Miért nem írt minden apostol evangéliumot? Máté és Márk miért írt? Miért vették bele a Bibliába mind a négyet, miért nem csak egy maradt benne?

Időben az első írás: Márk evangéliuma. Több evangélium is van, hosszas egyházi viták után ez a 4 lett kanonizálva. A többit is el tudod olvasni, egyházi kiadásban megjelentek. Apokrif evangéliumok címen. Azok maradtak így ki, amiknél a viták során úgy gondolták, félreérthető vagy nehezen érthető.

A legkedvesebb, legbensőségesebb tanítványa Jézusnak: János evangélista, nagy kegyelem, hogy Ő is írt. János evangéliuma színtiszta metafizika, ahogy azt már az előszóban láthatjuk. Tanúbizonysága mindenek feletti. És végtelen a kegyelem, hogy a Jelenések Könyvét is megírhatta Pathmosz szigetén.

Szia!

A válasz kézefekvő: azért, amiért ma sem ír minden keresztény könyvet a megtéréséről és az Istennel szerzett tapasztalatairól. A Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott "szent embereit" a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzeneteit tolmácsolják. A prófétai írások megismerését pedig egyházára bízta. A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta. Pál apostol az ószövetségi egyház jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy "Isten rájuk bízta az Ő beszédeit" (Rm. 3:2).

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. Az evangéliumok esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a végleges kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. Jel. 1:3: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit"

Máté evangéliumát Jézus tanítványa írta valószínűleg 40 és 70 között. Máté vámszedő volt, úgy tért meg, bizonyságtétele Jézus életéről, szolgálatáról szól elsősorban a zsidóknak, kiemelve tanításait és nagyobb összefüggő beszédeit. Márk a tágabb tanítványi kör tagja volt, elsősorban a galileai időszakról ír röviden és tömören, különösképpen Jézus személyének az erejét és cselekedeteinek a hatalmas voltát érzékelteti. Márkot sokan azonosítják a gazdag ifjúval!

Lukács a "szeretett orvos" Pál útitársa és munkatársa volt. Evangéliuma levél barátjának pontos és lelkiismeretes adatgyüjtés nyomán sok kiegészítéssel az előző kmt evangéliumhoz képest. Részletesebben szól Jézus un. péreai szolgálatáról. Végül János a "szeretett tanítvány" tudatosan kiegészítő evangéliuma szolgálatának kezdetére és végére helyezi a hangsúlyt, elbeszél több történetet és tanítást, ami a többi evangéliumban nincsen benne. Ez volt időben is az utolsó.

Ahogyan láthatod az evangmliumok egymásra épülnek és teljessé teszik a beszámolót. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert. Az I.Tim. 5:18-ban Pál "Írásként" idéz egymás mellett Mózes könyvéből és Lukács evangéliumából.

Üdv. Péter

Pál apostol is írt nem is négyet, sokkal többet.14-et

De Ő Jézus halála után csatlakozott választott edényként a keresztényekhez, addig meg üldözte őket!

Ezeket pedig leveleknek nevezzük, nem evangéliumoknak.

Az evangélium a Jó hírről szól a megváltóról annak munkájáról,a haláláig.

Pál levele pedig embereknek, gyülekezeteknek szól, miként kell folytatni a keresztény életet és a munkát melyet Jézus a követőire hagyott.

Az első három Evangéliumot összefoglalóan „szinoptikus” evangéliumoknak is szokták nevezni; ennek jelentése „hasonló látás”, minthogy ezek az Evangéliumok hasonló megközelítéssel mondják el Jézus földi életét. De a négy író mindegyike — Máté, Márk, Lukács és János — a saját történetét mondja el Krisztusról. Mindegyiküknek megvan a maga jellegzetes témája és célja; mindegyikük a saját egyéniségét tükrözi vissza, és elsősorban az olvasóira gondol. Minél alaposabban kutatjuk át írásaikat, annál tisztábban fel tudjuk ismerni az egyes megkülönböztető vonásokat, valamint azt, hogy ez a négy ihletett bibliai könyv Jézus Krisztus életének független, de egymást kiegészítő és egybehangzó beszámolóját alkotja.

5 Jóllehet a Máténak tulajdonított Evangélium nem nevezi meg név szerint az írót, az első egyháztörténészek döntő bizonyságtétele alapján az író kilétét nem lehet kétségbe vonni. Talán egyetlen ókori könyvnek az íróját sem tudták pontosabban és egyértelműbben meghatározni, mint a Máté könyvének íróját. Hierapolisi Papiastól (az i. sz. második század eleje) napjainkig egy sor korai tanúnk van arra vonatkozólag, hogy Máté írta ezt az Evangéliumot, és hogy evangéliuma Isten Szavának hiteles része. M’Clintock és Strong Cyclopediája ezt mondja: „A Máté evangéliumából idéz Jusztin vértanú és a Diognétoszhoz írott levél szerzője (lásd Otto: Justin Martyr, második kötet), valamint Hegészipposz, Irenaeus, Tatianasz, Athenegoras, Teofilus, Kelemen, Tertullianus és Origenész. Nem pusztán a témából, hanem az idézések módjából, az elismert tekintélyre való csendes hivatkozásból és abból, hogy a kételyre a legcsekélyebb utalás sem történik: bizonyítottnak tartjuk, hogy a birtokunkban levő könyv nem ment át semmilyen hirtelen változáson.” Az a tény, hogy Máté apostol létezett s Isten szellemével rendelkezett, bizonyíték arra, hogy írása hiteles beszámoló.

Bár Lukács neve az elbeszélésben sehol sem fordul elő, a régi tekintélyek mind megegyeznek abban, hogy ő írta ezt az Evangéliumot. Az Evangéliumot Lukácsnak tulajdonítják a Muratori-töredékben (i. sz. körülbelül 170), és egyes második századbeli írók, mint például Irenaeus és Alexandriai Kelemen, elfogadták azt. A belső bizonyítékok is erősen Lukácsra utalnak. Pál a Kolossé 4:14-ben így említi: „Lukács, a szeretett orvos”, és tudományos igénnyel megírt műve olyan, amilyen egy nagy műveltségű embertől, például egy orvostól jogosan elvárható. Választékos stílusa és gazdag szókincse — amely gazdagabb, mint a másik három evangéliumíróé együttvéve — lehetővé tette, hogy fontos témájáról a leggondosabban és legösszefüggőbben írjon. A tékozló fiúról szóló beszámolóját egyesek a valaha megírt legszebb rövid elbeszélésnek tartják.

3 Lukács több mint háromszáz olyan orvosi kifejezést, illetve szót használ — megadva orvosi jelentésüket is —, amelyet a Keresztény Görög Iratok más írói így nem használnak (ha egyáltalán használják őket). Például amikor Lukács a lepráról beszél, nem mindig ugyanazt a kifejezést használja, amit a többiek. Számukra a lepra egyszerűen lepra. De az orvos számára a leprának különböző szakaszai figyelhetők meg. Például Lukács beszél egy ’emberről, aki tele volt leprával’. Lázárról azt írja, hogy „tele volt fekélyekkel”. Egyetlen más evangéliumíró sem mondja azt, hogy Péter anyósának „magas láza” volt (5:15; 16:20; 4:38). Jóllehet a másik három evangéliumíró beszél arról, hogy Péter levágta a főpap rabszolgájának a fülét, de csak Lukács említi, hogy Jézus meggyógyította őt (22:51). Orvosra vall az arról a nőről szóló leírás is, akit „tizennyolc éve a betegség szelleme tartott hatalmában, s aki annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni”. És ki más, ha nem „Lukács, a szeretett orvos” az, aki olyan részletességgel feljegyzi az elsősegélynyújtást, amelyben a szamaritánus részesített egy embert, akinek „bekötözte sebeit, s olajat és bort öntött azokra” (13:11; 10:34).

[link]

[link]

[link]