbször igyekszem minden nap beszélni Jézussal, akár napközben is több időt rászánni, ahogy tudok. De egy hívő lelki élete sem változatlan állandó, bizony van, hogy jobban tud imádkozni, s van, hogy eltávolodik.

Én mégis úgy gondolom, hogy ha kicsit el is távolodik, egy hívő napi gondolataiban akkor is ott van Isten mindig. Sosem telhet el úgy nap, hogy ne jutna eszébe, s ne gondolna Rá szeretettel. Hiszen, aki ezt a Szeretetet megtapasztalta, az megismerte Őt, s aki megismerte, az Hozzá akar tartozni...:)

Ezért nem kell félni, ha nem tud az ember minden nap imádkozni, egy hívő érezni fogja a hiányát. ;) Jézus pedig mellettünk van!!

Minden nap imádkozom, este mindenképp, de sokszor a napi teendők közben is. Hálát adok egy-egy váratlanul jött ajándékért, kérek valamit az Úrtól, amire épp szükségem van... számomra Isten olyan, mint egy jóbarát, akit bármikor felhívhatok, ha örömem van, ha bánatom van, ha szükségem van valamire. Ez nincs napszakhoz, élethelyzethez kötve... van, hogy autóvezetés közben imádkozom, de bármilyen napi teendő közben el lehet mondani egy gyors imát.

Este inkább csak "összefoglalom" az aznapi dolgokat, megemlítem a szeretteimet, vagy azokat, akikről tudom, hogy segítségre van szükségük.

De ezen túlmenően folyamatos kapcsolatban állok Istennel. Olyan nap nincs, hogy ne jutna eszembe, ha ilyen előfordulna, nagyon kétségbe lennék esve!

Én szoktam imádkozni úgy, hogy igyekszem szépen megfogalmazni a gondolataimat, mert szeretnék Istenhez méltón szólni, de úgy is imádkozom, ahogy beszélgetni szoktam valakivel, spontán, ahogy éppen megfordul a fejemben a gondolat. Szinte egész nap szólok Istenhez, minden helyzetben. De szeretem az előre elgondolt, szép imákat is. Remélem, Ő is szereti hallani. Tudom, hogy igen.

Nagyon tetszett Mózes könyvében az a gondolat, hogy a gyerekeket tanítsuk reggel, mikor felkelünk, a házunkban, és mikor úton vagyunk - szóval mindig, minden helyzetet kihasználva. Valahogy így vagyok az imával is. Egy kisgyereknek be nem áll a szája, egész nap mondja, mondja a szüleinek, és folyton kérdez. Ha még beszélni sem tud, akkor is mindenáron megérteti magát. Így gondolkodom az imáról is.

A választ pedig árgus szemmel, füllel és lélekkel figyelem. Olvasom a Bibliát, de lehet, hogy egy emberen keresztül jön válasz Istentől, vagy egy helyzet maga a válasz az imámra. Szerintem egy keresztény nem tud ima nélkül élni. Én sem.

Gusev