Más vallásokban is vannak szakadások, mint ahogy a keresztyénségen belül?

Igen.

Érdekességként egy idézet (from The World Factbook, 2008.; Religions):

"Christian 33.35% (of which Roman Catholic 16.83%, Protestant 6.08%, Orthodox 4.03%, Anglican 1.26%), Muslim 22.43%, Hindu 13.78%, Buddhist 7.13%, Sikh 0.36%, Jewish 0.21%, Baha'i 0.11%, other religions 11.17%, non-religious 9.42%, atheists 2.04% (2009 est.)"

[link]

Ennél frissebb hivatalos adatokat nem tudok; és itt sem részletezik a többi vallást; de az biztos, hogy a muszlim, a hindu és a zsidó vallásoknak is több ága van. Sőt, a Wiki-oldal szerint, amelyen ezeket az adatokat táblázatba rendezték, egyik vallási irányzat sem egységes, idézem:

"Az adott táblázatba sorolt követők sokféle vallási közösség tagjai lehetnek, számos vallási irányzatot követhetnek, sőt meggyőződésük és önbesorolásuk szerint lehetnek valláson kívüliek is. Egyik vallási irányzat, sőt a vallástalan irányzat sem mondható egységesnek. Sokszor nagyon erősek a belső ellentétek. A táblázatban szereplő számok hozzávetőleges értékek."

Az alábbi oldalról pedig a legnagyobb vallások oldalaira tudsz eljutni, böngészgess kedvedre:

[link]

Üdv. :)

A buddhizmus különböző irányzatai

27 A therváda („idősek útja”) vagy hínajána („kis szekér”), a buddhizmus egyik irányzata

29 A mahájána („nagy szekér”) elnevezésű buddhista irányzat leginkább Kínában, Koreában, Japánban és Vietnámban terjedt el.

31 A zen buddhizmus (a kínai csan iskola) nevét a meditálásra vezeti vissza. A csan (kínai) és a zen (japán) szavak megfelelnek a szanszkrit dhjána kifejezésnek, ami „meditáció”-t jelent.

32 Végül érdemes megemlíteni a tibeti buddhizmus-t, azaz a lámaizmus-t. A buddhizmusnak ezt a formáját néha mantrajanának („mantra szekér”) is nevezik, mert egyik fő jellegzetessége a mantrá-k használata; a mantra értelmes vagy értelmetlen szótagok sora. A bölcsesség és a könyörületesség helyett a lámaizmusban a szertartásokra, az imákra, a mágiára és a spiritizmusra helyezik a hangsúlyt.

Istenhez vezető út eltorlaszolása

30 Már az apostolok halálát követő első néhány évtizedben észrevehetővé váltak a keresztények közötti szakadások. Will Durant ezt a megállapítást teszi: „Celsus [a keresztényiség második századi egyik ellenfele] gúnyosan megjegyezte, hogy a keresztények ’számtalan csoportra szakadtak, és mindenki saját pártot akar magának’. Irenaeus [i. sz.] 187 körül a keresztényiség húsz válfaját sorolta fel; [i. sz.] 384 körül Epiphanius nyolcvan ilyet nevezett meg” (The Story of Civilization: Part III—Caesar and Christ).

31 Konstantin előnyben részesítette birodalmának keleti, görög részét, ezért azon a területen, amit ma Törökországnak nevezünk, egy óriási új fővárost építtetett, és a Konstantinápoly nevet adta neki (ma Isztambul). Ennek következtében a századok folyamán a katolikus egyházban ellentétes nézetek alakultak ki, nyelvi és földrajzi szempontból egyaránt kettévált: a nyugati, latinul beszélő Rómára és a keleti, görögül beszélő Konstantinápolyra.

32 A még mindig nem teljesen kialakult háromságtan körüli viták továbbra is nyugtalanságot okoztak a kereszténység soraiban. Khalkédónban i. sz. 451-ben újabb zsinatot tartottak, amelyen meghatározták Krisztus „természetének” jellegét. Míg a Nyugat elfogadta azt a hitvallást, amit ezen a zsinaton fogalmaztak meg, a keleti egyházak elvetették azt; ez vezetett Egyiptomban és Abesszíniában a kopt, Szíriában és Örményországban pedig a jakobita egyház megalakulásához. A katolikus egyház egységét állandóan a nehezen érthető teológiai kérdések, különösen a háromságtan meghatározása miatti megosztottság fenyegette.

33 A megosztottság egy másik oka a képek tisztelete volt. A VIII. században a keleti püspökök fellázadtak e bálványimádat ellen, s megindították az úgynevezett képromboló mozgalmat, ami a képek összetörésével járt. Idővel azonban ismét visszatértek a szentképek használatához (2Mózes 20:4–6; Ésaiás 44:14–18).

34 Amikor aztán a nyugati egyház a Niceai hitvalláshoz hozzáfűzte a latin filioque („és a Fiútól”) szót — utalásként arra, hogy a szent szellem egyaránt ered az Atyától és a Fiútól —, újabb nehézségek léptek fel. Ez a VI. századi szövegmódosítás végül szakadáshoz vezetett, amikor is „876-ban a [püspökök] szinódusa Konstantinápolyban elítélte a pápát egyrészt politikai tevékenysége miatt, másrészt azért, mert nem érvénytelenítette a filioque betoldást. Ez az esemény a Kelet azon teljes elutasításának volt a része, amely kétségbe vonta a pápa állítását, miszerint ő az egyház feje” (Man’s Religions). A pápa képviselője 1054-ben kitagadta a konstantinápolyi pátriárkát, aki viszonzásként megátkozta a pápát. Ez a szakadás vezetett végül is a keleti ortodox egyházak: a görög, az orosz, a román, a lengyel, a bolgár, a szerb és más önálló egyházak megalakulásához.

36 Dél-Franciaországban egy másik mozgalom is kezdetét vette a XII. században: az albigensek (másként: katarok) mozgalma, akik nevüket Albi városáról kapták, ahol is sok követőre találtak. Saját papságuk volt, amelynek tagjai nem nősültek meg és elvárták a hódolatteljes köszöntést. Tanításuk szerint Jézus csupán átvitt értelemben gondolta azt, amit az utolsó vacsorán mondott a kenyérről: „Ez az én testem” (Máté 26:26, Károli). Elvetették a háromságról, a szűztől születésről, a pokoltűzről és a purgatóriumról szóló tantételeket. Így erőteljesen kétségbe vonták Róma tanításait. Az albigensek üldözésére III. Ince pápa adott utasítást. „Ha szükséges — mondta —, karddal hallgattassák el őket.”