Jézus második eljövetele, vagy jelenléte? Melyik?

nem évekről beszélünk, ezt honnan vetted?

Mt 24:38 - Mert amiképpen pedig Noé NAPJAIBAN volt, akképpen lesz sz ember Fiának ELJÖVETELE is.(hozzáfűzés: itt is eljövetelről beszél, nem pedig jelenlétről). Mert amiképpen az özönviz előtt valo NAPOKBAN esznek és isznak vala, házasodnak stb. mind ama napig , amelyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek észre semmit, mignem ELJÖVE AZ ÖZÖNVIZ ÉS MINDNYÁJUKAT ELRAGADÁ: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

De olvassuk csak tovább...mijen lesz is akkor az eljövetele?ojan mint amikor az özönviz mindnyájukat elragadta?

folyt.: AKKOR KETTEN LESZNEK A MEZŐN, AZ EGYIK FELVÉTETIK, A MÁSIK OTT HAGYATIK.KÉT ASSZONY ŐRÖL A MALOMBAN, AZ EGYIK FELVÉTETIK, A MÁSIK OTT HAGYATIK.

tehát: az özönviz elragadá őket...Jézus eljövetelekor az egyik felvétetik amásik itt hagyatik...

és még valami: ha Noé napjaiban az özönviz eljövetelére utal Jézus itt, akkor miert az emberek viselkedésére tesszük a hangsúlyt...h jelenlétnek forditjuk azt...kinek a jelenléte volt akkor ott mikor a nép itt meg stb...senkié...hanem eljövetelre utal...ha márpedig Noé napjaiban az eljövetelre utal, akkor mi nem utalhatunk jelenlétre...ez nagyon egyszerű...

még egyszer megprobálom...érthetőbben...

Kérdés: mi volt a Noé napjaira utalva a hangsúly? az h ittak meg házasodtak stb. vagy az özönviz eljövetele volt, és az emberek elragadása...

az emberek mindenkor gonoszságokat csináltak, voltak brutálisak is, de ez nem jelentette azt h Jézus jelenléte ott lett volna köztük...ma teljesednek be teljesen a proféciák, az emberiség egyre gonoszabb, DE EZ MÉG NEM A VÉG...ahogy a Noé korában sem volt az...hanem az özönviz volt a vég és elragadtatás...de már nem megyek jobban bele...

egyszerűen fel kell fogni, h nem beszélhetünk jelenlétről...mert azt meg kellett volna előznie az eljövetelnek...érted...a többit pedig már előzőleg leirtam

Jézus Krisztus látható vagy láthatatlan visszajövetele?

Az Őrtorony Társulat Krisztus láthatatlan visszajöveteléről beszél, amely 1914-ben megtörtént. Krisztus azóta a mennyei királyság uralkodójaként láthatatlanul jelen van a földön. A görög „parouszia" szó, amelyet gyakran „visszajövetelnek" fordítanak, „jelent, jelenlétet" is jelent, és ma így értendő (vö. Érveljünk az írásokból, 243. o.)

Úgy gondolom, bizonyosan igaz, hogy a „parouszia"-nak több jelentése van, és mind , jelent, jelenlétet", mind pedig „megérkezést, visszajövetelt" jelenthet (vö. Bauer 1971, 1.248. has; TBLNT [=Újszövetségi Teológiai Fogalmi Szótár] 1/1977, 470kk). Ezért az összefüggésnek kell megmutatnia, hogy adott esetben melyik jelentés a helyes. Meg kell persze állapítanunk, hogy az Újszövetség szerzői számára Jézus második visszajövetele mindenképpen a jövő eseménye, még akkor is, ha Jézus időközben (1914-ben) eljött volna, és láthatatlanul jelen lenne. Már ebből is a Jézusról szóló „parouszia" - helyek (például lKor 15,23; 1Tesz 4,15-17) „megérkezés, visszatérés" értelmű fordítása adódik. Csak az marad a kérdés, hogy láthatóan vagy láthatatlanul történik-e Jézus visszajövetele?

Ha egyenként nézzük az Újszövetség lényeges helyeit, akkor feltűnik, hogy mennyire hangsúlyozza azok „látását", akik jövetelének tanúi: „... jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel" (Mt 24,30). „íme eljön a felhőkön és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége" (Jel 1,7). „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11; - vö. Mk 13,26; Lk 21,27 stb.).

Az Őrtorony Társulatnak nem marad más hátra, mint hogy rákérdezzen erre a „látásra", és átértelmezze azt: „Miként fogja 'minden szem meglátni őt”? A földi eseményekből felismerhető lesz, hogy ő láthatatlanul jelen van" (Érveljünk az írásokból, 244. o.). - Az újszövetségi helyek azonban nem (csak) arról szólnak, hogy minden szem meg fogja látni jövetelének kísérő jelenségeit (ezeket is biztosan), hanem hogy „őt" magát is meg fogja látni. Az Őrtorony Társulat ezt nem képes megérteni, és megpróbál racionalisztikus ellenérvet találni:

„Ha Jézus az égen láthatóan jelenne meg, logikus, hogy nem láthatná 'minden szem'. Vajon látható lenne Európában, Afrikában és Amerikában, ha például Ausztráliában jelenne meg?" (uo.).

Az Őrtorony Társulat itt alábecsüli Isten lehetőségeit. Ha ma az embernek lehetséges, hogy műholdakon keresztül világméretű kommunikációt folytasson, és látható híreket is közvetítsen, akkor Istennek miért ne volna lehetséges, hogy Fia által kinyilatkoztassa magát az embernek?

További ellenérvük az újszövetségi „felhőkhöz" kapcsolódik, amelyekkel Jézus eljön:

„Mire utalnak a 'felhők'? A láthatatlanságra. Ha a repülőgép sűrű felhőben, vagy a felhők fölött repül, a földről általában nem látják az emberek, jóllehet motorjának hangját hallhatják. Jehova azt mondta Mózesnek: 'Sötét felhőben megyek hozzád.1 Mózes nem látta Istent, a felhő azonban Jehova láthatatlan... jelenlétére utalt (2Móz 19:9; vö. még 3Móz 16:2; 4Móz 11:25)" (uo.).

Itt látható, hogy az Őrtorony Társulatnál hiányzik az üdvtörténeti szemlélet. Isten a maga fenségében bizonyosan rejtve volt a régi szövetség emberei előtt, de Fiában, Jézus Krisztusban mint Isten szenvedő szolgájában kinyilatkoztatta magát; második eljövetelekor pedig az egész emberiség számára láthatóan, Úrként fogja kinyilatkoztatni. Ekkor senki sem menekülhet majd előle, hanem mindenki látni fogja, akár akarja, akár nem (vö. Mt 24,29-3Ipar). Láthatatlan visszajövetelénél nem lehetne szó erről. Ha Isten a régi szövetségben felhőben (héberül „b"', 2Móz 16,10; 24,18; 40,34 stb.) volt elrejtve, Jézus Krisztus úgy jön „felhőkben" (görögül „en" Mk 13,26; Lk 21,27), de „felhőkkel (görögül „méta"; Jel 1,7; vö. Dán 7,13), vagy „felhőkön" (görögül „epi"; Mt 24,30). A felhők továbbra is a titokzatosat, a fenségest fejezik ki. Szerepük már nem az, hogy eltakarjanak, hanem Krisztus hatalmas és dicsőséges uralkodásának kinyilatkoztatását nyomatékosítsák (vö. Künneth 1982,281kk).

Az Őrtorony Társulat utolsó mentsvárként megkísérli a „látás" - így Jel 1,7 - szimbolikus kifejezésként való magyarázatát:

„Itt a Biblia nem fizikai szemmel való 'látásról', hanem értelmi érzékelésről, vagy szellemi felismerésről beszél. Amikor például valaki megért vagy felfog valami lényegest, azt szokta mondani: 'most már látom'. A Biblia valóban beszél ilyen értelemben a látásról: 'Világosítsa meg értelmetek szemeit' (Ef 1:18, Károli). Az a kifejezés tehát, hogy 'minden szem meglátja', azt jelenti, hogy mindenki megérti, vagy felismeri, hogy Krisztus jelen van."

De - ez a válaszom - ez a felismerés mindenki számára csak a látással történik meg, amely alól Krisztus hatalommal és dicsőséggel való megjelenésekor senki sem vonhatja ki magát, és amely felváltja az egyes emberek hitét. Most „hitben járunk és nem látásban" (2Kor 5,7). Ez a kijelentés már magában foglalja a jövendő látást, amelyről számos helyen szól az Ó- és az Újszövetség.

Az ilyen kifejezésnek mint „szívetek szemei" (= lelki szemeitek - a kiadó) Ef 1,18-ban szimbolikus értelme is lehet. Az alkalmi szimbolikus értelem azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a „szemet" és a „látást" mindig szimbolikusan kell érteni. Sokkal inkább az alkalmi szimbolikus értelem tér el a szokásos nem szimbolikus értelemtől. „Egy bibliai szöveg szimbolikus értelmét csak azután ismerhetjük fel, ha mindenekelőtt a betű szerinti történeti értelmet kikutatjuk" (Pietron 1979, 327. o.).

Jézus visszatérése nem kiszámítható (Lk 17:20, Mt 24:44, Csel 1:7). Az i. e. 607-es dátumot a történettudomány cáfolja (i. e. 587). Jézus első "jelenléte" látható volt, a második is az lesz (Jel 1:7, Mt 24:15,27,30, Csel 1:9-10 stb.). A katasztrófák a vég előjelei, nem egy elnyúló vég utójelei (Mt 24:3,14), türelemre is csak az Úr visszatéréséig van szükség (Jak 5:7). Nem 1914, hanem az 1. század óta igaz, hogy az utolsó napokban élünk (1Jn 2:18), Krisztus uralma nem látható (Zsid 2:8), de az övé (Mt 28:18), láthatatlanul velünk van (Mt 18:20, Mk 16:20). A "pogányok ideje" még tart (ld. Közel-Kelet).

Amit csinálsz csak megkerülési kísérlet arra, ami egyébként nyilvánvaló: hogy Jézus úgy jön vissza, hogy meglátszik napkelettől napnyugatig, és meglátja őt minden szem, satöbbi. Ezzel nincs mit tenni: vagy elfogadjátok, vagy elvetitek. De az ellentétévé "magyarázni" nem érdemes és nem is tisztességes.

A felhők nem a láthatatlanságra utalnak, hanem arra, hogy Jézus a mennyből jön el, ahogy a mennybe ment föl. Akkor felhők fogták el őt a szem elől, visszajövetelekor meg a felhők mögül válik láthatóvá minden szem előtt. Ezt maga Jézus mondta, meg az angyal az égre meredő tanítványoknak.

parúzia (gör. parouszia): általános értelemben eljövetel, látogatás; dogmatikai értelemben a végső dolgok legfontosabb eseménye, Krisztus második eljövetele. Akkor a dicsőséges Krisztus újra eljön hatalommal és dicsőséggel, feltámasztja a halottakat, megtartja az utolsó ítéletet: örök boldogsággal jutalmazza a jókat, és örök kárhozattal bünteti a gonoszokat, és országát átadja az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben. -

I. Az ókorban az epifániához hasonló uralkodói látogatás. A hellén korszakban a király hivatalos látogatása egy városban v. tart-ban. E látogatás alkalmával megjavították az utakat, újakat építettek, külön adót szedtek és nagy ünnepségeket rendeztek. A császárkorban a parúzia új korszak kezdete volt, érmeket vertek, emlékműveket emeltek és ünnepet rendeltek el, hogy emlékezete megmaradjon. A parúzia a lakosságra súlyos terheket rótt, mégis sokak számára örvendetes esemény volt, mert alkalom nyílt arra, hogy panaszaikat v. kéréseiket az uralkodó elé terjesszék. -

II. A Szentírásban. 1) Az ÓSz-ben (LXX) a parúzia szó 'megérkezik' jelentéssel csak Neh 2,11 (Nehemiás Jeruzsálembe); Jud 10,18 (Judit Holofernész sátrához); 2Mak 8,12 (Nikánor seregével Júdeába) és 15,21: (Nikánor és Makkabeus Júdás tárgyalásra) fordul elő. Azonban Jahve eljövetele, parúziaja Izr. tört. tapasztalata és reménye volt. A nép az Egyiptomból való kivonuláskor, a szövetségkötéskor, a vándorlás és későbbi tört-e folyamán megértette, hogy Isten ura a tört-nek és szükség idején közel van népéhez. A próf-k figyelmeztették a népet, hogy elérkezik Jahve napja (Úr napja), amelyen számon kéri az emberek tetteit és megfizet népe ellenségeinek (Ám 5,18; Jo 1,15; Iz 2,12-22). Isten parúziajának tehát kettős értelme van: büntetést és jutalmat hoz. Egyetemes ítélettel helyreállítja Isten megsértett jogát, és érvényt szerez hatalmának (Iz 34,8). Ebben a megújulásban nagy szerepet játszik majd a Messiás, aki az ég felhőin jön mint az Emberfia (Dán 7,14), akinek királysága örökre megmarad (Zsolt 110). - A késői zsidó irod. egyik fő témája az eljövendő korszak, a Messiás napja, de egyöntetű tanítás nem alakult ki róla (apokaliptika). Emlegetik a katasztrófákat, az üldöztetést, a jók és a rosszak küzdelmét, a próféta megjelenését és a Messiás szerepét, kinek alakja hol próf., hol papi, hol uralkodói vonásokat mutat. -

2) Az ÚSz-ben a parúzia az igehirdetés lényegéhez tartozik (Mt 24; ApCsel 3,20; Jn 21,22). Jézus személyében megvalósul Isten kir. uralma és kinyilvánul istenfiúi méltósága. Földi életében hatalma még rejtve volt, de csodái és feltámadása a hívők számára már bemutatták dicsőségét, amely az idők végén véglegesen kinyilvánul. parúzia tehát a végső és teljes megnyilatkozás (epiphania) lesz (Tit 2,11-14; 2Tesz 2,8) és meghozza a végleges üdvösséget. Idejét azonban nem lehet megmondani, mert az titok (Mk 13,32; 1Tesz 5,2). A Szentírás még próf. stílusban beszél róla, s a közeli eljövetelre utalás a bizonyosságnak s annak is kifejezése, hogy a tört. már belépett végső fázisába, azért szükséges a készenlét és a virrasztás. De a parúzia a hívőknek vigasztalás is lesz, mert meghozza a teljes igazságszolgáltatást. - Ha az ap-ok úgy beszélnek, hogy a parúzia még az ő életükben bekövetkezik (1Tesz 4,15), saját emberi reményükre utalnak, és nem a kinyilatkoztatást közvetítik, hiszen azt is hangoztatják, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. A parúzia eltolódása nem okozott törést az Egyh-ban, mert a várakozás egyszerre ki tudja fejezni az éberséget és a szeretetet. Ez tükröződik a lit-ban (Marana-tha, 1Kor 16,22), a keresztségben (Róm 6,3-4) és főleg az Euch-ban (1Kor 11,26). A várakozás arra is figyelmeztet, hogy a hívő nem adhatja át magát egészen a világ javainak (1Kor 7,29), s hogy az időt jól kell fölhasználnia (Ef 5,15). - A szentírási helyek azonban nem akarják a parúzia valódi képét elénk vetíteni. Jézus istenfiúi hatalommal érkezik, s ezt az ÓSz-ből vett színekkel ecsetelték. Ott Isten közeledését mutatják be az angyalok harsonájával, az ég felhőiben és kozmikus katasztrófákkal. Mindez az isteni hatalom termfölöttiségének a kifejezése. - A dogmatikai értelmezésben a parúzia kifejezés nem pontos. Ő ui. már nem ebbe a földi tört-be jön vissza, hanem lezárja és megadja végső termfölötti célját. Tehát inkább a világ megy őhozzá, nem ő jön a világhoz. Isteni dicsősége rejtett módon megnyilvánult föltámadásában, megjelenéseiben, mennybemenetelében és a Szentlélek elküldésében, a parúziaban minden teremtmény számára tapasztalható módon jelen lesz. - A parúzia egyszerre jelenti majd a tört. lezárását, a holtak föltámasztását és az ítéletet. Mint az üdvtört. kifejlete teljesen Isten szabad tette, azért titkába a teremtett értelem nem hatolhat bele. Amikor azonban az ítéletet emlegetjük, akkor is szem előtt kell tartanunk, hogy a parúzia Isten szeretetének megnyilatkozása lesz. Minden teremtmény látni fogja, hogy Isten valóban szerette a világot, és célhoz vezette. Az ígéretek teljesedése is ennek bizonyítéka lesz. - A Szentírás alapján szoktak beszélni a parúzia előjeleiről is: az evang. hirdetése az egész világon (Mt 24,14); Izr. megtérése (Róm 11,25); az Antikrisztus föllépése (2Tesz 2,3); tört. és kozmikus katasztrófák (Lk 2,25) stb. De ezek inkább csak arra utalnak, hogy az Egyh-nak még lesz tört. élete, vagyis a vég bekövetkezése előtt sok dolognak meg kell történnie. Pl. az evang. hirdetése az egész világon olyan jelenség, amit nem lehet egy időpontra összpontosítani, hiszen már évsz-ok óta hirdetik mindenfelé. Hasonló bizonytalanság marad a többi „előjelnél” is.

1914-Krisztus "láthatatlan jelenlétének" évszáma?

Idén több évforduló is van,ami a Jehova tanúi Egyház történelmét illeti. Legutóbb megemlékeztem az Őrtorony Társulat 130 évvel ezelőtt történt megalapításáról. Idén 95 éve,hogy - Jehova tanúi szerint - Jézus Krisztus láthatatlan (?!) jelenléte megkezdődött. Alapvető tanítás ez Jehova tanúinál! C.T.Russell előremutatott tanításaiban 1914-re....--> történt nagy,világraszóló történelmi esemény ( I. Világháború ) --> és ez azt bizonyítja,hogy C.T. Russell tanítása,munkássága igazolást nyert a Történelem Urától,Jehova Istentől. Sok sok Jehova tanúja fejében ez a tudat él,és ezért engedelmeskedik gondolkodás nélkül az Őrtorony Társulatnak. Bár 95 év alatt változott Jehova tanúi tanítása 1914-ről (Legutóbb 1995-ben) de az évszám megmaradt. Az Őrtorony Társulat hivatalos honlapján ezt olvashatjuk erről: >>" Döntő fontosságú időszak közeledett. 1876-ban a bibliakutató Charles Taze Russell közzétette „A pogányok ideje — Mikor ér véget?” című cikket a Brooklynban megjelenő Bible Examiner című folyóiratban, melynek októberi száma a 27. oldalon ezt mondta: „A hét idő Kr. u. 1914-ben ér véget.” A pogányok ideje az az időszak, amelyre egy másik bibliafordítás úgy utal, mint „a nemzetek meghatározott idejére” (Lukács 21:24). Nem minden következett be 1914-ben abból, amit vártak, mégis ez az év jelezte a pogányok idejének a végét, s egyben különleges jelentőségű év is volt.<<" ( [link] ) Mit tanított C.T.Russell 1914 előtt ? (Az idézetekben a kiemelés tőlem, Zsotza ) >>" A végidő egy 115 éves időszak ,1799-től 1914- ig külön meg van jelölve a Bibliában <<" (Írástanulmányok III. Kötet 23. oldal) >>" Isten Királysága teljes felállítása 1914 VÉGÉIG valósul meg <<" ( Az idő elérkezett 1889-es kiadás 99. oldal,angolban) Nem is várhatta Russell a Krisztus "láthatatlan jelenlétét"- mert az 1874-ben valósult meg! A korabeli Őrtorony folyóíratok alcíme is így szólt : >> " Jézus Krisztus jelenlétének hírnöke" (Az eredeti angolban: Zion's Watch Tower and Herald of Christ's Presence ) Tehát ezért sem várhatták (újra,mégegyszer) Jézus Krisztus megjelenését!! Aztán eljött 1914, amit jövendölt C.T.Russell erről az évről -azoknak az ellentétje történt meg ,hiszem hogy a Történelem URa így "tette helyre" az elbizakodott "prófétát". Alázat, bűnbánat ,és bocsánatkérés helyett ragaszkodott téveszméjéhez C.T. Russell-kitalálta,hogy a dátum jó....csak éppen más történt (?!?) Tehát jó az 1914-es dátum,csak éppen nem a "bajok vége" -hanem a "bajok kezdete" Az a nemzedék,amely meglátta,és megértette az 1914-es eseményeket,az a generáció meglátja a sátáni Világ végét is,az Armaggeddon (Isten ítélete) kezdetét. >> " Jézus éppen azokról az egyénekről beszélt,akik meglátják mindezeket a dolgokat. >Ezek a dolgok< azok az események, amelyek már 1914 óta megtörténtek, s amelyek még megtörténnek egészen e gonosz rendszer végéig (Mt 24:33) Még azoknak sem volt alkalmuk meglátni ezeket a dolgokat mind, akik ötven évvel ezelőtt születtek (A könyv,amiből idézek 1968-ban készült!! - Zsotza) Ők akkor léptek színtérre, mikor a megjövendölt események már folyamatban voltak. De még olyan emberek is életben vannak, akik 1914-ben már éltek, és látták ami ekkor történt , s akik elég idősek voltak ahhoz, hogy még emlékezzenek azokra az ( 1914-es- [ Zsotza]) eseményekre. Ez a nemzedék már meglehetősen idős. [...] Sokan azonban még életben lesznek azok közül, hogy meglássák e gonosz rendszer végét. Ez azt jelenti hogy már csak rövid idő van hátra, mielőtt eljön a vég ! (Zsoltár 90:10) Úgy legfőbb ideje,hogy sürgősen cselekvéshez láss,ha nem akarod,hogy ezzel a gonosz rendszerrel elpusztulj ! <<" ( Az Igazság, amely az örök élethez vezet c. könyv 94-95 oldal,- megjelent 1968 ban! ) >>" Mielőtt az 1914-ben már élő nemzedék utolsó tagja elhagyná a földi színteret, minden megjövendölt esemény bekövetkezik,beleértve a jelen gonosz rendszer végét jelentő nagy nyomorúságot is. "<< ( Érveljünk az Írásokból, 97. oldal - kiemelések tőlem, Zsotza ) Minden "Ébredjetek" Folyóírat 4 oldalán ez a szöveg jelent meg : ">> Amiért az Ébredjetek kiadásra kerül: Megerősíti a bizalmat a Teremtő azon í g é r e t e iránt amely szerint egy békés és biztonságos új világ jön létre mielőtt elmúlik az a nemzedék ,amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek <<" Ahogy telt az idő,egyre inkkább tarthatatlanná vált az 1914-es nemzedékről szóló Isteni ígéret -amit Jehova tanúinak Brooklyni vezető testülete "adott" Jehova szájába! Megint nyilvánvalóvá vált a be nem teljesedett- tehát hamis- Őrtorony prófécia! A Vezető Testület, amely önmagát szerénytelenül "Hű és bölcs Rabszolgaosztály" -nak nevezi úgy próbált kimászni a pácból,hogy nyíltan szembefordult a korábbi "1914-es nemzedékről" szóló tanításnak, úgy (át) értelmezve azt,hogy mindenki az 1914-es nemzedékhez tartozik,aki az 1914 után született ! Ezúttal sem történt őszinte bűnbánat, beismerés,és a bepalizott áldozatoktól bocsánatkérés. A hamisítást a törvény bünteti. A szent dolgokkal kapcsolatban ez már nem törvény? Gyurcsány Ferenc legalább beismerte a legendás "Őszödi beszédben" :"hazudtunk éjjel és nappal" Mikor jut el legalább ide a Jehova tanúi Vezető testülete?

Krisztus „parousiájának" jelei

Amikor Jézus tanítványai feltették a kérdést: „Mi lesz a jele a te 'parousiádnak', egy olyan kifejezést alkalmaztak, amelyet általában „eljövetelnek" szokás fordítani (Mt. 24:3). A Jelet" tehát általában úgy értették, mint ami megelőzi vagy kíséri Krisztus jövetelét, ill. érkezését. Ν. H. Barbour és társai is így gondolták a kérdést - egészen addig, amíg 1874 elmúlt anélkül, hogy Krisztus visszatért volna a felhőkben. Ebben az időben fedezte fel Barbour Midnight Cry (Éjféli Kiáltás) c. lapjának egyik olvasója, hogy az Újtestamentum Emphatic Diaglott fordítása, melyet Benjámin Wilson készített, a görög parousia szót nem „eljövetelnek”, hanem Jelenlétnek” fordítja. Ha a parousiának ez a fordítása helyes, akkor a tanítványok nem a Krisztus érkezését megelőző vagy kísérőjelet, hanem az ő megérkezését követő, és (láthatatlan) jelenlétét mutató jelet kérték! Ezt a gondolatot tette magáévá Barbour, és később, 1876-ban C. T. Russell is. Az 1874-es, majd később az 1914-es évet követő világeseményekben ismerték fel a „jelet”. De a parousia szó valóban „jelenlétet” jelent?

Annyi igaz, hogy a lexikonok a parousia betű szerinti jelentését egybehangzóan a , jelenlét" szóval adják vissza. De a szó második jelentéseként a „megérkezést", vagy Jövetelt" is megadják, mivel a gyakorlatban ebben az értelemben használták, pl. „egy uralkodó látogatására”. A Krisztus eljövetelével kapcsolatos kérdés nyilvánvalóan a Mt. 23:39-ben tett kijelentése nyomán merült fel: „Áldott legyen, aki az Úr nevében jön!”. Ez az idézet Zsolt, 118:26-ból, ami egy prófétikus zsoltár, mely a Messiás-Király eljövetelével foglalkozik. Lásd a Mt. 12:4, 5, 9.-et és a Zak. 9:9-ben is. A G. Kittel és G. Friedrich által kiadott közismert Theological Dictionary of the New Testament (Az Új Testamentum Teológiai Szótára) tizennégy oldalt szentel a parousia szó tárgyalásának, melyből tizenhárom „A kifejezés gyakorlati alkalmazásával” foglalkozik. Ez a tizenhárom oldal erős bizonyságot nyújt arra nézve, hogy amikor a parousia-t Krisztus második eljövetelével kapcsolatban használják, akkor azt annak gyakorlati, valós értelmében alkalmazzák.

Nem tagadható, hogy Krisztus második eljövetele „egy uralkodó látogatása". Hogy Jézus tanítványai a parousia szót annak gyakorlati értelmében használták, azt a Máté 24. fejezetének szövegösszefüggése világosan mutatja. Elsőként azt kérdezhetjük: Amikor a tanítványok Krisztus parousiája felől érdeklődtek, akkor vajon az ő „láthatatlan jelenlétére" gondoltak, és annak jeléről akartak tudni? Az Őrtorony 1974. január 15-i száma az 50. oldalon megadja a választ:

„Amikor megkérdezték Jézust: „Mi lesz a jele a te jelenlétednek?" - nem tudhattak arról, hogy az ő jövőbeli jelenléte láthatatlan lenne (Mt. 24:3). Még feltámadása után is azt kérdezték: „Uram, ebben az időben állítod helyre a királyságot Izraelnek?" (ApCsel. 1:6). Ők annak látható helyreállítását várták.”

Na már most, ha nem tudták, hogy Jézus jövőbeli jelenléte láthatatlan lesz, miért kértek látható jelet annak bizonyítékául? Az ő látható jelenléte nem lenne elegendő jel? Nyilvánvalóan a megérkezését kísérő, ill. megelőző jelet akarták megismerni, miként ez Jézus válaszából is kiderül. A háborúk, élelmiszerhiányok, földrengések, a nagy nyomorúság és az ő felhőkben való eljövetelének említése után azt mondta: „Most tanuljatok a fügefától, mint e kérdés szemléltetőjétől: Mikor annak fiatal ága zsendül és levelet hajt, pontosan tudjátok, hogy >a nyár közel<” (Mt. 24:32 ÚV). Itt megjegyzendő, hogy nem azt mondta: „Mikor annak fiatal ága zsendül, és levelet hajt, pontosan tudjátok, hogy a >nyár itt van<”. Azután pedig így folytatja: „Hasonlóképpen ti is, mikor látjátok mindezeket, tudjátok, hogy ő az ajtó előtt van" (Mt. 24:33).

„Mindezek" tehát azt fogják bizonyítani, hogy „ő az ajtó előtt van", nem pedig azt, hogy láthatatlanul van jelen; pontosan úgy, miként a fügefa fiatal ága zsendül és levelet hajt és ezzel azt bizonyítja, hogy a „nyár közel", nem pedig azt, hogy itt van. így a hasonlóság a közeledő nyár és a szintén közeledő Krisztus között áll fenn. A Jézus által említett „mindezek” nyilvánvalóan megelőzik a megérkezését, nem pedig követik azt.

Pontosan mire mutatott rá Jézus parousiájának jeleként? Amikor azt mondta: „Mikor látjátok mindezeket, tudjátok, hogy ő közel van" (Mt. 24:33), vajon mindazokra a dolgokra utalt vissza, amelyeket a 4- 31. versekben említett meg - háborúkra, élelmiszerhiányokra, földrengésekre, a nagy nyomorúságra és az ő felhőkben való eljövetelére? Noha az olvasónak ez lehet az első benyomása, Jézus próféciájának tanulmányozása válaszának egy különleges részére hívja fel a figyelmet, mely parousiájának jelére utal. Jézus egy figyelmeztetéssel kezdte válaszát: „Figyeljetek, hogy senki ne vezessen félre titeket", mely után a hamis Krisztusokról beszél, valamint „háborúkról és háborúk híreiről". „Ezeknek meg kell történniük, de ez még nem a vég." (vö. 4-6. versek!). Ezek tehát még nem parousiájának a jelei73. Mint a God 's Kingdom Of A Thousand Years Has Approached (Isten ezeréves királysága elközelített, 1973) című könyv a 296, 297. oldalain bemutatja, a 22. versig említett események - háborúk, élelmiszerhiányok, földrengések stb. - Jeruzsálem i.sz. 70-ben történt elpusztításáig jellemezték az időszakot. Bár ezek a dolgok nagy valószínűséggel a Jézus parousiájáig terjedő időszakot is jelezni hivatottak, ő sehol sem nevezte a parousia „jelének" azokat. Valójában egészen a nagy nyomorúság (i.sz. 70-ben) leírása utánig nem foglalkozott parousiájának kérdésével.

A 23. verstől fogva azután ismét a hamis Krisztusokra figyelmeztet. A 29. verstől, válaszában először a második eljövetelére utaló dolgok közvetlen leírását adja: „A nap elsötétedik és a hold nem adja fényét, a csillagok lehullanak az égből és a menny erői megrázkódnak. És ezekután az emberfiának jele feltűnik az égen (29, 30 versek). Itt Jézus - nyilvánvalóan a tanítványok kérdésére válaszolva - közvetlenül utal eljövetelének „jelére”. A „jel” szó görög megfelelője „to semeion”, ezt a szót találjuk mind a Mt. 24:3-ban, mind pedig a 24:30-ban. Mi lehet ez a „jel az égen"?

Mivel a „jel" az „égen" jelenik meg, lehetséges, hogy az azonos a megelőző versben említett eseményekkel; a nap és a hold elsötétedésével, a csillagok égből való lehullásával? Ez nagyon valószínű, mivel Lukács párhuzamos beszámolójában azt állítja, hogy „ott lesznek a jelek (semeia, a semeion többes száma) a napban, a holdban és a csillagokban", mint Krisztus felhőkben való eljövetelének előjelei. Természetesen előre pontosan nem lehet tudni, hogy mik lesznek ezek a , jelek az égen", de amikor feltűnnek, azok jelentése mindenki számára világos lesz, és „a föld minden népe jajveszékelve veri magát" (Mt. 24:30). Az 1914-től kezdődő világesemények valóban ijesztőek. De „a föld népei" nem ismerték fel azokat „az emberfiának jeleként”, mely arra indította volna őket, hogy „jajveszékelve verjék magukat”.