Keresztyének! A ma élő magyar emberek hány %-a jut pokolra?

A másik kérdésre pedig: "a külső sötétről, ahova egyesek kivettetnek, és megint csak nem vidám kacarászás lészen osztályrészük. (tüzük nem alszik ki és férgük nem múlik el)"

Márk 9,44. 46. 48-ban Jézus Ésaiás 66,24-et idézi, ahol nem élő emberek, hanem "holttestek" férgek és tűz

általi feltartóztathatatlan, teljes pusztulásáról van szó, ami óriási különbség. A holttestek férgek és tűz általi megemésztése értelemszerűen nem tart sokáig, és végeredményeként csak a semmi marad. Egyáltalán nem

"halhatatlan férgekről" és vég nélkül szenvedő kárhozottakról beszélt tehát Jézus az ószövetségi igét idézve.

Üdv. Péter

Na Péter aki nem tanú, vád alatt van, pedig nem tanú.

Úgy látom hogy aki a biblia tanításával ért egyet azt támadják, mindegy hogy tanú vagy nem tanú.Ebből is jól látható, hogy magát a bibliát támadják, és nem emberek hovatartozását.

Egyeseknek miért nem jó,hogy a teremtő nem akarja őket sütögetni időtlen időkig?

SZÖRNYŰ

A helyett hogy örülnének, hogy a semmibe lesznek a bűnük miatt még egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy sütögessék meg .őket.

HMmm..

Ez érdekes.

@ 23.:

Említettem már, hogy a kérdések NEM rólam szólnak, úgyhogy nem velem kellene foglalkoznod állandóan. Megint úgy látszik, hogy gyakran elég nehezen érted meg az olvasottakat...

Arról nem is beszélve, hogy a válaszod utolsó mondata pontosan jellemzi önmagát, illetve az íróját: "Igaz értelme és jelentősége egy szál se, sőt a kérdéshez sincs sok köze, de szemlátomást jól esik neki :))."

Merthogy ez pont nem az én válaszomra igaz, hanem a tiédre.

Arról pedig nem én tehetek, hogy milyenek a tanúk. Arról sem, hogy ha valamelyiküknek valami hibája vagy hiányossága van. A jelen kérdésben több választ író 41 %-os felhasználó esetében így néz ki a folyamat:

17. sz. alatti válasz: "Péternél a pont, pedig én egy tanú vagyok."

19. sz. alatti válasz: "NNAA

Jó látni végre, hogy más is rá jött nem csak a tanúk, hogy miről ír a biblia."

Az utána következő fellengzős szöveget meg már be sem másolom...

Mi a lényeg? Hogy szerinte "VÉGRE MÁS IS rájött a tanúkon kívül, hogy miről ír a Biblia". Tehát az időrendiség: Tanúk --> mások.

Én erre írtam ezt a mondatot a 22. sz. alatt: "nem az adventisták vették át ezt a tanítást a tanúktól, hanem fordítva".

Erre jött tőle a 24. sz. alatt a kimagyarázkodási próbálkozás és az értelmetlen rizsázás, amikkel csak rontott a helyzeten...

Sajnálatos módon itt, a GYK-n a Tanú válaszolók többségétől ez a megszokott eljárás, úgyhogy ezen nincs sok csodálkoznivaló.

Én személy szerint most azon sem csodálkoznék, ha következő lépésként te most kétségbe vonnád a 41 %-os Tanú voltát is, mint ahogyan az utóbbi időben több, magát Tanúnak valló felhasználó esetében tetted...

Óóó, és most látom, hogy közben érkezett egy újabb "gyöngyszem" bizonyos "sütögetésről"... holott senki nem beszélt ilyesmiről. A keresztény tanítások között nincs ilyen. Pfff...

De méltattad!

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Péter!

Messze műveltebb vagy nálam, és olyan ismeretanyag áll a rendelkezésedre, ami előtt csak fejet hajtani tudok. Sokszor sok mindenben értettem már veled egyet, most, bár cáfolni nem tudlak, de maradok a saját álláspontomnál, mi szerint van kárhozat, és el lehet kárhozni. Nem kötelező, van megoldás, van szabadulás Jézus Krisztusban, de aki ezt visszautasítja, az menthetetlen!

Viszont egy dolog miatt örülök ennek a "vitának" köztünk. Így a tanuk láthatják, mi keresztyének lehetünk nem üdvösséget érintő kérdésekben más-más látáson. Nem ugyan azt a Biblián kívüli tankönyvet kell bemagolnunk mindannyiunknak, és egységesen vallanunk, mint ahogy ezt ők teszik.

A Jézusba vetett hit: Először is üdvözít! Szabaddá tesz! És reményt is ad!

De had hívjam segítségül a Bibliát: "a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által."

Róm 5,5.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

A kérdező nem a Biblia szerint gondolkozik. Egy olyan tan ez, melynek nem bibliai eredete van.

A kereszténység vallási vezetői évszázadokon át azt mondták, hogy a bűnösök egy tüzes pokolban kötnek ki, ahol iszonyatos fájdalmakat fognak elszenvedni. Sok vallásban még napjainkban is népszerű ez az elképzelés.

Napjainkban azonban egy új kép társul a pokol gondolatához. "Noha még mindig vannak, akik a hagyományos, tüzes pokolban hisznek, a kialakulóban lévő legújabb elképzelések szerint az örökkévaló kárhozat teljes elzártságot jelent, melyet felettébb nehéz elviselni. Ez arra enged következtetni, hogy a pokol nem is olyan forró, mint amilyennek hittük." (U.S.News & World Report)

Noha modern világunk ódzkodik a tüzes, kénköves pokolról alkotott elképzeléstől, sokan továbbra is azt a hitnézetet vallják, hogy a pokol a gyötrelem szó szerinti helye. "A Szentírás egyértelműen rámutat, hogy a pokol egy valóságos hely, ahol tűzzel való kínzás vár az oda kerülőkre" - mondja Albert Mohler, a Louisville-i (Kentucky, USA) Déli Baptista Teológiai Szeminárium munkatársa.

Már ebből is jól látszik, hogy ez az elképzelés valójában teológiai spekuláció, nem pedig konkrét bibliai tan.

Mikor vált a tüzes pokolról szóló hitnézet a névleges kereszténység tanításává? Jóval Jézus Krisztusnak és apostolainak az ideje után. "A Péter apokalipszise (i. sz. II. század) volt az első olyan (apokrif) keresztény mű, mely beszélt arról az elképzelésről, hogy a bűnösök kárhozatra és szenvedésre ítélve a pokolba kerülnek" - mondja a francia Encyclopædia Universalis.

A korai egyházatyák azonban nem értettek egyet abban, hogy mi is az a pokol. Jusztin vértanú, alexandriai Kelemen, Tertullianus és Cyprianus egy tüzes pokol létezésében hittek. Órigenész és Nüsszai Gergely teológus véleménye az volt, hogy a pokol az Istentől való elszakítottságot jelenti, tehát szellemi értelemben vett gyötrődést. A hippói Ágoston viszont úgy gondolta, hogy a pokolban mind szellemi, mind fizikai értelemben szenvednek azok, akik oda kerülnek. Az ő elmélete vált népszerűvé. "Az ötödik századra már mindenfelé meghonosodott az a szigorú tanítás, hogy azok, akik bűnösként halnak meg, nem kapnak még egy lehetőséget; a tűz, mely megemészti őket, soha nem oltatik ki" - írta J. N. D. Kelly professzor.

Luther Márton, Kálvin János és más XVI. századbeli protestáns hitújítók értelmezése szerint a tüzes, gyötrelmes pokol szimbolikusan értendő, és egy Istentől elidegenedett örökkévaló létre utal. A következő két évszázad során azonban újból elfogadottá vált az az elképzelés, hogy a pokol a kínzás helye. A XVIII. századi gyarmatosított Amerikában Jonathan Edwards protestáns prédikátor úgy riogatta hallgatóit, hogy élénk szavakkal ecsetelte, mi vár rájuk a pokolban.

Ám nem sokkal ezután a pokol tüzének lángjai kezdtek veszíteni erejükből. "A XX. század szinte halálra ítélte a poklot" - mondja a U.S.News & World Report.

"Viszont egy dolog miatt örülök ennek a "vitának" köztünk. Így a tanuk láthatják, mi keresztyének lehetünk nem üdvösséget érintő kérdésekben más-más látáson."

Miből gondolod, hogy ez olyan kérdés, melyben nem kell egyetérteni, vagyis amiben a megmentés szempontjából, nem feltétel a pontos bibliai igazságot ismerni? Hogyan teszel különbséget a megmentés szempontjából fontos és mellékes bibliai tanok között? Hol vannak ezek ilyen módon megkülönböztetve a Szentírásban?

Nehogy megcsald magad!

Mert ugyanis a Biblia legfeljebb igaz és hamis tanok között tesz különbséget, de semmiképpen sem az "üdvösség" szempontjából létfontosságú és mellékes között!

Hihetsz te magabiztosan azt, amit csak akarsz, de azt sohasem fogod tudni bizonyítani a bibliából, hogy pl. ez a pokolról szóló kérdés csak mellékes, az "üdvösséget nem érintő" terület!! Hogy mi kell a megmentéshez, azt talán Isten mondja már meg a bibliában, oké? Ő pedig semmi olyant nem állít, hogy egy igaz hívőnek erről a kérdésről nem kell a pontos ismeret birtokában lenni, sőt.

Amiről a Biblia sokat beszél, arról beszéljünk mi is sokat. Amiről a Biblia keveset beszél, arról beszéljünk mi is keveset. Amiről pedig a Biblia nem mond semmit, arról mi se beszéljünk. A Biblia az élet minden területére kiterjed, és minden lényeges dologról ad tanítást, útmutatást. De a Biblia központi témája az üdvösség! Erről beszél és tanít a legtöbbet, mert ez a legfontosabb, és ez mindenek felett való! Tehát ebben a kérdésben nincs pardon. Abban a kérdésben, hogy szabad-e megverni a gyereket, ha nem fogad szót, lehet vitatkozni. Ez nem központi kérdés a Bibliában. Hogy hívő ember fogyaszthat-e alkoholt, lehet vitatkozni, ez sem központi kérdés a Bibliában. Hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt vagy után lesz, lehet vitatkozni, az üdvösségemet nem érinti, ha tévedek. Ahogy a pokolról alkotott nézetkülönbség sem érinti az üdvösségemet, ha tévedtem, majd kiderül, de ettől még üdvözülni fogok. Ha viszont azt mondom, Jézus nem több egy embernél, akkor oda az üdvösségem! Mert ez a Biblia központi témája! Jézus Krisztus személye, életének és halálának jelentősége! Minden azon áll vagy bukik, kinek tartom Jézust!

A Jézusba vetett hit reményt ad.